Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-20 / 15. szám

s t, a a a ü 1915 január 20. soriba Léderer Gusziávoi, az állásnélküli magánhivatalnokol. Kii terhel a felelősség azért, bogy Scbwarz Mici férje tényleges tiszt lehetett. Mí volt az oka, hogv nem tartották be az aktiv tisztek nősülésére előirt szabályokat. A vizsgálat megindítását fogja kérni Meskó Zoltán azok ellen, akikrek ténykedése hozzájárult ahhoz, bogy a gondos elővigyázat hiánya következtében a tisztikar tekintélye c.'orbát szenvedett. Meséskönyvemből. Rézi néni visszaküldi a lapot. Rézi nénit Polgár-Kohen Teréznek hivták, ezt határozottan tudomására kell hozni a mai fiatalságnak, amely nem ismerte őt. Azzal is tisztában vagyok, hogy leírásból, elbeszélésből ezek után már soha nem ismeri meg az elefántcsontszínű matrónát senki, ót látni kellett örökös agilitásában, véget nem érő rendezési lázában, szeretetreméltó zsarnokságában. Aki sosem beszélt vele, az nem tudta, mi az eredeti kiszólás. Valami bájos módon keverte a szegedi nyelvet a germanizmusokkal s nem volt az a teremtett lény, akit ne ismert volna. Hah, egy idegen? Kicsoda, mit keres itt, kik a rokonai, az ismerősei? Táncol, vagy csak Dini szeret ? Rézi néni ugyanis a zsidó nőegyletnek volt elnöknője és minden fáradtságát az egyesülete felvirágoztatására fordította. Az utcára nem lehetett kimenni a napnak olyan szakában, hogy ne találkoztál volna alacsony, már nem is fürgén járó alakjával, mindig szenvedéllyel beszélt, felháborodott elképzelhetetlen apróságokon s megmondta a véleményét mindenkinek. Az ura hosszú éveket töltött bénán egy karosszékben. Csak néhány bizalmas jóbarátja kereste föl, azokkal szeretett elbeszélgetni. Amúgy nem mutatkozott s lassankint elfelejtették még Életében. Valaki, Rézi nénivel beszélve, idézte egyszer a multat s nem csoda, hogy már összekavarta az állapotokat. — lhr gottseliger Mann . . . mondta közben, mire Rézi néni hirtelen belevágott: — Fenét ist er gottselig, ott ül bent a szobában. Ilyenkor, farsangban, érkezett meg Rézi néni igazi ideje, a nagy bálát kellett megrendeznie s hogy az sikerüljön — sőt minden más bálaknái jobban sikerüljön —, ahhoz semmi fáradtság nem volt elég! Mit tudják a mai riporterek, hogy mi a munka, meg a hajsza ? Éltek volna csak a mi időnkben I Rézi néni elkezdte a rendezést már december közepén, arni azt jelentette, hogy eleintén háromnégy naponkint, később azonban minden áldott nap, összeült a szűkebb rendező bizottság megbeszélésre. Nemzetközi diplomáciai testületek sürü ankettezése vérbemenő ügyekben lényegtelen semmi ahhoz képest, amit minden élő lény Rézi nénije kifejtett. Hogy legyen, mint legyen, kinek kell ott lennie (mert „kell", ha ő mondja), a terem, a csillár, a fűtés, a büffé, az ablakok, a kilincsek, mind sorra kerültek, megbeszéltettek és — mondom — nem egyszer, hanem tizszer, húszszor, a végefelé minden áldott napon és bőséges részletezéssel. Ez önmagában véve még semmi, hát paksziózzanak az asszonyok, ha kedvük van hozzá. Azonban ott kellett lennie az újságírónak is a megbeszélésen, hogy másnap tudósítást irjon az előkészületekről, elkápráztassa, csábítsa a mutatásra hajlamos közönséget, ilyen még nem volt, minden farsangot az idén pipálunk le, halálos ágyán is sir, aki elmulasztja. (Hogy a tendencia gyanújába ne essem, a boldogtalanságra született újságíró köteles volt eljárni a többi nőegylet rendező-bizottságának ülésére is, azokról is tudósítást készített s kápráztatott, csábított, hangsúlyozva, hogy ilyen még nem volt, minden farsangot ez a bál pipál le.) A szerkesztőségben komolyan megrótták a riportert, ha elmulasztott egy ülést. Rézi néni pedig személyesen jelentkezett, valahányszor lagymatagságot tapasztalt a leklámok stílusában. — Maguk nekem nem fogják tönkretenni a bálamat, hiába ravaszkodnak. Igy ment ez hamvazószerdáig, mikor is a báli riportert vizes lepedőbe csavarták s komoly orvosok egy garast se ígértek az életéért, annyira vigasztalan volt az idegkimerülése. Zavar, konfliktus nélkül nem is történhetett meg az ilyesmi, velem pedig megesett, hogy egy nap nem írtam reklámot. (Ami, nehogy félreértés legyen, hosszú hasábokra terjedt végeredményben és ingyenes volt.) Korán hajnalban — lehetett délelőtt tizenegy ríra — még pihenem a reggelig tarló lapinspeksiót (amit az Iskola utcai, igen alkalmatos, Botránykávéházban tartottunk), mikor szedőgyerek futárok röpülnek ériem. Baj van, alighanem lemaradtam valami nagy szenzációval. — Miért nem volt tegnap a Rézi néni gyűlésén? Szörnyű a felháborodás, soha az életben nem engeszteli ki senki. Ezen ugyan lehetett volna még segíteni, sokkal súlyosabb volt az elefántcsonthaju elnöknő kijelentése. Ott mondta százak fülehallatára a korzón. — Ez egy újság? Pfuj, majd megmondom mindjárt, hogy micsoda. Nekem elég volt belőle, soha a kezembe nem veszem többet. Mikor ma láttam, milyen szemtelenek, azonnal visszaküldtem. Rézi néni visszaküldte a lapot! A hir vészes szárnyakon száguldott és többen látni vélték már a nagy anyagi romlást, ami ebből keletkezik. Mert lavina lesz belőle, akárki meglássa. Délután tudta már a kiadóhivatal, Engel Lajos komor volt, csak jobbik keze, Stern Szerén tűnődött. — Nem értem a dolgot, hiszen Rézi néni nem is előfizetőnk! ... Öt órakor legjobb feketeruhámban ott ültein az ujabb báli megbeszélésen, nagy halom kéziratpapír előttem, hadd gyanítsák, hogy ezt mind reklámmal irorn tele. — Isten hozta, kedves fiam, repült elém Rézi néni. Maga egy szentelen, de még az egyszer megbocsátok, tudniillik holnap, ha szépet ir. — Rézi rténi, hebegtem, azt hallottam, hogy vissza tetszett küldeni a lapot. — Vissza én! Azonnal, mikor láttam, hogy tönkre akarnak bennünket tenni. — De a Síerőnke azt mondja, hogy ő nem kapta meg. Hova tetszett küldeni? Rézi néni ugy lendült nekem, mint a nyáréji harmat, vagy inkább az őszi köd. Egész ellepett. — Hová küldtem ? A fenébe! A Singer Matyinak, mert ő adja nekern kölcsön addig, amig a kórházban van. Bob. AMMMWMMWMMM Kisebbségi magyarok kérelme. „Elég nekünk a magunk baja. ne tetézzék azt még meggondolatlan szavakkal.* Szeged, január 19. (Saját tudósítónktól.) A Bdcsmegyei Napló üzenetet küld a fővárosi magyar sajtónak, amely sürün foglalkozik jugoszláviai dolgokkal s akárhányszor ugy vezeti be sorait, hogy azokat a vajdasági magyar politikai küzdelem egyik vezéralakja mondta. A B. N. a legutóbb megjelent ilyen tudósításokat is koholmánynak mondja. — Az első pillanatra elárulja ezt a cikk tartalma, a benne hemzsegő ténybeli tévedések, tájékozatlanságok. Nem hogy vajdasági politikus nem voli az inloimátor, de olyan budapesti újságíró sem, aki a viszonyokkal csak némileg is ismerős. Megemlíti a lap, hogy a nyáron, mikor a budapesti FTC először játszott Belgrádban, egy magyar napilap olyan tudósítást közöli erről, hogy a szerb kormány fél évre megillotta a magyar csapatok szereplését. — Százszor küldtük már odaátra kérő szavunkat, folytatja a B. N., hogy ha nem tudnak segíteni az elszakadt magyarságon, ne rontsanak rajta. Szabad-e az érdekesség, a közvetlenség, a megbízhatóság látszatának kedvéért hazudni, ha ezt a hazugságot a kisebbségi sorban levő magyarok ellen használják fel ? Elhisszük, hogy vannak fájdalmak, melyekei még a jótékony hazugság is el tud zsongitani, de szabad-e ezeket ugy csillapítani, hogy sebeket üssenek vele a határokon kivül élő magyarságon, vagy legalább is segítsenek azoknak, akik sérelmek okozására elszántak? Ne bigyjék azt, hogy felelőtlenül lehet beszélni és irni. A mult héten a magyarság vezetői ellen megindult bűnvádi eljárás iratai között megtalálható egy röpirat is, me'y Budapesten jelent meg 1922-ben s címe: .A Radicspár és a magyarság". Ez a röpirat, melyet az itteni magyarok nem olvastek, nem is ismertek, azt igyekszik bizonyítani, hogy a föderalizmusért küzdő Radics-pártnak legerősebb támaszai a magyarok és hogy a Radics-párt és a magyar párt politikai céljai között nincs különbség. Mondani sem kell, mennyire ostoba, tájékozatlan a röpirat egész okfejtése. De amiaor arról van szó, hogy az obznana alapján el lehet-^járni a magyarság ellen, ez a három év előtt Budapes en megjelent röpirat kéznél volt s nem sok híjjá volt annak, hogy erre a röpiratra mint egyetlen, de elegendő bizonyítékra való hivatkozással nem jártak el a magyarság ellen. ... Talán nem vétünk a kötelező tapintat ellen, végződik sz üzenet, ha kérő szavunkat küldjük a határon túlra a politikusokhoz és az újságírókhoz: ne nehezítsék meg a helyzetünket. Elég nekünk a magunk baji, ne tetézzék ezt megfontolatlan szavaknak és meggondolatlan írásoknak egyedül csak ránk nehezedő súlyával. A szegedi detektívek formális razziát tartanak az angyalcsinálás ellen. Házról-házra járva keresik a két talált magzat anyját. * Szeged, január 19. (Saját tudósítónktól.) A legutolsó időkben Szegeden az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok miatt szinte szokatlanul nagy mértékben harapódzott el az úgynevezett „angyalcsinálás". A rossz kereseti lehetőségek, a munkanélküliség, a kenyértelenség miatt különösen a fiatal anyák között vannak azok, akik minden módot felhasználnak arra, hogy ne kelljen apró gyermeküknek is osztozkodni a nyomorúságban. Ezért a rendőrség már régenben elhatározta, hogy fokozottabb ellenőrzés alá veszi ezt a kérdést. A legutolsó tiz nap alatt azután a város két különböző helyén, a női klinika kertjében, majd a Bánomkerisoron két méhmagzat holttestét talalták meg rongyokba és ujságpapirosba csomagolva. Ez a legutolsó két eset, valamint az a tény, hogy a szegedi törvényszék előtt egyre nagyobb halomban gyűlnek a magzatelhajtás bűntettével vádoltak iratai, amelyek mind fő'árgyalásra várnak, a szegedi rendőrség komoly lépésre határozta el magát. A két konkrét esetből kifolyólag a rendőrségen ugyanis elhatároziák, hogy egy külön detektivcsoport, valamint számos rendőr részletes és alapos nyomozást fog kezdeni részint a két magzat holtteste, részint pedig az egyre szaporodó angyalcsinálások miatt. A hétfői nappil ugyanis kiadták az utasitást, hogy ennek a kűion deiektiv-csoportnak tagjai keressék föl Szeged összes házait. A detektívek házról-házra járnak és mindenütt a legalaposabb nyomozást folytatják le a magzathullák ügyében. A nyomozás folyamán a detektívek fölkeresnek minden áldott állapotban levő aszszonyt és formálisan számon kérik majd szüle tendó gyermekét. Amennyiben az anyák közül valaki nem tud elszámolni magzatával, azonnal megindítják ellene a Bikv. szerint az eljárást. A rendőrség et'ől az eljárástól várja a két magzat holttest ügyének tisztázását, másrészt pedig ezzel meg akarja akadályozni az angyalcsinálás terjedését. Értesülésünk szerint ezeket az „anya- razziákat" a rendőrség a jövőben meg fogja isinételni időnkint. A két talált magzat ügyében a rendőrség más irányban is energikusan folytatja a nyomozást. A Bánomkert-sori holttest ügyében megállapították, hogy a kérdéses napon a Boldogasszony-sugárut 30-as számú házban megjelent egy szegényesen, kopottan öltözött asszony, aki szülésznőt keresett. A szegény asszony állapotának utolsó percében lehetett, mivel a házban tartózkodóknak is feltűnt erős rosszulléte. A ház egyik lakója annyira rneg ijedt a szerencsétlen asszony láttán, hogy fölszólította, várja be lakásán, amig gyermekét a világra hozza, mivel a szülésznő nem tartózkodott otthon. A fiatal asszony azonban röviddel ezután nyomtalanul eltűnt. Másnap hajdnalban azután megtalálták a kis magzat holttestet a Bánomkert-soron. szenzációs miisoru Eisenberger hangverseny. (Harmónia.) z könyvtárakat, sorozatos munkákat és egyes müveket. Cim a kiadóhivatalban. lagánhézak: Dugonics-térnél uj modern, 4 szobás, minden kényelemmel, az egész átvehető, lakó nincs, ára 420 millió; ugyanoll egy másik magas földszintes, :</<) millió; a Rudolf-iérnél modern négyszobás ház, lakó nélkül, 4(i(J millió; Szentgyörgyutcán magánház, 4 szobás, lakó nélkül, 370 millió; még számtalan ház van előjegyezve ^Jg^gjJ irodától, Kimó-utca 7. szám. eladásra. Megvehető 582