Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-14 / 287. szám

6 SZKQBD 1924 december 14. K"07I^MFRT dol°8' finom ék_ I\ U ^ IO iu L, IV I 8zert legolcsóbban az ÉKSZERIPAR&ti\BZlt'i"iu SZEGEDEN Sió1 brillián8* GRÓF-PALOTA Takaréktár-Utca. Kérem kirakatom megtekintését. 977 Villamos főzőedények, teafőzők, kávégépek 3, 6 és 12 személyes, kenyérpirító, tej- és tea-kannák, vasalók, hajsütők, hajszárító, tojásütők, utivasaló és vizforralók, lábmelegitő termoforok, porszivógépek és sterilisatorok eredeti világhírű Siemens-Schuckert Müvek R.-T. gyártmányai kizárólagos elárusitóhelye C^^MO világítási üzletében 1. unyu OUIIld Kölosey-u., Wagner-palota. Olcsó karácsonyi árak Seelenfreundnénál DMC árukban, himző selymekben, gobleinekben, gyöngyökben stb. ESÍfE: KÉK Karácsonyi ünnepet szerez hozzátarlozóinak ha aján dékul értékes és maradandó emléktárgyat, úgymint brilliáns és aranyékszert, ezüst cig. tárcát, pontosan beszabá yozott svájci zsebórát, valamint ezüst és kinaezüst dísztárgyat vesz mélyen leszállított árban MÜLHOFFER V. ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZNÉL KÁRÁSZ-UTCA 2. SZÁM. Lakásszerzés si Szeged, december 13. (Saját tudósítónktól.) A lakásügyek túlnyomó nagyrésze ugy hasonlít egymásra, mint egyik tojás a másikra. Megszimaol valaki egy olyan lakást, amely a sors isteni véletlene következtében megürült, bejelenti rá igényét a lakáshivatalban és boldogan veszi tudomásul, hogy ö az első és egyetlen igénylő. Szivremegve várja a rövid terminusra kitűzött tárgyalás napját, a fölfedezett lakásról már ugy beszél, mintha ősidők óta benne lakna és csak a tárgyaláson szörnyülködik el az utána előkerült ellenigénylök számának nagysága miatt. Az igénylések előadása után megesküszünk rá, hogy az ö igény jogosultsága a legnagyobb és flegmatikus mosoly mögé rejtett izgalommal várja az Ítéletet, amely a jog és igazság értelmében, csak rá nézve lehet kedvező. Aztán, ha kedvező, ha kedvezőtlen, az elsőfokú itélet — ami tulajdonképen és általánosságban egyre megy, mert ha nekem kedvező, akkor valaki másra föltétlenül k sdvezőtlen — föltétlenül a lakásügyi másodfok elé kerül, a kormánybiztos elé. A kormánybiztos döntéséig szintén van alkalom, mód és idő az izguUsra, de még az ő döntése sem szentírás, mert a felügyeleti panaszok számára mindig nyitva áll a népjóléti miniszter ajtaji. Az eljárást és a szövevényes paragrafusok j rengetegét una omig ismeri már minden likás: ügyes-bajos ember. Éppen ezért a lakásügyek ; már igen régen elvesztették érdekességüket, pedig kivétel nélkül valamennyi izgalmasabb j és vál ozatosabb, mint a legszenzációsabb de! tektivregény — igaz, hogy csak a szenvedő 1 szerep ő személyek számára. I Van azonbin néhány kivétel, amely kiemelI kedik a sablonos átlagesetek közül. A keret mindig ugyan »z, az el érés csak valamelyik részletnél lehetséges, akkor is csak ugy, ha valamilyen uj trükk, vagy csalafintaság kerül ki a sablón fogátok lomtárából. Ityen uj trükkön mulatnak mostanában a a lakásügyekhez közelálló körök. A nem mindennapi eset a következő: A Belváros egyik háromszobás lakásában élt egy öreg, egyedülálló özvegyasszony, akinek szobiját évek óta L. A. úrilány birla albérletben. Az öregasszony örült, hogy nem kell egyedül laknia a számára tuinagy lakásban, L. A. szintén jól érezte magát a jóindulata özvegyasszony közelében, igy szent békesség uralkodott közöttü*. Az öregasszony egy szép napon minden előzetes bejelentés ntWül elköltözött az élők sorából. Még el sem temették, már volt — lakásigényiés. Albérlője természetesnek tacellemidézéssel. lálta, hogy a lakást ő kapja meg és minden nehézség nélkül a háztulajdonos is javára gyakorolta lakíkij lölési jogát. Már majdnem timán elintéződött a kérdés, amikor megjelent a lakásügyi harmadik, az elhalt özvegyasszony férjnél levő leánya, aki üzletet sejtett a lakás körül. Fölkereste L. A.-t, amikor az egyik szobában felravatalozva feküdt anyjának holtteste éi lebeszélte arról, hogy kibérelje a lakást. — Ha én lennék, szivem, a maga helyében, a világért sem maradnék ebben a lakásban — mondta ti okzatos arccal. Miért? — kíváncsiskodott L. A. — Hát maga nem fél, drágám ? Én egy percig sem maradnék itt éjsiaka. Megesküszöm rá, hogy a mama szelleme minden éjjel visszajön él sétál a lakásban. Engem a frász törne ki, ha itt kellene aludnom 1 Ne higyje, hogy a levegőből beszélek, tudok hasonló eseteket is, olyanoktól hallottam, akik saját szemükkel látták a lakásra visszajáró szellemeket. Meggyőződéstől remegő beszédével alaposan megijesz et e L. A.-t, aki azonnal kijelentette, hogy nem reflektál a kísérletes lakásra. — Tudja lelkem, jobb lesz, ha én eladom valami idegennek a lakást, ijedeizen az a mama szellemétől. Tudok is valakit, aki megvenné. Magának is adok a lelépísből kétmilliót. — Jó fesz — egyezett bele mindenbe a megrémített L. A. Az élelmes asszony már m»jdnem perfektuálta is az üzietet, amikor váratlan akadály merült feL L. A. elmondta a szellemjárás meséjét bátytyának, aki nem volt olyan ijedős természetű és azonnal átlátott a sz.tán. Nem sióit semmit, csak elkérte húgától a háztulajdonos kijelölő nyilatkozatát és huga nevében bejelentelte igényét a lakásra. A lakáshivatal rövidesen megtartja a tárgyalást, de a lakásra időközben bejelentette igényét az is, aki az elhalt öregasszony szellemidéző leányától már majdnem megvásárolta a lakást. Bécsi modell selyemkalapjaim megérkeztek. Alakításokat modellek után vállal: KLEIN MABISKA KÖLCSEY-U. 7 Prófétával szemb* H.s KRÁHL IDA ESS£f!.£? üzletátadás miatt mélyen lesszállitott árakon karácsonyi occasiot rendez. Juhász Gyula verseiből. TŰNŐDÉS. Érezted- e, ha csókoltál szerelmes És boldog éjjel, hogy e percben éppen Hány ajkat csókol a halál kegyelmes Kegyetlen ajka, mely rád vár az éjben ? Érezted e, ha mámor tarka fátyla Borult sremedre? hogy e pillanatban Hány kiégett szem néz az éj zakában És hány /evolver hűs ravas a csattan? Érezted-e, ha ujjongó tüdővel Bolyongtál erdőn, hogy mig száll ez óra, Hány rab s beteg kér sírva és hörögve ' Megváltást, amely késik ezrek óta ? 5 érezted-e, ha megalázva, fázva, Kószáltál, vert eb s vártad a halált már Hány csók csattan, kehely cseng s a világnak Hány hitvány dús parancsol, mint a császár ? A NÓTÁS KAPITÁNYNAK. — Fráter Lóránd menyegzójére. — Nyugati csudákon felejtkezem néha, Di a szivem magyar, szilaj az és méla És anyám a csöndes, rögös magyar róna És a vérem mindig ütemedre dobban Édes magyar nóta! Idegen i'ások titkain merengek, De azért testvére te vagy én lelkemnek Sirvavigadó kedv, te magyar, te bátor 6 mámoros leszek, ha könnyem harmata hull Bús magyar nótáktól! Szeptemberi éjjel h'gedű szól váltig. Fekete városban fehér torony látszikf Magyar álmodások büszke fehér tornya. ! Ó hegrdőn, új hegedőn szóljon mindhalálig Szóljon csak a nóta!. .. Várad, 1909. ÓRÁK ZENÉJE. Bús, alabástrom oszlopfejeken Méláz az óra, antik ébenóra. Üvegharang alatt halkan lebeg Monoton, ódon, fá adt mutatója. Virrasztok egy kopott, rőt szőnyegen, Lelkemben mélabúnak hangfogója, Aranyport szitál rám ma a jelen S nótába fog az ódon ébenóra. A dallam megtörik az üvegen. Ó ez üveg a múlt bús hangfogója! Ott virraszt benne napokon, éjeken... Húnyt álmaink elnémult indulója: Ó, komor óra, rokonom nekem, Percegő percek b teg siratója, Üveg lelkem kong komor csöndesen, Fáradtan száll a múltba mutatója ... PÁN. Öreg vagyok én. Sok, sok ezeréves, Á dás és átok szállt tova felettem. Öreg vagyok én. Már minden időket Átvergődött és átújjongott u lelkem! Aranykor édeni, boldog derűje És középkori bágyadt, lila árnyak, Multak kesergő, tépett hegl tíuje S jövő zenéj', mind szivembe szálltak! Taja királynő talányos szemén S a jövő homlokán piros csókom égett, Ó, én vagyok az örök vőlegény, Aki eljegyzem az isteni szépséget. Öreg vagyok én. De pihenni még Korán lesz, korán I Még dalomra várnak A titkos, az áldott, a boldog semmiség, Ölében repeső új álmok, új vágyak! VISSZATÉRÉS. Itaka partján, az arany fövényben, Hol bölcsejét ringatták valaha, Hol gyermeksége csöndes idejében Fölverte távol tülkök bús dala. Megállott, tíz esztendő viharától És kalandjától fáradtan a vén Odyssew, a ravasz és a bátor S végignézett szomorú szigetén Héliosz az óceán sós tavába Lassan leszállt. A kondás ment haza, A biborfényben úszó palotába S altatót dalolt a kolomp szava. Itaka partján, az arany fövényben Odysseus még egyszer visszanéz A terméketlen tenger rőt szinére, Hol fárad an pihen el ma a vész. S amig eszébe jut szökés hajával Kalipso, a tündéri cimbora, A lótuszevök á matag világa, Circé zöld szeme, fedkok bora, A szirének bódító muzsikája És boldog és bátor kalandja mi"d Szemébe tör sós könnyek tengerárja És i tsirat titokba, valamit...