Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-25 / 20. szám

lafot valamely nyilvános kórhizbin s ezen idő alalt necsak betegeket lássanak, hanem résztvehessenek a tudományos búvárkodásban is. Mikor Londonban jártam, irigykedve gyönyörködtem az ottani kórházakban, igy fölszerelve szeretném én látni a mi kórházunkat is. Vizsgáló-műszerekkel, mütöeszközöikel pazarul el vannak látva. Kifogástilan bútorok, szép, tiszta ágyak, azéjeli szekrényeken a bibliatársulat jóvoltából biblia, imakönyv és zsoltár, minden nagyobb kórteremben harmónium. Az ápolónők műveltek, akik életcélul tűzték ki maguknak a betegápolást, még zenei tudásuk is van, u*y hogy esténként a narmóniumon zsoltárokat jászanak s a betegekkel együtt énekelnek, mielőtt azok nyugalomra térnek. Milyen megható az, mikor a teslibajban szenvedőket lelki vigasztalás ban is réazesilikl Angliában többet törődlek az emberek az egészségűkkel, mint minálunk, de inkább van érzékük a más baja iránt is, ott sok kórházat magánemberek alapítottak, vagy segélyeznek. Az előkelő családoknál szokásban van, hogy az elhalt hozzátartozóikat fel boncoltatják s a boncjegyzökönyvet megőrzik a családi levéltárban, hogy nyilvántarthassák az utódok, miféle bajjal lehetnek terhelve, mert sajnos, az ösöklöl nemcsak házat, pénzt, vagy földbirtokot örökölhet az ember, hanem tuoerkulózisra, rákra, kösz vényre, vagy cukorbetegségre való hajlamot is, amiről ha tudomása van, inkább védekezhet ellene. Brehmer, a görbersdorfi szanatórium nagynevű igazgató-főorvosa mondja, nogy a tuberkulótikus családból származó gyermekeket rá kell szoktatni a sok evésre, mert a jóltáp áltság fokozza az allergiát, ellenállóbbá teszi a szervezetet Am rikában nemcsak kórházakat, hanem egye e rteket is alapítottak egyes gazd g emberek, Rockefeller eddig hat egyetemet kreált, egyet ezek közül Ctiinában, ő financirozza a Budapesten épülő köz gészségtani intézetet is, amely nyolcszázmillióba kerül. Jénában az egyetem egy régi zárdában szorongott egészen a legutóbbi időkig, az uj klinikák, a könyvtár Zeis> Káro'y ottani gyáros költségén épültek. Az ilyen allűrökhöz aztán nemcsak pénz, hanem szociális érzék is kell. írtam én már erről a témáról a háború elölt is, amikor azt proponáltam, hogy épitsék fel a Kossuth Laj)S sugárut és Pozsonyi Ignácutca sarkán a kórház sebészi p ívillonjának a pendantját, bontsák le a régi kórház-épületet, a tégla, faanyag, metlachi lapok, kőlépcsők, szóval az összes használható anyag felhasználásával épitsék fel újra kétemeletesre, igy meg lehetett volna oldani a kórház-kérdist f 1 millióból ötven évre, de akkor ötszáz ágyas egye'emi kórházról ábrándoztunk, amely az uj berendezéssel legalább nyolcmillióba került volna. Utólag beismerem, hogy ez az utóbbi megoldás még okosabb lelt volna, mert az akkor erre a célra kölcsönvett aranykoronát rossz bankóval most könnyen visszafizethetnénk. Most majd kevesebbel is beérjük. A mult évben e'siigetelés által kiszárították a régi kórház földszinti helyiségeit s újra hasznavehetővé te ték, az emeleten pedig három, edd g raktáriak használt szobát fognak laboratóriumokká á'alakiani. A kórházat a város tartja fenn s szere cséré ugy a főispánnak, mint a polgármesternek gondja van a népjóléti intéz ményekre s ahol a kisrongyosokat minden évben felruházzák, ahol nemcsak a vá osban iparkod ak födél alá hozni a hajléktalanokat, hanem a városon kivül is egész falu épült már. ahol az országban talán legkorábban ürültek ki a vagonbkísok: ott a betegekről sem fognak megfeledkezni. De hit a mostani nehíz viszonyok közölt nem lehet mindent a várostól sem várni, kívánatos volna, hogy a kóihlzi laboratórium felszerelési költségeihez a társadalom is hozzájárulna. Sajnos, nekünk nincsenek Rockefeller méretű pénzes embereink, de a jóiziv és a felebaráti szeretet megnyilatkozhat kisebb adományokban is. Ha valakinek vm párezer koronányi feleslege, jobb célra nem fjrd Ihatja, min ha szenvedő embertársain segit vele. A pínzin ézetek, a gyárak most készítik az évvégi méileget, a haszo/.felosztáskor a jótékony adományok között emlékezzenek meg a kórházról Is. A Szeged-Csongrádi Tíkarékpinztar jó példával jár elöl s ötmilliót, az igazgatósági tagok is jelentékeny összeget ajánlottak fel erre a célra. Ha a nincsettenaéghez betegség is járul, nincs annál nagyobb baj. 4 SZBQBD Az öreg Ferenc József. Irta: Tonelli Sándor. 19*5 január 178Uralkodásában és családi életében inkább szerencsétlen volt, mint szerencsés. Alatta veszett el végérvényesen a Habsburgok németországi hegemóniája és elvesztek az olasz tartományok, melyekért gyenge kárpótlás volt Bosznia és Hercegovina. Befelé a korlátlan uralkodói hatalmat meg keilelt osztania az előretörő demokráciával, kifelé p;dig meg kellett érnie, hogy a Habsburgok birodalma második sorba került a rangban ifjabb, de gyorsabban fejlőd5 világhitalmakkal szemben. Családi életében a legborzasztóbb sorcsapások szinte sorozatosan követték egymást. Miksa c ászár, Or.h János, Rudolf trónörökös, O.tó főherceg, Erzsébet és a többiek. H >gy miként hatollak ezek a csapások reá, a külsl világ sohasem tudta m'g; csak azt látta, hogy nem görnyedt össze alattuk és nem enged e magát megszokott napi munkájától eliántorittatm. Be's5 életétől jóformán semmi sem szivárgó t ki a nyilvánosságra 8 ez személyét a titokzatosság ködével vette körül, mely átterjedi környezetére ts a vele kapcsolatos eseményekre is Rudolf trónörökös halálának körülményeit még ma sem ismerjük például hiteles formában. Az uralkodó h illgdtást akart és akaratát rá tudta kényszeríteni mindazokra, akik az esemény részleteit ismerték. Csak igy tud:a a népmese szájára venni a hirtelen elpusztult trónörökös alakját s igy képződhettek legendik a mindent megíró napilapik korában egy trónnak a várományosa körül. Éppen ilyen keveset tudott a külvilág alapjában véve arról a viszonyról, amely Ferenc József és a bécsi Hofburgtheater egy színésznője között fennállott, noha az utóbbinak a nevét mindenki ismerte, tudták, hogy palotája van a bécsi ringen és villája Ischlben. Olyan történetek, ameyek a somotygós szájról szájra adásnak anyagot szolgál a hattak volna, F.renc Józsefről sohasem kerüttk forgalomba. Amennyire a környezetéhez tartozó személyiségek többé-kevésbé színezett elbeszéléseib 1 meg lehet állapitini, uralkodisának u olsó éveiben senkivel sem volt igazán biza mas viszonyban Családjának tagjai közül Albrecht főherceg állott legközeebb hozzá, de a cusozai gvözőnek halála óta elszge elten állt rokonai között is. A dinasztikus és nemesi előjogokat illetőleg a legmerevebb felfogásnak hódolt. A dinasztia tagjait a legmagasabb piedesztálra helyezte, de még velük szemben is mindg uralkodó maradt. A dinasztikus és az Isten kegyelméből való elvet illetőleg semmi sem jellemzőbb a fe'fogására, mint egy megjegyzése Milán sz rb király haláli alkalmából, akit egy udvari mélóság exkirdlynak nevezett. A király nála szokatlan hevességgel utasította rendre az illetőt: — Exkirályok nincsenek! A király mindig király marad! Az állami föméltóságokban, hacsak a piramisszerűen rétegeződ itt emberiség legmagasabb osztályát a kotó ariszloknciához nem tartoztak, mindig csak az általuk betöltött hivatali állást látta és velük bizalmasabb viszonyt teremteni nem törekedett. Az embereket sohasem egyéniségük, hanem vele szemben fennálló szolgálati viszonyuk szerint értékelte és a szemé yi szolgálati viszonyból ered 5 rangokat magasabbra becsül e az állami szolgálatnál. Kifejezésre jutott ez különösen a kitüntetések osztogatásánál, melyeknél az u Ivari fölakájok és vadászmesterek a hos zu idő óta szo gáló érdemei polgári köztisztviselőket megelőz ek. Katonáknál. bizonyos számú szolgálali idő betöltése után kijárt a szokványos ki üntetés. Rendszer volt nála, hogy az elismerésnek ilyen fajtáival lohasem fukarkodott, viszont természetesnek tartotta, hogy mindenki az igazi köszönetre vaíó igény nélkül szolgálja ő, sői ha kell, kölelességszerüen áldozza fel magát. Igen jellemző e tekin'etben B^ned.k tá bors ernagy nak az esete, akitől egyenesen megkövetelte, hogy akarata ellenére vállalja el az északi hadsereg főparancsnokságát. Muor vereséget szenvedeti, könyörtelenül elejtette őt. Először hallgatást követeli tőle a vereség okairól s mikor biHos volt a hallgatás felő', megjeént a Wiener Zeitung híres közleménye, hogy Benedek tönkretette katonai hírnevét az utókor előtt és a leg felső hadúr megvonta tőle bizalmát. Polgá i mérték szerint ezt az eljárást megítélni nem lehet; esetleg még az sem találó, hogy porosz történetírók machiavellizmusnak nevezték. Egy-szerűen abból a felfogásból fakad, hogy bárki is tartozik magát feláldozni, ha a császár és a dinasztia érdeke ugy kivánja. Emberileg közeli viszonyban az öreg uralkodó, talán a környezetéhez tartozó níhány öreg urat kivéve, úgyszólván senkivel sem állott. Miniszterei* között volt akárhány, aki nem ismerte öt jobban, mint az átlagos újságolvasók. A kimért kih tllga ások, amelyeken a mi íiszerek csak referáltak, kérdésekre feleltek és az uralkodó fejbólintására távozlak, alig nyújtottak alkalmat a megismerésére. Hogy Ferenc József személyéről azért jutott oly kevés hir a nyilvánosságra, ainak részben az is volt oka, mert akik vele érintkeztek, azoknak sem volt róla sok elmondani valójuk. Személyét kimértség és hidegség vette körül. At udvari köröc számára valósággal esemény volt, mikor az 1905. évi galíciai hadgy ikorlatok befejeztével a vezérkari főnököt „régi barátom, Beck tábors'ernagy" kifejezéssel il ette. Ilyen meleg szavakat másokkal szemben sohasem használt. Emberi szempon ból azonban ez a távolság és tartózkodó mag.tartás nagyon jól megérthető. Fiatalkori barátai és tinácsadói szokatlanul hosszú uralkodásának ideja alatt mind elhaltak mellöle s az ő alakja úgyszólván a személytelenségben merült el. Mint Disraeli mondja, az öregség önmagában nagy erő, a tekintélynek és presztízsnek egyik legerősebb forása. Ez az öregség volt Ferenc József megkülönböitelett tisziele ének a titka, egyúttal azonban az uralkodásának a gyengéje. (Folytatjuk.) MMMMMMMMMMMMMMAWMMMMMI Megalakult a Cobden-Szövetség szegedi osztálya. Szeged, január 24. (Saját tudósitónktól.) Nemrégiben részletesen beszámoltunk arról, hogy a szegedi fiatal kereskedők a Magyar Cobden-Szövetség szegedi osztályának megalakítását határozták el. A fiatal kereskedőknek ezen akciója széleskörű érdeklődést váltott ki és tegnap a kereskedelmi és iparkamara termében népes ülést tartottak, mely alkalommal elhatározták, hogy testületileg belépnek a Szegedi Kereskedők Szövetségébe és annak keretében fognak működni. Az alakulás tehát az Országos Cobden Szövetséggel szemben megtartja különállását, azonban annak szellemében kiván működni és a Szegedi Kereskedők Szövetsége fogja ezen működésében támogatni. A gyűlésen, melyen a szövetséget Vértes Miksa ügyvezető elnök és dr. Landesberg Jenő főtitkár képviselték, megválasztották az osztály vezetőségét. Elnökké dr. Kup László, elnökhelyettessé Fellegi Andor, titkárrá Grosser Jenő, jegyzővé ifj. Ottovay Károly választatott meg. Ezenkívül választottak egy öttagú választmányt, mely az osztályt a szövetség nagytanácsában fogja képviselni a tisztikaron kivül. U vezetőség a legközelebbi működésre vonatkozólag máris igen szép programot dolgozott ki és a legkiválóbb fővárosi és helybeli közgazdasági vezető férfiakat nyerte meg előadások és fe'olvasások rendezésére. A közel jövőben, mindenesetre természetesen akkor, ha a jelenleg folyamatban levő előadássorozat befejeződik, egyik általánosan ismert fővárosi vendéggel fogják megkezdeni az előadások ciklusát, amelynek során az összes, kereskedelmet és ipart érdeklő problémák sorra fognak kerülni. A fiatal kereskedők akciója a legélénkebb figyel met érdemli meg és kívánatos volna, ha azt Szeged kereskedői és iparosai élénken támogatnák. A felolvasások egyébként is a nyilvánosságnak lesznek szánva és azokon minden érdeklődőt szívesen látnak. Reméljük, hogy kellő agilitás mellett sikerülni fog a város szellemi életét egy gyakorlatilag mindenkit érdeklő irányban élénkiteni és e téren a fiatal kereskedők hasznos munkásságot fognak kifejteni.