Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-10 / 233. szám

I'lfgg mmém ára 2000 karowi ;'ÍSí*I3l!»S«I II IMtMI­iMU Fnna-clca 1 (F»­ttOMMHal matbanj tils­on !l-IM.Siagod* ®eEl«l»­IÖ Mül» UvétoiMel HindM :•»> <»« n*« ára 200Q tv fc)W, BííHlwMti árak i Bfy St*W« Mybnt 40000, ímím it fid tkon tóooe kei, • irdetési árak i Péllusáboo I Km. 100, egy hasábon 800 másfél h» Bábon 1200. Sz3»es< kOzt 23 százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 0001 kor. SzOvegkOzti kBzlemé­nyek soronként 6000 korona. Családi értesítés 45000 koc. V. évfolyam. Szeged, 1924 október 10, PÉNTEK. 233-ik szám. A kulisszák mögött. Ami a kulisszák előtt történik, az a régen elcsépelt ötesztendős darab reprize, az ismert sze.eplőkkel, a szokott betanulással, a kellő Ö8szjá:ékfeal és az állandóan elmaradó sikerrel. Már nagyon unjuk a komédiát, már a kriti­kákra se vagyunk kíváncsiak. Tudjuk kérem, tudjuk, hogy Bithlen Utván gróf jól adta a genfi polgár bálás és hatásos szerepét, aki He;ceghalom fáján leveti nyugati álszakállst és könnyű magyarban alakítja tovább a fajtája során busuló juhászt. Tudjuk kérem, tudjuk, hogy nagyatádi Szabó Istvánnak lemon­dási szándékai támadnak, ha Eskütt Ltjos elmeállapotának megvizsgálása nem htlad elég gyors mederben és keliö eredménnyel és ha Bethlen István gróf nem veszi őt ésire maga mellett a piros bársonyszékben, amikor az átkos és hazaáruló Károlyi kormány bűneit ostorozza éí felelősségét feszegeti. Tudjuk, kérem, tudjuk, hogy Ulain Ferenc, a bajor fajvédelem oláh vidékről ideszakadt spostola és a többi ulainok állagukból kikelve ordítanak, büdös zsidóznak és pofonokat ígérnek, ha a türelmük és egye­bük pohara kicsordul és ha az idő már éjfélre ]á., vagyis érzis, hogy ütöti a cselekvés és tett­legesség tizenkettedik órájs. Tudjuk kérem, tud­juk, hogy a fíjvédelem egynémely lovagjai a konszolidáció egynémely bajnokaival is hajlan­dók egy követ lún>, egy gyékényen árulni és egy tálból cseresznyézni, ha az átkos kormányt meg lehetne buktatni valahogy és azt is tud­jnk kérem, tudjuk, hogy ezek a lovagok és baj­nokok állanának leginkább tanácstalanul és meglepetve pirrhusi győzelmük után, mert hi­tzen Ck éppen ugy nem tudnának mit kezdeni ezzel a csonka és szabad, jogrendes és forra­dalmas királytalan királysággal, ami most Ma­gyarország, mint ahogy Bethlen vezér nem tudj*, jobbra-e vagy balra, keletre vagy nyu­gatra, előre-e vagy hátra és c«upán csak annyit tud, mint nagy erdélyi földijének, a tragikus Keménynek hőse, Petőfi lovag, aki szerint: „várni kissé mit se tesz, vagy keleten, vagy nyugaton sírja leszi" Hát hiszen politikának ez is csak politika, sőt fatalizmusnak egészen ha­táiozottan fatalizmus, de a maradék ország egyelőre aligha lesz tőle akár boldogabb, akár okosabb és a külföld te lehet biztos benne, hogy a reakció erdejétől nem lehet-e itt látni a liberalizmus fáját, vagy a liberalizmus fájától a reakció erdejét ? Mondottuk, hogy a kuliszák előtt a régi bu­kott darabot játszák tovább, a régi rossz szí­nészek. De mi törtérik vájjon a kuliszák mö­gött? Mi azt hisszük, hogy ott sokkal több és sokkal fontosabb dolog történik, mint a kuliszák előtt. Ulain Ferenc fejébe merünk fogadni Bethlen István fejével szemben, hogy a kuliszák mögött folyik ma ennek az országnak igazi története, a magyar jövő drámája, a lényeges és a valódi, a véres és a könnyes, titokban és csöndesen, szinte a némajáték hangtalantágával. De ez a játék nem babra megy és a tisztelt aktorok és faktorok hamarosan tapasztalni fogják, hogy a játékot ők elveszhették, hogy a szerepükbői ki­estek, hogy a mélyen tiszteit köiönség mélyen megveti őket és a süllyesztőbe küldi, ahonnan annak idején olyan hangosan és gangosan föl­bukkantak. A nemzetgyűlésen még mindig tart a nagy komédia, amelyet se divinának, se humanának nem lehet jó szívvel és igaz lélekkel nevezni, mert bizony azt minálunk egészen másképen hívják. Még jó reggelt kívánnak délfelé Kuna P. András bácsinak, még mámorittas hangja recseg Lendvai-Lehnernek, még az erkölcsbiró tógájában feszeng Kiss Menyhért, a magyar bibortalan Cicero, még az öklét rázza Ulain és ez erkély gótikus ivei alatt szellőzteti honfiúi bánatát és ellenzéki dühét, még áll a nagy szélmalomharc arról, hogy kik tették tönkre az országot, kik csinálták a háborút és kik a for­radalmat, kik voltak a hazaárulók és kik voltak a renegátok, de mindez a gyér közönség meg­esappant érdeklődése, tőt teljes közönye mellett folyik már, a kulisszák lassacskánt ingadoznak és roskadoznak, a huszadik szárad éles reflek­torának fényében halálos sáppadtsága fénylik a facies hippocraticának és mindenki érzi, hogy vége a komédiának, amit kurzusnak neveztek öt esztendeje és hogy itt vagy élet kezdődik megint, vagy a Sipka szoros csöndje következik! A nemzetgyűlésen, mióta megint megnyílt, volt szó sok mindenről, mondhatni mindenről volt szó a kerek világon, csak arról nem be­széltek, ami egyedül fontos, égető, aktuális ma, ami a sorsunk, az életünk, a mindennapi kenyerünk, csak arról hallgattak mélyen, amiről nem is beszélni kellene, meri minden szó egy halál: az általános gazdasági válságról, ami van! Mert konszolidációról, ami nincs, igazság­ról, ami nincs, lovagiasságról, ami nincs, tekin­télyről, ami nincs, demokráciáról, ami nincs és forradalomról, ami nincs, beszéltek, sőt vihar­zottak tizenhárom órán keresztül. Mi pedig, közönséges és egyszerű, nincsetlen és jog alan dolgozók, adózók, szenvedők és kárvallók, akik a kulisszák mögött lessük, hogy mikor lesz már egyszer egészen és igazán vége a komédiának, amit nekünk és ellenünk játsza­nak hosszú évek óta, utoljára is belekiáltjuk a színpadi zűrzavarba és hangzavarba: kenyeret a népnek, a cirkuszi játékokból elég volll Október 29-én lesznek az angol választások. |] London, október 9. Az alsdház szavazása, amely eldörtötte a lormány sorsá', é)jel fél tizenkét órakor tOitént. E!őbb 359 szavazattal 158 ellenében elvetették a konzervatívok bizal­matlansápi indítványát, majd utána 364 szava­zattal 198 ellenében elfogadták a liberálisok javaslatát, f mely vizsgálat megindítását követelte. Az alsóház éjjeli ülésének befejezése után a külső folyosókon tCbb ircicfens történt. Mac­donaldnik tok híve gyűlt ötsze a folyosókon s ezek a kilépő miniszterelnököt tüntetően él­jenezték és vöiös zászlót lobogtattak. Már-már összetűzéstől lehetett tartani s a rendőrség ennek megelőzésére kénytelen volt közbelépni. , A miniszterelnököt hatalmas tömeg kisérte lakására. Macdonald búcsúzóban kijelentette, hogy az elmúlt nyolc hónap igen súlyos idő volt. Nem ez az utolsó alkalom, hogy Anglia hall róla és a munkáspártról. London, október 9. A kormány tegnap két ízben összeült tanácskozásra. E őször a kor­mány magatartására vonatkozólag határoztak. A tanácskozáson a kormány néhány tagja a kompromisszum mellett volt, amit azonban Atquithnak a második ülésen mondott beszéde után elvetettek. Az éjjeli órákban Macdonald mondott nagy beszédet a rá várakozó tömeg­nek és többek között ezt mondotta, hogy az utolsó szavunkat még nem mondottuk ki. London, október 9. Macdonald miniszter­elnököt csütörtökön fogad'a a király s fel­hatalmazta az uj választás kiírására. London, október 9. A parlamentet ma el­napolták. Az uj választások október 29 én lesz­nek. Az uj parlament egy-két héttel azután összeül. Fábián Béla a forradalmi, sz Wolfff Károlyról, Ismét viharos volt a Ház ülése. Budapest, október 9. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11-kor nyitotta meg Sci­tovszky Béla elnök és bejelentette, hogy Nagy Ernő személyes kérdésben kér szót. Sajnálja, hogy a tegnapi nap folyamin sértő kifejezé­sekre ragadtatta el magát a biróság ellen, ó nem a birói kar egységére értette kijelentéseit, hanem azokra, akik igazságtalan Ítéletet hoznak. Elnök: Mivel a képviselő ur mentegetődzései után ismét fentartja tegnapi állításait — bár ezúttal csak egyes bírákkal szemben — a kép­viselő urat rendreutasítom. Ezután a fővárosi törvényjavaslat tárgyalá­sára térnek át. Eöry Szabó Dezső és Peidl Gyu'a az elnök felhívására nem jelentkeznek, miért is a felszó­lalók soraiból törlik őket. Az első szónok Rupert Rezső. A kormány politikájának a múltját bírálja és kijelenti, hogy az első lépés a konszolidáció felé Gömbösnek a kormánypártból való kilépése volt. Ha a mi­niszterelnök valóban a konszoldáció felé törek­szik, akkor a demokraták programját kell ma­gáévá tenni. Ezután részletesen foglalkozik a politikai perekkel és i'életekkel. Elnök: Figyelmezteti a szónokot, hogy ma­radjon a tárgynál. Rupert engedelmet kér arra, hogy mivel olyan dolgokról beszél, amelyek a tárggyal szorosan összefüggnek, bizonyos mértékig eltávolodhasson a szorosan vett témától. Az elnök szavazásra teszi fel a kérést és mivel az ellenzék többségben van, Rupert engedélyt kap arra, hogy igazságügyi kérdé­sekre is kitérhessen. Rupert ezután további beszédében bírálja a bíróságot és azt mondja, hogy a biróság meg van fertőzve és csak a Kúria áll még ma is tisztán azon a magas polcon, ahol régen volt. Egészséges közszellemre van szükség és ilyen közszellemet csak a tiszta demokrácia hozhat. A demokrácia biztositéka a békének. Első fel­adatunk tehát bekipcso'ódni a demokratikus rendszerbe. Majd a fővárosi törvényjavaslatról beszél, amelynek egyes rendeleteit bírálja. Szól ezután a gazdasági viszonyokról. Ma a termelés csak 16—60 százalék mellett tud hitelhez jutni s főleg ez az oka a drlg*ságnak. A javaslatot nem fogadja el. Wolff Károly védekezik. Ezután Wolff Károly személyes kérdésben felel Fábián tegnapi beszédére. Azt állítja, hogy ő a Nemzeti Tanács előtt csak a magyar al­kotmányra és a magyar törvényekre esküdött, ezt is csupán azért tette, mert a király felol­dotta hivatalnokait a neki tett eskü alól és mert felettes hatóságok egyenes fölhívására kellett a Nemzeti Tanács előtt megjelenni. (Zajos köz­beszólások, ellentmondások a szociáldemokraták részéről.) Fábián azt is mondotta róla tegnap, hogy igazgatósági tagja az ÉME-nek és egyúttal el­nöke a birói és ügyészi egyesületnek s hogy ilyen körülmények közt az ébredő elemek a biroi székben is érvényesülnek. Figyelmezteti Fábiánt, hogy ő nemzetgyűlési képviselő és igy bírói funk­ciót nem gyakorolhat. Fábián kövei keztetésri tehát alaptalanok. (Óriási zaj és ellentmondás a baloldalról.) Állandóan azt kiáltják Wolff felé: Terrorista, gyilkos! Ernst Sándor viszont a padot verve ezt kiáltja a baloldal felé: „ Nem fogjuk tűrni a kisebbségnek ezt a terrorját /" Most a szoc áldemokraták még hangosabban

Next

/
Oldalképek
Tartalom