Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-08 / 257. szám

2 SZEOED 1924 november !1924 3 Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz, amely szerint a Ház a legközelebbi ülését 11-én, kedden délelőtt 11 órai kezdettel tartja. A napirendhez Szilágyi L*jos szólal fel. Élesen birálja a kormány működését, sürgeti a Ház feloszlatását. (Tepj az ellenzéken. Nagy Ernő Szuhányi képviselő felé: Szégyelném magam, ha igy jöltem volna bs képviselőiek, mint ön. Szuhányi felugrik helyéről és igy kiált vissza: Mi kifogása van mandátumom ellen, mondji meg, álhk elébe.) Szilágyi az elnöki napirendi indítvánnyal szettben javasolja, hagy holntp és hétfőn is tartson ülést a Ház és ezen Rupert Rezsőnek é; Farkis Istvánnak a választójogra vonatkozó indítványát tárgyalják. Rublnek István: A kormánypárt nevében az elnöki napirendi indítványt ajánlja elfogadásra. Farkas Isíván szólal fel ezután és beszédét igy keidi: Rubinek egy csöppet sem gyengítette meg Szilágyi elvtársam érvelését. (N igy derültség a Ház minden oldalán, Szilágyi Lajos Farkas felé : A választójog tekintetében vállalom.) Farkas litván: Bethlen István gróf neki nem garancia arra, hogy másodízben nem rendeli el a választásokat rendelet utján. Csatlakozik Szilágyi javaslatához. Dinich Ödön: Az elnöki napirendi indítványt fogadja el. A többség is ily értelemben határoz. Nagy Ernő személyes kérdésben szólal fel. A választások alkalmával Csengeren járt Szilágyi kerületében és két csendőr felszólította, hogy azonnal távozzék, mert ez nem a* ö kerülete. Nem fogadta volna el a mandátumot, ha a csendőrök és a főszolgabirák választották volna meg. Szilágyi személyes kérdésben felszólalva kijelenti, hogy egyáltalán nem tehet róla, ha a csendőrök Nagy Ernőt felszólították, hogy távozzék saját kerületébe. Egyébként Nagy Ernő semmi diffamálót nem tudóit felhozni mandátuma el!en és csak a közismert demagógiájával élt. Nagy Ernő kije'enti, hogy senki sem hallott tőle demagóg kijelentéseket, mert ő ítéli el legjobban, hí valaki olyasmiket ígér, amiket nem tud megvalósítani. Az ülés háromnegyed 3 órakor éri véget. Radics Olaszországba Grác, november 7. A Tagespost-nak jelentik Zágrábból: Radics István családjával együtt automobilon menekült el Zágrábból os Susaknál, rendben lévő uti okmány birtokában átlépte az olasz határt. Ez idő szerint Fiúméban tartózkodik. Zágrábból. Belgrád, november 7. A király a szkupstina feloszlatására vonatkozó ukázt még nem irta alá. Az aláírást rövid időn belől várják. Hirek szerint a választások február 17-én kezdődnek. A belügyminiszter tegnap este átvette hivatalát és aláirta az összes nagyzsupánok kinevezési okmányait. Megoldották a kézmüveskamara kérdését. Szeged, november 7. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk már, hogy Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter a kézmüveskamarai ankét folytatását tegnap délelőtt 11 órára tUzte ki. A mult heti előzmények után az ülés zajosnak ígérkezett, de egy indítvány beterjesztésével és elfogadásával váratlanul véget ért. A miniszter után Tonelli Sándor, a szegedi kamara főtitkára jelentkezett szólásra és lapkivágások bemutatása mellett igazolta, hogy évek óta milyen rosszhiszemű agitáció folyik a mai kamarák ellen. Ehelyett célszerűbb volna a meglevő bajok igazi okait és ezek orvoslási módját vizsgálni. Tonelli rámutatott beszédében, hogy ezek között első helyen áll az ipartestületek reformja, mert ma az ipartestületek életképtelen intézmények. Csak ha ez megtörtént, lehet beszélni egy központi szerv felállításáról. Kívánatos volna még a kamarai választások mielőbbi elrendelése, azonkívül pedig a miniszter elnöklete alatt a kamarai titkári értekezletek rendszeresítése, amelyek Szterényi minisztersége alatt szokásban voltak. Minthogy a kézmüveskamarai mozgalom vezetői már kijelentették, hogy a cimről lemondanak, tervezetüket pedig hajlandók revizió alá bocsátani, azt indítványozta, hogy egy komoly és elfogadi ható tervezet készítésére küldjön ki a miniszter ; egy szükebbkörü bizottságot és csak ha ez megi történt, folytassák az érdemleges tárgyalást. Purébl Győző fővárosi tanácsnok mindenben csatlakozott az előterjesztett javaslathoz, de hangsúlyozta, hogy az ipartestületi reform után felállítandó szervezet hatósági jogkört nem vindikálhat magának és nem avatkozhatik bele az iparhatóságok feladatkörébe. A hangulat ilyen gyökeres megváltozásának láttára Walkó miniszter kijelentette, hogy a további vitát nem látja szükségesnek, hanem Tonelli indítványához képest egy hattagú programkészítő bizottságot küld ki. Ennek feladata lesz, hogy az ipartestületek reformjának és a központi szervnek a tervezetét elkészítse, amely azonban nem lesz kézmüveskamara. Elfogadta a miniszter a titkári értekezletek rendszeresítésére vonatkozó javaslatot is és közölte, hogy a néhány nap múlva már összehívandó titkári értekezleten fogja letárgyalni az uj kamarai választások elrendelését. Mindezek szerint tehát a sokat hangoztatott kézmüveskamara Ugye lekerül a napirendről, hogy általános ipari reformnak adjon helyet. jelenlévő rendszerre hárítsa a felelősséget ebben a tekintetben. Nem fél attól, hogy a szociáldemokraták benn lesznek a fővárosban, mert nézete szerint jó szociális politikával működésűket ellensúlyozhatják. Pikler a hat éves helybenlakást kifogásolja és csatlakozik Várnai Dániel indítványához. Esztergályos János ugyancsak a helybenlakás ellen beszél. Beszéde közben azt mondja, hogy a kereszténypárt a mult választásnál gazdáik utján terrorizálta a szobalányokat és szakácsnékat. Zsirkay János: A kilépett háromezer vasmunkás megmondhatta volna, milyen jó dolguk van a szociáldemokratáknak! Erre Esztergályos János Petőfi-idézeltel válaszol: Hexameterben nem beszélek szamárral! Az elnök Esztergályost rendreulasitja és megvonja tőle a szót. Erre nagy vihar tör ki a szociáldemokratáknál. Peyer azt kiáltja, hogy ez elnöki pártoskodds. Az elnök Peyert, Kabókot és másokat rendreutasít. Propper: Nem tűrjük l Sokáig tart a zaj a baloldalon. Majd az elnök Hailer Józsefnek adja megja szót. Haller József kéri, hogy beszédét a következő üiésen mondhassa el. Farkas Is'ván: A házszabályokhoz szólal fel. Azt mondja, hogy a szélsőjobboldalhoz nemtarlozóknak mindent szabad mondani. Tiltakozik a házszabályok ilyen alkalmazása ellen. Rakovszky Iván belügyminiszter: Felszólalásában megállapítja, hogy az elnöki intézkedés ebben az esetben teljesen helyénvaló volt. Propper felszólalásában az elnöki eljárási kritizálja. Az elnök rendreutasítja és figyelmezteti, hogyha továbbra is ilyen értelemben folytatja beszédét, akkor megvonja töle a szót. (Nagy zaj.) Propper ezután azt mondja, hogy a házszabályok ilyen kezelése a kisebbség működését lehetetlenné teszi. A fajvédőcsoport terrorizálta a Házat. A kormánypárt részéről is történtek ilyen támadások ellenük. Scitovszky Béla elnök kijelenti, hogy az elnökség sohasem pártoskodik, hanem lelkiismerete szerint jár el. Sértő kifejezésért a Ház minden oldalán rendreutasítja a képviselőket. Mivel Esztergályos János egy képviselőt szamárnak titulált... (ekkor Pikler valamit közbeszól, az elnök öt is rendreutasítja) kénytelen volt a házszabály szigorú alkalmazásával töle a szót megvonni. Ezzel a további sértegetéseknek akarta elejét venni. (Helyeslés a jobboldalon és középen.) Rublnek István: Visszautasítja azt a vádat, mint hogyha az egységes párt soraiból gorombáskodnának és kijelenti, hogy az elnök házszabályszerűen járt el, amikor Esztergályostól a szót megvonta. Kengyelfutók és egyebek. A napokban ejtőernyős ember produkálta magát a Szent István-téren és ennek során panasz meítilt föl a rendezők ellen, akik az ingyen-publikum elöl elzárták a térhez vezető utcákat. Némelyike annyira ment buzgóságában, hogy az utca lakóit sem engedte hazamenni. Tessék várni, amig véget ér a mulatság. Pedig ugy áll a bál, hogy az ujabb kor mutatványait egyre nehezebb zátí helyen tartani, hiszen azok a levegőben játszódnak le. Arra pedig senkisem kényszeritheti az emberiséget, hogy földresütött szemmel haladjon az utján. A lóversenyeknek is mindig nagy a beléptidijat mellőző közönsége, amely még hozzá páholyban ül, mikor ellepi a körtöltést. A repülőgépet sem zárt teremben mutatták be uj korában. A megcsodálói között legföljebb annyi volt a különbség, hDgy tribünről nézték, vagy távolabbi területről. A mi gyerekkoiunkban csak egyetlen ilyen közlátványosság adódott: a kengyelfutó. Időnkint megjelent egy irgalmatlanul fovány német, könnyű trikót viselt, aztán a város valamelyik négyszögletű terét többször körülszaladta. Bejárt igy négy vagy öt kilométert, erősen lihegett, a szájában pedig vizes szivacsdarabot tartott. Azóta a sport terén sokkal különb rekordokat értek el amatőrök és professzionisták, a kengyelfutó nekünk mégis a szenzációt jelentette, eseménytelen életünkben a látványosságot. (Honoráriuma az volt, hogy tányérozott a kalapjával.) — Ki van szedve a lábaikra, magyarázták a tapasztalt öregebbek. Nem érlek ehhez a tudományhoz, az éjszaka óráiban nem is nterek szakértőt felkölteni felvilágosításért s igy nyilván azzal a tudattal halok meg, hogy a kengyelfutó lábizmait kioperálták, másképen nem haladt előre a pályáján. Ez a kenyérkereseti ág teljesen megszűnt, elképzelhetetlenül hosszú idő óta nem találkoztam ilyen férfimről Tlo l/?\nnunn .-..nrYlnl.Ur.r... nr>lrtrnl—iu— gyobb lett a számuk, csak mi vesztettük el az érzékünket a kiválogatásuknál. Ma sétaközben is ugy siet, rohan az emberiség, mintha kergetnék, vagy attól tartana, hogy lemarad valamiről. Hajtja az élet irama, amely egyre erösebb, aszerint, amennyi az érvényesülésre, a megélhetésre kényszerítő erő benne. Valamennyien kengyelfutók vagyunk, ezért nem vesszük észre azt, aki hivatalosan annak mondja magát. Az izmaink helyett pedig az idegeinket szedi ki apránkint az élet. Az ingyen-publikumra se haragudjunk, hiszen maholnap a lélegzetet is pénzért mérik s önzetlenül gyönyörködni valamiben csak a temetésre járó öregasszonyok tudnak. Van néhány ilyen a gombostűre fűzött gyűjteményemben, hosszasan el tudom őket bámulni, talán irigykedem is, hogy I mily végtelen az ő érdeklődésük és nagy az igénytelen boldogságuk I Hazulról mindjárt ebéd után elindulnak, komoly I feketében, a váratlan eseményt előre is megtisztelvén. Szigorú kritikusok, mert nekik sohasem sir eléggé az özvegy, soha sincs elég koszorú. — Hej, mikor a Dankó Pistát temették, az volt az igazi I Felebarátaim, ha néha a cerimoniával késedel.. meskedő papot láttok, ne keressetek földöntúli !• okokat. A lelkipásztor arca azért árul el szórako? zottságot, mert érthetetlen okok folytán késik a • gy ülekezetből Milka néni, vagy Babugyáné bekötött • feje. Rosszindulatú népek nem tájékoztatták őket [ a pontos időről, esetleg magáról az eseményről. A lelkiatya ezért húzza a perceket és vár reményI

kedve. Meg kell, hogy jelenjenek, hiszen eddig sem történt nélkülük semmi. Bizodalmát többnyire megjutalmazza az ég, megjelennek Babugyáné és Milka néni, hála Istennek, mondja, kezdhetem. Megvan az a fix pont, amire szavaló, vagy szabad előadó, prédikátor a tekinItétét függeszteni szokta. Az ember az ilyesmikben konzervatív hajlamú és nem szívesen csereberéli a , fix pontokat. A jó nénék azok az emberséges lelkek, akik minden halottat kikísérnek a temetőbe is. Mikor elindul a háztól a menet, egyszerre eltűnnek, rövidebb utakon sietnek a külön villamoshoz, hogy helyet biztosítsanak maguknak. Mert ha egyáltalában van érdekfeszítő abban, hogy hogyan viselkednek a családtagok a gyászszertartás idején, egyenest-idegekbe vágó szenzáció az eljárások a sirnál, mikor kedvesétől utolsó bucsut vesz mindenki. Ezért hatalmas az ő tapasztalatuk, széles a skálájuk, rekeszekbe osztott a rokonszenvük és az I

elismerésük. Szemükbe azok érnek a legtöbbet, akik be akarnak ugrani a sirba, ámbátor az okszerű lélek óvatosan vigyáz rá, hogy ezt a szándékát lehetőleg akkor nyilvánítsa, amikor biztos családi gyűrű veszi körül és tervét semmiképpen sem tudja végrehajtani. A veszély azonban nem 3 lehet végzetes, hiszen a sírokat sosem ássák száz 5 méter mélyre. s Azért nincs semmi baj. Milka néni és Babugyáné tetté konvertálják a szándékot, vagy a szelid kísérletet is, igy adják tovább. — Tulajdon két szememmel láttam. Nincs bennük rosszindulat, gonoszság, csak a lelki éleiük intenzivebb s a fantáziájuk forróbb. Főleg Milka nénié, ha ugy fordult ennek a töké; letlen világnak a sora, hogy Babugyáné lemaradt valamiről, vagy a Babugyánéé, ha Milka nénit sodorta el a végzet az aktuális események szin; teréről. — Jaj, lelkem, de sajnálhatja, hogy nem volt ? ott! Az élet nem szereti beváltani a nagy Ígéreteket, | a színesebb reménységeket, tele vagyunk kísérlettel, | töredékkel, hamar tul is tesszük magunkat sok t mindenen éppen azért, mert nem kényeztet a sors, | — azonban sose tudunk annyira sajnálni valamit, I

amiről lemaradtunk, mint Milka néni és Babugyáné. Mi valamennyien amatőrök vagyunk, ők a művészek.