Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-08 / 231. szám

4 * 2 B a » D 1294 október 8. doboz kerül elő, uj portékával: „abból adjon", siviija egy süldőlány, „nekem is", zúgja utána a kórus. A sátrasok mögött cigányzene pattogtatja a csár­dást. Hatalmas udvari sátorban járják a nemzetit, amúgy tápéiasan, rezgősen, apró lépéssel, hogy az ember ki ne fáradjon, de ha kell, reggelig birja... A templom tövében sovány kis állvány, olvasókkal, szentképekkel. Hajadonfejjel öreg bácsi lesi a vevőt. Az ő üzlete a mise előtt volt, még reggel, most a világi gyönyöröket vásárolják. A templom homlokzatával szemben ringlispíl és a durranós erőmérő. Itt majd mind férfiak állják körül a mutatványost. A körhintának, feltűnt, — nincs verklije. Égy ember fújja keservesen a „Három grácia"-beli apacsnótát. Azután egy tíz­éves fiúcska telepszik melléje trombitával. Végül a jegyszedő kisasszony odaáll a nagydob mellé s pufogtatja irgalmatlanul s olyan apacs ábrázato­kat fintorgat, hogy jobbnak láttuk továbbállni. összebarátkoztunk néhány tápéival. Nem az adó fáj, nem az árvizveszedelem, hanem a villany. — Látja kérem, ma már nagyon elkelne a villamvasut, meg a villamvilágitás. Az egész köz­ség úgyszólván naponta bejár Szegedre, este meg dolgozni szeretnénk, de nincs rendes világítás. Igy magyarázta az egyik polgár, a többi meg helyeselte. (Valóban, ha valamikor nem is volt üzletileg érdemes Tápéra kivezetni a villamost, azt hiszem, ma, amikor már a Somogyi-telep ezernyi lakója is Tápé és Szeged közé ékelődött, érdemes lenne nemcsak hatóságilag, hanem üzletileg is foglal­kozni azzal a gondolattal, hogy a villamosvasutat kivezessék Tápéra, esetleg ugyanez a vállalat szolgáltatná a Somogyi-telep és Tápé világí­tását is.) De a keservek elpanaszolásának is vége lett. Rácsöndült a tápéi uj harang, a falu népe bevo­nult a templomba, hogy az Urat köszöntse, aki esőt adott és napsugarat, aki a gyékényt meg­növeszti, szellőjével hajlóssá teski, aki mindegyi­künkön őrködik, mintha egyforma gyermekei vol­nánk az igazságot osztó Atyának. Szép holdvilág fényesítette a Tiszát, amikor visszaindultunk Szegedre az ősi tápéi templomból. A kocsi egyhangúan kattogott a tápéi legények danájára: „Tápén bucsu volt, Szögedébe nem szeret engem egy kislány . Lugosi Döme. A döntőbizottság megszüntette a közalkalmazottak villanykedvezményét. A szeptemberi villany- és gázfogyasztás „ideiglenes" egységárai. Szeged, október 7. (Saját tudósítónktól.) A j helyek, általában minden nem lakás, vagy annak villanyáram egységárainak megállapítására ki­rendelt döntőbizottság, ugy látszik, nagyon súlyos feladatot vállalt magára, amikor arra vállalkozott, hogy a gázgyár több izben módo­sított kérelme alapján eldönti majd az egységár­vitát. Végleges határozatát ugyanis egyelőre nem tudja, vagy nem is akarja meghozni, hanem ideiglenes jellegű határozatokkal csillapítja hó­napról hónapra a gázgyár és a város közönsége közötti feszültséget. Szeptember elején, amikor már mindenki a végleges határozat kihirdetését várta, kiderült, hogy a döntőbizottság csupán az augusztusi fogyasztás egységárait állapította meg azial, hogy végleges határozatát rövid időn belül közölni fogja a felekkel. A rövid idő, ha az ideiglenes határozat meghozatala óta eltelt harminc egynéhány napot rövid időnek lehet nevezni, már eltelt. A gazgyár időközben ismét módosította eredeti kérelmét és legutóbbi beadványában az egységárképlet mellőzését és hit hónapra szóló lix egységárak megállapítását kérte. A kérelemre a város hatósága és közön­sége nevében dr. Turóczy Mihály főügyész részletes teadványb3n tette meg észrevé eleit és mindennap várta a döntőbizottsági tárgyalás és hátán zathozatal időpontjának kitűzéséről szóló írtesitést. A döntőbizottság azonban még mindig nem hozta meg végleges jellegű hatá­rozatát, hanem október 4-én ismét ideiglenes jellegű határozatot hirdetett ki Budapesten. Határozatában csupán a szeptemberi áram­fogyasztás „ideiglenes" egységárait állapította meg. Ebből padig aira lehet következtetni, hogy végleges dön ésében visszamenőleges egységárak szerepelnek majd. És következtetni lehet arra is, hogy ezek az Ideiglenes határozatok tetemesen megdrágítják a döntőbizottság eljárását, amire szintén az áram fogyasztó közönség fizet majd rá néhány százalékkal magasabb egységárak formáidban ... Az október 4 én kihirdetett dönőbizottsági határozat értelmében a szeptemberbea e fogyasz­tott áram ideiglenes egységárai a köve kezők: Számlálón mért magánvilágitási áramfogyasztás hektowattonként 886 korona, a közalkalmazottak kedvezménye megszűnt. A kávéházak, éttermek, Üzletek, irodahelyiségek, gyógyszertárak, mü­mellékhelyiségei jellegével biró helyiségek vilá­gítása, áramegységára 1110 korona; a motorikus áramfogyasztás egységára a nagyipari üzemek fogyasztásáért 444, éjjeli fogyasztásáért 266 korona, a kisipari üzemek számára 630 korona az egységár. A városi közterületek világítására elhasznált áram, valamint a város pénztárából fizetendő minden egyéb világítási áram és a szinház áramfogyasztásának egységárai 533, a város motorikus áramfogyasztása pedig 373 koron ». Az árammérők használati dija fejében a legutóbb megállapi ott bér fizetendő, a csengő­reduktorok bére pedig 1500 korona. Az egység­árakba a három százalékos forgalmi adót is belekalkulálta már a döntőbizottság. A döntőbizottság, mint választott bíróság a szeptembe i légszeszfogyasztás ideiglenes egy­ségárait is megá lapította. Határozata szerint a gázmérőn mért magánfogyasztás egységára köb­méterenként — tekintet nélkül a légszesz fel­használási módjára — 3930 korona. A városi közterületek világításáért lángonként és égési óránként 768 lángig Auer-égők után 357, Invert­rendszerU égők után 464 korona fizetendő. A város pénztárából fizetendő minden egyéb gáz­fogyasztás köbmétere 2500 korona. A katározat végén szószerint a következő szakasz áll: „Az újonnan j lentkező gázfogyasztókra, a közvilágítás kiterjesztésére, a mü tűz eüen való biztosítására, a város részesedésére vonatkozó­lag, úgyszintén az 1893-ban létrejött engedélye­zési szerződést érintő határozmányok tekinteté­ben az 1924. évi január 28 iki választott bíró­sági döntés rendelkezései egyelőre változatlanul érvényben maradnak." Ez pedig azt jelenti, hogy a stabil korona mellett hiába emelkednek állandóan az egység­árak, a világítási viszonyok Szegeden nem javulhatnak. G5EREiP8CALY&«Jfc§£ különféle szin és méretben kaphatók LANDESBERG 5 cementárugyárban Alice Terry és Ramon Novarró a »Négy lovas« és a »Zendai fogolY« főszereplőinek legújabb filmje: SCARAMOU péntektől a SxéeSfoesiyi Moziban. Nyolcvanezer korona egy nyúl. Szeged, október 7. (Saját tudósítónktól.) Éppen a borongós időn tűnődöm, mintha ólom húzná lefelé a lábam. Most kapunk kóstolót abból az időjárásból, amelyben semmihez sincs kedve az embernek. A levegő még nem hűvös, de a meleg ritka és futó vendég. Éjszakára az ablakot csak a szomszédos szobában lehet nyitva hagyni. Nappal szomorú a szoba levegője és bánatos haldoklás Újszeged, ahól a fáradt faleveleket olyan irammal söpri egy-egy hirtelen támadó szélroham, mintha csapattesteket dirigálnának tűzbe. Nehéz a fej és nehéz a kéz ilyenkor, csak arra jó ez az idő, hogy a szabadban csatangoljon az ember. Vállán puska, előtte egy hü kutya. (Ámbár sose gondoltatok rá, hogy a kutya csak az em­berhez hü és nem a maga társához ?) A nyul ilyenkor megbúvik a rögök közt, lusta ő is, sokszor ugy kell felrúgni. A kocsizörgésre nem reagál, hagyja magát bekeríteni, ámbár rendes ember nem lő rá, amikor fekszik. Erre csak a szentjánosi oláh pap képes, aki még sose lőtt szaladó nyulat, ellenben a húsát felfüstöli. Egye is meg az öregapjával, ha van neki öregapja. A boltajtóból hirtelen rámveti megüvegesedett szemét egy néhai nyuszi. Egész gyenge süldő, az első, amit üzletbe hoztak, nem állhatom meg, hogy az ára után ne érdeklődjem. — Nyolcvanezer korona. Egy kissé mégis csak szemérmetlenség ez az ötvenezres szorzószám, akármennyire megdrágul­tak is a vadászati kellékek. Valamikor 80 krajcár volt a nyul ára, de csak az vette pénzért, akinek már senkije se volt a világon, hogy ajándékba kaphatta volna. A nyulat úriember csak tömegesen adta el, körvadászat után, amikor százával, meg ezrivel ritkították sorait uradalmakban. Ha vala­milyen vadásztársaságba tévedt a suszter, az ki­küldte becses nejét, vagy az inasát a piacra, hogy bocsássa áruba az elejtett vadat. Újszegeden Piílich Kálmán volt a legnagyobb nyulajándékozó, aztán Weiner Miksa következett utána, később pe­dig Pálfy Dániel. Az előbbiek meghaltak, az utóbbi abbahagyta a szokást. De ama régi időkben akár­hányszor fanyar arccal mosolygott a háziasszony, amikor feltűnt a szolgalegény. — Istenem, már megint nyulat küldtek! A körfogalom pedig igy történt meg. — A tanár urnák küldjétek el ezt a süldőt, je­lentette ki, vadászatról érkezve a gondos apa, kü­lönös tekintettel szeretett gyermekére, aki már megint intőt hozott családi teritékre és a fűszeres boltba. Tanárné őnagyságánál éppen két nyul volt pác­ban a kosztos diákokkal együtt. Ezek a kosztosok fölöttébb haszontalan lurkók voltak, rosszul tanul­tak, a leckét nem igen tudták. Ezért a tanár ur az iskolában büntetést szabott ki ráiuk. — Ma délben nem esztek a pecsenyéből. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a bünte­tések a hónap utolsó harmadában voltak a leg­gyakoriabbak. Hü neje konyhapénzi keserveit látva F. tanár ur már-már a levestől is hajlandó volt eltiltani diákjait. Most azonban még hónap eleje járta s, mon­dom, két nyul pácban, Tanárné hát azt mondta: — Illenék megajándékozni az adótárnokékat. Ugyanis szivem barátnéjától kaptam legutóbb azt i a kitűnő nőszeszély-receptet, amelytől — sajnos — büntetéssel tiltattak el konok rosszaságu koszto­saink. A nvul ezek szerint adótárnokékhoz vándorolt, ott huszonnégy óráig lógott az ereszet alatt. — A könyökömön nő ki már, mondta a ház ura. Végtére is nem ehetik az ember mindennap nyulat, néha jó volna egy kis malacpecsenye is. Adjuk hát oda valakinek. — Tán a patikuséknak, kockáztatta meg mama. Sose fogadnak el pénzt a Hoffmann-cseppekért. Patikusék épp expediálós munkában éltek, ez a nyul volt aznap mint olyan, a harmadik aján­dék. Finnyás gyomrú népek, csak szárnyast tud­tak enni, vadat nem. Tűnődések, fejtörések, melyik hova menjen, Mt kötelezzenek le velük. A körforgalmi nyul igy került a doktor úrhoz. A doktor ur rendkívül szívélyes ember, szép, hosszú recepteket ir, neki ugyan kidukál ujesztendőre egy kosárka vegyes minden (van abban parföm, szap­pan, púder, likőr, meg pezsgő), de évközben sem árt a jóbarátság ápolása. A közegészségi állapotok úgyis botrányosak, az emberek nem hajlandók megbetegedni, a recept ritkább madár a nyúlnál is. Doktor ur mosolygott ugyan az ajándék átvéte­linél, de szobájába vonulva komoly lett az arca. — Egyelőre elég a nyúlból, ránk romlik. Hanem tudod mit, asszony? Küld el a tainíréknak. Ott kosztos diákok vannak, nagyon megörülnek majd neki. Uj gyár létesült Szegeden! az Első Szegedi Kristálykeményitö Gyár amely gyárt: rlz&keményltőt, aranycslrlzt, buzakeményltőt dsxírlnt. i01 = Nagybani és kicsinyben! eladást z=

Next

/
Oldalképek
Tartalom