Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-04 / 253. szám

Egyas szám ára 2000 korona É3 MtdSMVK ífil? «rtk toma-oíc* 1 (FöWIMkaUnl tiixben.) Tals M lt-B.A.Si«ged* n teleliütt Min felvitelivel •tadoi HilDNIlia ári 2000 te3£*a. BiMlisStfl tnki g» jBttíBíi iMlytM* 40000, CMk> !HM «* ttféksí (SOM te) SZEGED Ilrúetéil un i f Wfc»««öuii t Em. 4U0, egy hasábon 800 náslél hasábon 1200. StOveg kOzt 25 százalékkal drágább kprCaírdetéi 10 szóig ÖOOC kor. gzOvegkOztl köziemi. ilyet sorunként 6000 koron* Culidi értesitii 45000 kut V, évfolyam. Szeged, 1924 november 4, KEDD. 253-ik szám. Halál a politikában. E sorok Írásakor még ne ti kaptunk tudósítást azokról a gyászbeszédekről, amelyekkel elbúcsúztatták az első kegyelmes ur kisgazdát, aki egy nagyon keskeny parcellát vett magának Örök tulajdonul a hazai földból, amelynek birtokából annyi hajdani életsorsosát kivánta ré?z;Ilelni. A búcsúztatók bizGnyára nagyon szépek voltak, volt bennük lehullott csillag és kialudt fáklya, nemzeti fájdalom és örökzöld babér és nagyatádi Szabó litván most még mélyebben hallgatóit, mint máskor szokott, mert személyileg olyan stádiumába érkezett a földbirtokreforlnn'k, ahol már nincs semmi apelláta. Szegény nagyatádi Szabó István, aki olyan indulatosan és olyan jóhiszemű hevességgel tiltakozott a nemzetgyűlésen az ellen, hogy az ő társadalmi osztályát pirasztnak nevezzék, most hallgatagon tűrte, hogy a nemzet vezérének nevezzék és a kegyelet puha göröngyével takarják be a koporsólat azoir, akik életében mindig készen tarlót* ták ellene a markukban a követ, ha rceghajigá'ni nem merték is vele a bálványozott és re t: eget t, a körülrajongott és gyűlölt népvezért. Egész stílszerű volt a temetése a nagyatádi miniszternek: az urak temették el a kis emberek vezérét és a reakció halmozta el koszorúkkal a demokrácia reprezentánsát. Talán szebb lett volna, ha abb:n az órában, amikor a csokonyai temető kis harangja elsírta magát annak a szegény léleknek az üdveért, amely kihallgatásra ment a világ kormányzójához, Csonkamagyarország földjén mindenütt megálltak volna az ekén és a novemberi szánlók levett kalappai felsóhajtottak volna a csodálatosan ragyogó égre: „adj neki örök nyugodalmat, Uram, mert te küldted öt a mi megváltásunkra és ö soha el nem fordult tőlünk", — de ez nem adatott és nem is adathatott meg az első kisgazdaminiszternek, akinek adattak órák, amelyben hatalma volt sorsdöntőén intézni nemzete sorsát. Nagyatádi Szabó István jószándéku ember volt és a tehetsége is haladta a hétköznapi mértéket és nyilván tisztább ember is volt, mint sokan a korürsak közül, akik változatos pályafutása alatt vele ültek a vezéri tanácsban, — de azért nagyatádi Szabó Istvánt még se temethette lelkébe, a halhatatlanság kriptájába a mfgyar nép, mint ahogy temette — Kostuth Lajost, noha az nem volt se kisgazda, se földbirtokot nem parcelláztatott. Nagyatádi Szabó Istvánnak nem kisebb történelmi hivatás jutott, mint Kossuth Lajosnak s nem kételkedünk benne, hogy nem sz ö jószándékán múlott, ha ennek a küldetésnek nem tudott ugy megfelelni, mint a jobbágyfelszabaditó. Ha nagyatádi Szabó István memoárokat hagyott volna hátra, mini ahogy hadvezérek és államférfiak szoktak, talán elámulva olvasnánk, hány ellenaknával hiúsították meg a népjogokért való offenziváit és hányszor vetettek neki gáncsot az árulók a vezérkarban. Memoárok híjján annak a régi igazságnak a segítségére kell szorítkoznunk, amely szerint a halál az élet próbaköve s mindenkiről csak a halála után derül ki, hogy mekkora igaz értékeket képviselt életében. A halál az utolsó tiz a'att néhányszor meglepően és váratlan fordulatokat okozóan szólt bele a mígyar politikába. Ferenc József halála nélkül talán nem öltött volna olyan szörnyű ígéreteket az összeomlás, Tisza István halála nélkül a forradalmi kttaszlrífát talán nem hatványozta volna meg az ellenforradalom és Károly király halála nélkül talán nem vált volna hiábavaló játékká a magyar legitimizmus. Nagyatádi Szabó István halálának talán nincs ekkora jelentősége a pillanat szempontjából, de a magyar jövendő kialakulására talán nagyobb < hatással van, mint ahogy a frissen hantolt sir- ? dombról látszik. Nem az a kérdés vált itt ese- j dékessé, hogy a kisgazdák fogják-e miniszterük nélkül is támogatni a Bethlen-kormány reakcióját, hanem az, hogy a kisgazdatársadalom k.iegmarad-e olyan politikai tényezőnek, amilyenné a körülmények szerencsés felhasználásával nagyatádi Szabó István tette ? Most fog eldőlni az, hogy mennyi rész esik a kisgazdák egyelőre kétes értékű, de a jövendő demokratikus fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen sz er epléséből nagyatádi Szabó Istvánra, mint Öntudatos szimbólumra és mennyi a kisgazdatársadalom belső erejére és Öntudatára. — Megverem a pátzlort és elszéled a nyáj, — mondja a biblia. A pásztor most letette az élet hivatalát és nem maradt utána senki, aki átvegye a nyáj vezetését. A kif gazdapárt paraszt képviselői csak figurák, aféle segédjuhászok, akiket a nyáj aligha vállalna el vezetőnek. Ha a nsdrágos pártok vezérei öltenek operettbeli szűrt és pörge kalapot, abból nagy veszedelme származhat az egéaz országnak és mi nagyon félünk ettől a veszedelemtől. Nagyatádi Szabó Istvánt talán nem nagyon őszintén siratták meg a politikusok, de félős, hogy nagyon Őszintén fogja visszasírni az ország. Nagyatádi Szabó halála és temetése. Szeged, november 3. (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután érkezett Szegedre nagyatádi Szabó István halálának híre, amely akkorra sz egész országban is elterjedt. Ez a hir mindenütt megdöbbenést krltett, tekintet nélkül az emberek pártállására. Nagyatádi Szabó rendkívüli egyéniség volt, akit tiszteletreméltóvá tett ritka tehetsége, amely öt egyszerű kisgazdából, falusi biróból emelte a miniszteri székbe. Tiszteletreméltó volt nngy energiája, amellyel uralkodóvá tette a maga külön pártfoglalását. Ö teremtette meg a magyar parasztpártot, ha ismerve a saját osztályának büszkeségét, amiben maga is osztozott, kisgazdapártnak nevezte is azt. Váratlan halála esetleg fordulatot hozhat a politikában. Talán megszüntet bizonyos ellentéteket, amelyek egyre élesebbek a kormánypárttan. A szélső jobboldalon szélsőséges reményeket fűznek Nagyatádi pártjának esetleges csatlakozásához. Utóbbinak teljesedése egyelőre valószínűtlen. Bizonyos, hogy Nagyatádiban számottevő, éitékes egyéniséget vesztett politikai életenk. Hogyan halt meg Nagyatádi? Budapest, november 3. Nagyatádi Szabó István halála hirtelen-váratlan következett be szombaton, sz ünnepnapon és részvétet kellett mindenütt az egész országban. Nagyatádi otthon időzött falujában, Erdőcsokonyán. Szombaton reggel félnyolc órakor vadászatra készült egy sereg falubeli barátjával. Háza előtt várták. Egyik ismerőse bement a házba, hogy siettesse. — Csak induljatok — mondotta Gyúrónak —, öt perc múlva jövök utánatok. Erek voltak utolsó szavai. A puskát letette, elment háira sz udvarba. Hozzátartozói alig vették észrr, hogy elment. Egyszerre csak előtipegett kis unokája, a három éves Mtrkó Pista és ezt újságolta: — Nagyapó elaludt cdakünn, mert hortyog. Mariska leánya és veje, Markó István rémülten mentek utána. Eszméletlenül, sápadtan, hörögve találtak reá. Bevitték a házba, lefektették, orxosért küldtek. Dr. Hoch János körorvos néhány perc múlva már ott is volt és megvizsgálta. Azonnal látta, hogy agyvérzés érte. Azt is felismerte rögtön, hogy remény egyáltalában nincs. A miniszter mozdulatlanul, eszméletlenül hevert az ágyon. Minden végtagja, béna volt, pulzusa százat vert ptreerkinf. Minden jel arra vallott, hogy az sgyvérzés nem helyi jellegű, ami esetleg jóra fordulhat, hansm erösebb a vérzés, amely feltétlenül halálos. A körorvos körülbelül egy óra hoíszftt maradt a haldokló mellett. Néhány morfin-injekciót adott n«ki. A családtagok kétségbeesett kérdezősködlseire kijelentette, hogy uern szükséges Budapestre telefonálni orvosprofesszorokért, emberi erő itt már nem segíthet. Később eltávozott, majd tiz óra felé újból visszatér', Néhány perccel tizenegy óra előtt lovaskűldönccel elhivatták a babocsüi körorvost, dr. Schvarcz Etnít, aki mindenben csatlakozott kollégája megállapításaihoz, ő is teljeser. keménytelennek látta a beteg állapotát. Eret \ágott rejta. Az érvágásra a pulzus lecsendesedett, más változás azonban nem mutatkozott. Eszméletét egy percre sem nyerte vissza, szemét fel nem nyitott?, egy szót sem szólt haláláig. Lélekzése egyszerre elakadt, egész testében megrándult s a sziv megszűnt dobogni. Félkettőkor már az ország minden részébe vitte a hirt szerte a távíró: nagyatádi Szabó István hirtelen meghalt. A két körorvos nyomban kiállította a halo'tvizsgéla'i bizonyítványt, amely a halál fkául agyvérzést állapított meg. Boncolás egyáltalán szóba sem került. Mi okozta Nagyatádi halálát? N'gya'ádi Szabó htván, amint ismerősei állítják, valószínűleg űlf érelmeszesedésben szenvedett. Utóbbi időben gyakran fordult elő, hogy hirtelen kivörösödött az arca, hőség lepte el. Állapotát rosszabbá telte idegessége, ami a lrgutóbb történt eseményekkel, amelyek lemondását is maguk után vonták, könnyen magyarázható. Az Eskütt-pör, ami egyik főoka volt lemondásának, szintén is izgathatta, ha még annyira tudta is talán a maga igazát. Ugy volt, hogy a pör letárgyalása után isméi vállalja a miniszterséget. Magában a faluban semmi gyanú sem támadt atról, hogy Nagyatádi talán erőszakos halállal halt meg. De ilyen gyanú, vagy inkább feltevés támadt a kisgazdrpartban. Éppen ezért leküldték Erdőcsokonyára Éhn Kálmánt, előzően pedig egy sürgönyt a csalidhoz, amelyben ez állt, hogy ne tegyék addig koporsóba Nagyatádit, amig £hn meg nem vizsgálta. Megkérdezték Ehn Kálmánt, miért volt erre szűkség, igy féléit: — Meg akartam nézni, mielőtt a koporsóba tették, de semmiféle jelentőséget nem tulajdonítottam azoknak a pletykáknak, amelyek Budapesten és a somogyi kisvárosokban elterjedtek. Ezek a pletykák ugy keletkeztek, hogy a kétnapos ünnep miatt nem voltak lapok és csak szűkszavú táviratok utján szerzett a közönség tudomást arról, hogy nagyatádi Szabó István vadászat előtt meghalt. A hull&foitok már látszanak rajta és igy minden kétséget kizáróan megállnpiihatom, hogy nem történt öngyilkosság, sem bűntény. A halálnak kétoldali agyvérzés volt az oka. A falu késztki a kriptát. Vasárnap egész nap készült Nagyatádi S.abó kriptája. Az| erdőcsokonyai polgároki egymásután ballagnak ki a temetőbe, feke'e ünneplő ruhában, egymás kezéből veszik ki az ásót, kapát és dolgoznak. Délelőtt megássák az alapokat, délután felépitik a falakat és a téglaboltozatot, estére készen áll a kripta. Tisztelői, barátai készítették Nagyatádinak. Megérkeznek a budapestiek a temetésre. A kclPnvonat, mely reggel 7 órakor indult el Budapestről a Keleti pályaudvarról Bethlen