Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-15 / 11. szám

SJEBGJ8 D 1925 január 15. «ktiv része volt. Bár a rendőrség hatáskörébe ezeknek a régi, azóta amnesztia alá esett cselekményeknek nyo­mozása most már aligha tartozik, Léderer Qusz­táv előéletének pontos megállapítása érdekében szükség van ezekre. Szükség van arra, hogy kinyomozzák telj sen, milyen bűncselekmények­ben vett részt Léderer Quszláv, mert a portréjá­hoz, ahhoz a vandál kegyetlenséghez, amellyel Kudelka feldarabolását végrehajtotta, hozzá ar- ! tozik ez is. Ugyancsak egy ujibb vallomás szerint Duna­földvárott egy Sleln nevü kereskedőt is tel­akasztott sajátkezüleg Léderer Gusztáv, aki különben az akasztásokat valóságos kéjjel haj­totta végre. Pontosan nem lehet tudni áldoza­tainak számát, de egymásután érkeznek be a följelentések és igy valószínűleg egy-két napon belül nyilvánosságra kerülhet, hogy hány em­ber felakasztása és megkínzása előzte meg Kudelka hentesmester feldarabolását Eltörött a hegedű . . . Hirtelen meghalt az utcán Urbán Lajos, a legöregebb szegedi cigányprímás. J Szeged, január 14. (Saját tudósítónktól.) A vén cigánynak eltötött a hegedűje: több nótát már nem tud szegény jó Urbán Lajos, akit minden da osszivű ember nagyon jó ismert és kedvelt Szegeden, de nemcsak Szegeden, hanem a régi nagy Magyarországban is szeret­ték és hallgatták hegedűjét. Sőt a régi Európa csillogó nagy városaiban is megfordult és muzsikált és diadalokat aratott Kukac, ahogy őt még purdé korában elnevezte a hires­nevezetes Ráday Gedeon gróf, a nagy komi­szárus. < Szép és változatos élele volt az ifjú Urbán Lajosnak, aki a legszebb magyar nótákat világgá vitte a szőke Tisza mellő1, aki ott muzsikált a török császár udvarában, a francia miniszterelnök palotájában, a pusztaszeri holdas éjszakákon az őrgróf Pallavicini kas élyában a muszka hercegnek és ö húzta a fülébe és a szivébe az ősz magyar mesemondónak, a nagy Jókai Mórnak és fiatal fe'eségének a Lehullott a rezgő nyárját és a többi csodaszép, bűbájos hazai nótát egy párisi fogadóban, a világ­kiállításon. A szivével hegedült Urbán Lajos, a szegedi prímás és ez a szív most megszakadt: eltöröt a hegedű. Mennyi nóta zengett a Kukac húrjain, a magyar dalok egész vadvirágos és gerlebúgásos erdeje, szerelem, búbánat, epedés és emlék, vágy és remény, a sziv és lélek minden hangja, hangulata o t ujjongott és zokogott, kacagott és sirt Urbán Lajos hegedűjén, amely tenger éjen vigasztalta és búsította a vigadozó és torozó magyarokat. A jó világban és a rossz világba i egyaránt föl­zendült ez a hegedű, nemzedékek öröme és bánata virrasztóit mellette, mig végre most ki­hullott az öreg Kukac remegő kezéből a Pulc altábornagy u ca kövezetére. Ott halt meg a vén cigány az utca s rán, fényes nappal, talán egy uj melódiát dudorászott magában, mielőtt az örök csönd körülölelte. Meri élete alkonyán nótoja lett a szegény prímásból, a Dankó Pista dicsősége ragyogott és integetett feléje, aki füstös cigányból fehér szoborra magasodott a szőke Tisza pjr ján, a . szép márványkirályné mellet'. Háron uj nótája éppen most jelent a halott Urbán Lajosnak. Juhász Qyulaval Íratta a dalai szövegét, a szegedi költóvel, aki bo:dog volt, hogy u olsó napjait boldoggá tette egy kicsit a fáradtan sirja felé bakiató öreg hegedűsnek, akinek napja lemenőben volt már. N;gy a gyász a cigány soron, őszinte és mély a részvei, hiszen a prímás ment el, aki dicsőséget éa becsületet szerzett a magyar cigánynak é* vele a magyar nótának messze, messze, idegenbe is. Megilletőd »e beszélnek városszerte Kukacról, a régi Szeged és a régi Magyarország utolsó nagy prímásáról, aki a fiatal Mikszáth, Dankó, Pósa, Tömörkény és Gárdonyi udvari zenésze volt egy boldogabb világban. Elmúlt szép éj­szakák nótarengeltge fölzendül most a szivek­ben és minden dalos sziv és nótás lélek meg­siratja Urbán Lijost, akinek örökre eltörött a hegedűje. Rengeteg szép emlék és három nóta maradt utáni, aki most már kimegy a teme­tőbe és ott álmodik tovább a magyar föltáma­dásról, amelyet hiába várt szegényen és szo­morúan az elszürkült magyar éjszakában. * k Szerdán délután három órakor ijedt tülkölésscl vágtatott a piroszászlós mentőkocsi Rókus felé. A járókelők megilletődve néztek az elszáguldó kocsi után. A mentők éles fordulóval kanyarodtak be a Pulc altábornagy-utcába és megálltak a tizennégyes szám előtt. Egy mozdulatlanná vált öreg ember hevert ott a fagyos kövezeten. Körülötte tömeggé sűrűsödött az ulca kíváncsi közönsége, mellette pedig, alig egy lépésnyire, elnyűtt hegedűtök hevert, sárosan, pisz- , kosán. Az öreg ember fedetlen, galambősz fejét szelíden simogatta a bágyadt, januári napsugár. 5 — Szegény Kukac... — mondogatták részvét­teljes megilletődöttséggel tragédiájának szemtanúi. Megérkeztek a mentők. Valaki az elesett öreg ember fölé hajolt, megnézte elfényteleuedett sze- i meit, megfogta jéghideg, kékeres kezét, elcsende- < sedett szive fölött hallgatódzott. Aztán felegyene­sedett és csendes szóval mondotta: — Meghalt! Elröppentek öreg szivéből a nótaloszlányok örökre és a sáros, elárvult hegedűtök belsejében szomorúan, alig hallhatóan felsírtak a húrok. . Azután felemelték és szeüden elhelyezték a szo­morú kocsiban, amely lassan megindult a kórház halottas háza felé. Az utca népe némán nézett a távázó kocsi után, amely utolsó állomására vitte az öreg, elesett nóta­királyt. * Holnapután lesz a temetése. Szép temetése lesz bizonyára, hiszen el kell kisérniök azoknak, akik annyit mulattak, annyit sírtak a muzsikája mellett. Elkísérik majd a cigányok is, a fiatalok, az utódok, akik olyan nagyon magára hagyták, amikor el­múlt az öreg cigányok és az öreg nóták divatja. Most kibékülnek vele, vagy az öreg Kukac békült ki velük, talán ott, a koporsóban megbocsájtja modernségüket, elpártolásukat. A fiatalok zene­szerszáma pedig régi nótára emlékszik majd, az öieg, kidűlt nótafa virágaira. Ráhajlanak talán majd a vonók ott, az uj sir fölött, az öreg Kukac nótáira is, amelyek a rokkant cigány késő vén­ségében betegágyán születtek és amelyekre Juhász Gyula költött simuló szöveget. Ezek a nóták voltak az elcsendesedett nóta­király egyedüli szerzeményei. Azelőtt, dicsősége elején, nem ért rá a nótaköltésre, hiszen a Dankó­nótáknak volt az örököse, azokat kellett elültetnie a világ minden tájékán. De amikor hárOm év előtt baleset érle és törött bokával került a köz­kórház betegágyára, kibuggyantak belőle az öre­ges tüzü uj nóták, valamennyi szivből jövő áldo­zat Dankó Pista emlékének. Csendes körüli kiskorcsmák kertjében sírtak föl rá a fáradt húrok csillagos, mámoros nyári éjsza­kákon, amikor Tóni bácsi piros bora fiatalságot lopott az öreg szivekbe. * Az öreg Kukac vendég volt már ezen az üzle­tes világon az utóbbi években, a? elmúlt időkitt­felejtett vendége. Árván kószálta be a várost, hóna alatt az öreg zeneszerszámmal. Idegennek érezte magát azokon a fényes helyeken, ahol valamikor korlátlan ura volt a hangulatnak. Az uj nóták, az idegen ütemek elűzték csendesebb helyekre, egy­szerűbb szivü emberek közé, ahol még talált va­Qummi és Bőripar [Linoleumipar Siéchenyi-ter 9. Telefon 16-94. I Kárász-utca 6 Telefon 8—12. Csak januárban szerezze be szükségleteit, mert az egyik januári nap bevételét teljes egészében visszafizetjük. lamit a múltból. A régi banda is elidegenedett tőle, a régi urak is elfelejtették. Csak néha emlé­keztek vissza rá, hegedűjére, ha feltűnt roskadt alakja az éjszaka valamelyik hajnalváró órájában. * Művész sorsa volt és magyar sorsa. „Volt, amig élt, országút vadja." Most, hogy elszenderedett és megbékült mindenkivel és mindennel, talán még a kérlelhetetlenül mostoha élettel is, újra a régi Kukac lett belőle, a régi Kukac, aki felé uri dá­mák szive kacagott és nagyuraknak volt mulató pajtása, pezsgős cimborája. Tegnap hagyta el a sajtót az öreg Kukac első és utolsó kottája, amelyben három nóta van. Tavaly nyáron nagy öröm érte az öreg Kukacot. Kedvére való társaság került össze Tóni bácsi kertjében. Olt volt Juhász Gyula és Bar os Qyu'a, a színész is. Megdindult a barát­kozás és megszületett a szép terv: Örömet kell szerezni az öreg Kukacnak, meg kell ülni jubi­leumát, ötven éveset, vagy a hatvanasat, esetleg a hetveneset, mert a nyolcvan esztendős cigány tiz éves kora óta tartja a vonót. Ugy volt, hogy tiszteletére és jivára előadja Andor Zsiga a színházban a Cigány-1 és a címszerepet Bartos Qyula játsza. Az előadás előtt Juhász Qyula mond beszédet és az öreg Kukac eljátsza a három uj nótát. Istenem, de szép is lett volna és nem sokára meglett volna. De szerdán dé'után végigrobogott a men'ő­kcai a városon és fölszedett e;y mozdulat­lanná dermedt öreg embert, aki körül tömeggé sűrűsödött az utca népe és ski mellett egy tuzdá Unná vált, kopott hegedűtök hevert. Szegény Kukac ... nem muzsikál többe', legfeljebb az Úristen elölt. MMMMMMMMMMMMMMIMMMI A régi templom bontásánál egy emelet magasságból lezuhant egy fiatal munkás. Szeged, j nuár 14. (Sóját tudósítónktól.) Isme­retes, hogy néhány nap óta a fogadalmi temp­lom tövében a régi temp óm lábánál állványok­kal és csáHányokkal munkások jelen'ek meg, hogy megkezdjék az ősi templom lebontását. Napok óta sürü tömegek nézik ezt a sz'nte szomorú munkát, amey egyre jobban ha­lad, egyre jobban lünnek el az őbí temp'om téglái, dtszei, szobrai. Minden baj nélkül folyt eddig ez a munka, mig szerdán délután könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt a munkálatoknál. Most már ugyanis a külső részek lebon ása után megkeidték a magasra nyúló falak bon­tását is, hogy igy eljussanak a tornyot tartó homlokzathoz. A munkálatok már annyira előre­haladtak, hogy a munkások a könnyebb dol­gozás kedvéért magán a templom falain álla­nak. Az egyik fal bontása közben Makra János 21 éves napszámos munkás ai állványokról a régi templom egyik gerendájára lépett át, hogy igy könnyebben érje el az egyes téglákat. A'ig dolgozott néhány percig a fiatal munkás a gerendán, amikor az korhadtsdga miatt nem birta el a súlyt, a régi gerenda eltörött, Makra János pedig egy emelet magasságból a kövek közé zuhant. A szerencsétlenség láttára azonnal nagy tömeg verődő t össze, amely csak a sze­rencsétlen munkás eszmé.'etlenségét konstatál­hat. i. Néhány perc múlva megérkezek a mentők, akik súlyos agyrázkódással és külső sebekkel eszméletlen, életveszélyes állapotban vitték be a ! fiatal munkást a közkórházba. Makra JJnos 1 még az esti órákban is eszméletlenül fekszik a kórházban, kihallgatni nem lehetett. Annak elle­nére, hogy a kórház tan megtettek minden szükséges beavatkozást, életbenmaradásához alig \ van remény. A rendőrség a szerencsétlenség ügyében meg­indította a vizsgálatot, hogy terhel-e gondatlan­ság valakit a szerencsétlen fiatalember ka­I tasz'rófájáért. Harisnyafejelés, harisnyakötés, szemszedés legolcsóbban, legjobban ós leggyorsabban készül Stc»fánia kötöde, Batthyány-utca 2. Kass mögött. 443 i |f \M "T Cl fényképészeti műterme J %M V f* H 9 Kárásí-uica 7. A legszebb klvlte fi nagyitások a 5 9 legjutányoaabb árban készülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom