Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-14 / 262. szám

2 SZEGED 1924 november 14. általa a főbizottság legutóbbi ülésén felállított feltételek egyike, tudniillik a vasutassztrájk megszüntetése, időközben megtörtént. Tekintettel azokra a feladatokra, amelyeket az u] kormánynak teljesi enie kell, annsk szüksége merüli fel, hogy még előbb a tartományi főnökökkel folytassanak megbeszéléseket. A kancellár a tartományi főnököket sürgönyileg hivta meg Bécsbe és a meghíváshoz kifejezetten hozzáfűz e, hogy a velük folytatandó megbeszélés előfeltétele a kormányalakítás tekintetében hozandó döntésnek. A tartományfőnökökkel va'ó tanác kozás legkorábban holnap történhetik meg, ennélfogva nincsen abban a helyzetben, hogy indítványt hozzon a kormányalakításra Arra kéri a főbizottságot, hogy a mai ülé't halassza el Miklas elnök javaslatára a főbizottság a legközelebbi ülését a nemzeti tanács legközelebbi ülésének napjára, rrég pedig a Ház ülésé! egy órával megelőző időpontra, tehát előreláthatóan kedden délután 2 órára tűzte ki. Éjszaka jelenti Bécsből saját tudósítónk telefonon: A vasutassztrájk csütörtökön ugyan befejeződött, a kormányválság azonban tovább tart, söt egyre kompükáiódik. Seypel kancellár az uj kormány alakítását bizonyos garanciák teljesítésétől tette függővé. Seypel kívánságai közé tartozik a tartományok kérdésinek rendezése és a pénzügyi kérdés. A pénzügyi kérdések a szanálás sikeres folytatásával és végleges befejezésével ffggnek össze. A szocialisták szabad kezet hagynak, de követelik a rokkantak éi ai özvegyik kérdésének sürgős rendezését. Seypel saját pirtjában nagy nehézségekre és akadályoztatásra talált, azonkívül nagy harcot kell vívnia a tartományok főnökeivel. A tartományfőnökök több esetben nyilt ellenállást tanúsítottak és követelik au'onom jogaik kibővítését. Seypel a tartományfőnököket holnap konferenciára hivj* össze, hogy az ellentéteket áthidalja. Az uj kormányalakításra vonatkozólag Seypel azt a kijelentést tette, hogy nincs még abban a helyzetben, hogy kormányalakitó javaslatát megtegye. A nemzetgyűlés külőnbjn 18 ig elnapolta magát, kérdés azonban, hogy ez meghozza-e a válság megoldását. Politikai körökben ugy tudják, hogy Benes bécsi lálo; gatását elhalasztotta. A belügyminiszter jóváhagyta a város megszavazott egyetemi hozzájárulását. Szeged, november 13. (Saját tudósítónktól.) A város törvényhatósági bizottsága, mint ismeretes, a Ferenc József-tudományegyetem Szegeden való állandósítása érdekében már hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy a végleges egyetemi intézetek felépítésének költségeihez hajlandó ötven éven keresztül évi huszonöt vagon buza értékével hozzájárulni, de csak abban az esetben, ha erre a célra az állam is áldoz legalább ugyanennyit. A közgyűlés egyhangúlag hozott határozatát annak rendje és módja szerint felterjesztette a tanács a belügyminiszterhez jóváhagyás végett és felterjesztés formájában értesítette róla a kultuszminisztert is azzal, hogy a végleges jellegű egyetemi építkezések haladéktalan megkezdésének ezek után nincs már semmi akadálya. Kérte a tanács a minisztert, hogy az ügyet sürgősen terjessze a minisztertanács elé és biztosítsa a kivánt állami hozzájárulást is. A közgyűlés memorandumba foglalt határozatát küldöttség vitte fel Budapestre és adta át a kormányzónak, a miniszterelnöknek és a kultusztemek. A válasz mindenütt biztató volt és a küldöttség a nyert ügy reményévet érkezett haza. Azuián — nem történt semmi. Az egyetem végleges elhelyezésének ügye ugyanabban a stádiumban vesztegelt hosszú hónapokon keresztül. Kormánykörökben hallani sem akartak a kérdés elintézéséről és az állandó halogatás különböző kombinációra adott alkalmat. Beszéltek többek között arról is, hogy a népszövetségi megbízott ugy is, mint a szanálási rendszabályok betartásának és végrehajtásának kérlelhetetlen ellenőre, halálra itélle a szegedi egyetemet azon az alapon, hogy Csonkamagyarországnak nincsen szüksége négy tudományegyetemre, a négy közül egy, még pedig a szegedi, föltétlenül megszüntetendő. Később kiderült, hogy ez a rosszakaratú híresztelés a budapesti Pázmány Péter-tudományegyetemről indult ki, ahol érthető féltékenységgel figyelték a szegedi egyetem fejlődését és mindent elkövettek, hogy megakadályozzák megerősödésében. A kultuszminiszter legutóbb Székesfehérvárott cáfolta meg ezeket a híreket, kijelentette, hogy az ország talpraállitását egyetemek megszüntetésével nem lehet megkezdeni. Hivatkozott Németország példájára, ahol száz év előtt uj egyetem létesítésével kezdték meg a szanálást. A szegedi egyetem végleges elhelyezésének ügye ettől függetlenül nem haladt előre egyetlen lépéssel sem egészen mostanáig. Most ugyanis történt mégis benne valami. A belügyminiszter hivatalosan értesítette a város hatóságát, hogy a közgyűlésnek azt a határozatát, amellyel — bizonyos feltételek mellett — megszavazta az évi huszonöt vagon hozzájárulást, jóváhagyta. A feltételek között van az is, hogy a város csak abban az esetben hozza meg ezt a tekintélyes áldozatot, ha a szegedi egyetemen minden szegedi polgár fia szabadon tanulhat, tehát a belügyminiszter a határozattal együtt ezt a feltételt is jóváhagyta. A tanács most elhatározta, hogy ismét felír a kultuszminiszterhez és az állami hozzájárulás biztosításának kisürgetését kéri, mert különben az egyetem építkezési munkálatai a jövő év tavaszán sem kezdődhetnek meg. • AAMMAMWMMMMMMMWMMAWMMMM • Az angol kormányt kellemetlen helyzetbe juttatta a Zinovjev-levél. London, november 13. A kormány tegnapi első minisztertanácsán va amennyi miniszter résztvett. A Daily Mail szerint a minisztertanács hoiszasan foglalkozott a Zinovjev-hvéliel kapcsolatos helyzettel. Az a vizsgálat, amelyet az előző kormány a levél valódiságának a megállapítása céljából elrendelt, tudvalevőleg nem jutott határozott eredményre. A konzervatív kormány ilyenformán kellemetlen helyzelben van, mert sürgősen kell válaszolnia a szovjetkormánynuk a bocsánatkérést kivánó levelére. Valószínű, hogy a levél valódiságának a tisztázását ujabb vizsgálatnak fogják alávetni. Coolidge elnök uj értekezletet hiv össze a fegyverkezés korlátozására. London, november 13. A Daily News-nck jelentik Washingtonból: Általánosságban arra számítanak, hogy Coolidge elnök a közeljövőben uj értekezletet fog egybehívni a fegyverkezés korlátozására. A diplomáciai puhatolódzások már is megindul ak és ezek alapján azt hiszik, hogy Anglia támoga ni fogja az elnök javaslatát. Még kétségek vannak azon tekintetben, hogy Franciaország milyen magatartást tanusit, különösei a tengeri fegyverkezés korlátozása tekintetében. Matteotti emléke az olasz kamarában. Róma, november 13 A kamara megnyitóülésén az ellenzéki pártok képviselői nem vettek részt Repossi kommunista képviselő kivételével, aki kijelentete, hogy csoportja nem vesz részt Matteotti emlékére rendezett ünnepségen. A kamara elnöke ezután emlékbeszédet mondott Mat'eotti és Cazalini felett. Beszédében mindkettőjük ellen elköveíett merényletet a kamara ellen intézett támadásnak minősitetíe. Mussolini a kormány nevében csatlakozott a nyilatkozathoz Az ülést a gyász jeléül egy órára felfüggesztették. Vörhenyjárvány Londonban. A párisi lapok londoni jelentései szerint az angol fővárosban vörheny és roncsoló toroklob járvány uralkodik. Több mint 1 négyezer ember áll orvosi kezelés alatt, Iskolatársak. Régi pajtásaival voltaképpen a tiz, meg a husz éves iskolai találkozókon jön össze az ember. Ez a találkozó arra jó, hogy a hajdani emlékek felelevenítésén kivül eldicsekedhessen vele a szerencsésebb, hogy ö mennyire vitte. Szerényen, az áldozati bárányka megadásával tűri a sors szeszélyeit, de mindent lead a maga kiválóságáról. Nem sokat érnek az ilyen összejövetelek. Valamikor fogadalmat tettek a fiuk, hogy elhozzák majd a családjukat is, ám az asszonynép nem igen jelenik meg. — Majd bolond leszek, hogy elkeveredek mindenféle bandába, — szokta mondani őnagysága és mondja még inkább, ha őméltósága. A hajdani pályatársak ugyanis a társadalom számos különféle pozíciójában válnak a haza javára s a miniszteri tanácsosné felhúzza fitos orrát, ha kezet kell fognia az adótiszt becses nejével, aminthogy nem mindegy neki az sem, hogy milyen ősmagyar talajból került elő a kaució. Az volna az igazi találkozó, ha az Isten csodát művelne s visszavarázsolna mindenkit a tizennyolcadik életkorába. Csak erre az egy napra legyenek megint gyerekek, vakartassék le róluk a sok ferde, esetlen póz, tűnjön elő az a romlatlan közvetlenség, lelki hangulat, amely amannak a régi kornak volt a megbecsülhetetlen értéke. Nincs is nagyobb ártása a természetnek annál, hogy megváltoztatja az embereket. A beszélni kezdő gyerek, a naponta fejlődő értelme, érdeklődése, a világ legnagyobb csodája. Ezt még nem rontotta meg senki, maga talál ki mindent, maga jön rá a szenzációkra. Mihelyt iskolába jut, már megváltozik és pózol, pukkasztja a kis pajtásait, akik viszont őt igyekeznek pukkasztani szines üveg-golyókkal, madártollakkal, eldobott korcsolyakulcsokkal. Más, egészen más ilyenkor már a gyerek s ugy érezzük, hogy elrabolták tőlünk. Melyik tud megmaradni a régi mederben s melyik lesz a husjonöt éves találkozón is nagyképűség nélkül emlékezni, örülni tudó? Még a háború előtt történt, hogy felfedezett egy régi kis cimborám. Mindig pötty gyerek volt a Lufi, rajta próbáltuk ki sok gonoszságunkat, azért szerettük. Mikor megtudta a címemet, postamester volt egy dunántuli kis faluban s ő szerkesztette az odavaló heti lapot is összes ötven előfizetői számára. (Akkor gondoltam el, hogy milyen szenzációs számokat tudna egy postamesternő készíteni, ha megírná mindazt, amit hiteles irások alapján tud I) Lufi azzal kezdte örömét, hogy küldött egy láda badacsonyi bort s levelet is melléje. — Azért, mondta, hogy az Isten felvitte a dolgomat s szerkesztő lettem, még nem nézlek le téged, hanem megtartalak régi barátságomban. — Kedves Lufi, válaszoltam, nem bánom, ha le is nézel, de mindig ilyen jó borral kapcsolatosan. Ez nagyban enyhíti a szigorúságodat. Nem sokáig örülhettünk egymásnak, mert lekapcsolták a szegényt, amennyiben megdézsmálta a postapénztárt. Kitűnően szerkesztett hetilapja az eseményről nem emlékezett meg, ami annál feltűnőbb, mert most először lett volna alkalma szenzációs riportra. De nyilván ugy gondolkoztak, hogy hiábavaló túlzás arról irni, amit úgyis tud az egész falu. A másik gyerekkori baráttal telt el az ifjúkor nagy része. SZÍVÓS, szorgalmas fiu volt, szegény ember gyereke sokadmagával. Vasárnap délután az összegyűjtött gyerekek kettős rendekbe sorakoztak és szülői felügyelet mellett sétára indultak. Alkonyat táján a jó atya szélnek eresztette családját s betért egy korcsmába, ahol a törzsasztal mellett kifejtette álláspontját a politikában, több államférfiúi i leszamarazott s ha hinni lehet neki — már pedig a törzsasztalnál hittek —, számos felebbvalójának alaposan megmondta a magáét. A jó atya csak éjfél után tért haza s akkor közelebbi indokolás nélkül elverte a jó anyát, aki az i összegyűjtött gyermekekkel együtt aludt az egyetlen szobában. Az én pajtásom a negyedik osztályból elment 1 preparandistának s attól kezdve csak a vakációban találkoztunk, mikor is uj pajtásokról, azok nagyszerűségéről tudott véget nem érő érdekességeket beszélni. (Teszem azt, milyen pompásan vezeti le bizonyos Mohos Ágoston a hármas szabályt.) Az oklevéllel sem elégedett meg, végigéhezett több évet Budapesten, magasabb kvalifikációt szerzett, ma talán igazgató is, ha nem rakták B. listára. A háború előtt véletlenül találkoztam vele a körúton, nagy volt az öröm, egész sereg kérdés egyszerre. — Mit csinálsz? Hogy élsz? — Sorsommal meg vagyok elégedve, előhaladásom nyugodt menete kielégít. — Él-e még az öreg? — Atyám a mult év őszén vizkórban elhunyt, feleli barátom. Nagyot nyelek erre a preciz, olvasókönyves mondatra, de még mindig állok a lábamon. Az egyik öccsének épp aktuális volt valami kellemetlen afférja, lelketlen harácsolók okirathamisitásba kergették. Mondom hát: — Te, mit csinált az a szerencsétlen Béla gyerek ? — Fivérem nem volt tisztában cselekménye jogi következményeivel, ezért elcsúszott a becsület lejtőjén. Ugy kaptam el a fejemet, mintha megütöttek volna. — Szervusz, nagyon örülök, hogy láttalak, de most sietnem kell, mert várnak. Mindjárt fel is ugrottam egy villamosra s azóta különösebben fázom a beszéd- ésértelem gyakorlatoktól. Már mint hogy felnőttek között. Legkedvesebb kisbarátom, aki még csak hat éves, sosem inzultál ilyen mondatokkal. Ojjé, mennyire előbbre van ő már! Bob.