Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-09 / 232. szám

1924 október 10. SZEGED 7 A miniszterelnök és Nagy líince szenvedélyes vitája. A szolnoki pör a nemzetgyűlésen. Budapest, október 8. A nemzetgyűlés szerdai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után az inditványkönyvet olvsssák fel, majd az interpellációs könyv olvasására kerül a sor. Körülbelül negyven interpellációt jegyeztek be a képviselők és ezek letárgyalására a napirend után térnek át. Ezután a fővárosi törvényjavas­lat folytatólagos tárgyalására tér át a Ház. A fővárosi Javaslat. Az első szónok Petrovách Gyula, aki össze­hasonlítja a törvényjavaslatot a két elözö fő­városi törvényjavaslattal. Nézete szerint ez a törvényjavaslat csak akkor lesz jó, ha a két előző törvényjavaslatnak az üdvös rendelkezései benne foglaltatnak, a hibái pedig kiküszöböl­telek. Hosszasan beszél a javaslat részleteiről. Nem szavazhatja meg a törvényjavaslat 22 ik §-át, amelyben a belügyminiszter felmentését kéri az eddigi intézkedésekkel kapcsolatosan. A választójoggal kapcsolatosan azt kívánja, hogy a választójogosultságra szükséges helybenlakást 10 esztendőben állapítsák meg. Ezután hossza­dalmasan fejtegeti a közigazgatási kerületek szerint való választás jogosultságát és igazsá­gosságát. Ezután a szociáldemokratákkal, külö­nösen Farkas Istvánnal polemizál hosszasan. Farkast azzal vádolja, hogy a kommunista vá­lasztásokat vezette. Az uj választások névjegy­zékének elkészítése igen nagy munkát és költ­séget igényelne és nem tudja, hogy mit szólna a pénzügyminiszter ilyen ujabb kiadásokhoz. Altalánosságban elfogadja a javaslatot Az elnök az idő előrehaladottságára való tekintettel napirendi indítványt tesz. A legköze­lebbi ülés csütörtök délelőtt 10 órakor lesz a mai napirenddel. Kiss Menyhért személyes kérdésben szólal fel. Reflektál Berky Gyulának közbeszólására, amelyben azt állította róla, hogy híve volt a darabont-kormánynak. Hivatkozik arra, hogy egyszer már tisztázta magát ebben az ügyben és tagadja, hogy darabont lett volna. Berky Gyula válaszában kijelenti, hogy Kiss Menyhértnek nincs joga az erkölcsbiró szere­t pére, mert manipulált a Lloyd Bank és az Ujságüzemi részvényekben. Kiss Menyhért valótlanságnak nevezi Berky állításait és kijelenti, hogy^legális uton vásá­rolta a részvényeket. M* Ezután áttérnek az interpellációkra. Az inter­pellálók távollétében egy sereg interpelláció elmarad. Rupert Rezső a Somlóvidék katasztrófális terméséről, a lakosság nyomorának enyhítése érdekében interpellál. Kiadják a földmivelési és a kereskedelmi minisztereknek. A második in­terpellációjának elhalasztását kéri. A kinzáasal való vallatás ellen. Esztergályos János a következő interpellációt terjeszti a belügyminiszter elé: — Tekintettel arra, hogy a szolnoki tárgya­lás során beigazolódott, hogy a rendőri és köz­igazgatási hatóságok a gyanusitottaktól a nyo­mozati eljárás során a legsúlyosabb testi bán­talmazásokkal, éjjeli vallatással és egyéb kín­zással kényszeriteltik ki a beismerő vallomást, kérdezi, mit hajlandó tenni a belügyminiszter ezeknek a szégyenteljes állapotoknak a meg­szüntetése érdekében. Az igazságügyminiszter­től azt kérdezi Esztergályos János interpelláció­jában, hogy hajlandó-e a gyorsított eljárás alapján hozott Ítéleteket revizió alá vétetni, mert hiszen ilyen pörökben is beigazolódott, hogy az elitélt vádlottaktól bántalmazással és éjjeli vallatással kényszeritettek ki beismerő vallomásokat. Neveket és konkrét adatokat olvas fel arról, hogy a rendörök miként ver­tek össze és hogyan tettek egész életére be­teggé száz, meg száz ártatlan embert. Vanczák János: Kivisszük ezeket az adatokat külföldre, azután indithatnak pört ellenünk. (A karzat közönsége itt helyeslését és tetszését fejezi ki ) Az elnök kétszer is figyelmezteti a karzat közönségét, hogy tartózkodjék tetszésének, vagy nem tetszésének nyilvánításától, mert a ház­szabályok alapján a legközelebbi esetben a karzatot kiürítteti Nagy Vince viharos polémiája a miniszterelnökkel. A következő interpelláló Nagy Vince. Pole­mizál a miniszternek azon kijelentésével, hogy a nyugati államokban a konzervatív és impe­rialista gondolat az uralkodó. A miniszterelnök genfi beszédéről kijelenti, hogy annak elhang­zása után rendszerváltoztatást várt a kormány­tól. Garami és Lovászy büntetlen hizaengedé­sét követeli. (Helyeslés a baloldalon.) Horváth Zoltán itt a kormánypárt felé fordul s ezt kiáltja: „Egységes szovjetkormánypárt 1" Az elnök Horvátot rendreutasítja. Nagy Vince állandó zajban folytatja tovább beszédét és valahányszor Garamit és Lovászyt említi, a szociáldemokraták és a Rupert-párt tapssal és éljenzéssel tűntetnek a köztársaság mellett. Nagy Vince népcsalásnak nevezi a föld­reformot. Bethlen István gróf: Eddig ötezer holdat adtak ki és még egymillió holdat fognak ki­osztani I Nagy Vince: A genfi beszéd kapcsán azt kérdi a miniszterelnöktől, hogy miért képvisel más álláspontot akkor, ha a francia és angol miniszterelnökökkel tárgyal, mintha idekaza nyilatkozik. Kérdezi, mi az igazi álláspontja, legitimista-e, vagy szabadkirályi választó, miért fogadia a miniszterelnökségi államtitkárság József Ferenc kir. herceget érkezésekor. Miért vállalt követségi tisztet Ábrahám Dezső köz­társasági kormányában. (A miniszterelnök feötb szól: Hazugság, mesterséges rosszakaratú hi- I resztelés I) Ezután az orosz-magyar szerzidéaről beszél, . azt állítja, hogy egypár spekuláns • a Mező- ' gazdasági Gépgyárak érdekeiről van szó. Beszédét többször félbeszakítja a nagy zaj és az elnök a tanácskozás rendjét csak ismételt rendreutasitdssal tudja fenntartani. Szóváteszi Nagy Vince a Garami és Lovászy ellen kiadott vádiratot. Azt mondja, nem lehet óket nemzetgyalázással vádolni azért a röp­iratért, amelyet az lnterparlamentális Unió ülé­sén beterjesztettek. A gyalázkodás propagandája volt, szól közbe a miniszterelnök, mire óriási zaj tör ki a Házban. — Bűnpártolók, gyilkosok barátai I Orgovány / Siófok l kiáltoznak balról a kormánypárt Jelé. As elnök Hébelt és Esztergályos képviselőket ismételten rendreutasítja. A zaj azonban nem akart csillapodni, az elnök az ülést kénytelen felfüggeszteni. Szünet után Nagy Vince folytatja beszédét: A kormánypárt a szovjatszerződéssel a polgári demokrácia kialakulását akarja megakadályozni. A kormány kacérkodik a szovjettel. A követ­kező interpellációt terjeszti elő: Komolyan gondolja meg a kormány, hogy hajlandó-e demokratikus szellemben kor­mányozni és ha igen, nyomban terjessze be az általános választójogról szóló törvény­javaslatot. Hajlandó-e a numerus clausust eltörölni, az esküdtszék intézményét vissza­állítani, az internálótábort megszüntetni, a fegyelmi ítéleteket revizió alá venni, a gyüle­kezés, egyesilés és sajtószabadságot vissza­állítani és az orosz szovjetszerződés tervét elejteni. Hajlandó-e emberséges adópolitikát kezdeni, a detronlzációs törvényt betartani és a királyi családot el nem ismerni. A miniszterelnök válasza alatt többször föl kell függeszteni az ülést. Bethlen István gróf azonnal válaszol az inter­pellációra. A képviselő ur beszéde és interpel­lációja könnyes bizonyítéka annak, hogy miként lehet az interpelláció jogával visszaélni. (Nagy zai a szociáldemokratáknál, a szociáldemokrata képviselők fekigrálnak helyeikről és ugy kiabál­nak.) Bethlen tsván gróf: Csak akkor fogok be­szélni, ha csend lesz. Ugy veszem észre, hogy az utóbbi időben lábra kapott az a szokás, hogy amikor erről a padról az igazság hangzik el, tor­kunkra akarják szorítani a szót. Akárme.inyire kellemetlen is, mégis kénytelen vagyok az igaz­ságot megmondani és csak akkor fogok beszélni, ha ezt tehetem, ugy hogy ne csak a képviselő urak hallgassák azt, hanem az ország is. Az interpelláció joga azért adatott meg a kép­viselőknek, hogy a kormány ténykedéseit konkrét tények felhozásával ellenőrizzék, itt pedig állan­dóan feláll egy képviselő, aki az egész kormány­zat politikáját felölelő ítéletet mond és ezzel el­téríti a kormányt attól, hogy azokkal az ügyekkel foglalkozzék, amelyek napirenden vannak. Mint­hogy azonban ez már megtörtént, kénytelen va­gyok a képviselő ur állításaival szemben a magara álláspontját is precizirozni. Képviselő ur azt állítja, hogy én a szovjetmentalitással kacérkodom és hogy a kormány — nem tudom milyen — titkos megegyezéseket kötött. Rámutatott arra, hogy annak idején a Károlyi-kormány alatt a szovjet meg­alakulása tette lehetetlenné a demokrácia kifejlő­dését. Lehet, hogy itten a kommunizmuss tette lehetetlenné a demokrácia kifejlődését, de utalok arra, képviselő ur, hogy ön képviselte azokat az elveket és annak a kormánynak is tagja volt. (Erre ismét kitör a vihar a baloldalon, a szocialisták felugrálnak helyeikről és nagyatádi Szabó felé mutatnak, az elnök csak nehezen tudja a rendet helyreállítani). >vflH Bethlen Jstván gróf folytatja: Meg fogom magya­rázni szavaimat. Kiket látott a nemzet akkor ural­mon. Egy kis társaságot, amely a nemzet szeren­csétlenségét felhasználta arra, hogy saját magát politikai hatalomhoz juttassa s ezzel aztán vissza­élve, a jelszavakat, a közszabadságot, amellyel addig tele volt a szája, sárba tiporja. A képviselő ur a királykérdésröl is beszél. A képviselő ur is letette Károly király kezébe az esküt és ő volt az első, aki a köztársaságot prokla­máltatta és azzal a közszabadságokat megsértve a néptömegeket a szenvedésnek dobta oda. Ezzel sem elégedtek meg annak idején, hanem saját maguk részére hozatták azokat a rendszabályokat, amelyeket most szemére hánytak a kormánynak, hogy még mindig nem képes azokat mellőzni az egész vonalon. Ki volt az, aki az internálás rend­szerét meghonosította: Nagy Vince. (Erre ismét nagy zaj támadt a baloldalon, a miniszterelnök percekig nem jut szóhoz.) Sajátkezű aláírással el­látott okmány van erről. Ne prédikáljon vizet a képviselő ur, mikor maga adott példát a kommu­nistáknak,, hogy a polgári társadalmat rabláncra fűzzék. (Óriási zaj és tiitakozás a baloldalon.) Egy percig sem fél elmondani azt az országban, amit Genfben mondott. Végre elérkezett az ideje annak, hogy ezeknek a vádaskodásoknak hidra­fejét széjjeltapossuk. (Nagy zaj tör ki ismét, a szavakat nem lehet érteni s az elnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. A zaj még ezután is sokáig tart, a képviselők a terem közepén hevesen vitat­koznak egymással.) Elnök az ülést újból megnyitja. Bethlen István gróf: Nagy Vince azt mondta, hogy a béke teremtésének egyik módja az, ha az emigránsok amnesztiában részesülnek. Amikor Genfben volt és Apponyi elmondta beszédét, ak­kor az emigráció egyik tekintélyes vezetője gya­lázkodó iratot intézett a Népszövetséghez. De nem elégedett meg ezzel, hanem megküldte a Népszö­vetségben képviselt delegációk elnökeinek is. Ez az irat a valóságnak meg nem felelő állításokat tartalmaz, többek közt azt, hogy a közel jövőben fognak Magyarországon felakasztani 13 embert, akik annak idején a pécsi emigrációban szerepel­tek. Hazugságokat terjesztenek akkor, amikor a magyar kormány és a magyar nemzet egyik leg­első államférfia arra törekszenek, hogy az ország ügyét védelmezzék. Ez a hazafiság? Nagy Vince szerint az idő megérett arra, hogy ezek amnesz­tiában részesüljenek. Nem béketeremtés volna ez, hanem visszahozatala a bomlás csirájának, ami­nek segítségével újból kézbe szeretnék keríteni a hatalmat. Kétségbeesett erőfeszítéseket tesz arra, hogy a rendbontás minden formáját csirájában elfojtsa. Csodálkozik, hogy azért, mert egyezményt akart kötni a szovjettel, annak a kormánynak egyik tagja tett szemrehányást, amely kormány tudatosan adta át a kommunistáknak a hatalmat. Nagy Vince erre felugrik helyéről és ugy kiáltja a miniszterelnök felé többször: Hazudik, hazudik, hazudik ! Később az egész baloldal együtt kiáltja Nagy Vincével a miniszterelnök felé: Hazudik, hazudikI Az elnök nagynehezen csendet teremt. Kérdi a nemzetgyűlést, hogy indokoltnak tartja-e, hogy Nagy Vincét mentelmi bizottság elé utasítsa azért, mert rendreutasitás dacára is ismételten hangoz­tatta az inparlamentáris kifejezést. Az elnök kijelentésére a baloldal közbekiáltá­sokkal felel. Ismét nagy zaj tör ki. — Azonosítjuk magunkat vele l — kiáltják a szociáldemokraták cz elnök felé. — Tudatos ha­zugság! — kiáltja Peidl Gyula. Az elnök a nagy zajban úgyszólván kiáltozva teszi fel a kérdést, mire a nemzetgyűlés többsége Nagy Vincét a mentelmi bizottság elé utasítja. Bethlen gróf minisítereLiök ezután kijdenli, hogy Ugiori Gábor tanúsága szerint Károlyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom