Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-04 / 253. szám

1924 november 5. SZEOED 189 OSZI IDENYREI Í°«TB°IÍ és mellénYkülönlegességek, harisnyák minden létező divatszinekben, fehérnemüek, csakis elsőrendű minőségben, rendelésre is a legolcsóbb szabott árakon SZÉCHENYI-TÉR 17. TEDCrOH 855. POLLÁK TESTVÉREKNÉL CSEKOHICS-UTCn 6. 368 VCDCron S5«. Nagy ugrás városunkban. Igen tisztelt Szerkesztő url Vasárnap délután fél 3 órától 5 óráig nevezetes és szokatlan, mondhatnám úgyis, hogy szenzációs esemény színhelye volt .városunk" Szent István királyról elnevezett tere és vidéke. Előzőleg nem tudtam semmit a dologról és igy mit sem sejtve sétáltam hazafelé — ott lakom a Csongrádisugárut elején — és valószínűleg az élet múlandóságáról elmélkedtem, különös tekintettel a halottak ünnepére. Amikor a Szentistván-tér közelébe értem, azonnal észrevettem, hogy valami szokatlan dolognak kellett, vagy kell történnie. Hatalmas embertömeg állta el az utcákat és az arcok várakozásteljes kíváncsisággal fordultak egy a magasban levő, de részemről láthatatlan pont- felé. A tömegakarat szuggeráló hatása alatt én is arra néztem, amerre mások néztek és az én egyéniségem — filozófusok nyelvén szólva individualilósom — is teljesen feloldódott, megsemmisült a tömegben. Valami nyugtalan várakozás hatalmasodott el r'jtam és ragadott magával. Néztem és vártam, aztán vártam és néztem. Természetesnek találtam, hogy a tömeg előtt villogó sisaku tűzoltók és villogó kardu lovasrendőrök cirkáltak és hajtották hátrább a minduntalan előrenyomuló emberfalat. — Pont 3 órakor ugrik le, — mondta valaki mellettem. Egész biztos, hogy 3 órakor leugrik, — gondoltam magamban, pedg azt sem tudtam, hogy ki ugrik le és honnan. — Ugrás elótt nyitja ki majd az ernyőt, vagy ugrás közben ? — kérdezte egy családanya férjeurától. — Persze, hogy ugrás előtt — válaszolta az és én is mindjárt az ő pártjára álltam, mert az csak természetes, hogy az ernyőt, mint preventív intézkedések eszközét, csakis az események bekövetkezése előtt lehet célirányosan alkalmazni, ha valaki utána alkalmazná, akkor annyit érne, mint például eső után a köpönyeg. — Akinek nincs jegye, az mönjön innét, amig szépen mondom t — kiáltotta harsány hangon az egyik lovasrendőr és ágaskodó lova elől ösztönösen menekültünk mi, jegynélküli Jánosok. Az államhatalom és a társadalmi rend fegyveres és lovas őrének köztiszteletben álló hatalma az utca másik végére szorította vissza a jegynélkül, tehét jogtalanul kíváncsiskodó tömeget. — Két perc múlva ugrik — jósolta valaki és a szemek odameredtek a magasba. A várakozás izgalma vitustáncot járt a levegőben. Aztán elmúlt a két perc, a városháta tornyában hármat ütött az óra, de — nem történt semmi. Egy gyerek az apja nyakába ült és almát majszolt. Öntudatlanul néztem egy darabig, de hirtelen, valami különös képzettársulás következtében eszembe jutott, hogy még nem ebédeltem. Az éhség ugy a gyomromba markolt erre, hogy szinte nyikorogtam bele. Ebben a pillanatban kiszabadultam a tömegszuggeszció hatalma alól és elhatároztam, hogy hazamegyek, akár mögiösz az ugrás, akár nem, akár ugrás előtt nyitja ki az ernyőt, akár utána. Kemény elhatározással és ököllel átvágtam a tömegen, az első sorba kerültem, de akkor előttem állt a kérlelhetetlen kordon. Ekkor lemondtam az ebédről és föllázadt individualitásomit átengedtem a tömegszuggesztió hatalmának. Álltam, fölfelé néztem és vártam. A percek ólomlábakon másztak, négy óra is elmúlt, amikor megmozdult a tömeg. Kétségbeesve furakodtam előre, legalább lássak én is valamit. Végre láttam. Megláttam a víztorony tetejét és a víztorony tetején néhány mozgó emberalakot. Spárgát eregettek le, létrákat, léceket cipeltek a torony peremén és látszólag jókedvűen viselkedtek az alattuk levő türelmetlen emberáradattal. — Ugorjon már, vagy meggondolta? — kiáltoztak 151 hozzé, az ismeretlenhez, aki tizenkétezer koronás belépőjegyek ellenében megígérte, hogy a rokkantak javára leugrik a toronyról. De nem ugrott. Öt óra felé járt már az idő, amikor a tömeg észrevette, hogy az esti szürkületben valaki kimászik a víztorony tetejéről előremeredő létrára és minden nagyobb ceremónia nélkül leugrik onnan. — Most ugrik —, kiáltották rémült örömmel, de akkor már a földön volt. Az ernyő' félúton szabályszerűen kinyílt. Baj nem történt semmi. A tömeg erős lendülettel áttörte a kordont és az ejtőernyős esemény színhelyére özönlött, De mivel ott nem talált semmi különöset, az esti szürkület leple alatt csalódottan szétoszlott. Én pedig fokozott éhséggel rohantam haza. Ebédet persze nem kaptam, ami annyira felbosszantott, hogy most mérgemben megkérdem a t. szerkesztőséget: Ha leugranék a víztoronyról, ernyővel, vagy anélkül, az én kedvemért is elzárnák két és fél óra hosszáig Felsővárosnak ezt a tekintélyes részét? m. I. * Nagymennyiségű téli keztyö olcsó beszerzés folytén reklámárakon kerül eladásra Lampel és Hegyinél. — Leleplezték Dorozsmán a hősök szobrát. Vasárnap délután leplezték le Kiskundorozsmán a hősök emlékszobrát, József királyi herceg részvételével. Az ünnepélyen a kormányzót Kruchina Manó altábornagy képviselte, Csongrádvármegye nevében Nagy Sándor alispán, Szeged városéban Gál Eudre tanácsnok jelent meg. József királyi herceg a kőből faragott fegyver s kürtös katonát ábrázoló szobrot hosszabb beszéd kíséretében leplezte le. — Ejtőernyős mutatvány a Szent Istvántéren. Vasárnap délután a hadirokkantak javára ejtőernyős gyakorlatot mutatott be Korányi Leonárd Zoltán a Szent István-téri víztorony tetejéről. A produkciót, amely többezer főnyi kíváncsi tömeget vonzott a Szent István-térre, eredetileg 3 órára hirdették, de nem sok hiányzott már 5 órából, amikor bemutatásra került a sor. Korányi a víztorony legfelső pereméről erős lendülettel ugrott le. Az ejtőernyő körülbelül husz méternyi esés után nyilt szét és utasa minden baj nélkül ereszkedett le vele a földre. A Szent István-térre fél 3 órától kezdve csak tizenkétezer koronás jegyekkel engedték be az érdeklődőket, ami sok zugolódást okozott, amennyiben az elzárt városrész lakói nem juthattak el jegy nélkül lakásukhoz. Divatos fátyolharisnyák minden színben Lampel és Hegyinél. TAIBMMMUS a legcsudásabbhegedüI (SlaliiaBljf I művész november 18-án ~ hangversenyiik a Tiizában. — Agyonlőtte az npósát. Budapestről jelentik : Veszprémben tegnap délután Bácsi Béla g«zdász agyonlőtte apósát, Angeli Márton földbirtokost. Bácsi egy év óta állás nélkül volt és apósánál lakott. Többször fordult hozzá olyan kérelemmel, hogy szerezzen neki valami egzisztenciát s adjon neki pénzt. Az apósa ezen kérést megtagadta. Bácsi Angeli meggyilkolása után anyósa ellen emelte fegyverét, de az csütörtököt mondott; erre nekirontott az aszszonynak és a fegyverrel agyba-főbe verte. A dühöngő fiatalembert a ház lakői fogták le, aki azután önként jelentkezelt a rendőrségen. A rendőrség rögtön kiment a szinhelyr?, ahol Angelit már halva találták. Angeliné állapota nem élei veszélyes. A rendőrség Bácsit letartóztatta és megkezdte a kihallgatását. Bácsi a kihallgatás során tagadta, hogy tettét előre megfontolt szándékkal követte volna el. Brcldernél kapható Kamenbert, Romadour, I. Ementháli, Csemegevaj, Halkonzerv. Hu nyomtatványra van «zSkaégc, telefonáljon a Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat R.-T.-nak, taeion 1b—34. Valódi tokaji szomorod i 1 liter 24 ezer korona, állandóan kaphaió Gambrinus csemegeházban, Feketesas-u. 16. Ha csíe Bárányi János zongoraestje (Endrényi) Fischer és Pártos uri és nőidivat különlegességek. Férfi fehérnemű készen és mérték után. Divatos gyapjú kalapok I-a kivitelben 175.000 K. Női selyem flórharisnyák, minden színben 60.000 K. Női és férfi keztyük nagy választékban. 665 A szinház heti műsora. Kedden: Szép Helena, operett. A-bérlet 10. sz. Szerdán: Szép Helena, .B-bérlet 12. sz. Csütörtökön, először, Étsy Emilia v. f.: Szép asszony, csúnya férji (Szépség), vígjáték. B-bérlet 13. sz. Pénteken, Étsy Enilia v. f.: Szép asszony, csúnya férfi (Szépség), vígjáték. A-bérlet 11. sz. Szombat délután, ifjúsági előadásul: Fösvény, vígjáték. — Este: Szibil, operett. A-bérlet 12. sz. Vasárnap délután : Árvácska, operett. — Este: Szibil, operett. B-bérlet 14. sz. Shakspere-ciklus. Shakspere a szegedi színpadon eddig affajta mumus volt. Klasszikus, akitől minden évben illett, hogy a műsor irodalmi jellegét dokumentálják vele, egy-egy darabot előadni, az előadás azonban, tisztelet a nagyon ritkán előfordult kivételnek, legtöbbször készületlen, elnagyolt, elmélyedést nélkülöző és hézagos volt, magán viselő annak a kereskedelmi életből ismert meghatározásnak egész karakterét, hogy minta érték nélkül. A szinház az idén, minden jel szerint, szakítani akar ezzel a terhes irodalmiattan és kulturátlan hagyománnyal is. Nem a vidéken játszani szokott Shakspere-darabokat veszi elő, nem is bekötött szemekkel nyul a világnak ehhez a több mint három évszázados nagy irodalmi örökségéhez, hogy egyet, leginkább valamelyik közszájon forgót, előkotorásszon e ritka kulturkincsek közül, hanem helyesen kezdi meg egy, ugy látszik, kitervelt irodalmi program megvalósítását. A kákán való csomókeresés lenne annak firtatása, hogy miért épp Shakspere-ből rendezi a szinház az első ciklust. Azonkívül mélyen el kellene kalandozni a világirodalom berkeiben, hogy ezt taglalhassuk. Mindössze tehát csak annyit, " hogy örömmel nyugtázzuk a ciklust, annyival inkább, mert a kezdetből, ha a „Velencei kalmárM szándékosan állították az élre, a be- és összeállításnál hozzáértésre, azonkívül Shakspere életének és irodalmi működésének ismeretére következtetünk. Ennek fölfedezését ne vegye rossz néven senki a színháznál. Az elismerés örömmel leirt meleg mondata ez a múltban szerzett keserves tapasztalatokkal szemben. Shakspere a „Velencei kalmárM 1596 és 98 között irta, termékeny irodalmi működésének első korszakában. Idejét multák, de a szegedi előadás kapcsán semmi esetre se aktuálisak esztétikai elmefuttatások e darabról. Néhány szóra mégis meg kell itt állnunk. A „Velencei kalmár"-hoz Shakspere több forrásból merített, a sokágú eseményekben azonban még epizód sincs számottevő, amelyet a saját fantáziája termelt volna. De hatalmas koncepciója ebben a darabban már tömör és kerek egységbe foglalja a szétágazó cselekményt, noha még kissé epikus (Shakspere mint epikus költő is nagy sikert aratott), megmintázza, mintha márványból faragta volna, Shylock komor alakját, de nyelvezete még távolról sem ékeskedik a későbbi egyszerűséggel és drámaisággal. A „Velencei kalmár" tehát nem Shakspere költői, hanem ifjú erejének a delelőjét jelzi, persze nem egyedül, hanem a szerelem gyönyörű lirájának tragikus kizengésü darabjával, a Romeo és Juliá-val, továbbá a fantázia-gazdag és játékos kedvű Szent-Ivánéji álommal. Ha a ciklus darabjait ugy akarják összeválogatni, hogy az egyes előadások továbbra is mutassák Shakspere irói zsenijének fejlődését és kialakulását, akkor a legközelebbi előadások egyikének az 1601-ben irt Julius és Caesar-t kell hoznia, mely, általános vélemény szerint, nagy változást jelent Shakspere költői erejének kifejlődésében. És nem záródhatik a ciklus mással, mint Telmányi i nov. 18 án a Tiszában. í 5 HARMÓNIA Jegyek a moziknál. TELJESEN INGYEN KAPJA minden uj előfizetőnk is a „SZEGED" karácsonyi ajándékkönyvét.