Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-26 / 272. szám

2 SZBQRD 1924 november 22. kit az 1879. évi rendelettel és törvényben szabá­lyozza a tanárképzést. Még sem fogadja el a ja­vaslatot, mert az nagy veszélyeket rejt magában, amennyiben a kultuszminiszter könnyedén lemond benne a tanítás és a tanulás szabadságáról. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: A vita végén fog általában reflektálni az elhangzottakra, most csak Várnainak egy megjegyzésére akar vá­laszolni. Honorálni akarja Várnai felszólalását, mert bár óriási világnézeti különbségek választják él tőle, mégis el kell ismernie azt, hogy beszéde nagy szakavatottságról és objektivitásról tesz tanúságot. Csak azt a megjegyzést kivánja tenni, hogy a ja­vaslat csak azokra nézve teszi kötelezővé a tanár­képző látogatását, akik tanári képesítést akarnak szerezni. Kiss Menyhért a következő szónok. Hosszasab­ban foglalkozik a javaslattal. Beszéde közben kéri a tanácskozóképesség megállapítását, mire Huszár Károly elnök figyelmezteti, hogy ezt csak beszéde megkezdése előtt kérheti. Kiss Menyhért beszéde után Eckhardt Tibor, Baross János és Lendvai rosszalják, hogy az elnök nem állapította meg a tanácskozóképességet. Rubinek István, a mentelmi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a detektiveknek a parlamentben való tartózkodása ügyében. A bi­zottság jelentését kinyomatják és annak napirendre való tűzése iránt az elnökség később fog intéz­kedni. Az elnök ezután bejelenti, hogy holnap az in­terpellációk megkezdése előtt válaszol Bud János miniszter Szilágyi Lajosnak a tőzsdei helyzet tár­gyában előterjesztett interpellációjára. Bejelenti továbbá, hogy Huszár Elemér lemondott rétsági mandátumáról. Felhatalmazást kér a nemzetgyű­léstől, hogy az igy megüresedett választókerület­ben az u] választás kiírására megkeresse a bel­ügyminisztert. Szakács Andor a házszabályokhoz kér szót. Felszólalásában kijelenti, hogy a bírálóbizottság olyan határozatot hozott, hogy Huszár Elemér mandátumát megsemmisíti és javasolja, hogy a kerület választójogát függesszék fel. Egyelőre te­hát nem lehet a választást kitűzni. Az elnök kijelenti, hogy a mentelmi bizottság jelentésére majd holnap kerül a sor s akkor lehet az ügyről tárgyalni. A Ház az elnök előterjesztését elfogadja. Az elnök efután napirendi javaslatot tesz, a Ház legközelebbi ülését holnap tartják, a napirenden a középiskolai tanárképzés reformján kivül több kisebb nagyobb javaslat szerepel, továbbá a men­telmi bejelentések. Hegymegi Kiss Pál a napirendhez módosító ja­vaslatot tesz. Első pontként kéri kitűzni a nagy­atádi kerületben a választások előkészítése alkal­mával történt szabálytalanságokat. Ugvanis három ellenzéki jelölt ajánlási ivén összesen 1800 aláírást megsemmisített a választási biztos. A pótlásra pedig megállapította, hogy ez 12 órán belül ad­ható be. A határozatot éjfélkor hozták, a pótlást lehetetlen volt beadni. (Óriási zaj az ellenzéken.) Tankovics János személyes kérdésben szólal fel. Kijelenti, hogy a kormánypárt megtett minden in­tézkedést, hogy a közakarat szabadon nyilatkoz­hassék. (Nagy zaj és tiltakozás az ellenzéken.) A következő felszólaló Farkas István: Fel kell függeszteni a választási biztost és újból kell kez­deni az egész eljárást. Perlaky György az elnök indítványát fogadja el, mert fontos nemzetközi egyezmények becikkelye­zéséről van szó. I Huszár Károly alelnök szavazásra teszi fel a ü kérdést. A többség az elnök napirendi indítványát fogadja el. Létay Ernő a házszabályokhoz kér szót. Nem tudja, hogy történt a sérelem Nagyatádon, mert a végzés nincs kezében, de ha sérelem történt, lesz mód annak orvoslására. Hegymegi Kiss Pál szintén a házszabályok ke­retein belül szólal fel. Ismételten kijelenti, hogy súlyos jogsérelem esett. Szakács Andor indítványozza, kérdezzék meg a minisztert, joga volt-e a választási biztosnak ha­tályon kivül helyezni a választási rendeletet, amely 24 órát szab meg a pótlások beadására. Az elnök Í kijelenti, hogy Szakács nem adta be indítványát írásban és igy nem teheti fel azt szavazásra. Az ülés háromnegyed 5-kor ért véget. A Márffy-pörben befejezték a bizonyítási eljárást. A védők a miniszterelnök és a belügyminiszter kihallgatását kivánják. Márffy fegyelmi büntetése egy kijelentésért. Budapest, novembír 25. (Saját tudósítónktól.) A bambamerényletek fótárgyalását fél 1 > óra tájban nyitotta meg Langer Jenő elnök. A tár­gyaláson felolvasták azokat a búcsúleveleket, ame yeket Márffy öngyilkossági kísérlete előtt a foghizban irt. A törvényszék elnökéhez inté­zett búcsúlevelében azt irja, hogy falak isztja magit, de egybjn bangó itatja ártatlanságát es kijelenti, hogy a rendőrségen összevertél öt. Kéri az elnököt, bogy az ártatlanodat szaba­dítsa ki. Vádlotlársaíhoz intézett lev;léb:n azt mondj', hogy n-gyoi hotszu vizsgálati el­járásra van kilátás és nem birja el az igazság­talanságot. Kéri, hoj;y busszalják őt meg. A vizsgálóbíróhoz intézett levelében azt mond|a, bogy nem birja el a hosszú fogságot és ezért öngyilkos lesz. Hmjozlatja, hogy nem ők a bo nbamerénylők. Eiutáa pontoaki.it cáfolja a vádakai, ír a rendőrségi verésekről is. A vád­lott társai és a maga ártatlanságát ismételten hangoztatja, azért válik meg az élettől, mert nem tudja elviselni az igazságtalanságot. A levelek felolvasási után az elnök elrendeli az orvosszakértők kiUallgatásit. Németh ÖJ3n egyetemi tanár, törvényszéki orvossz tkértő teszi meg s.akjelentésát. Az orvosszakértők véleménye a vádlottakról. Az orvosszakértő egyenkint felsorolja a vizsgá­latok eredményét, ebből kitűnik, hogy ugy Márffy, mint Szász, Horváth, Varga és Marossy vádlottak beszámítható állapotban voltak a cselekmény el­követése idején. Neuraszténia majdnem mindegyik­nél megállapítható volt. A vádlottak tagadták bű­nösségüket és a rendőrségen történt kínzásukról panaszkodtak. Radó volt az egyetlen, aki beis­merő vallomást tett előtte, azonban ő is Marossyra hárította a dolgot. Márffy azt a kérdési intézi a szakértőhöz, hogy meg lehetett-e őróla állapítani, hogy morfium- és szeszélvező lett volna. Szakértő: Ezt nem észleltem. Kiszely védőnek arra a kérdésére, hogy kóros hazudozást nem tapasztalt-e Radónál, a szakértő azt mondja, hogy a fiatalkorúak hajlamosabbak a hazudozásra, mint a felnőttek. Ez Radóra is vo­natkozik. Bartek védőnek arra a kérdésére, hogy for­dult-e elő olyan eset, hogy a vádlottak panasz­kodtak a rendőrségi megvereíésekről, a szakértő igennel válaszolt. Arra a kérdésre, hogy megállapíthatók-e a bán­talmazások nyomai, azt válaszolta, hogy mikor a megfigyelést elrendelik hónapok multán, addigra elmúlt a verés nyonta. Bartek védő: Erre akarok rámutatni. Ezt ké­rem jegyzőkönyvbe venni. Dr. Vasek védő kérdezi a szakértőt, hogy azt a körülményt, hogy a bűncselekmény elkövetése idején Radó 15 éves volt, figyelembe vették-e ? A szakértő igennel válaszolt. Marczel védő: Nem emlékszik, hogy Varga arról panaszkodott volna, hogy állcsontját eltör­ték a rendőrségen? Szakértő erre nem-mel válaszol, de kijelenti, hogy a megveretésekről Varga panaszkodott. Bartek védő: Ha Vargán most megállapítják a törés nyomait, meg lehet-e állapítani a bántalma­zás időpontját? Szakértő: Ez nehezen állapitható meg. Bartek védő kéri az elnököt, hogy a szakértők Vargát azonnal vizsgálják meg. Ezután Minich Károly egyetemi tanár, szak­értő tette meg jelentését, amely nagyjában meg­egyezik az előtte szóló véleményével. Varga ál­csonttörésére vonatkozólag azt mondja, hogy ne­héz megállapítani, mikor történt a törés. Elnök ezután maga elé szólítja Vargát és fel­kéri az orvosszakértőket, hogy vizsgálják meg. A vizsgálat meg is történik, mely után Minich orvosszakértő kijelenti, hogy törést nem tapasztalt, csak ropog az izülete. Ha azonban a biróság ugy látja jónak, Röntgennel meg lehet vizsgáltatni. Bartek védőnek arra a kérdésére, hogy más vádlottak is panaszkodtak-e a rendőrségi bántal­mazásokról, Minich szakértő kijelenti, hogy gyak­ran panaszkodtak arról, hogy talpukat verték, de ennek nyomait nem találták. Ezután Hindy Zoltán védő bejelentette, hogy miután a szakértők előadták Radó közléseit, ame­lyek a cselekmény elkövetésére vonatkoztak, tekin­tettel arra, hogy ez a perrendtartást sérti, semmi- « ségi panasszal él a szakértők vallomásának eme ' részére vonatkozólag. Elnök kijelenti, hogy a semmiségi panaszt el­fogadja. Elnök ezután szüntet rendel el. A védők zaklatásról panaszkodnak. Tizenegy óra előtt nyitja meg újra a tárgyalást Langer elnök. Kiszely védő bejelenti, hogy a vádlottak ismételten panaszkodtak neki, hogy va­lahányszor reggel felhozták őket és a tárgyalás befejezése után lekísérik cellájukba, rendőrök és detektívek a folyosón súlyosan sértő szavakkal gúnyolják őket. Mi, védők is — mondja Kiszely — állandóan szekatúrának vagyunk kitéve. Bartek védő : Félórákig nem engednek be a rendőrök. Az elnök az első panaszra vonatkozólag meg­jegyzi, hogy ha konkrét adatok merülnek fel, a kir. ügyész illetékes intézkedni. A másikra vonat­kozólag kéri a védőket, hogy mindig ugyanazon a kapun jöjjenek be. Ezután ismertetik Radó József községi bizonyít­ványát, az 1906 augusztusában született fiatal­ember keresztlevelét és iskolai bizonyítványát. Az iratok ismertetése után Minich professzor állt újból a biróság elé és kijelentette, hogy az erzsébetvárosi bombamerénylet áldozatait Kenye­res Balázs tanárral ő boncolta fel. Az áldozatok részint vérveszteség, részint fertőzés következtében haltak meg. Kiszely védő kéri Chriasti és Herczeg portás boncolási jegyzőkönyvének ismertetését, ezeket azonban nem ismertethetik a szakértők, mert a két embert nem boncolták fel. Ezután a biróság a francia követség kapuja előtt megtalált bombáról szóló detektivjelentést ismerteti és ezzel véget ért a bombapörben a bi­zonyítási eljárás. Az elnök Dolowschiák ügyész felé fordul és a következőket mondja: — Felkérem az ügyész urat, tegye meg indítvá­nyát a bizonyítás kiegészítésére vonatkozólag. Az ügyész alig hallható hangon kijelenti, hogy nincs semmi indítványa. A védők a bizonyítás kiegészítését kivánják. Dr. Kiszely, Márffy védője teszi meg ezután elő­terjesztését. Az erzsébetvárosi merénylet ügyében Márffy alibit akar bizonyítani. Erre vonatkozólag kéri a kismegyeri állomás távirati naplójának be­szerzését, amibe Márffy táviratot jegyzett be azon a napon, mikor a merénylet történt. Mert ő Kis­megyeren volt. Bizonyítani kivánja a védő, hogy a rendőri vallomás kinzás eredménye és erre tanuk kihallgatását kéri, valamint arra is, hogy a Koháry­és Reviczky-utcai merénylet idején Márffy nem volt Pesten. Kéri Bethlen István gróf miniszterelnök, Ybl Miklós tábornok és dr. Dániel Sándornak ki­hallgatását arról, hogy az ébredők nemzetvédelmi osztálya, amelynek élén Márffy állt, nem szedett­vedett társaság, mert a kormánytól kapott paran­csokat és pénzbeli segélyeket. Dr. Marczel védő áll fel ezután, beterjeszti Marossynak egy bizonyítványát, amely szerint vé­dence szorgalmas munkásember. Arra vonatkozó­lag, hogy Marossyt és Vargát a rendőrségen ver­ték, kéri Marossy édesanyjának kihallgatását és kéri Koller József tanukéntj kihallgatását, aki je­lenleg a ceglédi fogházban van. Hindy Zoltán védő Rakovszky Iván belügyminiszter kihallgatá­sát kéri a nemzetvédelmi osztály karhatalmi jel­legéről, mert ettől függ az egész eljárás sorsa, hogy nem tartozik-e esetleg katonai eljárás alá az ügy. Dr. Vasek védő felszólalásában magáévá tette a tfédőtársai indítványait. Radó védője igazolni akarja, hogy Radó április 2-án reggel 8-kor Újpesten templomban volt. Bizonyítani kivánja, hogy Rassay önmaga ellen szerveztetett álmerényletet. Márffyt egy napi szigorított fogságra ítélik. A vádlottak közül Márffy szólal most föl. Bizo­nyítani kivánja Nesz Károly kihallgatásával, hogy a Reviczky-utcai bombamerénylet idején vele együtt ment haza. Majd ezt mondja: Amit Bethlen István grófra mondottam, azt csak azért mondot­tam, hogy feltételezhető-e rólam, hogy ha olyan családdal érintkezem, mint a Bethlen-család, hogy ezeket a bűntényeket elkövettem. Ha pedig velük tényleg érintkeztem és ha a bűncselekményeket elkövettem, akkor ők a felbujtók. Langer elnök ezért Márffyt egy napi szigorú magánzárkára itéli és tudomására adja, ha még egyszer hasonlókat állit, ki fogja utasítani. Ezután az ügyészségi alelnök teszi meg észre­vételeit az indítványokra. Rámutat arra, hogy két és fél év multán alibit igazolni teljes képtelenség. Uj szakértők kihallgatását feleslegesnek tartja, a nemzetvédelmi osztály ügye sem tartozik ide, mert a vád ezzel nem is foglalkozik. Ildomtalannak tartja, hogy súlyosan vádolt férfiak biróság előtt állítólagos előkelő összeköttetéseikkel kérkednek. Végül Bárdossy Gyula Máv. ellenőr nyilatkozatát mutatja be, amely szerint Márffy, Chriasti és Varga az ügyészségi fogházban állandóan fenn­tartották az összeköttetést. A biróság rövid tanácskozás után kihirdeti ha­tározatát, amelv szerint az indítványok felett pén­teken délelőtt 9 kor dönt, tehát a Márffyék bün­pörében szerdán és csütörtökön szünetel a tár­gyalás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom