Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-01 / 252. szám

1924 november 1. SZEOED 7 A demokráciáért. Az elmúlt héten a közönség részéről a bizalom olyan tömeges megnyilvánulásaival tisztelték meg a „Szeged" et, amelyek, két évtizedes gazdag tapasztalat alapján mondjuk, példa nélkül állnak a helyi sajtó életében. Az egyre gyorsuló terjeszkedési iramból l'hetetlen volt már régebben meg nem állapítani, hogy sikerül meghcditanunk a közönség mind szélesebb rétegeit és ez az iram szeptemberben olyan méreteket vett, hogy akadt egyetlen olyan napunk, amelyen több mint ötven uj helyi előfizetőt könyvelhettünk el. A kiadóhivatal e folytonos és mindig fokozódó térhódítás idején feladata magaslatán maradt. Átszervezte az expedíciót és uj lapkihordó asszonyoknok a szükséges számban való beállításával elérte, hogy a , Szeged"-et mindenki a város területén, a legkülsőbb perifériákon is, a kora reggeli órákban házhoz hordva megkapja. Most a technikai előállításnak a legmodernebb igények szerint való átszervezésével foglalkozunk, és tervbe vettük természetesen a szerkesztőségi munka további tökéletesi'ését is. Ha elháríthatatlan akadályok meg nem gátolnak benne, az újév újból megerősödött szerkesztőségü, ismét tökéletesedett kiállítású és megint megnövekedett terjedelmű „Szeged'-et talál itt. Boldogan és hálától eltelve a közönség támogatásáért, örvendezünk az elért eredményeken, egyúttal, ime, szakadatlan munkában építjük a további fejlődés szolidan megmunkált útját. A hála nagyon meleg külön szava illesse a körénk nagyszámban csoportosult kisegzisztenciákat: a munkások és tisztviselők hatalmas tömegét, akik szintén megértették és felkarolták irányunk tisztaságát, ujságiiói tollúnk meg nem alkuvását, ha kellett, higgadtságát, ha kellett, keménységét és azt, hogy amellett, hogy politikailag rokonmesgyéken haladunk, noha polgári lap vagyunk, soha egy pillanatra meg nem jeledkezünk a kizárólag kétkézi munkájukból tengődök iránt jennálló kötelességünkről. A munkásosztály és általában a kisegzisztenciák sorsa iránt mindig tanúsított ez a megértésünk vezet, amikor a „Szeged" előfizetési diját november 1-től a következőképen állapítjuk meg: Munkások részére heti előfizetési dij Tisztviselők „ havi , , Mindenki más „ „ „ „ 6000 korona. 30000 „ 40000 . Egy éve, hogy a Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat r.-t megalakult és a 9Szeged"-et átvett e. Egy év alatt, nehéz viszonyok között, a fejlődés nagy útját tettük meg. Elvünk és tapasztalatunk, hogy egy újság életében nem szabad bekövetkeznie megállásnak, mert a stagnálás már — visszafejlődés. Hittel és csüggedetlen munkakedvvel kérjük a közönség további folytonos támogatását, hogy elvünket teljes pompájában kibontakoztathassuk, hogy lapunkat bizton fölemelhessük, dacára idők, viszonyok, rendszerek és kormányok változásának és nyomásának, a demokráciáért, a jogegyenlőségért, az elnyomottakért és üldözöttekért való lankadatlan szolgálat és tiszta harc ki nem csorbulható élű fegyverévé. Egy hét év előtti gyermekgyilkosság bü Budapest, október 31. (Saját tudósítónktól.) 1917 szeptember 21-én a Kozma-ut mellett elterülő szántóföldön halva találták Holeva Anna 14 éves gyári munkásleányt. A megindult nyomozás során a gyanú azonnal Krémer Bernát 32 gye.-beli közlegényre, Kiss Papp Lajos 1. gye.-beli honvédgyalogosra, Csúcsai László és Fischer József polgári egyénekre terelődött. A két katona azokban a napokban szökött haza a harctérről. Szeptember 20-án éjjel a vaggonokat dézsmálták meg a rákosi pályaudvaron. tíonalis kasszát kellelt létesíteni s ebbe a kaszszába a nevezetteken kivül az összes nem names lisztviselők, postamesterek, regálebérlők, sóhivalalnokok fizetni tartoztak a rájuk kirótt in8urectinális költségeket. Ez a pont erősen érintette Szeged városát, mert a postamestereket kivéve nem nemes tisztviselők csak Szegeden vollak, akiknek megadóztatására a várcs is számított. Pedig a vármegye ezen a téren nem ismert tréfát, mert a taxálás megejtésére Barcza szolgabírói azonnal ki is küldötte. Elhatározták, hogy a város, a nádori leirat intenciói szerint, a megye katonaságához csatlakozik. A létesitett közös kasszából ruházattal látják el a katonaságot s élelmezéséről addig gondoskodnak, mig bataillonokba nem osztják. Barcza szolgabírónak azt is utasításba adták, hogy Szegeden megjelenvén, egy tanácsbelivel boltról-boltra járva irja össze a található kék posztót s büntetés mellett tiltsák meg i kereskedőknek, hogy abból a legkisebb menynyiságut is eladják. A katonaság számát pontok szerint szabták meg s igy a megyét illető felkelöböl Szegedre 100 kiállítandó ember jutott. A városra tényleg elég súlyos feltéleleket a követek levélben még aznap közölték a város tanácsával s továboi magatartásukra nézve is irányítást kértek. Ugy látszik Szegváron hallottak a követek valamit arról, hogy a súlyosan megterhelt Buda és Pest városa, melyek egyenként 160 főnyi katonát tartoztak kiállítani, sok kedvezményt biztosilanak az Ónként beállóknak. Tanácnlták is a városnak, hogy ezek példájára 'Térje- uínden önként beállónak 12 frl „H;. Ikellti" s visszatérés esetén e iov'bbi katMáskodantói való mentesítést s as. adózás terén ü nagy kedvezményeket. (Folytat.uk.) Krémer otthagyta társait. A rendőrségen tett vallomása szerint azzal távozott el, hogy a lopott holmikat biztonságba helyezi. Hosszabb idő múlva jött vissza és társainak azonnal feltűnt, hogy zubbonya szakadt, nadrágja véres és lerongyolódott. Krémért és társait elfogták. A kihallga'otl tanúvallomásokból bebizonyul', hogy Krémer Bernát a szántóföldön békésen haladó kisleánnyal találkozott és a legállatibb és legbrutálisabb modon leteperte, Holeva Anna fejét a homokba nyomta, hogy elfojtsa segélykiáltásait s amikor a kisleány megful'adt, visszatért társaihoz. Krémer Bernátot halállal végződő erőszakoskodás bűntettével, hét rendbeli szökés bűntettével, továbbá hét rendbeli lopás bűntettével, Kiss Papp Lajost négyrendbeli lopás bűntettével vádolja a katonai törvényszék, amely két nap óta tá'gyalja az ügyet. Krémer kihallgatása során azt adta elő, hogy a lopott zsákmányt akarta biztonságba helyezni és már 5 perc múlva visszatért társaihoz. Kihallga'ása során tagadta, hogy ruházata rossz állapotban voll. Igaz, hogy nadrágja el volt szakadva, de csak azérl, mert megakadt a kerítésben. Nem igaz, hogy visszatérése után megmosdott a kútnál. Arra vonatkozólag azonban, hogy mitől lett véres a nadrágja és az arca, nem tudott magyaráiatot adni, a lopásokat és a szökéseket viszont beismerte. Kis Papp töredelmesen beismerte a lopásokat és szökéseket, de tagadta, hogy tudott volna Krémer cselekedetéről, vagy azt elősegítette volna. Kihallgatta a katonai törvényszék Fischer Józsefet is, akit annak idején a polgári biróság lopás bűntettében mondott ki bűnösnek és ezérl egy évet kapott. Mosdani kihallgatása a'kalmával sem a lopásokról, sem Krémer tettéről nem akart semmit sem tudni. Csúcsai László, akit a polgári bíróság szintén lopás bűntettével mondott ki bűnösnek, vallomásában Krémer ellen vallott. Még számos tanút hallgatott ki a haditörvényszék, amelyek után Sillay százados hadbíró az iratokat ismertetfe, majd megkezdődtek a perbeszédek, amelyek elhangzása után az ítélethirdetést hétfőre halasztották. Ékszer és órajavitó műhely HnRnSZflIV HOTRC Kossuth Lajos-iugárut 21. az. Tflrt aranyat, ezüstöt és régi pénzt a legmagasabb áron veszek. 708 A tréfamester. A korán elmúlt Wanié Rezső egyike volt a legjátékosabb elméknek. Néha, tárgyalás közben olyan frappáns ötletekkel lepte meg a bíróságot is, hogy a felületes hallgató azt hihette, csak tréfál. Aki megértette — és sokan valának az ő tisztelői, megértői —, azok megtalálták a kapcsolatot, amely lehet mély, anélkül, hogy kénytelen volna a száraz szakszerűséghez ragaszkodni. A világirodalom és a világtörténelem sok olyan embert ismer, akik halálosan komolyan vették a hivatásukat, a magánéletben aztán egyszerű tréfálkozókká váltak. Apró örömökön örültek, naivságokon tudtak földerülni. Tudunk egy kávéházi asztaltársaságról, amelynek egy-két évtized előtt Budapesten a legtekintélyesebb, köztük miniszterviselt, egyetemi tanárok voltak a tagjai. Ezek a bácsik, akiknek véleményét mohón leste adott alkalmakkor az egész ország, izgatottan várták szombatonkint a hetilapokat, hogy a képrejtvényeket megfejthessék. Ki emlékszik Réthy Lászlóra? A Nemzeti Muzeum igazgató-őre volt s Löwy Árpád irói álnéven költő. A numizmatikában európai — sőt még meszszebbre érő — szaktekintély, az erotikus verseit ellenben csak zárt baráti körökben olvasta fel. Nem is annyira erotikusak voltak ezek, mint inkább drasztikusnak tetszők, hogy ugy mondjuk, „anyagszerűek". 0 maga magyarázta meg, hogy az egész élet milyen hihetetlenül semmi s hogy a teremtő, alkotó ember mint válik sárrá, amikor a gépezete felmondja a szolgálatot Nem érdemes hát nagyra lenni azzal a rongyos pár esztendővel. (Goethének is van olyan könyve, ami nem kerül a minden dolgot olyan profán mód értelmező nagy tömegek kezébe, mint ahogy Babits Mihály {ordított le egész kötet ilyen, csak bibliofilokat érdeklő verset, a világirodalom számtalan kitűnőségének eredetijéből.) Wanié Rezsővel szemben is ugy állt néha bámészkodva az, aki először hallotta. — Komolyan beszél ez az ember, vagy csak tréfál ? Hát még ha egy harmadik hallotta volna a párbeszédjét valamelyik hasonló gondolkodású barátjával. Amikor jó kedvük volt. — Ügyetlen volt ez a gyilkosság, mondta, én nem igy szoktam csinálni. Kifejtette a rendőri tudás teljességével, hogy hol a hiba. — Nekem se tetszik, felelte a másik. Mikor legutóbb rabolni jártam, keztyüt húztam, hogy ne maradjanak utánam ujjlenyomatok. — Te hogy dolgozol ? Álkulccsal ? — kérdezte Rudi. — Csak, ha sikkasztok. Máskülönben, betöréseknél, összejátszom a személyzettel. — Azt nem ajánlom, mert valamelyik rendszerint elszólja magát, ha rendőrkézre kerül. Betöréseknél mindig a házi személyzetet veszik legelőször gyanúba. Egyszer, urasági inas koromban, nagyon megjártam. Eljátszották igy a legkomplikáltabb bűnügyeket is, de, mondom, csak a maguk passziójára, túlfeszültségéből az agynak, játszva nagygyerek módjára, amit kielégülésül keres a lélek a sok sötétségben, rosszaságban, emberek elvadulásában, mintha csak azt mondták volna: — Vigyázz, a kor jelszava az alkalmazkodás, egyszer hétről-hétre, aztán napról-napra. Nincsenek elvek, meggyőződések, csak kapaszkodások, kegykeresések; verjük agyon azt, aki jót tett velünk, mert elviselhetetlen, hogy számítani mer esetleg a hálára is. A politika annyira nem érdekelte, hogy legbizalmasabb környezetében sem hozta szóba az egyes megnyilvánulásait, Határozottan merem állítani, hogy akárhányszor nem is tudott nagy mozgalmakról, eseményekről; ha valaki szóba hozta neki, teljes érdeklődés nélkül siklott el fölötte. Csak a komoly dolgot vette, amikor benne működött, halálos komolyan s tréfába olvasztotta át a pihenőjét. A nyáron kis fiúcska énekli a Stefánián az ismert régi német gyerekdalt: Fiichs, du hast die Ganz gestohlen... Wanié hallgatja az aranyhajú apróságot, aztáa megszólal nagy komolyan: — Rettenetes, hogy mivel mételyezik meg már a legzsengébb ifjúság kedélyét is I Néznek rá csodálkozva. — Na igen, folytatja, hát szükséges, hogy ez a gyerek is a tőzsde bűneseteivel foglalkozzék? Még mindig nem értik. — Emlékszem rá, mondja, hiszen benne volt a „Tőzsdei Hirlap"-ban, hogy Fuchs Izidor GanzDanubius részvényeket lopott. Itt van ni, a népköltészet máris felhasználja s éneklik a gyerekek is... Szegény jó Rudink, csak a legutolsó tréfád volt kegyetlen, ámbár hiszen nem te csináltad, hanem veled követte el a végzet. (Sz.) Telmányi hegedüestje nov. 18-án. legyek moziknál. HARMÓNIA