Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-05 / 254. szám

Egyes szám ára 2000 knmnm ,í«IMMM| tt BIMOWni' itfl Ml FmM-alea I. (H> iMlttketátil sumtwn.) Y«l«M ll«l.lic|«S' »eal«l*" m MHB kivtldtvel •ind« If, ünrst mise ári 2000 !wMfW, Bltttnttsl tnki Bn • mtybw 40000, BadaHltn II fKltkca 45008 tel, HinSrieai «r»« < rélnxuno* I nm. 4U0, egy hasabor 80C máslé] nasábon 1200. SzOveg közt O tzázalékkal drágább Apróhirdetés IU szóig 600C kor. SiOvegközti kOzleméayek toronként 6000 koron*, Családi értesítés «R000 kor, Szeged, 1924 november 5, SZERDA. 254-ik szám. V. évfolyam. Ahol negyvenmillió ember szavaz. Mitor ezeket a torokat írjuk, javában folyik az amerikai elnökválasztás. A keddi n^p, amely belenyúlik sz éjszakába is, dönti el, hogy hat esztendti időtartamra ki lesz az Egyesalt Álarcok elnöke. Newyotk modern Babilonjában, a bólorgaló páltrák ól ékes Floridábm, a sanfrancifcoi Arany Kapunál és a hótól boritott Alaszkában negyvenmillió ember járul az urnák elé, hogy megválassza az újkor leghatalmasabb állami közületének az elnökét, akinek hivatalosbodásának ideje alatt nemcsak a mögötte álló ető, de az amerikai alkotmány is olyan hatalmat ad, amekkorával egyetlenegy alkotmányos monarchiának a trónba beleszületett uralkodója sem dicsekedhetik. Ezutti 1 a választás nem közvetlenül az elnök személyének szól, mert csak az úgynevezett elektorokat választják meg, akik az elnököt fogják megválasztani. Mihelyt azonban az 531 elektor meg van választva, az elnökválasztás sorsa már nem lehet kétséges. A pártoknak ugyanis megvannak a jelöltjeik és az elektorok már csak formailag dön'enek arról, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Holnap estére már tudni fogja az egész világ, hogy megmarad-e a székében Coolidge mai elnök, a republikánus párt jelöltje, aki Harding halála u<án, mint alelnök, automatikusan került bele az elnöki székbe, vagy Dawtó* a demokraták jelöltje foglalja el a helyét, aki egy elég jó cégnek, a Morgan-bankbáznak az ügyésze 3 akit választási harcában főleg a nagy bankok, trösztök ét iparvállalatok támogatnak. Melletlük van még egy harmadik jelölt is, La Fölette szenátor, aki nem tartozik a két nagy pártnak a kötelékébe, de nagy népszerűsége van az északnyugati államokban. La Fölette szenátor pacifista programmal lépett fe'. Megválasztására remény nincs, de meglepetéseket okozhat. A két nagy párt ugyanis Amerikában körülbelül egyenlő erfis és ha a harmadik jelöltnek sikerül akár az egyik, akár a másik oldalról bizonyos számú szavazatot elvonni, meghiúsíthatja az elektorválisitáson a döntést. Ez esetben íz elnökválasztás joga a kongresszusra tolódik át. Amerikában a politikai életet két nafy, ma már históriai jellegű pártnak, a repubükánusoknak és a demokratáknak az állandó küzdelme irányítja. A két név ugyan nem mond sokat, mert a tepublikánusok legalább is annyira demokraták, mint ellenfeleik és a demokraták nem kevésbé állanak köztársasági akpekon, mint a republikánusok. Az állam rendszeréről alko'ott felfogásnak a. különbözősége is, mely valamikor élesen elválasztotta őket egymástól, hovatovább jelentéktelen árnyalati eltéréssé zsugorodott östze. Valamikor a demokraták a föderalizmus és az egyes rész-államok teljes szuverenitásának az elvét, a republikánusok pedig a centralizáció gondolatát képviselték. Ma már senkinek se jutna eszébe, hogy azt a nagy erőt, amelyet Amerika egytége képvisel, kisebb egységek tarka mozaikjára tördelje szét. Az idő elmosta a másik különbséget is, amely a pénzügyi politika tekintetében fennállott. Valamikor a demokraták a bimetallizmus elvét hirdették; ma, mikor a világ aranyának lötb, mint a fele az Egyesült Államokb»n van, a kettős valuta gcníolata teljesen elvesztette az aktualitását. Ahogy a poli'ikai viszonyok jelenleg állanak, azt lehet mondani, hogy a régi pártprogramok teljesen összeolvadtak és csak egyes napi érdekű kérdések választják el egymástól az amerikai pártokat. Nagyjából a republikánus párt az északi, erőseböen ipari jellegű államokban van otthon, mig a demokrata pártot gyökérszálai a déli, inkább agrárius jellegű államokhoz fűzik. Ezúttal azonban még ez a megkülönböztetés sem látszik teljesen igaznak, mert valószínűtlen, hogy Dawis, akit a Morgan-csoport támogat, ne a kapitalista érdekek védelmét hozza magával. Tényleg a mostani választáson a demokrata elnökjelöltnek a tarsolyában a vámok felemelésének a programja rejtőzik, jelszava pedig a választók számára a nemzeti ipar és nemzeti termelés védelme. Érért van ma Amerikában teljes gazdasági depresszió. Az egész behozatal keret kedelem pang, senki sem mer külföldön megrendelést eszközölni, mert fél tCle, hogy a demokrata párt ura'omra jutása esetén ötven százalékos vámemelés következhetik be és ma megrendelt áruját az uj rendszer alatt csak jóval drágábban kaphatja meg. A másik ok, amiért Amerikában az elnökválasztás eldőltéig minden megakad, az állami adminisztrációnak a rendszere, amely sokkal inkíbb van a választásokra felépítve, mint nálunk. A pártokkal együtt változik az egész köz* igazgatási apparátus, kezdve a legkisebtéktől a ltgnsgyobbakig. Hogy ez a rendszer mennyire megy, azt legjobban mutatja, hogy csak néhány esztendeje s került keresztülvinni, hogy a legfon'ossbb birói állásck állandóságát biztosítsák és a birákat kivonják a politikai jellegű választások bizonytalan ehetőségei alól. De még ma is sok ezer, sőt százezer embernek az exisztenciája függ Ametikában a választások éi és igy nem lehet csodálni, hogy ezek a legközvetlenebbül érdekeltek már hónapokkal a választás előtt nem a hivatalukkal törődnek, hanem jelöltjük érdekében agitálnak, akinek sikeréhez az ő sorsuk is kötve van. Kifelé az elmondottaknál fogva az amerikai választásnak nem lehet olyan jelentősége, mint az argol képviselőválasztásnak. Akármelyik jelölt kerüljön Amerika elnöki székébe, az Egyesült Államok külpolitikájának az irányvonala adva van. Az ame ikti érdekek védelme a szétmarcangolt Európa államaiban és az itt elhelyezkedni kívánó anurikai töke biztosi'ása. Ez a nyugalom és béke politikáját jelenti, ha pedig ez nem következik be, Amerikának a te jes visszavonulását az európai ügyektől. Ez esetben, amit nem szerelnénk, hogy bekövetkezzék, Angliától Amerika veszi át a ragyogó elszigeteltség politikai örökségét arra az időre, m g a józan belátás ideát is felül tud kerekedni. A házszabályreviziót a bizottság általánosságban elfogadta. Budapest, november 4. A nemzetgyűlés házszabály modí sí ó bizottsága kedden délután Kenéz Béla elrök'e ével ü'ést tartott, amelyen a kornány tafjai közül Bethlen István gióf minisztereinek vett részt. Az első fe'szólsló Ugrón Oábor. Hozzájárul a fegyelmi eljárás szigorításához. Az első és a legfcntosfbb a fegyelmi rendszabály. Ezen a téren bármily szigort akceptál. A súlyt a pínzbűntetésie helyezi, nem pedig a kizárásra, amit a parlamenlárizmus szempontjából veszélyesnek tart. Elismeri, hogy a képviselők az interpellációs joggal visszaélnek és felszólalásaikkal nagyon teihelik a Háza*. A vita korlátozását nemcsak a kölfségvelésnél és az indemnitásnál tartaná szükségesnek. Jelzi szonban, hegy az 1913 as házszabá'yok négynapos terminusát a vita korlátozására lulmagasnak tartja. Erdélyi Aladár polemizál Ugrón Gábor fej egetéseivel. Szerinte a pénzbüntetés nem lenne elég a képv selők megrerdszabályozásához, mert azt más is megfizethetné helye tűk. Az előadói indítványt elfogadja. Östör József elfogadja az e'Őadó indítványának az interpellációkra vonatkozó részét a beszéd időbeli korlátozására vonatkozólag, de kifogásolja, hogy Iu hamar kerül sor a vita bezárására. Hibáztatja a saj'ót, amely a botrányokat hasábokon át, a szakszerű beszédeket pedig csak sorokban ismerteti. Lovász János kifogásolja a parlamentben meghonosodott hangot. Kell a házszabályok szigorítása. Halász Móric elfogadja az előadói tervezetet. Gaál Oaszlon kijelenti, hogy szükségesnek tartja ezt a házszabályreviziót, de nem hajlandó továbbmenni annál, ami okvetlenül szükséges. Hozzájárul ahhor, bogy a költségvetést és az indemnitást záros határidő alatt elintézzék, de súlyt helyez arra, hogy a szólásszabadság a maga tisztaságában megóvassék. Szerinte mindent el lehet érni, ha az 1913-as házszabályokat fogcdjdk el bizonyos dlscipllndris szigorításokkal. Elfogadhatatlannak tartja az előadó javaslatát, amely megteremti a klptür mtnden foját. A házszabályokhoz való hozzászólás; minden alkalommal fentartandónak véli. Kifogásolja, hogy a kormányelnök jelen van a bizottság tárgyalásain. Végül bejelenti, hogy ha a javaslatot eredeti forrnájábsn tsrtják fenn, nem hajlandó a bizottság további tárgyalásain részt venni. Ezután Bethlen István gróf vákszol az elhangzott felszólalásokra. Hivatkozik multkcri beszédére és hangsúlyozza, hogy a bizottság előtt fekvő tervezet tulajdonkép előadói jivaslat, melynek célját és helyestégét elfogadja, de a részletekre vonatkozólag hajlandó a jót a jobbal felcserélni és ha konkrét indítványokat hoznak, azokat szívesen teszi megfontolás tárgyává. Ezuán rátér Qaál Qaszton kifogásaira. Gaál Qaszton kifogásolja, hogy a politikai államtitkárok válaszolhatnak az- elhangzott interpellációkra a miniszterek helyett. Rámutat az angd példára, ahol régi szokás ez. Természetes, hogy a miniszter az államtitkár válaszáért épp annyira felelős, mint hogyha maga mondotta volna el. — Ami az obstrukció kérdését illeti, kijelenti, hogy az obstrukció a magyar parlamentben mindig mint kitérő fegyver jelentkezett, amelyről lasstcskán az a közvélemény fejlődött ki, hogy legáis. Az obslrukciót mint parlamentáris intézményt, nem fogadja ef. A magyar pirlamentnek is azokhoz az eszközökhöz kell ezzel szemben nyúlnia, amelyek érvényben vannak minden művelt államban. A maoyar és a külföldi ptrlamcntárizmus kOzt az a lényeges kü önbség, hogy külföldön a pártok jutnak szóhoz, mig nálunk az egyesek. Az állami szükségletek gyors kielégítése céljából cly megoldásokat hozott létre az ujabbkori parlamenti fejlődés, mint például az angol rendszerben, amelyben egyes fontos kérdéseknél az r egyes pártok két—bárom kijelölt szónokának felszólalása után bekövetkezik a döntés. Ide kell eljutni a magyar parlamentnek is. A miniszterelnök ezután áttért a részletekre. Kifogásolta Rassay, hogy nincsenek nagy javaslatai a kormánynak s a programján levőket sem nyújtja be. A házszabályok reformja fogja megadni a módot irra, hogy a kormány ilyen javaslatokkal a Ház elé lépjen. Ez áll elsősorban a választójog kérdésére. Apponyi, Rassay, Ugrón és mások a választójog kérdését junktimba hozták a házszabályrevizióval. Hangsúlyozza, hogy a választójogot törvény utján kívánja rendeztetni. Arra nézve, hogy mikor tárgyaltsssék a választói jog, terminust is kész elfogadni. Sokat beszeltek az elnöki hatalom neutralizálásáról. Lehelőeg biztosítsuk az elnöki állás teljes neutralitásáf, de nem merne konkrét formulát a bizottság elé hozni. Ugrón azt javasolta, hogy lehetőleg a pénzbüntetés legyen a fegyelmi büntetés. Valóban a kizárás, csak mint ulima rato szerepeljen. Az interpellációs jog korlátozásánál gondoskodni kell, hogy nagy tárgykört felölelő valóban komoly interpellációk hosszabban tárgyaltassanak. Nincs a világon parlament, amelyben a vita lezárása lehetetlenné volna téve. Nem kell félni olyan eszközöktől, amelyek az egész világon beváltak. A tárgyalási idő kérdésében hajlandó tranz-