Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-16 / 264. szám

2 SZEOED 1924 november 15. gárság előtt kevéssé ismert s jelöléséről végérvényesen még nem is döntöttek. A tisztviselők előlege. A tegnapi minisztertanács a tisztviselőkérdéssel nem foglalkozott. Korányi Frigyes báró és Bud János ]elenlést tettek a minisztertanácsnak, hogy a köztisztviselőkérdésre, illetőleg a köztisztviselők fizetési előlegére vonatkozólag különböző számításokat végeznek a pénzügyminisztériumban, amelyek alapián bizonyos előlegeket fognak a köztisztviselők számára folyósítani. Ezek a számitások folyamaiban vannak és igy előrelátható! g csak a jövő heti minisztertanács fogialkozhatlk ezzel a kérdéssel. De az sem lehetetlen, hogy mint minden hó végén, ugy ezúttal is a hó?égi minisztertanács tárgyalja majd a fizetéselőlegek kérdését és általában a tisztviselők egzisztenciális feltételeinek megjavításával kapcsolatos probiámákat. országos demokratikus szövetséggel való együttműködésével is és kinondotts, hogy együtt működik az uj elleazéki blokkal. A miskolci választás. A miskolci választási harc előrelithitóin december első feliben dől el. A központi választmány november 16 án határoz a kiírásról s az eddigiek szerint dec:mb:r 3 ika és 13-ika között tartják meg a választást. Tarnay Oyula pártonkívüli jelölt tábora a választási mozgalom során egyre gyarapodik. Mir most megállapítható, bogy a győzelemre a legtöbb kilátása Tarnaynak van. Mellette Huska Vilmos demokratapárti, Hantos Elemér baloldali liberális és Borbély-Maczky Emil ftjvédő jelöltsége tartja magát. Huska mellett fogUltik állást a szocialisták is. Borbély-Mactky Emilt pedig, aki tudvalevően szintén főispán volt, a szélső jobboldali elemek támogatják. Hintós Elenér helyzete teljesen kialakulatlan, mert a választópolA magyar kisebbségi kérdés a román szenátusban. Bukarest, november 15. A szenátus egy heti szüiet u^án ismét megkezdte tanácskozásul. A trónbeszédre adandó válást vitáját folytatták. Első felszólaló Majldth Gusztáv gróf erdélyi római kato'ikus püspöt, aki a magyar kisebbség sérelmeit sorolta fel és külön hangsúlyozta az egyházi birtokok kisajátítása folytán a római katolikus egyházakat ért károkat. Felszólította az állam vezető fórfiait, adják meg a magyar nemzeti kisebbségnek a lehetőséget, hogy anyanyelvét szabadon használhassa saját intézményeinél. Predescu szenátor ezt kiáltotta közbe: Nekünk románokra van szükségünk! Panaitescu előadó foglalkozik a vita során elhangzóit ellenzéki felszólalásokkal, azt mondja, hogy a kormány az anarchia és a rombolás helyébe a rend és a tisztesség uralmit léptette. Néhány középiskola nyilvánossági jogának megvonását azzal igyekezett igazolni, hogy felolvasta egy iskolafeldgyelő jelentését, amely szerint sok olyan kézikönyvet találtak, amelyet a közoktatásügyi miniszter nem hagyott jóvá. Ugyanígy jártak el a Habsburg-uralom idején, mikor az Apponyi-féle törvény volt érvényben. Egyik liberális párti képviselő közbekiált: Alkalmazni kell velük szemben is az Apponyitörvényt I Panaitescu reflektál Nagy Károly püspök ama panaszaira, amelyeket a vallásfelekezetek nevében tett szóvá. Hancu szenátor közbeszól: Babilon romjain kesereg I Panaitescu szerint ezeket a panaszokat különösen a külföldön hangoztatták azzal a céllal, hogy ellenséges érzést keltsenek az országgal szemben. Duca külügyminiszter: Ki kell jelentenem, hogy a kisebbségek kérdése tekintetében Romániának bevehetetlen pozíciója van. Panaitescu azzal végzi beszédét, hogy a liberális kormány be fogja fejezni az ország konszolidálásának megkezdett munkáját. ,Az útlevél-panama fel fogja fedni a román nemzeti rothadást". Brassó, november 15. A román nemzeti párt a Transylvania nagytermében nagy népgyűlést rendezett, melyen a pártagok igen nagy számban jelentek meg. A gyűlés első szónoka Popovlch Mihály volt miniszter az utlevélpanama ügyét szellőztette. Az erdélyi parasztokat — mondotta — borzalmasan kirabolták s azután álamtitkárok, miniszterek testvérei, képviselők, ügyvédek rabszolga exportokat indi'etbk u'nak. A bo'rány Bukarestből átterjedt az egész országra, alighanem az lesz a vége, hogy teljes mértékben fel fogja fedni a nemzeti rothadást. A felelősség ezért a bo'rányért a miniszterelnököt terheli, aki a belügyi tárca vezére. Szóvá tette Popovich, hogy a kamara a párt hatátoza'i javaslatát még szavazás alá sem bocsátotta. Az igazeágügymini zter, aki a kama| rában kij.lentelte, hogy az ügyre teljes világosságot fog deríteni, most takargatja a bűnösöket. Dé vidéki Központi Bank R.-t. (Dugoj nics tér 11.) első helyű betáblázásra kölcsönöI ket folyósít kedvező fellételek mellett. 8ie A szerb kormányválság a jugoszláv állam fennállását veszélyezteti. London, november 15. A Daily Herald „Reakció Szerbiában" cimmel behatóan foglalkozik a legutóbbi szerb kormányválsággal. Annik a véleményének ad kifejezést, hogy a király látja már, hogy a szerbek és horvátok nyilt viszálya veszélyezteti as állam fennállását. Érért igyekezett valami kivezető utat találni, mindkét fél azonban erős nyakasságot tanúsított. Pasics el van tökélve, hogy továbbra is védi a szerbek vezető uralmát. Radics nem enged a horvátok függetlenségéből. Keltőjük között lehetetlen minden megegyezés. E pillanatban Pasicj van felül. Újból kezébe kapta a hatalmat, hogy „választásokat csináljon". PJBÍCS győzelme még súlyosabbá tenné a királyság belső zavarait. Spanyolországban válságosra fordult a helyzet. London, november 15. A Diily Telegraph madridi tudósítója szerint a helyzet Spanyolországban mind nyugtalanítóbbá válik. A direktórium fentartásának lehetősége atíól függ vájjon ludja-e biztosítani az egységet a hadseregen, jelesül a tisztikaron belül. Ez az egység súlyosan megrendült a díszebéd óta, amelyen Berenger tábornok ismeretes beszédét mondottta s amelyéri hat hónapi fogházra itílték. Berenger befolyása azonban kül mösen a fiatalabb tiszteknél még mindig igei erős. A kisántánt vámuniója. Bécs, november 15. Ismeretes, hogy Benes cseh külügyminiszter jövő vasárnap Bécsbe u'azik. Ez a látogatás egy uj gazdasági közeledés kezdetét jelenti, amely Magyarországot is érdekli. A vasuii sztrájk mutatta meg legutóbb, hogy Zimmermann szanálása nem vezetett eredményre. Ezért a jelek szerint Seypel arra határozta tl magát, hogy másfelé keresi a kivezető utat. Benes lá'ogatását illetékes körök az utódállamok külön vámuniójának megkötésével hozzák kapcsolatba. Ennek a látogatásnak tehát nagy fontosságot tulajdoni anak, mert egy szirosobb gazdasági kapcsolat létrejöttéről fognak bizonnyal tárgyalni. — KÜLFÖLDI HIREK. Berlinből jelentik: A birodalmi kormány szombat délután ülést tartott, amelyen dr. Trendelenburg államtitkár, a német-francia gazdasági tárgyalásokra kiküldött delegáció vezetője, aki tegnap este Párisból idj érkezett, jelentést tett a tárgyalások lefolyásáról és a felmerült nehézségekről. — Londonból jelentik: A munkáspárt cáfolja azt a hirt, hogy Macdonaldnak a munkáspárt hosszabb külföldi tartózkodást ajánlott. — Batdvidban a földlökések tovább tartanak Az áldozatok száma ismeretlen. A folyókon tömegesen úszik az emberi holttest és az állati tetem. Mecénásokról. Irta: Móra Ferenc. Nem tagadok én le semmit az égvilágon, még a mecénásokat se. Minek is tagadnám? Nem olyan a mecénás, mint az adó, hogy mentül jobban hallgat felőle az ember, annál több lesz. Inkább kiabálni szeretnék róluk, hátha a visszhang megszaporítaná őket. De hogy félreértés ne legyen a dologból, nem az én mecénásaimról van szó, hanem a kultúrpalota mecénásairól. Hiszen nekem is vannak, nem mondom, de hát ez magánügy és ki hallotta már azt, hogy én magánügyekről beszéltem volna a nyilvánosság előtt? Aztán meg akkor mindenki megtudná, hogy hogy lett én belőlem ilyen gazdag ember. Azért a privát mecénásaimról csak annyit árulok el, hogy azok nekem ötleteket ajándékoznak. Például a nyáron bejön hozzám egy céklafejü uri ember és elmondja, hogy ő csak az én kedvemért jött be vidékről, mert nagyon megszeretett az írásaimból és szeretne velem jót tenni. — Hogy tetszik gondolni ? — néztem rá kíváncsian. És találgattam magamban, hogy a hadikölcsönkötvényeit akarja-e nekem adni, vagy csak a házát. — Kérem, van egy nagyszerű ötletem. Ha azt ön megírja a Köztelek ben, a gazdatársadalom önt aranyba fogja öntetni. — No erre kiváncsi vagyok. Mert még eddig csak olajba akartak főzni. Igaz, hogy olyan is volt s már, aki azt mondta, Ingy meg kellene aranyoz- jlátni a kezemet, — de tűzben. — Hát kérem, tetszik azt tudni, ugy-e, hogy ha : nedvesen rakják kazalba a szénát, az néha meggyullad ? — Nem tetszik nekem, ön gazdálkodó? — Nem kérem, zálogházi becsüs vagyok és feltaláló. — Hát mit tetszett föltalálni ? — Azt, kérem, hogy hogyan lehet a széna meggyulladását megakadályozni. Mert van ugy, hogy a szénatakarásra rájön az eső és akkor a gazda kénytelen a takarmányt nedvesen eltenni. Hogy baj ne legyen belőle, legjobb a szénát itatós papír közé rakni. Alul egy réteg itatós, azon széna, arra megint itatós és igy tovább. Igy aztán nem lesz semmi baj se, csak használás előtt ki kell szedni a szénából az itatóst, mert azt nem minden barom szereti. Mit tetszik hozzá szólni ? — Nagyszerű dolog. De ingyen én ezt el nem fogadhatom. — Oh, kérem, engem a legönzetlenebb szándék vezetett. — Elvem ellen volna viszontszolgálat nélkül elfogadni az ön jótéteményét. Engedje meg, hogy én meg egy nagyszerű vakondok-irtó módszert ajánljak figyelmébe. — Hálás leszek érte. — Tele kell szurkálni a földet éles bicskákkal, azoknak a vakondokok nekimennek és mind agyonszurkálják magukat. * Hát ilyenek az én ötlet-mecénásaim, de most nem ezekről van szó, hanem az intézetiekről. De az érdekeltek ne ijedjenek meg, nem azokat leplezem le, akik vannak, hanem azokat, akik voltak. Van annyi eszem, hogy nem ütöm dobra az igazi muzeumbarátok nevét, akik nélkül már el se tudnám képzelni a kultúrpalotát. Mindjárt gyanúba vennék őket, hogy nem is igazi szegediek azok, árulói az ősi erénynek és veszedelmes destruktivok, akiket ki kellene hordani a határból. Abból ellenben nem lesz lélekveszedelem, ha felmelegítem az emlékezetét két régi mecénásnak, akikről beszéltem én már máskor is. Hogy most mért beszélek róluk újra, az majd Kiderül a végén. Az egyik bizonyos nevezetű Koske Gábor volt, polgári foglalkozására nézve vasúti bakter Vattinán. Sok esztendeje már annak, mikor először állított be hozzám egy szivarskatulyával. — Ehun-e — azt mondja —, szöröztem egy kis encsem-bencsömöt a muzeumnak. Kinyitom a dobozt, két gyönyörű kis cserépbögre van benne, bronzkori formájú. Kerületre nem igen nagyobb egy likőrös pohárnál, de olyan nagy kézhezálló két füle van, mint egy régivilágbeli inasgyereknek. Mind a két fülnek két kis szarvacskája van, ahol legmagasabbra ivellik, együtt a kettő olyan, mint a félhold, miért is ennek a fültipusnak a régészeti neve: Aura lunata. — Fogadjunk, hogy maga Vattinán találta ezeket, — mondom az embernek, mielőtt szólt volna róla, hogy kiféle és hovávalósi. Ezen persze elcsudálkozott, holott nem volt ebben semmi boszorkányság. Hires lelőhely volt ez a Vattina, ott valahol Versec körül, Milleker Bódog ásatta sok esztendeig, a jeles régész, szedte ki a gödrökből az aura lunatakat. Illett ezt tudni a magamformáju cserepes embernek. — Hát ez csakugyan onnan való, hallja, — ismerte be egy kicsit kelletlenül az ember. — Nagy mélységben találta? — Nem a' — azt mondja —, csak ugy az asztal