Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-25 / 296. szám

1924 december 25. SZBOBD 3 A Máv. igazgatósága be akarja szüntetni a budapesti Nyugati pályaudvart (?) Szeged, december 24. (Sojdt tudósítónktól.) i örvendve „Budapest elfalusissitása" cim Beavatott helyen arról értesülünk, hogy az íllsmvasutak igazgatóság* azzal a hihetetlennek hangzó tervvel fogla kőzik, bogy rövid időn belül a Nyugati pályaudvart teljesen beszünteti, kikapcsolja a va uti forgalomból és ai épületet átengedi a fő árosnak vásárcsarnok létesítésére. A főváros egész vasúti forgalmát ebben az esetben a Keleti pályaudvarra terelnék. * A Nyugati pályaudvar forgalmának fokozatos visszafejlesztését már néhány hónappal ezelőtt megkezdte * Máv. igazgatósága, amikor a forgalom nsgyrészét a Keleti pályaudvarra terelte át és a Nyugati pályaudvart valósággal a szegedi vonstoir, valamint a környékből jcvő úgynevezett kofavonatok helyi pályaudvarává degradálta. Amikor ez a vissz-'ífejleszfé* megkeiOödöit, az érdekeltségek élénken tiltakoztak ellene, mert a pályaudvar forgalmának csökkenését a közeli mállók, éttermek, vendéglök és üzletek érzékenyen megsínylik, Most azonban a pályaudvar tervezett teljes megszüntetése nemcsak a fővárosi érdekeltségeket sérti, hanem mindazokét a városokét is, amelyek a budapes!—szegedi vonal mentén fekszen k, Szeded, Kecskemét, Félegyháza, Kistelek, O^léd érdekeltek különösen ebben a kérdésben A Nyugati pályíudvtr megszüntetése j s'att regisztrálnak. Azok, akiknek az agyában ez a lehetetlen terv megszületett, ugy látszik nem számolnak azzal, hegy a forgalomnak természetes elffeltételei vanntk és meg akarják lövésiteni a jelenlegi visszafejlesztett forgalom természetellenes állapotát. Köztudomásu, hogy a háború előtt a szeged—budapesti vonalon naponta három gyors- és öt személyvonat-pár közlekedett és valamennyi a Nyugati pályaudvarra futóit be, vagy ennan indult ki. A Nyugati pályaudvarról indultak a marcheggi, a zsolnii és a németországi vonatok is. Igaz, hogy ezeken a vonalakon a forgalom ezidőszerint minimálisra redukálódott, azonban annak kellene lenni a természetes törekvésnek, hogy a forgalom minden vonalon teljes mértékben helyreálljon é? erre ^ cseh kereskedelmi és forgalmi tárgyalások januárban töriénő megindításával meg is van a remény. Ebben az esetben leheteilsnség elképzelni is, hogy a Keleti pálvaudtf: r, air.e'y már ma is túlterhelt, ltbony* iithasxa a forgalmat. Az államvasutak igazgatóságának tervéről szóló hírt csak fenntartással közöljük, azonban mindenesetre szükségesnek tartanánk, hogy ugy Szeged, mint a vonrlmenti városok érdekeltségei már most állást foglaljanak a leghatározottabb formában ellene, ne hegy befejezett fények elé állitza őket a MÁV, mert akkor már nem lehet az elhamarkodott intézkedés kiszámíthatatlanul káros következményeit jóvátenni. Adóreformok. pénzügyminiszter értesült, hogy a Az adózó közönség a költségvetési expozéjából jelenlegi adórendszer — számtalan hibája miatt — újból reformra szorul. Hiszen a jelenlegi adórendszer még alig néhány éves és éppen azt célozta, hogy a régi hibákat kiküszöbölje, az eljárást egyszerűsítse és az adótörvények labirintusát áttekinthetővé tegye. Az utóbbi években talán valamennyi pénzrégi adótételeket fokozták, hanem abban is, hogy ujabb adónemek kreálásával az adózók teherviselőképességét fokozottabb mértékben vették igénybe, másrészt az adóalapok kinyomozását és azok ellenőrzését külön erre a célra szolgáló hivatali apparátus szervezésével, valamint szigorú büntető szankciók felállításával biztosították. A most kilátásba helyezett reform azonban esetén a Szeged felől érkező vonatok csak je- j ügyminisztert ez ez ideális cél vezette, de a nem szándékozik az adóterhet fokozni, mert a lf> iAk.n.. HAvps7tpcitf0ap! KAhánvn ÍPIIPS rnoar. ! mpnrpfnrmált nHnrpnH«!7Prt n7 ntnrl iempt DPnziinvmini^/tpr mp/iilplóco cTorínl » leuéktnv döveszteséggel, Kőbánya teljes meg kerüléó^ei juthatnak el a Keleti pályaudvarra. A budapest—szegedi vonsl mentén fekvő városok gazdasági és kereskedelmi érdekeltségei, mi'el hetven évvel ezelőtt arra rendeikedtek be, hegy árujuk a Nyugati pályaudvart érinti, kiszámíthatatlan veszteségeket szenvednek a pályaudvar megszüntetése esetén. Van ugyan néhány olyan külföldi nagyváros, amelyekben centrális pályaudvar van, ez azonban — mint például Lipcsében is — a város szivében fekszik, nem pedig a perifériákon, mint a Keleíi pályaudvar, amely semmi esetre sem alkalmas arra, hogy odatereljék a hatalmas kiterjídésü magyar főváros teljes vasu'l forgalmát. Berlinben ugy oldották meg a kérdést, hogy a pályaudvarokat összekapcsolták egymással, a kapcsoló vonalakkal behálózták & város egész területét ugy, hogy mindenki ott abban a városrészben szálliut fel, vagy le, ahol akar. A vasutigazgatóság hihetetlennek látszó terve a lehető legszerencsétlenebb megoldást jelentené és amennyiben tényleg komolyan foglalkoznak a terv megvalósitásántk a gondolatával, az egy ujabb fejese e lenne annak a hanyatlásnak, amelyet a bécii lapok már évek óta kármegreformált adórendszert az utód ismét csak hibásnak találta. Az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen adóreformok egyúttal az adóterhek emelésével jártak, ami természetesen nem speciális magyar jelenség. Hiszen a pénzügyi politika utjai ebben a tekintetben egész Európában meglehetősen egy irányban haladtak, mert a világháború gazdasági hatásai mindenhol az állami kiadások hihetetlen mértékű megnövekedésében nyilvánultak meg.Az állami kiadások rohamos növekedésének pedig szükségszerű következménye, hogy az ilymódon előálló szükségletek fedezésére az állam fokozott mértékben veszi igénybe a magángazdaságok jövedelmét és vagyoni erejét. Ez a tendencia nálunk falán fokozottabb mértékben érvényesült és a háború szerencsétlen befejezése, valamint a békeszerződés folytán az országra nehezedő jóvátételi terhek súlya az adózás problémáját egészen pénzügyminiszter megítélése szerint a gazdasági élet ujabb adóterheket már nem bir el, hanem kiziyólag az adóterhek igazságosább és arányosabb elosztását, valamint a kezelés egyszerűsítését és az eljárás gyorsítását célozza. Tagadhatatlan, hogy ezen a téren sok a reformálni való. Mai adórendszerünk alaposan ki van építve abban az irányban, hogy az adóalapoknak a legteljesebb részletességgel és legnagyobb pontossággal való megállapítása biztosítva legyen. Sőt ezen a téren talán tul is megy azon a határon, amely a kincstár jogos érdekeinek biztosítására elegendő, mert ma tulajdonképen minden adózó tökéletes jövedéki felügyelet alá van helyezve,amely felügyelet kutatási jogát példátlanul bizonytalan és szűkszavú szabályok korlátozzák, mig az adózók jogainak védelme vajmi csekély mértékben van biztosítva. Ez a rendszer természetesen számtalan más irányba szorította, semmint ezt a háború panaszra ad okot, mert az adózók zaklatást folyamán előre látni lehetett volna. Ily körűimé- í látnak a pénzügyi közegek minden ténykedények között a háború utáni évek pénzügyi poli- sében, hololt ezeknek az eljárása a legtöbb tikája nálunk is az adóterhek folytonos emelésével operált. Az adóterheknek ez az emelése nem csupán abban nyilvánult, hogy a rom.) Hanem mikor kijelenti, hogy az én szellemi órám egynegyed hetet mutat és egy perccel se többet, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezt nem értem. — Egyszerű pedig az, — mondja fölényesen és ahogy előadja, valóban egyszerű. A szellemi világ fövényórájának számlapján tizenkét számjegy van. Ha a mutató eléri a tizenkettőt, akkor beáll a szellemi világ. Egyelőre azonban még ettől messze vagyunk, mert csak a Kossuth apánk órája mutatott pont nyolcat. 0, Kiskos József ugyan már ezt is meghaladta öt perccel, de a föbbi halandók még meg se közelitették. Például Bethlen István miniszterelnök szellemórája csak félhetet mutat. De azért ne nyugtalankodjék a miniszterelnök, mert Gömbös Gyula még a hat órát se érte el, sót van olyan politikus is, akinél nincs ki a háromfertály — hatra. Ha már igy belejöttünk a politizálásba, megkérdeztem magas vendégemet, hogy a társadalmi békét helyre lehetne-e valahogy kalapálni. — Annál semmi se könnyebb! — legyintett a nagy gondolkodók fölényes nyugalmával. — Nem kell hozzá egyéb, csak elő kell állítani a szellemizsidót. — No? — mondom meglepődve —, hát maga szereti a zsidókat? — Nem —, csóválta mosolyogva a fejét —, a mai izraelitákat nem szeretem, mert elhagyták a kiválasztott nép útját és nagyon elgrófosodtak. A szellemi zsidó, az egészen más. Azt ugy kell létrehozni, hogy a test keresztény legyen, de az eszmei szellem Mózes hitű. Ha ez megtörténik, akkor hazánk még négyszázhetvenhat esztendeig fog virágozni. — Mért éppen addig ? — Mert akkor vége iesz a mostani világnak. Az huszonnégy betűből áll a magyar ábécé. — Biztos? — Mint vasárnap a mise. Maga az Úristen adta ezt nekem tudtomra, aki matikailag a napban lakik, azért van ott akkora fényesség, hogy nem birja ki más szem, csak az enyém. Azt sejtettem, hogy ez a matikailag annyit tesz, mint matematikailag. Ez a tudomány pedig nekem gyönge oldalam, azért elejtettem ezt a témát. Inkább megkérdeztem a Szellemi Embert, mivel lehetek szolgálatára. Kivett a kebeléből egy csomó irkalevelet. — Majd megtudja uraságod, ha ezt elolvassa. Ürgetem forgatom az üres lapokat, aztán visszaadom neki. — Nem Iátok én ezeken semmit se. — Azt elhiszen, — kacsint ravaszul. — Ez szellem-téntával van irva, mert a próza-ténta nem fogja a szellemi eszméket. De ha ezt a könyvet kinyomatom, akkor Magyarország visszakapja a nemzetek közt a vezérséget. Nem kell hozzá más, csak egy becsületes könyvkiadó s azért jöttem uraságodhoz, mint ténybeli szakoshoz, hogy ajánljon nekem ilyent. Nagyon elszomorodott, mikor megmondtam neki, hogy én ilyent nem ismerek. Meg akartam vigasztalni. — Kérem, sűrűn szoktak önnek szellemlátásai lenni? — Hogyne, minden héten. Karácsony napján is várom az Urat. — No hát akkor legjobb lesz at'ói kérni egy becsületes könyvkiadó céget. esetben teljesen törvényes, csak épen a törvényből hiányoznak azok o korlátok, amelyek az állampolgárok jogai megvédése céljából elkerülhetetlenül szükségesek volnának. Kétségtelen, hogy ez a hiány pénzügyi politikai szempontból is súlyos hiba, mert a magas adóknál is ellenszenvesebb az a rendszer, amelyben az adózó teljesen ki van szolgáltatva a pénzügyi közegek önkényének. Annyi volt és részben jogos panasz volt már e mialt, hogy az ellenőrzési jognak pontos kodifikálása a legközelebbi adóreform köréből ki nem maradhat. Hasonlókép itt volna az ideje, hogy az adótörvények tömkelegét valami világos, áttekinthető rendszerbe foglalják, mert ma az adójog valóságos titkos tudomány, amit a laikusok meg sem tanulhatnak és csak akkor szereznek tudomást bizonyos rendelkezések létezéséről, amikor már súlyos bírságot kell fizetntök valamely előirt kötelesség elmulasztása miatt. Az adótörvények szerkesztői szigoruangragaszkodnak a régi formákhoz és minden egyes adótörvényben külön-külön szabályozzák az illető adónemre vonatkozó kivetési eljárást. Ez a sokféle szabályozás azután valódi melegágya minden zavarnak. Pedig igazán nem volna nehéz az adókivetési eljárás minden kérdését egységes kódexben szabályozni, — hasonlóan a polgári, vagy bűnvádi perrendtartáshoz —, amelynek szabályai azután minden adónemnél egyformán alkalmazást nyernének. Ilyen egységes szabályozás mellett nem volna lehetséges, hogy például a könyvvizsgálat Ebben váltunk el s most már várjuk ki türe- 3 elr,end®'és,fI!.^„ feltételeit és fogar.atositásálemmel, megjelenik-e az a könyv, amelyik Magyar- nak modjat otfele törvény, otfelekep szabályozza. JL X. i.mi.2 K Li. JL\ £ r £ . A T A liorooi 1 /\ rr I/1«I A n»nlnnnlf\AA .. 1 ^ — országot a nemzetek vezérévé teszi. Attól függ, emberiség huszonnégyszáz esztendeig él, mert , ismer e a jó isten becsületes könyvkiadót. Az eljárási jog különválasztása után az egyes adótörvények csak az anyagi jogot