Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-11 / 284. szám

1924 december 11 sziaio 3 kel kapcsolatbaE pénzszerzésre kasznáSga fel, intézkedtem, hogy állásából eltávolítsák és a bíróság -elé állítsák. Bármikor hasonló eset fordulna elő, én leszek az első — ismerve az ország és a kormány érdekét —, aki a kezdeményező lépést mindig meg fogom tenni és aki meg fogok tenni mindent, ami szükséges a magyar közélet purifikálásákoz. (Eaps a jobboldalon.) A miniszterelnök ezzel befejezi beszédét és leül. Berky Gyuls tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát, Griger Miklós nem veszi tudomásul. A Ház a választ tudomásul veszi. Ezután Szabó József terjeszti elő interpellációját. Szabó széváteszi, hogy a keresztényszocialista párt kongresszusával kapcsolatos gyűlést betiltották. Szabó József interpellációjára a keresztényszocialista gyűlések betiltásáról Rakovszky Iván belügyminiszter nyomban válaszolt. A Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Pallavicini György őrgróf interpellációját törlik, mert nincs jelen. Ezzel az ülés délután negyed 4 órakor véget ért A bécsi táviróalkalmazottak sztrájkba lépnek. miniszternek is a biróság elé,menni. Külön bizottság kiküldését teljesen feleslegesnek tartón, mert ez a kérdést nem tisztázza. — Hajlandó vagyok hozzájárulni ahhoz, hogy az Esküdt ügyből kifolyólag .azokat az aktákat, amelyeket képviselők ajánlottak, revízió alá vegyék és egy lista kéezittessék. A listák elkészítését olyanformán tartom szükségesnek, hogy itt nyilvánvalóan olyan ajánlásokról is van szó, amik az összeférhetetlenségi törvénybe nem ütköznél', tehát ezeket mindjárt külön kellene választani. Azt hiszem, hogy a leghelyesebb volna, ha az egész listát a kormány az összeférhetetlenségi bizi ttság elé utalná, hiszen ez a bizottság hivatott arra, hogy döntsön, hogy van-e valamely képviselő eljárásában olyan, ami az összeférhetetlenségi törvénybe ütközik. A miniszterekben megvan az elhatározás, hogy bármilyen eset merüljön fel, a bírósághoz fordulnak. A második, hogy a kormányban megvan a készség arra, hogy minden olyan felvilágosítást megadjon, amit lojálisán kér- i nek tőle. Én voltam az, aki, amikor tudomásomra { jutott, hogy Esküdt Lajos állását a kiviteli ügyek- I Bécs, december 10. A távíró- és távbeszélőalkalmazottak egyesületének elnöksége ma ülést tartott, amelyen határozati javaslatot hozolt. A határozat kimondja, hogy miután a posta és távbeszélő vezérigazgatóság nem kielégítő feleletet adott az alkalmazottak fizetési követeléseire, különösen a gazdasági prémiumok kérdésében, a végleges határozathozatalt a bizalmiférfiak ma estére összehívott gyűlésének tartja fenn, jólebet az alkalmazottak által benyújtott ultimátum ma délben járt le. Ha a bizalmiférfiak határozata a sztrdjk lesz, akkor a távírászok szerint annak oka a főigazgatóság, mert visszautasította az alkalmazottak jogos kívánságait. Fizetési zavarok a gabona- és a textilszakmában. (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) A Báger fizetésképtelensége nagy mértékben érezteti hatását az egész gabonakereskedelemben. Nyillan és titokban egész sereg fizetésképtelenségről beszélnek. Igy a Kvittner Zsigmond cég szerdán bejelentette az inzolvenciát és a rendőri eljárás már meg is indult ellene. Remény van azonban arra, hogy a Kvittner cég fizetési kötelezettségének eleget fog lenni, mert passzíváival szemben megfelelő aktívái is vannak, azonkívül Kvitlnert családja is támogatni fogja, mert hatalmas vagyonnal rendelkeznek. Az egymásután ismétlődő hatalmas arányú inzolvenciák, amelyek az áru'özsde közönségét már hetek óta izgalomban tartják, a tőzsde vezetőségét is foglalkoztatják. Elhatározta a tőzsde vezetősége, hogy megteszi a szokott lépéseket, amelyek a phc érdekében szükségesnek mutatkoznak az inzolvenciákkal kapcsolatosan. A tőzsdetanács ülésén, amelyet hrei Kálmán vezetett, mintegy 15 tekintélyes gabonakereskedő és nagymalom képviselője jelent me?. A textil szakmában is nagy nehézségek adódtak elő. Fizetési zavarokkal küzd több pesti n gykereskedő. Mára egy nagyobb cég redőnyeit húzták le. Láng Simon, az ismert Nagykorona-utcai textil-cég bejelentette fizetésképtelenségét. A passzíva meghaladja a nyolcmilliárd koronát. Fizetisi nehizsigek egyébként szinte minden szakmában vannak. i.i Harmincnégy vásárhelyi városatya bizalma Bethlennek. Hódmezővásárhely, december 10. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottsága szerdán délelőtt dr. Algner Káro'y föspán elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, amely annyiban különbözött az előbbi közgyűlések'öl, hogy részint feltűnő kevesen jelentek meg rajta, a bizottság kétszáznegyven tagja közül mindössze harmincötén is huszonöt tisztviselő, másriszt tárgysorozatának egyetlen pontja egy érdekes indítvány volt, Genersich Antalé, a hódmezővásárhelyi egységes párt elnökéé, aki bizalmat kívánt szavaztatni a közgyűléssel grCf Bethlen István miniszterelnöknek, a város nemzetgyűlési képviselőjének. Indítványa szerint ezt a bizalomnyilvánítást a házszabályrevizió teszi aktuálissá. Genersich Antal indiiványa és a közgyűlésen mutatkozó feltűnően gyér érdeklődés között szoros összefüggés van, a törvényhstósági bizottság túlnyomó nagy többsége ugyanis nem hive sem Bethlen IsIvánnBk, sem a kormányzópártnak, hanem erősen ellenzéki érzelmű, mivel azonban nem óhajtottak az ellenzéki városatyák ünneprontók lenni és tisztában voltak az ilyen törvényhatósági bizalo^nyilvánítások értékével, inkább távolmaradtak a közgyűléstől, mint ahogyan távolmaradt arról Kun Béla is, a közgyűlés egyik vezére és a város pártonkívüli ellenzéki nemzetgyűlési képviselője is A rendkívüli közgyűlést féltizenegy órakor nyitotta meg a főitpán. Megnyitó beszédében többek közölt a következőket mondta: — Mint már annyiszor, ma is a hazaszeretet hozott össze bennünket rendkívüli közgyűlésre. Hódmezővásárhely hazafias érzésű törvényhatósági bizotsá-je nem tudja tétlenül nézni a politikai éet horizontján a viharfelhőket, amelyek hazánk egyik élő, legnagyobb férfíának, gróf Bttalen István Hódmezővásárhely európai hirű 1 tzeretett nemzrigyülési képviselje önfeláldozó, [ hcnmentö munksjának eredményét fenyegeti. A | forradalom vörös és véres zivatarával akarják elárasztani azt a vetés*, amelyet Bethlen István miniszterelnök az ország kisgazdával vállvetve veiejtékes munkával varázsolt a Csonkamagyarországot boriió rorcokbó'. A nemzetgyűlés szociáldemokrata pír'a menti frakciója szövetkezve néhány, úgynevezett radikális demokratával, a mentelmi jog védelme alatt a parlamentet igyekezett felhasználni az ország forradalmositására, mert az a hang és az a magatartás, amely ott az utóbbi időben tobzódott, feltétlenül arra vezetett volna. Éppo ezért öröumel üdvözli a házszaaáyreviiiűt. A főispán beszéde után dr. Csáky Lajos tiszti főügyész ismertette az indítványt és az indítvány alapján kidolgozott felirattervezetef. Az indítvány ellen egyetlen bizottsági tag szólalt fel, dr. László Jenő ügyvéd. Kifejtette, hogy ez a törvényhatósági bizottság mai formájában és összetételében már nem képviseli Hódmezővásárhely közönségét, tehát a város közönsége nevében véleményt ssm szabadna nyilvánítania. Rámutatott arra, hogy a nemzetgyűlés hangjának durvaságával senki sem azonosíthatja magát, azonban tűrhetetlen az ÍR, hogy amikor panamákról, a panamák leleplezéséről van szó, az ellenzéki képviselőket erőszakkal kidobják a nemzetgyűlésről. Ilyen körülmények között nem szavazhat bizalmat Bethlen Istvánnak. Balogh Sándor és Lencse Ármin szóltak fel ezután a javaslat mellett, majd Genersich Antal indokolta meg indítványát. Kijelentette, hogy a régi ellenzék állandó obstrukciéja juttatta oda az országot, ahol ma van, tehát a Házszabályrevízióra nagy szűkség van. A javaslatot ezután a harmincnégy egységes Dárti váiosatya megszavazta, ellene csupán dr. László Jenő szavazott. Bethlen Istvánnak tehát V>sárbety kétszáznegyven tagú közgyűlésének ? harmincnégy tagja tu'nyomó nagy többséggel ? bizalmat szavazott. A rendkívüli közgvülés egyébként nagy nyugtalanságot okozott Vásárhelyen. A régi függetlenségi párt t'gjai különösen Genersich Antal felszólalását sérelmezik és tilfakoznak az ellen a beállítás ellen, mintha a háború előtti nemzeti célokat szolgáló obstrukciók okozták volna az ország katasztrófáját. -CAftAAMMMAMMAWWMMMJMMWMMAMUt Lévay Béla halála. Hónapok óta tartó súlyos betegség utál, szerda virradóra, 71 éves korában meghalt derzsenyei Lévay Béla nyugalmazott városi tanácsi iktató. Az utolsó bohém abból a hajdani nagy gárdából, amely átkísérte a deszkapallós régi Szegedet az újba s igyekezett rajta valamit csiszolni. Sok tégláját takarják alkotmányok, intézmények, amikhez névtelenül hozzáadta a verejtékcseppjeit s ugy járt végül ö is, mint annyi más, — nem maradt semnij*. A mi eleink soraiban kezdte pályáját, újságíró volt a régi Híradó szerkesztőségében, mikor az kénytelen volt az idők parancsoló szavát követve napilappá áta'akulni. Kortársa volt a pályán Mikszáth Kálmánnak, Gárdonyi Gézának, Sebők Zsigmondnak, Thury Zoltánnak, Kemechey Jenőnek, Csoör Gáspárnak, vén sasként pártfogolta a kezdő Tömörkényt s olyan rajongó hive maradt később is, amilyen csak az idegenből ideszakadt ember lehet, elfogult, magát mindennel előbbre tartó bennszülött, soha. A föld astzimiiáló ereje mégis elővette azt a tréfát, hogy Lévay Béla, a felvidéki gentryivadék, aki a halasi főszolgabíró faként született, tipikus szegedi polgárrá alakult át, mintha csak ott nőtt volna fel a fe'sövárosi Bárka-utcában, ahol élete javarészét leélte. (A napokban, mikor bucsulátogatást tettünk nála, va'ósággai a magyar sorsot tapasztalhattuk egész házatájiékáb n A lakás már csak egye'len szobából áll, mert a többi lassankint kiürült, az udvart felveri a gaz, tüskebokrok hajlanak össze az örökéletű csalánnal; árva rózsatő hirdeti korcsul, hogy valamikor járt itt is az ábrándozás, a gyöngédség; magányos lyuk kárál a kerítés táján, ahová fehérneműt teregetnek a szomszédok, az arrajárót megbámulják, mint különös vándort, egy dühös apró kutya pedig csaholva követ a fagarádicson s akkor is marja nagy ugrándozásokkal a rozoga öregajtót, mikor már behuztuk magunk után. A szoba szegénységében — ahol apró gyerekek mosolyognak gondtalanul, pufókan, — kínosan forgolódik a beteg, alig van szava, az is kit-három napban állapítja meg a véget, fájdalmak gyötrik, mégis azt suttogja oehunyt szemmel: — Rozi, kiiáld mrg az urakat egy pohár torral. Sok minden elmaradha'ott Lévay Bélától, de ezt nem irthatta ki sorsfordulat, megalkuvás, alkalmazkodási kényszer, mert ez ott gyökerezik valíhol nagyon messze, hosszú évszázadok erényei és bűnei melegágyában. Kevés embernek volt annyi jó barátja, mint Lévay Bélának, akit vagy Béla bácsinak hivtak, vagy Don Dugónak, még pedig a régi irói pszeudonimje után. A legerősebb fájuak közé artozoit, elképzelhetlenül győzte a munkát és a szórakozást. Valamikor megtörtént, hogy fogadásból 32 újdonságot irt a Híradó valamelyik számában, nem is olyan nagyon loholt utánuk, csak azt akarta bebizonyítani, hogy az újságíró, ha nyitott szemmel és füllel járja a várost, mindig talál eseményt. Legföljebb kényelmeskedik s lusta megirni, ráfogja, hogy nem érdekes. — Minden betű étdekel valakit, ez újságot nem a jóbarátaink, vagy a magunk kedvéért csináljuk. Azok közé tartozott, akiket néhai Beck Pista az „alak" névvel jellemzett. Termetre alacsony, de ezt túlzóan nőies, magas cipősarkokkal pótolta, ami tipegővé tette a járását. Mindig zsebében a tajtékpipa, meg a kostök. Bozontos, szerte-szét álló bajuszának minden szála ugy mozgott beszédközben, mintha külön siónokiatokat tartana. Ezt hivta Tömörkény tutajbajusznak. Tekintélytisztelő volt anélkül, hogy szolgai módon megalázkodott volna, körülbelül az utolsó ember azok közül, akik a régi Szegedről, embereiről, személyes tapasztalaik alapján jellemzőt tudtak mondani; tele mindig eseménnyel, tödénetfel (főleg, ha felsővároüi vonatozás kínálkozott), azért rosszat senkiről ncin mondo t. Don Dugó humora megállt az