Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-30 / 24. szám

Egyes siám ára 2000 korona Szerkesztőség és kiadóhlva­iali Deák Ferenc-utca 2. (F6­(•álitkolira! ? -nben.) Tele­tso 18-83. A -g ed' megjele­lik bttfö kivételével minden up. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy <ónapra helyben 40CC0, Buda­pesten és vidéken 45100 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasábon 1(0U kor. SzOvegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 • -al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 30, PENTEK. 24-ik szám. Koszorú. Irta: Juhász Gyula. A mai közélet annyi sok ripacsa' és komé­diáfa helyett, akik ordiiozva ágálnak a szineo, hadd forduljon egy napra legalább a publicista meleg szeretettel, meghatott hálával é> meg­rendült kegyeletlel egy istenáldotta és sorsverte nagy művészhez, a magyar szinházi kultura ejy rajongó és áhítatos leiket képviselőjéhez, aki napokig hajléktalanul kóborolt a fényes és hangos Budapest utcáin és kávéházaiban, mig végre holtan rogyott össze egy orfeum kapu­jában. A szive ölte meg — mondják farizeus kézmosással azok, akik éveken át kihasználták és kifacsarták a tehetségét, mint egy citromot és hagyták, hogy ez a született nagy Moliére­82inész, ez az öserejű és mélykedélyű valódi művészember az örökös csalódások és a meddő vergődések kálváriáját járja, koplaljon és dide­regjen, a testét, lelkét koptassa és sorvasszi, mig körülötte az olcsó reklám dobjától és a talmi sikerek gyönyöréiül megszédült pesti him* és röpiimadonnák autókon száguldoztak és kárörömmel nézték, bogy ez a kivételes érlék mint roskad össze az elérhetetlen ideálok eíőtt, szerepek miait, amelyekre hiábs áhítozott. Mert Kertész Endre, ez a hosszú cyranoorru ötök nagy gyermek, a hivő és álmodó valóban a legszebb és legnehezebb feladatokra termett és a mai szinházi kultura rohamos lezüllésé­nek és elamerikanízálásának halálos Ítélete iz a rnövészhalál, amely most e derék értékünket örökre elszólította, fiatalon és végképen össze­törve. Feleji hetetlen szinházi esték hőse volt a vidéken Kertész Endre, akiről döbbenve tudtuk meg most, hegy csak harmincöt évet élt. Tiszta és mélységes élmény volt az értök számára az ö alakítása, akár a nagy Lándzsarázó mese­játékának Zubolyát adta, fölségesen groteszk, könnyekig nevettető humorával, akár az orosz lángész kegyelemkenyéren élő figurájába öntött vért és életet, félszeg mosollyal indítva meg i szilünké', amelynek dobogása is elállott látása­kor néhány pillanatra. £s ott volt Moliérr, akinek önkinzó és önmagán keserflen kacagó mélabuja, fanyarul villódzó szelleme mintha csak reá várt volna, kései rokonára, i magyar histrióra, hogy megszólaltassa és tovább adja át az örökkévalóságnak. De Kertész Endre nem csupán ritka művész volt, az ország első szin­pidára termett, de egyúttal igaz ember is volt, becsületes, naiv, nem e cudar világra és nem a világot jelentő deszkák tülekedő stárjai közé való. Azt hitte e drága kedves ember, Szent­pétery és Megyeri méltó utóda, aki a kolozs­vári nemzeli szinház tiszta levegőjéből jött, hogy a tehetség és jellem elég ajánlólevél az elismeréshez és boldoguláshoz. Nem a szive ölte meg Kertész Endrét, hanem megölte az a szívtelen és erkölcstelen amerika­nizmus, amely portékának nézi a művészt és amely nem ismeri az értékét semminek a vilá­gon, csupán az árát kérdezi. Kér ési Endre ó/cső portéka volt neki. Művésztragédia fináléja volt Kertész Endre hirtelen és váratlan elmúlása és ennek a művésztragédiának tanulsága mellett nem ludunk elmenni hallgatagon és közömbö­sen mi, akik még hiszünk abban, hogy vannak örök értékek, nemes idefm>k, akik még érezzük, hogy az autók bernijének bűzén kivül Sirász rózsái illatoznak és bogy a magyar kuliurát nem elég emlegetni és a kulturfölényt nem csak han­goztatni illik. Nem elég elsiratni és eltemetni az elesettet, arra is kell gondolni, hogy az elesett után még mennyi esendő és veszendő érték és érdem várja szomorú és keserű sorsát. Preventív Intéz­kedéseket kérünk a hazai kultura illetékeseitől, akiket hatalmuk és tekintélyűk a magss pol­cokra eme!?. Nincs már sok veszteni valónk. A tragédia igen megragadó és fölemelő a szín­padon, de a magyar élet oktalan és céltalan tragédiáit nagy kár lenne még mindig szaporí­tani. Helyet a tehetségeknek I — ezt a német há­borús jelszót tessék immár Magyarországon is minden vonalon valóra váltani. Ha másképen nem, hát ugy, hogy a tehetségteleneket ki kell kergetni a közélet és kultura minden fórumáról. Persxe ehtiez megint csak az szükséges, ami nélkül nincsen élet se Magyarországon, se azon kivül: valóságos demokrácia a leplezett reakció helyett I AMNMWMMMMM^^ A pártonkivüliek pártalakitása. (Budopesii tudósítónk telefonjelentése.) A de­mokrata szövetség párthelyiségében ma délután értekezletet tartottak a pártonkivüliek és a 48-as képviselők. Az értekezleten megbeszélték, hogy szervezett pártba vonulnak és a szervezkedést az egész ország területére kiterjesztik. A demokratikus ellenzék legutóbbi ülése is foglalkozott ezzel a kérdéssel és íz általános vélemény az volt, hogy ez a szervezkedés szük­séges annál is inkább, mivel az ellenzéki kisgazda ­pdrt három tagja a passzivitáshoz csatlakozott, eddigi vezérük pedig, Meskó Zoltán bentmaradt a Házban. A pártonkivüliek több okból előbb nem csatlakozhattak a passzivitásban lévő ellenzékhez. Egy ilyen ok volt például az is, hogy a Kossuth-párttal több dologban nézeteltérésük volt és hibár minkettöjüknek az államforma kérdésében az a véleményük, hogy az most nem aktuális, ha pedig aktuális lenne, akkor az egész ország veleménye szerint kellene dön­teni, ebben a kérdésben mégis mindig szembe kerültek egymással. Hátráltató körülmény volt az is, hogy a pártonkivüliek nem óhajtanak résztvenni a fővárosi választásokon. A mai értekezleten résztvettek Baross János, Drózdy Oyőző, Hegymegi Kiss Pál, Létay Ernő, Szakács Andor és csatlakozni fog hozzájuk Beck Lajo*, Rákóczi Ferenc és Eöry Szabó Dezső és mások Az uj párt a legközelebbi napokban megalakul és határozni fog címéről is. Az u] párt megalakulása tagjainak politikai nézetén, valamint a passzív ellenzékhez való viszonyukon semmit sem fog változtatni. A kormánypárt értekezlete. (Budapesti tudósttónk telefonjelentése.) A kor­mánypárt ma a betegsége miatt akadályozott miniszterelnök távollétében tartotta meg érte­kezletét, amelyen négy fontosabb kérdései fog­lalkoztak. Az elsőt Bogya János napirend előtt hozta szőnyegre. Ez a szociáldemokrata vezé­rek bécsi tárgyalása volt. „A szocialisták bécsi szereplése, airely éppen a mostani kritikus időre esik, belpolitikai szempontból Gaál Gasz­ton által tolt leghelyesebben megvilágítva, aki innak összeférhetetlenségére rámutatott." Meg van róla győződve, hogy a párt és a kormány A miniszterelnök nyilatkozata a Budapest, január 29. Bethlen István gróf miniszterelnök hosszabb nyilatkozatot tesz közzé, amelyben foglalkozik a szocialista bizottság bécsi tárgyalásával és azt cáfolja, hojy az Internacionale Bécsben összeült bizottsága nem kívánt sem a magyar szociáldemokrata párt, sem általában Magyarország belügyeibe be­avatkozni, pedig a szocialista bizottság tak­tikai hibának minősiti a pártveze őség szon tettét, hogy az 1921. októberi ku'csot nem használta fel irra, hogy a polgáti pártok vitá­jába beavatkozva, valamelyik javára provokálja a döntést, ami a szociáldemokrata párt uralnának helyreállítását Magyarországon esetleg biztosít­hatta volna, továbbá utasítást ad a magyar párt­nak arra, hogy páltkongresszust hivjon össze, helyteenití a módszert, amellyel a pártkon­gresszusokat összehívták, a pártból kidobások megszüntetését követeli és végre utasítja a párt­veietőséget szorostbb együttműködésre az emig­ráció különféle frakcióival. A gyengébbek kedvéért — mondja a miniszter­elnök — körülbelül igy hangzik magyarra for­dítva az az itélet, amelyet a bizottság Bécsben a szocialisták ezen akciójával szemben az ini­clalivát kezébe lógja ragadni. A második fontosabb ügy, amellyel az érte­kezlet foglalkozott, Csizmadia Andrásnak a kormányhoz intézett az a kérelme volt, hogy könny itsik meg az építkezési hitelt azoknak, akik házhelyhez jutottak. VŰSS József népjóléti miniszter kijelentette, hogy apro segélyek nyúj­tásával a kérdést megoldani nem lehet. A segí­tésnek az a módja lthetségts csak, hogy a há/helyekhez ju'ottaknak a Pénzintézeti Központ nyújtson építkezési kölcsönt. Csizms'diának egy másik indítványára azt fe­lelte a miniszter, hogy a hadirokkantak vég­kielégítését veszedelmesnek tarja, mert a na­gyobb százalékú rokkantakra egzisztenciális kérdés, hogy a járulékot egész életükön át húz­hassák. Végül az utolsó fontosabb kérdés a földbér­löknek az a kivánsága volt, bogy a béreket ne buza-, hanem aranyalapon fizessék. Erre vonatkozólag rendeleti elintézést kérnek. Ezt ellenzi Drébr Imre, aki az ügyet szóvátette. Azt kívánja, hogy mielőtt a kormány intézked­nék, várja be a költségvetés letárgyalását, hogy igy majd módjuk legyen a képviselőknek álláspontjukat kifejteni. Moyer János földmivelésűgyi miniszter el­mondja, hogy mcst volt egy ankét a földmi­velésűgyi minisztériumban az érdekképviseletek bevonásával. Ha majd az ankét megbizottai írásban fogják észrevételeiket beterjeszteni, akkor egy rendelet-tervezetet fog a párt elé terjeszteni. A jelén állapoton való változtatás semmi esetre sem fog megtörténni a költségve­tési vita bezárása előtt. A kisbérietekhez jutott szegényembereknél az aranyvalutára való átté­rés valóban lényeges javulást jelentene. A spekuláció-szem pontoktól vezetett nagybérlőknél egészen más elbírálás alá kell venni a dolgot. A miniszter vá'aszát tudomásul vették. A gyűlés folyamán tobb apróbb ügy került szóba. Érdekesebb köztük az elnök azon je­lentése, hogy még mindössze kilenc szónok van feliratkozva a kölségvetési vitában. Az értekezlet után pártvacsora volt szocialisták bécsi tárgyalásáról. hozott az ő (Bethlen) és a szociáldemokrata párt között létrejött paktumról. Az itélet pontjai kö­zül cssk azt kivanja kiemelni, amely Kunfi ur­nák kiván újból tekintélyt nyújtani, annak a Kunfi urnák, aki a magyarországi kommuniz­mus megteremtésében vezető szerepet játszott. Ezután hosszabban szól a nyilatkozat a pak­tumról és azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök soha mást nem követelt, mint azt, amit minden becsületes szocialista aláírhat. Végül azzal vá­dolja a szocialistákat, bogy nem ismerik az adott szó szentségét akkor sem, ha az hazájuk érdekében adatott. A miniszterelnöknek erre a nyilatkozatára a szociáldemokrata párt vezetősége bizonyára vá­laszolni fog. A passzív ellenzék Békéscsabán. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) 31-én a békéscsabai p .tgárok vacsorát rendeznek, amelyen a polgárok részéről Baross János, Nagy Vince, Szilágyi Lajos, a szocialisták részéről pe­dig Farkas István,* Esztergályos János, Propper Sándor és Szeder Ferenc fognak megjelenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom