Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-06 / 4. szám

Egyes szám ár»a «»erke8ztöség és kiadóhivakai: Deák Ferenc-utca 2. (F6veáliskoiával szemben.) Teleilon 13-33. A .Szeged* megjelenik héttő kivételével minden aap. Egyes szám ára 2000 toron;'.. Előfizetési árak: Egy fcónapra helyben 40CC0, Budapesten és vidéken 45100 kor. Wrdefévi árak: Félhasábon l uim. MI0, ' hasábon I' 011 kor. Szövegközt f0 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2ÖW, jeligés ?000 kor. Szóvecközti közlemények soronként 10X00, családi értesítés 50.<K*'. Nyilttér és gyászjeleniés 101 o 0-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 6, KEDD. 4-ik szám. A spanyol király olvasmányai Akár szereli az ember elvileg a királyokat, akár nem szereti, el kell ismernie, hogy a spanyol király a legszimpatikusabb uralkodók fcözé tartozik ebben *z uralkodói nélkül való világban, amikor császára már csak Számnak van és a királyok nyilvántartása is egyre kevesebb munkát ád a gotfeai almanachnak. A spanyol királyról mint királyról nem sokét íudunk s mint ember se szerepelt még semmi legfelségesebb európai pletykában. Amilyen igénytelen a nr.egje ettése, olyan királyi allűrök nélkül való az egész élete. Nem tart szeretöket, se házon kivül, se házhoz szállítva, hűséges férje a szőke Enának, szerető qj»ja gyerekeinek, akikkel, még kicsik voltak, lejárt picézni a vízpartra a mezítlábas grandok közé s mióta nagyok, azóta eljár velük a kávéházba, ugy mint más családapa. Egyáltalán nem félti uralkodói méltóságát attól, ha polgári zakkóban lemegy sétálni az utcára, ami majdnem olyan nagy dolog, mint a*, hogy tábornokai zaklatása decára is a spanyol nép többségével tartott, amelyet semmiféle csábítással, vagy fenyegetéssel nem lehetett beleugratni a világháborúba. Ez maga elég lett volna rá, hogy megszerezze a spanyol király számára mindenkinek a tiszteletét, aki nem hiszi el, hegy az emberek millióit a szájukban zablával és a derekukon kengyellel teremtette volna az Isten, abból a célból, hogy néhány sarkantyús férfiú lovagoljon rajtuk. (Ez az idézet Anatole Francebó1 való, de ó is idézi XIV. Líjcs valamelyik ud.íri írójából, akinek szabad volt ilyent mondani, tekintettel arra, hogy versekben dicsfiitette 'XIV. Lajos sarkantyúit.) A mult esztendőben azonban olvastunk valamit a spanyol királyról, ami egészen gigantikus magassagára növesztet e előttünk a spanyol felség kicsire maradt alak|át. Amikor Primo de Rivera, a sarkantyús diktátor elébe tett aláírás végett egy nyaláb számQzetési parancsot és a király meglátta a pro krjpciós listán egyik régi, hűséges konzerv ati/ miniszterének a nevét, akkor eldobta a tollat és azt mondta a diktátornak: — Nem, ilyen infámiát nem követhetek el. Hc ezt az embert száműzet ni akarja ön, akkor miadjárt írassa alá velem a saját számvetésemet 18 ! Azóta persze sok száműzetés történt Spanyolországban és a spanyol király aláirta Ibanez és Unamuno számkivetéaét is. Ez a két ur ugyan nem tábornok éi nem miniszter, sokkal kevesebb és sokkal több anniL Csak regényírók mindakeüen, akiknek azonban öt világrészben isinerik a nevét és a spanyol iskolákban tanítani fogják még akkor ir, amikor Alfonz király megtért nagynevű Őseihez és Primo de Rivera elmegy névtelen eiOdei után, akikről már egy esztendővel a bukásuk után senki se iudta, hogy minek is hivták Okét, mikor olyan magasan delellek. Nem szép az emberiségtől, hogy ilyesmik megesnek a történetében, oe nyilván szoktak megesni, mert nagyon régi bonmot már ar, hogy a kerek világol senki se tudja, ki vo't akkor a kűlügymin szter, mikor egy Rafael ne.ü piktor Madonnát fes'ett a fornarinájáról. A spanyol király sokkal intelligensebb ember, semhogy ne volnának efíle sejtejmei; mert ha nem volt is ereje, vagy kedve a kérész életű diktátorral szemben megvédeni az örökkévalósággal eljegyzett két firkászt, most visszasóhajtjs Okét, legalább elméletben és azt mondja, alig várja az időt, amikor falragaszok és röpcídulák helyett Unamuno és Ibanez csudálatos regényeit olvashatja, a&elyek neki sokkal nagyobb örömére ksznek a plakátirodalomnál. Lehet, hogy ez a nyilatkozat mentegetődzés akar lenni, a világ közvéleményére adreszszálva, vagy talán alibi-biaonyitás minden eshetőségre, de az is lehet, hogy ugy kell olvasni, amint van: a spsryol király őszinte vágyának a két legnagyobb spanyol iró után. — Válasszon felséged magának írót 1 — mondta valamikor a nevelője az orcsz cárevicsnek, elébe rakván egy sereg bőrkötésű könyvet, az aranyos hátával felfelé. —• Hát ez mirevaló? — ásított a trónörökös. — Ugy illik, hogy mindfn uralkodónak legyen egy kedvenc írója, fenség 1 Bökje meg közűlök akármelyiket I A cárevics ugy megbökött találomra egy aranymetízésü könyvet, hogy leesett a földre. — Nyekriszowl — emelte fel a precep'or. — Nagyszerű választás 1 Ez proletárköltő volt, a kórház szalmáján veszett éhen. Ezzel a választással fenséged egész Európát ámulatba fogja ejteni 1 A spanyol királynrk el lehet hinni, hogy nem ismeretlenek elfitte a spanyol firmamentum állócsillagai fis szívből kívánná, hogy azok inkább szerelmes regényeket írjanak otthon, minthogy köztársasági propagandát csináljanak az exiliumban. Sőt az sincs kizárva, hogy ma már szívesen visszacserélné Alfonz a két költőt az egy diktátorral, de még egy tucat marokkói hadvezért is adna ráadásba. Csak attól lehet tartam, amih ennek ma a lapjelentések a hispániai helyzetet tükrözik, hogy Alfonz király kívánsága esetleg nagyon gyorsan, de nem egészen szive szerint teljesül. Ha a helyzet olyanra fordul, hogy a száműzött költők hazatérhetnek, akkor Alfonz király alighanem Daudetnek egy hires regényével fogja enyhíteni az unalmát. Ennek a cinae pedig: Királyok a számüzet/sben ... Nagyon szomorú olvasmány az és Alfonz király az emberi mivoltával nem szolgált rá. De minden uralkodó rászolgál, aki a törvény uralma helyébe a vas és vér diktatúráját (eszi. H kölni zéita kiürítésének elhalasz Átadták az ántánt-jegyzéket a német kormánynak. Berlin, január 5. Az ántání-nagyha'Elmak képviselői ma délutánba jelentették be magukat A/Urx birodalmi kancellárnál. Félegy óra veit, amikc r egymásután megjelentek az angol, frarcia és belga n gykövetek, hogy átnyújtsák a kormányok jegyzékét a kölni zóna kiürítésének elhalasztásáról. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a nagyhatalmak azt a meggyőződést meriteték, hogy Németoiszág a jegyzékben felsorolt mulasztásokat jsnuár 10-ig nelyrepótolni képtelen és idő híján nem teljesíthetik már a;on kötelezettségeket, amelyeket a békeszerződés Németországra vonatfcozolag a leszerelést illetőleg felsorolt, tehát a szövetségesek január 10-én nem ürült ki a kölni zónát; végleges határozatukat azonb in akkorra tartják tenn, ha majd a katonai ellenőrző bizottságnak az összefoglaló jelentése elkészül és a nagykövetek tanácsa e'é kerül. A késedelem miatt a jegyzék Németországot okolja, mert sok esetben akadályokat gördített a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság munkája elé. Berlin, január 5. A szövelséges kormányoknak az északi Rajna zóna kiürítése üeyében átadott jegyzéke szészerint a következőképen hangzik: As 1919 juuniug 23 án kelt versaillesi békeszerződés azt mondja, hogy Németország által a békeszerződésben foglalt kötelezettségek végre- > hajtásaként biztosíték végett a Rajna nyugati partja a szerződéstől számított 15 éven át a szövetséges és társult hatalmak Utal megszállva tartattk. A megszállás azon esetben, ha a békefeltélelek teljesitése Németország részéről fokozatosan megtörténik, az első öt, illetve tiz éven tul korlátozódik. A szövetséges hatalmak már most megállapítják, hogy Németország az előbbi feltételeket nem teljesítette és 1925. évi január 10-én semmi sem lesz teljesíthető azon Idő előtt, ami a kiürítést jogossá tenné. Megállapítja a jegyzék pé'dául a következőket : A hadsereg vezérkarát Németország másként ugyan, de ismét helyreállította, rövid időre önkénteseket hívott be s ezzel az egész ország milltarizálva van. A hadianyagokat és gyárakat nem alakította át az előirt módon hadicéíokra használhatatlanná, az államrendőrség átszervezését még meg sem kezdte. A német kormány még távolról sem tett meg olyan társadalmi vagy törvényhozási intézkedést, amelyet a szövetséges hatalmak az 1922. évi szeptember 29-i jegyzékben követeltek. A szövetséges hatalmak szándékoznak a helyzeten enyhíteni, ami az ellenőrző bizottság jelentésének beérkezése után rövid időn belül remélhetőleg meglehető lesz. A német kormányt a jelentés alapján teendő jegyzékkel, amennyiben Németország kötelességét híven teljesítette, később értesíteni fogják. Az ellenzék megmarad választójogi követelései mellett. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kormánynak az a terve, hogy a költségvetés letárgyalása után a jövő hónapban a választójogi törvényjavaslatot fogja tárgyalni Egyfs hirek szerint a választójogi törvényjavaslatról a belügyminiszter és a miniszterelnök már tárgyaltak is egymással, sőt azt rövidesen a minisztertanács elé viszik, Értesülésünk szerint a parlamenti béke helyreállításáért Scitovszky elnök és Zsttvay alenők által megindított akciót újból fel akarják éleszteni. Az ellenzék a legnagyobb nyugatommal néz az események elé, mert lehetetlennek tar ja, hogy a kormány ne teljesítse a választójogra vonatkozó követelései', mert eizel msga alatt vágná a fit. Nyilatkozatok a parlamenti békéről, Budapest, január 5. A demokratikus szövetség debreceni lakomáján Szilágyi Lajos élesrn megtámadta Scitovszky Bé!á», a nemze'gyülés elnökét. Idevonaikozó.'ag Scitovszky házé nök a következő rtndkivül étdekes kijelentést tette: — Működésem precízen házszabályszerü volt. Hiba történt és nem a mi részünkről. Éppen azért kezdeményeztem én a békeakciót, mert a mai fonák helyzetnek nem én voltam a felidézője és meg vagyok győződví, hogy én — aki pártok feleti állok —, ha nem teszem meg ezen lépés', akkor mulasztást követtem volna el. Ha egyelőre el is ejtettük a tárgyalás fona14*, azt báiki bármikor felveheti. Az én akcióm holtpontra jutót', de Zsitvay Tibor folytatni fogja és mégis csak sor fog kerülni a pártközi konferencia összehívására. Nincs kizár/a, hogy január 12-én előterjesztést teszek a békeszakasz alkalmazására. Idevonatkozókig PeyerKÁxo'y szociáldemokrata képviselő & köveikezöket mondotta: — Semmiféle béke'árgyaláson még résztvenni sem vagyunk hajlandók, ha a tárgyalások alapjául n?m jelölik meg legalább a Vázsonyi-féle választójogot a tilkosság alapján. A kormánypártban sokat be zálnek arról, hogy a pa'lamenti többség a közvetítésre Apponyi Albert grófo* akarja felkérni. Erre az a megjegyzésem, hogy a békeközvetitésre Apponyi ""csak akkor vállalkozik, ha a miniszte elnöktől garanciákat