Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-31 / 25. szám

2 is kerQl. Mielőtt azonban a pari imént eié vin­némm a javaslatot, ugy a munkaadó, mint a munkavállaló érdekeltségekkel közölni fogom azt. Igyekezem népjólétet teremteni és a munka ügyét előbbre vinni. Eddig is ez volt minden igyekezetem. Munkaalkalmakat Igyekszem te­remteni és ami az én tárcám keretén bslül te­hetsége*, azt meg is teszem. Az építkezéseket és a javításokat még a télen sem hagyom abba, sőt arra igyekszem rábírni minisztertársaimat is, hogy a többi tárcák is így járjanak el. Mert csak így lehet a munkanélküliség rémével meg­küzdeni. A külföldi munkalkalmak kérdésére tér át ezután a miniszter: — Megkaptam a szakszerv szeli tanács bead­ványát — úgymond — és foglalkoztam is vele. Kissé veszélyes ez a kérdés, mert Magyar­országon nincs oly sok ipari munkás, hogy abból külföldre is adhassunk. Mert mindiyá­junkat az a veszedelem fenyeget, hogy elve­szítjük az ipari szakmunkásokat. Természetes, hogy mégis foglalkozni fogunk etzel a kér­déssel. A miniszter ezután a szakszervezeti tanács másik kérésére tér át, amely szerint fizetési halasztást kell adni a lakbérekre vonatkozólag mindazoknak, akik munka nélkül vannak. A miniszter erre vonatkozólag a köve'kezőket mondotta: SZEGED — szakszervezeti tanácsnak ez a kérése máris ténnyé vált. Rendeletben nem adhattam ki az utasítást, hogy a munkanélkülieket lakbérnem­fizetés miatt ne lehessen kilakoltatni, mert visszaélések fordulhatnak elő, de már magam­hoz hivattam a háztulajdonosok egyesületének vezetőségét s velük ebben az irányban tárgyal­tam. Gyakorlatilag most ugy áll a he'yzet, hogyha valaki nem tudja házbérét megfizetni, akkor a háztulajdonos legrosszabb esetben pört indít ellene. A p3r, mint tudjuk, hosszabb el­járás. A bíróság nem veheti tekintetbe a szo­ciális szempontokat, ragaszkodnia kell a tör­vény paragrafusaihax és azok szerint Ítél. Ami ezután a végrehajtást, illetőleg a kilakoltatási eljárást illeti, ha ei jön és a munkanélküli fizetni nem tud, akkor megfordul a helyzet. Kijelenthetem, hogy ilyen elmen kilakoltatni senkit sem lehet. Az illetékes hatóságoknak ki­adtam a rendeletet, hogy május elsejéig csalá­dos embert, munkanélkülit házbirnemfizetés miatt kilakoltatni nem lehet. Ezt minden hitó­ság meg is tartja. A miniszter külön válaszolt a tisztviselők előadására. Kifejtette, hogy a tisztviselői kér­dés megoldását is különös figyelemben része­sitendőnek tartja. A küldöttség egy óra után távozott a rai­1 nfeztériumból. Holnap délelőtt tizeikét órakor I Bethlen István gróf miniszterelnök a minisz­I terelnökségen fogadja a szaktanács küldöttségét. IMS január 31. éven keresztül egyedüli gondozója Prehoffer Berta volt —, 1922 ben pedig olyan végrendeletet írat­tak alá a „tisztára bemaszlagolt" haldoklóval, aki seramit sem tudott már magáról, amelyben Pre­hoffer Bertára testálta Dugonics-utcai házát, de egyéb vagyonáról nem rendelkezett. Szántó Ferenc ebből azt következteti, hogy Pillich Kálmánt meg­mérgezhették. Szántó Ferenc állításaival szemben özv. Pillich Kálmánné a következőket mondotta: — Szántó Ferenc nagyon haragudott rám, mert boldogult uram életében állandóan elleneztem, hogy meg nem szolgált bért kapjon. Én egyébként soha nem kértem az uramat arra, hogy végren­delkezzen, mert nem akartam a nyolcvanhétéves be­teg öregembert a halállal megrémíteni. A végrendel­kezés ugy történt, hogy egy délután, amikor jelen volt Temesváry Géza nyugalmazott főispán és Sz. Szigethy, volt temesvári pénzügyigazgató, az uram unokaöccse, dr. Fajka Lajos pendítette meg a végrendelkezés gondolatát. Én azonban nem en­gedtem meg. Később dr. Fajka Lajos ismét for­szírozta és az uram tényleg et is készítette a vég­rendeletet. Az aktusnál dr. Kovács József is je­len volt. — Az uram halála után az oldalági rokonok megindították az örökségi háborút. Amikor a bíró­ságok elutasították a végrendelet ellen beadott kereseteket, Pillich István állandóan az ujszegedi nyaralót követelte tőlem. Amikor nem mutattam hajlandóságot kívánsága teljesítésére, azzal fenye­getőzött, hogy „akkor majd darabolás lesz." Arra gondoltam, hogy föld-darabolásra céloz, eszembe se volt, hogy exhumálásra gondoljak. — Nagyon szeretném, ha az exhumálást minél hamarább megtartanák, mert kimondhatatlanul szenvedek a burkolt gyanúsítások miatt. Az ügy másik szereplője Kriván Zoltán mene­kült községi jegyző, aki Pillich Kálmán életének utolsó évében együtt volt állandóan az elhunyttal és aki Szántó Ferenc állítása szerint résztvett a végrendelet körüli állítólagos mahinációkban, a kö­vetkezőket mondotta: — Pillich Kálmán helyzetét senki sem ismer­heti jobban az utóbbi időben egész halála percéig, mint én, miután egy teljes évig mellette voltam. Végrendeletében kicsiny, még megmaradt vagyo­nának roncsait feleségére hagyta, aki harminc évig ápolta. Ezt a körülményt igen rossz szemmel nézte az oldalági rokonsága. A vagyont pör utján megtámadták. A pör a szegedi törvényszéknél a mult év október 16-án 8288—1923. P. szám alatt az özvegy javára dőlt el. De ezután valóságos hajsza indult ellenem, mint a pörben szereplő tanú ellen és valami Halász bácsi álnevű egyén fecsegése nyomán majdnem az egész ország sajtó­1'át bejárta az a hir, hogy én az állítólagos gyil­cosnak segítőtársa volnék. A szegedi kir. ügyész­ségtől 6—7 napja a holttest exhumálását, vala­mint a kísérteties Halász bátyánk kinyomozását kértem. A józan ész is ugy diktálja, hogy a titok­zatos Halász bácsi mögött egy elkeseredett örök­séget óhajtónak személye húzódik meg. Tudom, merről fuj a szél. Az igazság és néhány ember becsülete kívánja tehát Pillich Kálmán holttestének exhumálását, amit a törvényszék valószínűleg rövidesen el is rendel. így legalább tisztázódik majd a kérdés, máskép ugy sem lehetne tisztázni. MfMMWMWWMMVMMMMWWMÍWMI Chicago diktálja az egész világ gabonaárait. London, január 30. Az angol kormány eré­lyes mozgalmat indított a drágaság leküzdésére. Ezzel a feladattal külön bizottságot bízott meg, amely tegnapi ülésén a drágaság leküzdésére irányuló intézkedésekkel foglalkozott. Az ülésen a legnagyobb angol malmok tulajdonosa, William Nichol is részt vett, akinek szakvéleményét a bizottság kikérte. Nichol kijelentette, hogy a kenyér árának leszállításáról nem lehet szó, mert az angol kenyérár az amerikai gabonabörze sze­rint igazodott. Ma a helyzet az, hogy az egész világ gabonapiacának árait végelemzésben Chicago diktálja. Több gabonakereskedő, aki besszre spekulált, a minap a chicagói börzén óriási összegeket veszített el. Ezzel szemben tudomása van arról, hogy egy gabonakeres­kedő, aki idejében értesült a gabonaár emel­kedéséről, egy-két nap alatt másfélmilliónyi dollár nyereséghez jutott. Hétfőn meg akarják drágítani a kenyeret Bécsben. Bécsben, január 30. A Neues Wiener Tagé­blatt jelenti, hogy a liszt drágulása következ­tében küszöbön van a kenyér árának emel­kedése. Valószínűleg már hétfőn sor kerül az emelésre. A jivő héttől kezdve egy k ló kenyér 8700, egy zsemlye pedig 700 koronába fog kerülni 8200, illetve 600 korona helyett. Budapest, január 30. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az ülésteremben ma is csekély az érdeklődés. Az ülés elején Hegymegi Kiss Pál esküt tett, mint a bírálóbizottság áltat báró Mir­bach Antal mandátuma ügyében kiküldött vizsgáló­bíró. Az eskü után Hegymegi Kiss Pál, mint a passzivitásban levő ellenzék egyik tagja, nyomban eltávozott az ütésteremből. Ezután Haller József kezdte meg a költségvetési beszédét, amelynek elején a keresztényszocialista párt nevében tiltakozását fejezte ki a szociáldemok­raták bécsi tárgyalásai ellen. Tiltakozott azoknak a szocialistáknak beavatkozása ellen, akik mint népbiztosok, jóvátehetetlen károkat okoztak az or­szágnak és akik ahelyett, hogy megbánták volna bűnüket, most is zsebükben hordják a ki végzen­dők listáját, élén a jelenlegi államfővel, arra az esetre, ha a sors ismét kezükbe adná a hatalmat. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a kor­mány hasonló erélyes séget fog tanúsítani az emig­ránsok ügyében, mint amilyet mutatott a fajvédők­kel és a horogkeresztesekkel szemben. Ezután a kormány ténykedéseit bírálja. A Bethlen-kormány uralma destruálódott. A költségvetést nem fogadja el. Utána Görgey István szólal fel. A konszolidáció terén nagy lépést tettünk előre, vannak azonban bajok, amelyeket orvosolni kell. Országos érdek, hogy a város és a falu között fennálló ellentéteket kiküszöböljük. Állandóan azt hangoztatják, hogy Magyarország agrárállam. Ennek folytonos han­goztatása a városi lakosságban azt az érzést kelti, hogy ők csak másodosztályú állampolgárok. Az ilyen kijelentések alkalmasak arra, hogy az úgyis elkeseredett városi lakosság körében még fokozzák ezt az ellentétet. Egy állam jellegét az adja meg, hogy az egyes foglalkozási ágak az állam fenn­tartásához milyen százalékban járulnak hozzá. Meg kell állapítania, hogy ipari termelésünk értéke Két kormánypárti mandátum — két peticié­Haller, Görgey és Strausz szónokoltak a parlamentben. felette van a mezőgazdasági termelésnek. — Szükségesnek tartja a forgalmi adó rend­szerének, valamint a vámtarifa egyes tételeinek megváltoztatását. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány sürgősen módosítsa a vámtarifa azon tételeit, amelyeknek módosítására az ország f termelése szempontjából sürgős szükség van. A költségvetést elfogadja. Strausz István a következő felszólaló: A tanács­kozóképesség megállapítását kéri. Zsitvay Tibor alelnök: Tekintettel arra, hogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést egy fél órára felfüggeszti. Ezután Strausz István beszédében kijelenti, hogy a legfőbb számvevőszék az egyetlen hatóság, amely igazán eredményes munkát fejtett ki a ta­karékosság terén. Kifogásolja, hogy mikor a lét­száracsökkentés során a tisztviselők ezreit bocsát­ják el, ugyanakkor uj hivatalokat kreálnak. A költ­ségvetést nem fogadja el. Mikovényi Jenő, az igazolási állandó bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését, amely­nek alapján Huszár Károly alelnök Huska Vilmost végleg igazolt nemzetgyűlési képviselőnek jelenti I ki. Bud János pénzügyminiszter mandátumát, 1 amelyet petícióval támadtak meg, sorsolás utján a IV. sz. bíráló bizottsághoz, Bárány Sándor ' mandátumát pedig az /. sz. bíráló bizottsághoz teszi át. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz, amely­nek értelmében a nemzetgyűlés legközelebbi ülé­sét február 3-án délelőtt 10 órakor tartja. Petrovácz Gyula megütközéssel látja, hogy a nemzetgyűlés pénztáránál ma olyan képviselők jelentek meg és vették fel illetményeiket, akik ' hdrom hónap óta nem látogatják a nemzetgyűlés üléseit és nem teljesítették kötelességeiket. Az ülés fél 7 órakor ért véget. A végrendelettől az — exhumálásig. Bonyodalmak Pillich Kálmán hagyatéka körül. már egyszer foglalkoztatta, az eljárás azonban megszűnt, mivel a vizsgálat egyetlen olyan pozltiv bizonyítékot sem produkált, amely valószínűsítette volna a rejtélyes „Halász bácsi" vádját. Most azonban, hogy a lezárt akták ismét a nyilvános­ság elé kerültek, ismét megindult a hivatalos vizs­gálat, amelynek során valószínűleg el fogják ren­delni Pillich Kálmán exhumálását, mert csak így dönthető el, hogy lehet-e Pillich Kálmán erősza­kos meggyilkolásáról beszélni. A hulla maradvá­nyaiból ugyanis föltétlenül ki lehet mutatni a ha­lált okozó mérgei, ha valóban megmérgezték az elhunyt ügyvédet. Az exhumálás mindenesetre az egyetlen módja a kérdés tisztázásának. A titokzatos „Halász bácsi" koronatanuja Szántó Ferenc hajóács, aki hosszú ideig alkalmazottja volt Pillich Kálmánnak. Szántó Ferencet a vizs­gálóbíró már ki is hallgatta. Vallomásában elmon­dotta Pillich Kálmán végrendelkezésének körül­ményeit. Szerinte az elhunyt először semmit sem akart hagyni feleségére —, ami nehezen érthető, hiszen a magával tehetetlen öreg urnák harminc Szeged, január 30. (Saját tudósítónktól.) Né­hány nap óta sokat foglalkozik az egyik szegedi déli lap Pillich Kálmán öröksége, illetve végren­delete körül támadt bonyodalmakkal és nyilvános­ságot ad annak a vádnak, hogy a nyolcvanhét esztendős, állandóan betegeskedő öreg ur nem természetes halállal halt meg, hanem megmérgez­ték, még pedig azok, akiknek öröklési szempont­ból szükségük volt Pillich Kálmán mielőbbi halá­lára. A titokzatos ügynek egy titokzatos, teljesen ismeretlen „Halász bácsi" a főszereplője, aki ta­tán nem is él, de mégis képes volt arra, hogy levelet irjon és levelében megpendítse a vádat. Pillich Kálmán halála után, amikor felbontották a végrendeletet, kiderült, hogy az elhunyt öreg ur minden vagyonát feleségére, Prehoffer Bertára testálta és vagyonából oldalági rokonait teljesen kizárta. Fantasztikusnak tetsző kincsekről is esik szó az ügy kapcsán, amelyek Pillich Kálmán halála után állítólag az özvegy birtokába kerültek. A mérgezési vád az igazságügyi hatóságokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom