Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-11 / 8. szám

4 8ZH aB D 1925 január 11. noka Szentesnek. A cikkeket azonban nem Mannék irták. Szilágyi Bálint nyomdász arríl tesz vallomást, hogy a szerkesztőségi kisszobában több érte­kezlet volt, hogy kik veitek részt ezeken, azt nem tudja. Ezután felolvassák a Csongrádmegyel Hirlap támadó cikkeit, majd dr. Delire Pál, a főmagán­vádlók képviselője tartja meg vádbeszédéi. Dr. Szili Gyula védő hangoztatja, hogy Gyulaváry becsületének védelmében irt cikké­nek minden állítása beigazolódott. Nem az a lényeg, hogy ki vállalkozott a cikkek megírá­sára, hanem hogy együttesen határozták el azt az ébredők. Fölolvas egy passzust az ébredő lapból: „Örök szégyene a nagy magyar város­t nak, Szentesnek, hogy még mindig egy hiber í garázdálkodik.* Fölmentést kér. A törvényszék ezután i élethozatalra vonult : vissza. Több mint egy órai tanácskozás után | a tanács még nem tudott elkészülni a nagy ' anyaggal, igy nem is juthatott eredményre és ezért az Ítéletet — amelyet az egész társada­lom és a szakkörök is érdeklődéssel várnak — január 15 in hirdeti ki. Egy vakmerő betörő 70 milliós betörést követett el egy alezredes lakásán. Magával vitte az összes ékszereket. Szeged, január 10. (Sóját tudósítónktól.) Né­hány nap óta a szegedkörnyéki városok, vala­mint Szeged rendőrségét is egy vakmerő és szinte páratlanul álló bünflgy foglalkoztatja. Egy vakmerő betörő fényes nappal kifosztotta Hódmezővásárhely egyik alezredesének ékszeres fiókját és mintegy hetvenmillió értékű ékszere­ket vitt magával. A vakmerő betörés részleté­ről a kővetkezőket jelenthetjük: Két nappal ezelőtt Hódmezővásárhely hely­örségének egyik vezetője, egy alezredes rövid időre elhagyta lakását. Amikor muikája után az esti órákban hazatért a magára hagyott ls­kásba, megdöbbenve konstatálta, hogy a szek­rények tdrva-nyttva vannak, tartalmuk föl vannak dúlva, majd szomorúan állapította meg, hogy az a fiók, amelyben családjának hetvenmilliót irő ikszerei voltak gondosan elzárva, teljesen üres. Azonnal jelentette a történteket a rendőr­ségen, ahonnan mindjárt detektívek mentek ki a helyszínre. Elsősorban is megállapították, hogy a vakmerő betörő, akinek a viszonyokkal teljesen tisztában kellett lennie, világos dilután hatolt be az alezredes lakásába. A betörő mindent széjjel dult, de ugy látszik spsciállsan ekszerre dolgo­zott, mivel az égisz irtikes berendezist érintet­lenül hagyta. A rendőrségnek már az első percekben gya­núja volt a tettes személyéről, aki a figyelés szerint a betörés után azonnal elmenekült Vásár­helyről. Ezért mozgósították az egész környék rendőrségeit és igy most Szeged, Vásárhely és az összes környéki városok rendőrségei együtte­sen nyomoz a vakmerő tettes után. Az összes magyarországi ékszerészeknek megküldik az ellopott értékes ékszerek pontos leírását, ugy hogy remélhető, hogy a közeli napokban rendőr­kézre kerül a vakmerő betörő. MMMMAMIMMÍMWM^^ Takonykórban megbetegedett gazdákat szállítottak a belgyógyászati Szeged, január 10. (Saját tudósítónktól.) Szom­baton délelőtt beszál itották a szegedi egyetem belgyógyászati klinikájára Tanács Vincét, Alsó­tanya egyis leggazdagabb, legtekintélyesebb gazdáját. Ugyanabban a kórteremben helyezték el, ahol tizenegy nap előtt testvérbátyja, Tanács István kapott helyet és azóta a halállal vívódik. A két Tanácsnak ugyanaz a betegsége. A leg­veszedelmesebb állati nyavalyát fcapiák meg, mind a ketten a takonykórt, amely rendkívül ritkán fordul elő az emberek között és igy a betegséget csak hosszú ideig tartó, alapos vizs­gálat után állapi hatta meg a belgyógyászati klinika vezetője, fancsó professzor. A mult év u'olsó napján jelentkezett felvételre Tanács István a belgyógyászati klinikán súlyos, ismeretlen betegségével. Azonnal megvizsgálták és felvették, de baját nem tudták megállapí­tani, mert betegségének tünetei a legritkább tünetek közé tartoznak. Azóta állandó megfigye­lés és ápolás alatt áll, de állapota — a gondos ápolás ellenére is — állandóan súlyosbodik és igy felépülésére aig van remény. A belgyógyá­szati kiinikán a betegség mibenlétét csak a beteg váladékának mikroszkópiai megvizsválása után tudták az orvosok megállapítani. A mik­roszkóp elárulta ugyanis, hogy Tanács István betegségét ugyanazok a baktériumok okozzák, amelyek okai az egyik legveszedelmesebb ál­lati betegségnek, a takonykórnak, amelyre az orvosi tudomány mindezideig nem talált or­vosságot és szigorú, törvények erejével szabá­lyozott óvintézkedéseken kivül nem is igen vé­dekezhet ellene. Ez az oka annak, hogy a ta­konykóros állatokat betegségük megállapítása után nyomban elpusztítják, mert csak ezzel a kegyetlen módszerrel akadályozható meg a rendkívül fertőző állatbelfgség továbbterjedése. A szigorú rendszabályoknak köszönhető, hogy a takonykór az utóbbi időben járványszerüen nem lép fel és hogy a legritkább esetek közé tartozik az, hogy ember is megkapná. Szombaton, tizenegy nappal Tanács István fölvéele után, hasomó tünetekkel járó beteg­séggel jelentkezett az egyetem belgyógyászati klinikáján Tanács Vince, Tanács István testvér­bátyja. A klinikán már az első megvizsgálása alkalmával meggliapitotfák róla, hogy ugyanaz a betegsége. Azonnal elkülönítették és meg­kezdték gyógykezelését. A kilnika vezeiője a Tanács-testvérek beteg­ségéről hivatalosan értesi ette a város hatóságát, közölve, hogy mindketten a Csorvai-kapitány­ság 176 számú tanyáján laktak, vdószinü, hogy ott fertőzte meg őket a veszedelmes betegség és igy feltétlenül ei kell rendelni a szükséges közegészségügyi és állalegészségügyi óvintéz­kedéseket. Dr. Röth Dezső, a város előljáró­sági ügyosztályáiak ügyvezetője telefonon azon­nal érintkezésbe lépett az alsótanyai tiszti orvossal és az állategészségügyi felügyelővel és részletes utasítást adott a teendő sürgős intézkedésekre. Elrendelte a 176. sz4mu tanyán élő emberek és állatok megvizsgálását, az egész tanya tüze'es fertőtlenítését és lezárását. Elrendelte ezenkívül a szomszédos és környékbeli tanyák szigorú egészségügyi vizsgálatát is. Aj emberi takony kóros megbetegedésekről dr. Boros József egészségügyi főtanácsos, a közkór­ház igazgató-főorvosa a köve kezőket mondotta: — A veszedelmes betegség nagyon ritkán fordul elő, ami a szigorú rendszabályoknak kö­szönhető. Az orvosi tudomány csak akkor tehet valamit, ha a betegség még kezdeti, sládiumá­ban van, később azonban már nem segíthet és ha a természet nem segit, tehete'Ien. A takony­kórban megbetegedett ember testén tályogok és fekélyek keletkeznek, amelyek rohamosan sza­porodnak és végül elpusztítják a beteg egész s ervez°tét A szerencsétlen Tanács-testvérek most vias­kodnak a belgyógyászati klinikán a rettenetes betegséggel és mivel betegségük lul van a kezdet stádiumán, a tehetetlen orvostudomány már csak a természetben bízik. Alsótanyán a Tanács-testvérek tragédiája általános részvétet kellett, hiszen a tanyavilág első és legszorgal­masabb gazdái közé tartoznak. Talán az is okozta vesztüket, mert személyesen gondozták a tanyájuk állatállományát. Harisnyafejelés, harisnyakötés, szemszedés legolcsóbban, legjobban és leggyorsabban készül Stefánia kötöde, Batthyány-utca 2. Kass mögött. 443 B | érbe adom emeletes házamat, melyben bérlőnek módjában van elhelyezni a föld­szinten bármilyen ipartelepet, műhelyt, emeleten négy, esetleg 2—2 szobás lakást kap. Viz, villany, gáz, szabad jö­szágtartás, kert, az égisz ház megegyezés szerint elfoglalható megbi- j^j P g! P I* Bástya-utca 19. szám. (Kultur­zottaiu palotánál). 463 Mesésköny vemből. — A kántor bűne és erénye. — Férfikorának teljében, tul egy hosszú élet súlyos kötelességgel súlyosított közigazgatási pályáján, egyszerre ifjúi erővel lépett az irodalomba Bartóky József. írásai egyesitik a régi értékes hagyomá­nyokat az uj irányok minden igazi értékével. Mesemondó, bölcs és stiliszta Bartóky, példája annak, hogy a költő csak szunnyadozott benne, de nem tudott nehéz idők folyamán sem elpusztulni. Szeged irói köreiben ma is kedvesen emlékez­nek rá abból az időből, mikor Lipcsey Ádámmal gyakran lerándult hozzánk s megszerette azt a régi, kedélyes életű várost. Gyönyörűen tudott mulatni s a fehér asztalnál senki sem sejtette benne a földmivelésűgyi kormányzat nagytudásu államtitkárát, akinek intézkedései messzire elnyúl­nak, tul az ország határain. Darabos Lajos viszont a hódmezővásárhelyiek­nek volt mindenkor kedves kántora, hires daléne­kes, akinek szivekbe markoló baritonjában messze vidékek gyönyörködtek. Kár, hogy olyan hamar visszavonult. Megtörtént egyszer Darabossal, hogy a zsoltá­rokat billegtetve, istenitiszteleten, profán dallamo­kat kevert a hangok közé. Kurucok dicsőségén, bujdosásán merengett el, elég abból annyi, hogy a kázus megtörtént. A buzgó kálvinisták azonban nagyon megbot­ránkoztak az eseten, a panasszal nem késtek s szépen kialakult az egészből a fegyelmi. Kellő időben össze is ült Vásárhelyen az egy­házmegye vezetősége. Nem ugyan kizárólag ezért, de a tárgysorozaton szerepelt Darabos ügye is, amiről hozzáértők megállapították, hogy lehet abból száz forintos birság is, ha más nem. Isten óvja Lajost attól a mástól. A presbiterek már az előző délutáni vonatokkal megérkeztek s vacsorára gyűltek a Sasba. Ott ült az egyik sarokban, gondfelhőkkel a homlokán, Darabos is, izgatottan fogyasztva — az ásványvizet. — Gyere az asztalhoz, biztatta egy jó embere. — Éppen az oroszlán barlangjába, hiszen az imént is alig fogadta Bartóky a köszöntésemet. — Csak nem esz meg! Gyeret A vacsora jó kedvre hangolta az egyház urait, Bartókyt is, akinek nagy méltósága volt köztük, a cigány válogatott szép nótákat húzott, szelíd fej­ingatások kisérték már a ritmust, amik jr azt mondja az egyik vásárhelyi ur. — Darabos szebben csinálja ezt. Először is jobban játszik, hát még ha énekel hozzá! — Hát hol az a Darabos? — kérdi Bartóky. — Ott busul a sarokban. — Ide kell hívni. Most már Darabos se vonakodott tovább, ment.­Egy kissé el volt fogódva, — hogy is ne, a másnapi birái előtt! — de mikor kezébe kapta a hegedűt, lassankint engedett a torka szorultsága is, jöttek egymás után a szebbnél-szebb nóták. — Nagyszerű, mondta őszinte elragadtatással a szakértő Bartóky. — Nincs ennek az országban párja, méltóságos uram, tört ki a helyi büszkeség. Én a magam ré­széről elengedek husz pengőt abból a büntetés­ből, ami holnap vár reá. Akadt másik huszpengős ur is, a szerényebbje csak tizet engedett el, de sok volt a nóta és egy­másután kerültek sorra. — Éjfél felé, mikor oszladozott a társaság, Darabos volt a legnépszerűbb ember s akkor — a legenda szerint — odalépett Bartókyhoz. — Méltoságos uram, ma itt képzeletileg a ja­vamra irtak vagy ezer koronát. Kegyeskedjenek holnap ugy határozni, hogy a büntetésemen felül megmaradó összeg javamra Írassék előre nem lát­ható esetekre. Hát hiszen elmaradt a büntetés egészen. Rájöt­tek ugyanis, hogy a kuruc nóta is imádság, — mindazonáltal Darabos Lajos utasíttatott, hogy a jövőben szigorúan ragaszkodjék az előirt zsoltá­rokhoz, máskép nem cselekedvén. A jóvátételi bizottság értekezlete Bécsben. Bécs, Január 10. A Pollttsche Correspondenz értesülése szerint a jóvátételi bizottság január 23-ra értekezletet hivott egybe Bécsbe, az utód­államok részére. Az értekezlet folytatása lenne azon korábbi tárgyalásoknak, amelyeket 1923 márciusában s 1924 juniusában Innsbruckban tartotok. Az értekezleten a régi osztrák és magyar államadóssági kötvények kérdését vi­tatják meg. A Neue Freie Presse szerint első­sorban tisztázni fogják, hogy a háború előtli adósságok lebélyegzése az egyes államokban mennyire haladt, illetve be van-e fejezve. Ez­után a biztosított és nem biztosított adósságok kérdését beszélik meg és tárgyalások alá veszik a kamatszolgáltatások megkezdésének feltételeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom