Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-22 / 17. szám

SZBQBD 1925 január 22. borodott ki, bogy Apponyi Albertnek a parlamenti bizottság kiküldésére vonatkozó javaslata bárcsak meghallgatásra találna, ilyent azonban — ugy látsiik — nem szabad kivánni, mert az Esküdt-ügy kriminalisztikus oldalán kivül más semmi sem szorul tisztázásra. AH rightl Nem kívánjuk többel. A hősök emlékezete. Ez a negyedik cikk. Hogy mi benne a bün, nem tudjuk. Kénytelenek vagyunk perbeizállni a belügyminiszterrel, aki talán nem olvasta el végig a cikket, mert különben nem talált volna • benne kivetnivalót, nem mondta volna, hogy az I a nemzeti önérzetet sérti és hogy alkalmas a nemzeti hősök és vértanuk iránt köteles tisztelet lerombolására, hacsak Höfert és balkezes | társait rem sorozza a magyar hősök és vér- ; tanuk közé. Ugy érezzük, hogy igazunk bizonyítása érdekében le kell közölnünk válasz- \ képen a cikk néhány részleté*. Keidődik a következőképen: ,A limanovai csata tizedik évfordulóját többfelé megünneplik az országban és a Nádasdy-huszárok éjszakai harca, amely gyújtópontja volt a galíciai nagy gyöze- | lemnek, bizonyára meg is érdemli az ünneplést. Nincs természetesebb és emberibb, mint ha az élő hősök, akik minden poklokon keresztülvágták magukat és megérték a limanovai borzalmas éjszaka tizedik évlordulóját, összegyűlnek ezen a napon és könnyeken átsü:ö mosollyal megszorítják egymás kezét és halk sóhajjal fel- '« újítják Muhr ezredes emlékezetét és mindazokat a névtelen hősökét, akik a világháború legvéresebb kézitusójában életükkel váltottak meg messzi magyar városok életét. A holtak mtgérdemlik az élők pillanatra felgyúló mécsesét, és az élők megérdemlik, hogy meghajtsa fejét előttük ez a megfogyatkozott ország, amely- " nek azok helyett is emlékeznie ke I, akiknek tilos még j az emlékezés is. Megérdemlik a hódolatot mindnyájan : ! azok is, akik álomtalanul alusznak a lengyel fenyéreken, azok is akik becsülettel megszolgált ordűkkal ékesítve ülnek emlékünnepet — s talán azok is, a- ik nem mehetnek el az ünnepre, mert féikézzel, téllábbal, ron- • gyokban kell állaniok az utcasarkon a mindennapi kenyérért.. .* Később ezt mondj t: .Amikor a limanovai hősök emlékére kigyújtják a kegyelet kis mécseseit a fiatal lelkekben, felvilágosítják- e őket arról, hogy egy hazugságokkal megtévesztett nemzet ment dalolva a háború poklába és elmondják-e nekik azt, hogy a német császár, német es magyar hadvezérek és politikusok vallomásai szerint a négy éves háborút mar a háború második hónapjában elveszítettük és hogy az a tömérdek drága élet, amely attól kezdve feláldoztatott győztes és vesztes csatákban, mind megtartható lett volna a hazának, ha a haza sorsával nem könnyelmű, vagy önző. vagy tehetetlen kezek játszanak a háború kockáján?* Ezeket rem mi mondjuk és mond uk először, igy Ulán az a bününk, hogy ilyen szomo.uan nem igen mondták meg meg. Dehát „hollig tanul a jó pap" és „ne szólj szám, nem fáj fejem", valamint .szólj igazat, betörik a fejed". j Amikor a tanács megfelejtkezik sok ezer szegedi munkásról. A szegedi szalámigyárak hátrányára előnyben részesítették a budapesti vállalatokat. Szeged, január 21. (Sajdt tudósítónktól.) Köztudomásu, hogy egy bizonyos idő óla a magyar szalámigyárak szime súlyos válsággal küzdenek és ez a vdlsdg a magas húsárak miatt keletkezett, hiszen Magyarországon a disznóhús aránytalanul drágább, mint Európa más országaiban. Jugoszláviában, Romániában, sőt az importra szoruló Bécsben és Prágában is olcsóbb a dsznóbus, mint nálunk és ezért a hosszú ideig szinte versenyen kivül álló magyar és különösen a szegedi szalámi ma az összes külföldi piacon versenyképtelen Éppen ezért a környező államokban egymás után létesültek szalámigyárak, amelyek erőteljesen vonulnak fel a külföldi piacokon. A súlyos válság miatt azt lehe'ne várni Szeged város tanácsától, hogy Szegeden, ahol öt nagyüzemü szalámigyár dolgozik, igyekszik elősegíteni a magyar szalámi versenyképességét. Ehelyett < zonban let u óbb is olyan rendelkezéseké hozlak, ameyek még jobban megnehezítik a szegedi szalámiipar helyzetét. A város hatósága ennél rendelkezésnél elfelejtett arra tekinteni, hogy Szegeden ez cz ipar sok ezer munkásnak ad kenyeret. December vígén ugyanis a tanács elhatározta, hogy a szalámigyárak helyzetére való tekintettel méltán) osságból megengedi, hogy nem kell fogyasztási adót fizetniök azok után a szalámimennyiségek után, amelyeket elszállítanak Szegedről. Ez a rendelkezés egészen természetei, hitzen fogyasztási adót a fogyasztásnál és nem a szállításnál kell fizetni. Alig tartott azonban ez az állapot igy néhány hétig, amikor a vámfelügyelő előterjesztésére a tanács megváltoztatta ezt a rendelkezést. A tanács ugyanis kimondta, hogy s darabszám szerint adózó sertésekből készült szalámi után meg kell fizetni a fogyasztási adót még akkor is, ha az nem Szegeden kerül fogyasztásra, hanem ha el is szállítják azokat. A város hatósága eizel ismét nehezebb helyzetbe hozta a szegedi szalámiipart nemcsak kü fö di viszonylatban, hanem súlyosabb terhekkel rótta meg a szegedi gyárakat — mint a budapestieket. A Budapesti Sertésvágó R. t.nak ugyanis megengedte, bogy az elszállított seréiek ulán nem kell fogyasztási adót fizetni. A kereskedelmi és iparkamara most átirattal fordult ebben az ügyben a tanácshoz és súlyos érvekkel mutatott rá erre a helytelen intézkedésre. Reméllielő, hogy a tanács korrigálni fogja határozatát, nem helyezi előnyösebb helyzetbe a budapesti vállalatokat a szegediekkel szemben. A tanácsnak nem szabad elfelejtkezni arról, hogy Szegeden öt nagy gyár sok ezer munkásnak ad kenyeret. Megsemmisített alaptőkefölemelési határozat. Harisnyafejelés, harisnyakötés, szemszedés legolcsóbban, legiobban és leggyorsabban készül Stefánia kőtöde, Batthyány-utca 2. Kass mögött. 443 Jelmezbálakra parókákat kölcsönöz Hoffmanné nöi fodrászterme KAllay Alberl-ulca 1. 610 Szeged, január 21. (Saját tudósítónktól.) Érdekes itélet hangzott el tegnap a kir. törvényszék egyik birói asztala mellől, amely azért is számot tarthat az érdekességre, mert ma, amikor a lassankint elenyésző konjunk ura révén igen sok értékpapír került olyan emberek kezébe, akiknek fogalmuk sincs a kereskedelmi törvényekről és sok olyan ember váilal igazgatósági tagságot, akiknek sejtelmük s ncs arról, hogy milyen kötelességek játnak az ilyen tagsággal A pör tárgya egy alaplökefölemelési közgyűlési határozat von, melyet a Csongrádvarme«yei Vendéglősök Siíkvizgyára R -t. hozott 1923. év végén s amelynek értelméaen a részvénytársaság 1500 darab részvényét 15 000 re eme te föl, kimondván, hogy a régi részvényesek minden részjegy után kilenc elővételi jogot vásárolhatnak 400 koronás árban. Az a részvényes pedig, akinek 100 részvénye van, egy részvénye ulán csak kettőre tarthn igényt. Az elővételi jog gyakorlása után fennmaradó részvényeket pedig darabonkmt 400 koronás árban ai igazgatóság és felügyelő bizottság jegyzi le és adja át később esetleg jelentk zö uj részvényeseknek. Bagits Rozál jogait ez az alaptőkefölemelési ha'ározat nagy mértékben sértette, nvután ő volt az egyedüli részvényes akinek 100 rész vénynél többje volt és az emiitett határozat folytán őt most már a részvényekből, tehát a részvénytársaság vagyonából is ním egyharmadrész, h nem csak körülbelül egyhetedresz illetné meg; azon részvényekért pedig, amelyek tőle elvonattak, az igazgatóságnak darabonkint csak 400 koronát kellett fizetnie, holott a részvények belértéke már 1923. évi december 17 én darabonkint jóval több volt még 30 000 koronánál is. Ezt a közgvüléá határozatot támadta meg tehát Bagits Rozál pörrel és miután a pör sorén meg ai is kitűnt, hogy a főleg igazgatósági tagokból alakult szindikátus a Bagits Rózáitól elvont tészvérye ért még a 400koronás kibocsátási árat sem fizette meg, hanem ezt az árat a részvénytársasát: a szindiká usriak hitelezte, a szegedi kir. törvényszék ítéletével a fent leirt alap őkefö emelési határozatot dr. Schultz Káioly érvei alapján megsemmitette. Az érdekes itelet indokolási, amely iránt jogászkörökben is nagy érdeklődés mutatkozott, hivatkozik arra, hogy a Bagits Rózáit megkárosító, sérelmezett határozat jogszabályokba ütközik és ezért megsemmisítendő volt. Ha tehát a törvényszék ítélete jogerőre fog emelkedni, ugy a részvénytársaságnak az 1923. évi december 17-i közgyűlési határozattal kibocsátott összes uj részvényei semmisekké fognak válni és részvénytársaságnak továbbra is csak összesen 300.000 korona névértéket képviselő 1500 darab részvénye lesz, amelynek egyharmada Bagits Rozál kezében van. A kérdéies pörben Bagits Rozál megtámadta az alapszabályoknak azon rendelkezéseit ir, amelyek szerint a névre szóló részvények csak az igazgatóság beleegyezésével ruházhitók át másra és a kir. törvényszék ezen alapszabályi rendelkezéseket is megsemmisítette, miután a részvények forgalma nem korlátozható. Amikor két borkereskedő egymással szomszédos. Bünpör — egy hordó miatt Szeged, január 21. (Saját tudósítónktól.) Igen érdekes bűnügyben tartotta me^ a felebbvíieli főtárgyalást szerdán délelőtt a szegedi ítélőtábla Orosz Pál tanácsa. A bünügy középpontjában egy ismert szegedi borkereskedő állott, akit a törvényszék első fokon bűnösnek mondott ki. Erinél az ítéletnél a szegedi „fajvédő" újság messzemenő következtetéseket vont le, persze a megfelelő tónusban és szellemben. A felebbviteli főtárgyaláson Meszlényi előadó ismertette az iratokat. Bejelentette elsősorban, hogy a törvénvszék bűnösnek mondotta ki Kohn Mór szegedi borkereskedőt csalás vétségében. Az eset előzményei a következők a törvényszék ítélete szerint : 1923 december 12-én Széli József ószentiványi lakos Kohn üzletének szomszédságában lévő Zsigmond Testvérektől kikölcsönzött egy 579 liter űrtartalmú hordót, tévedésből a Zsigmond cég helyett Kohn üzletébe vitte vissza. A törvényszék itéiete szerint Széli József tévedését Kohn arra használta föl, hogy a hordót magáénak mondta és azt az ószentiványi gazdakörnek eladta. Igy Szélit fondorlattal tévedésbe ejtve, magának jogtalan vagyoni hasznot szerzett. A törvényszék ezért Kohnt egy hónapi fogházra és félmillió pénzbüntetésre ítélte. W Az itélet ellen az ügyész súlyosbításért, a védő fölmentésért felebbezett és így került az ügy a tábla elé. Dr. Boross Dezső főügyész beigazoitnak látta a vádat és ezért súlyosabb ítéletet kért. Ezután Kohn védelmében dr. Eisner helyett dr. Burger Béla szólalt föl. Kifejtette, hogy bűncselekményről itt szó sem lehet. Széli József egyedüli vallomásával nem lehet megállapítani a vádlott bűnösségét. Itt a tévedés esete forog fent. Beigazolták ugyanis, hogy Kohn is kölcsönzött ki hordókat és igy csak névcsere miatt vette át, illetőleg adta el a szomszédos Zsigmond cég hordóját. Tanuk igazolták azt is, hogy amikor a vádlott rájött a tévedésére, azonnal lépéseket tett, hogy a Zsigmond-cég kárát megtérítse. A cég azonban nagyobb hordót követelt és igy nem történhetett meg a kifizetés. Kohn jóhiszeműen járt el és hogy ő tartozatlan fizetést vett fel, az még nem csalás. Fölmentést kér. Rövid tanácskozás után kihirdette a tábla ítéletéi, amely szerint fölmentették Kohn Mórt. A tábla elfogadta a védő érvelését és maga sem látta beigazoltnak a bűncselekményt. Az ítéletben a főügyész megnyugodott, igy az jogerős.