Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-27 / 21. szám

1925 janu<r 27 SZEQBD 8 A hatóságok üldözik a Szegedet a polgárság és munkásság álljon mellé! Kelemen Béla cikke. Irta: Wimmer Fülöp. Kelemen Béla akciójának a Szeged-ben már löbb oldalról történt visszaulasitása után most még én is szót kérek. Nemcsak azért, mivel Kelemen cikkében nevem első helyen van felemlítve, eljárásom pedig kritika tárgyává van féve, hanem főleg azért, Hegy a cikk téves tényállásait és még tévesebb következtetéseit, különösen a szegedi szabadelvűek szempontjából, kellően helyreigazítsam. Szívesen felhasználom a Kelemen cikke által nyújtott alkalmat elsősorban arra, hogy a szociáldemokrata párttal együttesen folytatott közös harcról kifejtsem nézetemet. Ezúttal kevésbé azért, hogy a kegyelmes úrral polemizáljak, hanem főleg azért, hogy a szabadelvűek táborához tartozó azon mélyen tisztelt barátaima . megnyugtassam, akik leginkább a kormánypártiak által átlátszó tendenciával hangoztatott jelszavak miatt ezen közös harcot nem jő szemmel nézik. Ezeknek egy h^sonhtot ajánlok szives figyelmükbe. Hogyha egy fontos éi sürgős útra kelve, útimban egy magam által el nem bántható akadály (árok, viz, hegy) áll elém, az uton pedig találkozom egy már külsőleg is egészen más foglalkozási és társadalmi osztályhoz tartozó egyénnel, akivel az éle ben talán nem is fogok többé találkozni, de aki ugyanazon akadály elé került, nem fogunk-e minden gondolkozás nélkül összefogni, hogy az akadályt közösen elháritsuk, mig azután az akadályon túlérve, ő is, én is folytatjuk mindegyik a saját útját. Megkönnyítette a szociáldemokrata párt ezen hasonlatomat és magyarázatomat azon korrekt nyiltkozattal, amelyet a Szeged- ben köz étgtt és amelyben szintén azon álláspontot foglalta el, hogy csak a mostani akadály — a rekció — leküzdésére fog össze a polgári pártokkal, mig ha sikerül a kétségtelenül mindennap erőszakosabb reakciót legyőzni, a polgárok is, a szociáldemokraták is, mindegyik folytatja küzdelmét a saját céljai elérésére. Ez felment engem attól is, hogy rámutassak arra, miszerint azon a bizonyos vacsorán, amelyen egyenlő számban voltak jelen a polgárság nemzetgyűlési képviselői és a szociáldemokrata párté ír, ál álam provokálva, Peidl és Propper képviselők egybehang'óan kijelentették, h gy a kommunizmus egyá'talában nem tar o-ik a párt programjába, sem most, sem a jövőben. Ezt készseggel elhiszem nekik, mert hisz az orosz viszonyokból meggyőződhetnek, hogy a szociáldemokrata elvek ezen kinövése abszolút nem életképes és mindenkire — reájuk is — ártalmas. Teljes meggyőződésemből mondom azt is, hogy minél szorosabb viszonyt tartunk fenn a szociáldemokratákkal, minél jobban közeledünk hozzájuk és vívjuk meg velük KÖZÖS küzdelmeinket, természetesen a mi részünkről is mindig a kellő eréllyel, következetességgel Is meggond líssal, annál inkább vesszük etejét és háritju* el az ártalmas kommunista kinövést, mivel annál köze'ebb hjzzuk a munkásságot a polgársághoz. De ismétlem, a szociáldemokrata párt nyilatkozata felment attól, hogy szabadelvű barátaim előtt ezeket az elveket hangoztassam,mert hisz teljesen megnyugtathatja őket az, h gi a szociáldemokraták is, mi is, mivel mindegyikünk nem elfg erős arra, hogy a mostani reakciós kormányt megbuktassa, vagy — amit én még mindig lehetségesnek tartok és remélek — azt a fajvédőktől elválasztva, a szabadelvűek felé terelje, ezt a teljesen közös érdekű akciót együttesen folytatjuk és hogy mihelyt ezt a közös célt elértük, mérlegelni fogja mindegyikünk, hogy ezentúl már most mi a teendő. A Kelemen-cikknek ezen legfontosabb részét igy elintézve, foglalkoznom kell még röviden az ezen cikkben kezdettől végigvonuló és csak nagynehezen, például a hitközség elnökéről mondott elismerő szavakkal egyhiteni kívánt antiszemitizmussal, amely nemcsak abban mutatkozik, hogy nera tud zsidó felekezetű minisztert képzelni, nemcsak azt kibánj*, hogy a keresztény felekezet, a keresztény elem, a közélet, társadalom és közgazdasági életben egyedül uralkodó legyen, hanem végül még azt a tanácsot adja nekünk, hogy szövetkezzünk a szociáldemokraták ellen, a fajvédőkkel, akiknek egyedali létjogosultságuk abban áll, hogy bennünket az 1896. évi törvények dacára, egyenjogú állampolgároknak nem ismernek el. Egy ily látszólagos, baráti érzelmekbe burkolt reakciós nézettel szemben annál nyomatékosabban kell hangoztatnom azon egyedüli, valóban szabadelvű álláspontot, hogy felekezeti szempontból nincs és nem szabad előidézni különbséget állampolgár és állampolgár között és hogy addig, amig ebben az országban az abszolút és teljes jogegyenlőség az állam minden polgárára nézve nem lesz meg, amint ez ma már minden nyugati államban megvan, addig i!t szabadelvOságről senki se beszéljen, addig itt söíét reakció uralkodik, amely megállani nem tudva az antiszemitizmusnál, kénytelen minden más szabadságjogot is megszorítani és megsérteni, sajtószabadságot, gyülekezési és szólásszabadságot is. ^ Ezen ideálok mellett — jogegyenlőség, sajtószabadság, gyülekezési és szabidszőlási jog —, amelyek Franciaországban, Angliában, Belgiumban — az Egyesült Államokról nem is beszélve — már nem ideálok, hanem régóta fennálló állapotok, továbbra is küzdeni fogunk, egész biztosra véve azt, hogy itt egyes politikai árnyalatok a közös küzdelmet gyengíteni nem fogják, hanem a döntő pillanatban Rassay, Bárczy, Ugrón is olt lesznek, ahol a szabadelvűek megdönteni igyekeznek a reakció falait. Izgatott hangulatu gyűlés a kereskedők szövetségében a legújabb forgalmi adó rendelkezések ügyében. A szegedi kereskedők egyhangúan tiltakoztak a leltározás ellen. Ezután a következő határozati javaslatot terjeszti be: „A Szegedi Kereskedők Szövetsége nyomatékosan tiltakozik a forgalmi adóellenőrzés céljára leltárkönyv felfektetésének és raktárkönyv vezetésének elrendelése ellen. A pénzíigyigazgatóság ezen rendelkezése fennálló jogszabályokon nem nyugszik, de célját tévesztett is, mert az adózó kereskedők legnagyobb része ezen kötelezettségeknek eleget tenni nem tud. A rendelkezés évényben tartása ujabb beláthatatlan sorozatú zaklatásoknak válnék kutforrásává akkor, amikor a legsúlyosabb gazdasági krízissel küzködö vidéki kereskedelem joggal várhatja a pénzügyi kormánytól a legnagyobb kíméletet. A Szövetség sürgönyi panasszal fordul a pénzügy igazgatóság rendelkezése ellen a pénzügyminiszterhez, csatlakozásra kéri fel az OMKE-t oly célból, hogy a sérelmes rendelkezés hatályon kivül helyeztessék." A javaslatol a gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta, ami közben elkeseredett felkiáltások hangzottak el. Dr. Landesberg Jenő kBmarai titkár számolt be ezután az érdekképviseletek eredményeiről ebben a kérdésben. Először a szövetség járt d, majd a kamara is magáévá tette ezt a nagyjelentőségű kérdést. A kamara elnökének személyes eljárására a pénzügyigazgató a legnagyobb előzékenységgel február 28-álg felfüggesztette ezt az Intézkedést. Az adózók legnagyobb része azonban eddig a tntáridöig sem készülhet el a leltárokkal s éppen ezért a kamara intervenciójára a pénzügyigazgatóság sürgősen a miniszterhez fordul, hogy helyezze hatályon kivül ezt a rendelkezést. A gyűlésen még ezután elkeseredett hangok hangzottak el a mai adózási rendszer ellen. Szeged, jsnuár 26. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Kereskedők Szövetsége vasárnap délelőtt a Lloyd-Társulat nagytermében nagytanács ülést tartott, amelyen izgatott hangulatban tárgyalták a forgalmi adóval kapcsolatos anyagraktárkCnyv és az elkészítendő leltárak ügyét. Vértes Miksa elnök nyitotta meg az ülést, vázolta az ülés célját, majd dr. Kertész Béla ügyész szólalt föl. A pénzügyigazgatóság leglegutóbbi rendelete adott okot a gyűlésre. A szegedi pénzügyigazgatóság ugyanis a szolnoki és dunántuli igazgatóságok után elrendelte a leltárak, a raktári, illetve az árubeszerzési könyvek fölfektetését. Dr. Kertész ezután rámutat arra, bogy a vidéki kereskedők és iparosok hátrányban vannak a fővárossal szemben, mivel vidéken sokszor függetlenül a pénzügyi kormányzat intencióitól, alapjában célt tévesztett intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek jogszabályokon sem nyugszanak. Ezután foglalkozik azzal, hogy a miniszteri rendeletben nincsen kimondva az, hogy'áru, vaktárkönyveket és leltárakat kellene fölfektetni a kereskedőknek. Ez az intézkedés csak ujabb zaklatások kútforrása. A kincstárnak sem lehet érdeke, hogy még jobban zaklassák a nehéz helyzetben lévő kereskedőket és iparosokat, mert azok, akik szabályszerű könyvvezetést vezettek, azok mérlegükben úgyis készítenek leltárt. Az adókötelesek 70 százaléka azonban a kisegzisztenciákból kerül kl, akik az egyszerű könyveken kivül nem vezetnek mást, de nem értenek komplikáltabb rendszerek vezetéséhez. Ez az uj rendelet gyakorlatitag kivihetetlen. Állandó napirenden tartják a Szegedet. A Szeged kiadóhivatala és kölcsönkönyvtára a hétfői tanácsülésen. — Mindenki a Szegedet reklamirozza. Szeged, január 26. (Saját tudósítónktól.) Azok közé a felelős és felelőtlen tényezők közé, amelyek mostanában bámulatraméltó buzgalommal ütik a reklámdobot a kolportázsjogmentes Szeged javára, ujabban beállt a nemes város hatósága is és igy a városnak olyan képe van, mintha egyetlen reklámvállalat szolgálatában állna és mintha annak a reklámvállalatnak egyetlen feladata és célja a belügyminiszter kolportázsjogfosztó rendeletének hatálytalanítása lenne. Mert hát, értsük meg jól, mi is voltaképen a helyzet? A Szeged nem harsonása Bethlen István gróf politikájának és nem támogatója „aranyközéputas" törekvéseinek, hanem bátorkodik keménydereku és keményszavu ellenzéki orgánumnak lenni, még törvényesen biztosított kolportázsjogának feláldozása árán is. A Bei hlen-kormány belügyminisztere, ugy látszik, veszedelmesnek tartotta a Szeged mondanivalóit és hogy némiképen csökkentse a veszedelmes mondanivalók nyilvánosságát, száműzte a Szeged-et az utcáról. Intézkedésének más célja nem leheteti, mint az, hogy a Szeged ol- . vasóinak számát redukálja A belügyminiszteri rendelet nyomában {elburjánzó rekiamirozás tehát csak arra lehet jó, hogy a belügyminiszter megtorló rendeletének hatását ellensúlyozza, hogy a vörös közönségének figyelmét állandóan az utcáról száműzött Szeged felé terelje. A Sze^erf-nek ugyan nincs szüksége erre a nem kért, tehát önként adott reklámra, mert „a jó bornak nem kell cégér", azonban ha már adják és valószínűleg jó szivvel adják, merő udvariasságból sem utasíthatja vissza. A szegedi kurzuspapir veri a reklámhangversenyhez a taktust. Hihetetlen leleményességgel kutatja és találja fel azokat az ürügyeket, amelyekkel napirenden tarthatja a „Szeged"-et, mintha attól fetne, hogy másképen megfeledkeznének róla. Egyik legujabb ürügye tudvalevőleg az a helyiség volt, amelyet a „Szeged" kibérelt a várostól a városi bérházban kölcsönkönyvtár és kiadóhivatal céljaira. A kurzuspapirnak természetesen vigyáznia kell, amikor rólunk ir, nehogy az úgynevezett felügyelőbizottsága a körmére koppintson, tehát — óvatosságból — haragot színlel és azt követeli, hogy vegye vissza a „Szeged *-t51 - 'irns a elyiseget. Ez a müharag keveseket cc;. csak rnet; a városban, mert egészen átlátszó, azontiin a (levesek mégis regcsalatkoznak. Igy tagosad'.;- jzotí a város is, aaúkor a kurzuslap r .v:átnbÖaib;>lé8é-