Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-13 / 9. szám

Egyes szárai ára 2000 korona Snr-keazl&ség és kladőbivahüi Deik Ferenc-utca 2. (F6ríállskoiával szemben.) Tele* jít 13-33. A .Szeged* megjelelik héttő kivételével minden •.m>. Ei;ves szám ára '00 '». > on.i Előfizetési ;írak: Egy * .^apra helyben 4CCC0,Bvidíjttroien és vidékén •SW'O kor. Hirdetési arak: Féihasábon 1 <rm. H l', • hasábon U Ki kor. Szöveg közt 10 százalékkal uragabb. Apióbndetés tiz s?őig J*«i, jeligés ?0M) kor. §zilvegközti közlemények soronként '0.ll«,;csaiadi értesítés 50.UUII. Nyilftér és gyász jelenlés 10" • -al dr.gább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 13, KEDD. 9-ik szám. Bünügyek. A gyilkos, ifit talán többszörösen gyilkos emberfféizáros úrról kellene írni, akitől szt íriák a lapok, hogy hajdarában, danában, különítmény korában Prónay apánk tiazt;e volt és segiteti megteremteni a Britanniában a magyar nemzet renesszánszáí. De Prónay Pál, akinek hivata!08»n is töfcbisben rrcegáilapüott érdemein nem eshes semmi makula, nyomban JclenSette a rendőrségen, hogy Léderer főhadnagy ur, afci clyan szasérielsmmel tudja feldarabolni az emberhúst, miniha már nsgy gyakorlat állna mögötte, csakugyan tisztje volt a Píónay-külön tménynek, de különböző visszaélések ir iatt onnan elbocsáttatott. Most már az a furcsa kétdéi támad, hogy hogyan lehetett sz jó csendőrfőhadnagynak, akit a Prónay-keiönhmény visszaélések miatt iilökött magából? Hogyan nevezhették azt ki egy magatztos hivatását példásan teljesítő testületbe, akit a Biitannia kinézett magából ? Hogyan nem indítottak az elöéleíe után nyomozást annafe, akit tiszti rangban az élet- és vagyonbiztonság őrizetével bíztak meg, holott aki hivatalszolgának folyamodik, amely ügykörben a padlósöprögetést és fcályhetöltögetésí látja el, annak egész kazal blaonyilványt kell felmutatni arról, hogy tisztességes és becsületes ember ét politikai tekintetben is omnlbus numetis solutus ? Ami annyit jelent, bogy nem barátkozott Károlyi Mihállyal, mert ez rendkivQl kompromittáló volna egy hivatalszobai ajtónállóra. Ha ezt a nyomozást indokolttá tette a forradalmak után a fertőzött lavegő, az nem látszott indokoltnak, hogy Lédsrer főbadnagy úrtól megkérdezzék, mielőtt csendőrségi oatató-lisztté teltek, hogy mivel foglalkozott a Britanniában és — NyugatMagyarországon ? Ez azonban csak egyike azoknak a kérdéseknek, amulyek a volt a különitmény-iisztet nem ajánlják vezércikk- té »áoak. Legelriasztúbb a lelki rothadtságnak az a förtelmes bűne, amely ebből az egéaz agyból kiárad s órákra felborzolja az ember idegeit. Vigasztaló éppen ez az egy van benne: ez az általános undor, ahogy erről a besiiárol és nőstényéről beszélnek az emberek. Ellenben a Juon bűnügye, amiről egy hozzánk I erűit erdélyi újságból olvasunk, az nagyon szívderítő ügy és ba a román sajtó mulat rajta, bát miért ne mulassunk mink is? Juon ugy leit hires ember, hogv házat topott, ezért került bele az újságba is. Ott meg letset találni a vezetéknevét is, de hát minek az a bolondság ? Soha ő tőle senki meg nem kérdezte, ki fia-etika ja, ő csak Juon volt világéletében. O csak a Juon volt az anyjának, aki jónak tudtP, a másik nőnemű állatnak, aki szépnek tudta, a kölykének, aki t a'a'masnsk tudta, a boltosnak, aki megcsalta, a pópának, aki megnyúzna, a jegyzőnek, aki leköpte. Tovább nincs. Ez a Juonok egész világélete. Most aztán a szentséges atyaúristen is megjelent élete zenitjén: a rendőrkáplár, aki pofonvágta a szigurancán. Ezt ugyan nem irja meg a romániai újság, mert a hely drága most és fölösleges dolgokat nem lehet irni az utódállamok sajtójában sem. Ugy is tudja minden értelmes ember, hogy a káplár ur két pofon közt azt kérdezte Juontól: — Te állat, hát hogy merted ellopni azt a házat? Amit Juon erre felelt, az már benne van a humorkedvelő újságban. A megvert kutya aázatosságával és Herbert Spencer bölcseségével felelte Juon: — Azt hittem, domnule, az élőknek kell a ház, nem a holtaknak. Tudniillik tudni illik, hogy Juon a deszkából ácsalt hülaitahtiúzat lopta el a temetőből. No igen, mert ott a Verhovinán, vagy hcl, nem lopha ott egyebet. Ha ő nem egyszerűen a Juon, hanem ez, vagy amaz a Juon és nem egy piszkos móc, akinek életmódja körülbelül olyan, mint atyjafiáé, a máramarosi medvéé, ha Juon képviselő, vagy szenátor, vagy miniszter, akkor nem hullaházat lop. Akkor neki palota kell és autó és pezsgő és drága szerelő és történelmi név, amit csak azurokái szaggatnak el. Juonnak csak kenyér kellett, kutyának való,avas kukoricalisztből szerkesztett kenyér és — szegény fejének tán gyerekkora óta se volt ilyen jó napja — pálinka, kutyának se való subapálinka. Lehet azonban az is, hegy Juonnak n?m vollak ilyen magasratörő álmai, mikor az ördög odataszigálta a hullaházhoz. Talán Juonnak csak adót kellett fizelni, útadót, mondjuk, mert az van olt is, ahol ut nincsen. (Talán azért, mert Romániában, lehet, még az utakat is ellopják.) A havasi ember két napig égeti a szenet, két nap'g befuvarozza a lova hátán a városba, két napig megy vissza a rengetegei közé. Az útadóért tízenkét napot szokott dolgozni juon becsületes ember korában. Most azonban csak azt az egy éjszakát dolgozta, amelyiken ellopta a hullaházat és ezen az egy éjszakán két esztendei ellátást is biztosított magának az oláh állam költségén. Mert ennyi rabságot kapott Juon a néhány sxál deszkáért és csak azért nem kapott többe', mert az igazlátókbin is van néha belátás. Nini, mondták magukban a itélettevök, mégis fene gyerek ez a Juon. Mert ugyan melyikünk merie volna a halottak házát ellopni? Bujkáló holdvilág az égen, ordít a szél, mint a kárhozott lélek, a hullaház körül csikorognak a fák és az ajtó mögött ott vigyorog a dtáku, kénköves lángot lehel az orrán és integet i hasított körmű kezével: gyere, Juon, gyere, vagy én, vagy a végrehajtó I El kellett ennek a bátor juonnak egy esztendőt engedni a rabságból. És Juon, akinek nincs vezeték neve, mint ahogy nincs a királyoknak és nincs az ihonosztáz tslitarka szentjeinek, a börtönben bizonyosan meg fog okosodni és ha még egyszer kiazsbsdul, már nem hullaházakat fog lopni, hanem oiyan bűntényt követ el, amely kulluremberhez méltó. 19 Azt y hogy létrejöjjön az ország alkotmányos élete .. A demokratikus ellenzék nyilatkozata. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A demokratikus ellenzéki blokk intézőbizottsága ma, hétfőn este ülést tarlóit, amelyen a következő kommünikét szövegezték meg: Mielőtt az uj hJzszabályreviziót a Ház ei fogadta, lehetséges volt a politikai békének he yreállitása olyan módon, hogy a képviselők kiil tása csak igen rövid időre szóljon, hogy ilyen módon módjában álljon az egész demekratikus ellenzéknek a targyaláson résztvenni. A kormá> y azonban nem lépett erre az útra, dacára annak, hogy ezt még idejében ajánlottá k neki. Ezzel a kormány rámutatott a r?, hogy a célja az, hogy a demokratikus ellenzék távtl ta<tsa magát a házszabály revízió tárgyalásától és akadálytalanul vigye keresztül a házizabdlyreviziót, miután tudta, hogy a tizenöt harcos ellenzéki kitiltása szükségképen maga után vonja a demokratikus ellenzék kivonulását. Ha tehát ilyen módon uj házszabályrevi2iót alkottak, nem érd;kel bennünket, hogy az iljennel rendelkező nemze gyűlés amnesziát gyaioro', vgy sem. A nyilvánosság előtt már A miniszterelnök békekisérletet ajánl, Budapest, január 12. A kormánypárt ma este értekezletet tartott, amelyen nagy számban megjelentek a párt tagjai. Almdssy László elnök megnyiija az ülést. Üdvözölvén Bud Jánost, mint a pártnak legújabban megválasztott képviselőjét. Majd bejelentéseket telt. Ezután Bethlen Islván gróf szólalt fel: — Rassay Károly a nemzetgyűlésen mai felszólalásában azt a kérdést intézte az elnökhöz, hogy hajlandó-e a házszabályban biztosított jogával élni és a kizárt képviselők kizárása ügyében hozott határozatot ravizió alá venni. — Nem tudom — úgymond a miniszterelnök — hogy az elnök élni kíván-e jogával, de szükségesnek tartom, hogy a párt e kérdésben határozzon. Tudomásom szerint ugyanis vannak egyes ellenzéki képviselők, akik azért maradtak távol a nemzetgyűléstől, mert a kizárás rájuk nézve lulszigoru, de ők különben jóhiszeműek. — Nézetem szerint elérkezett az idő arra, hogy a párt magáévé tegye a nemzetgyűlés elnökének javaslatát és tudtukra adja ezeknek a jóhiszemű ellenzéki képviselőknek, hogy a megértés jelé óhajt közeledni. Tegye ezt azonban ereje tudatában. Ezután Bud János pénzügyminiszter beszélt a költségve ésröl. eddig is eléggé ismeretes vnlt a nípilapokban közzétett álláspontunk, hogy már nem az a kérdés, hogy az ellenzék a Házba bemehet, vagy nem, hanem, hogy lehttő volna-e az, hogy az ellenzék a távollétében az ismert módon létrehozott házszabályreviziónak utólag alárendelje magát. A kommüniké ezután Rassay parlamenti beszédével foglalkozik, amelynek célját világosnak mondja. A cél: a demokratikus szövetségnek a nemzet előtt veló kompromittálása, mert ha a kormány ajánlatára a szövetség nem fogadja et a fellélelnélküli békét, akkor mint a béke ellenségére lehetne rámutatni. Majd igy folytatódik a nyilatkozat: A mi célunk a normái s poliiikai viszonyok helyreállítása. Személyi sérelmeinket elfelejtjük, a mgunk számára és pártérdekből nem „ivánunit semmit. A mi kívánságunk kizárólag az ország érdekében való. Azt kívánjuk, hogy létrejöjjön az ország alkotmányos élete és normális rendje. Keressék ezen az uton a békét és igy azt biztosíthatják is. de ellenzi az általános titkos szavazást. Kuna P. András felszólalása után az elnök az ülést félkilenckor berekesztette. Az értekezlet után pártvacsora volt, amelyen a miniszterelnök ismét nagy beszédet mondott. Szóvátette a szociáldemokratákkal kötött paktumot. Ezt nem ő kezdeményezte és ha megkötötte, a nemzet érdekében kötötte meg. Ezután kitért a választójogra, amelynek titkossága most az ellenzék legfőbb kívánsága. Egész Európát behálózta és megmételyezi — úgymond — a titkos választójognak az egész népre való átvitele, de a nyucati országokban idejében ráeszméltek erre. öva inti a pártot, bo«y meggondolás nélkül határozzon a szavazás nyíltsága, vagy titkosság mellett. A fajvédő szabadkirályválasztók szerint esak katholikus királya Ishet Magyarországnak. (iBudapesti tudósítónk telefon jelentése.) A fajvédők néhány hét óta azzal szórakoznak, hogy a szabadkiráyválasztás eszméjét összhangba hozzák a legitimisták poli ikájával. Ez a munkájuk azután Andrdssy beszéde óta megélénkült. A Szózat vasárnapi száma szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel és azt mondja, hogy a legitimisták és a szabadkirályválaszfők egyképpen