Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-26 / 247. szám

í924 október 26 8 ZSQKr Szeged karácsonyi ajándékkönyve nagyértékü gyakorlati tanácsadó lesz, aminőhöz hasonlóval magyar olvasó még nem rendelkezik s amely elsőrendű szakemberek tollából nyújt tájékoztatót a mindennapi élet valamennyi kérdésében. A Szeged karácsonyi ajándékkönyvére, tartalmánál fogva, mindenkinek szüksége lesz. Ha tehát figyelembe vesszük bolti árát, amely természetesen igazodni fog terjeaelméhez, tartalmához és szükségességéhez, ha továbbá figyelembe vesszük, hogy minden előfizetőnk teljesen díjtalanul kapja, a Szeged előfizetési ára leszállt az eddigi felére. Dobay Gyula társadalmi békét hirdet. Szeged, október 25. (Saját tudósítónktól.) Szombaton este a szegedi ügyvédi kar, mint az a boldog bégében is szokásos volt, a volt Bagics Rozál-féle vendégőben baráti összejövetelt tartott. A baráli összejövetelen megjelent az ügyvédi kamara] egész elnöksége s mintegy ötven ügyvéd. Ezen az összejövetelen figyelemre­méltó beszédek hangzottak el, amelyek kikíván­koznak a szük baráti vacsora keretei közül. Az első pohárköszöntőket Barta Dezső dr. és Pap Róbert dr. mondották, akik hangsú­lyozták az ügyvédi kar szo idaritását, majd ki­jelentetlék, hogy ennek a harmóniának át kell terjednie a társadalom más osztályaira is. Ezután Dobay Gyula dr., az uszításairól és iigatásairól ismert szegedi napilap főszerkesztője emelkedett szólásra. — Ha széthúzás van a társadalom különböző osztályai között — mondotta beszédében —, akkor az ügyvédi kar a társadalomnak az a résie, ahol semmi ok nincsen a széthúzásra. Indítványozom, hogy honosítsuk meg ismét ezeket a békebeli baráti összejöveteleket, az úgynevezett kamarai estélyek kere'ében. Ezeken az estélyeken jelenjék meg mindenki, fajra, fele­kezetre és vallásra való tekintet nélkül. Jöjjön el ide valamennyi ügyvéd családjával együtt. Ügyvéd és ügyvéd között nincsen különbség, \ csak a becsület és a tisztesség kérdése a lényeg. — Én ezt h rdetíem még akkor is, amikor a látszat ellenem szólt. Szegedről indult ki az utolsó időkben minden mozgalom ; Szegedről induljon ki a társadalmi kiegyenlítődés is. Majd ezt mondotta Dobay Gyula: — Büszke vagyok arra, hogy amikor a vá­ros élén állottam, senkinek sem görbült meg még a hajaszála sem. — Mindenütt ezt kellene hirdetni — szólt közbe valaki — Dobay igy folytatta bezsédét: — Én mindig ezt hirdettem. Komolyan je­lentem ki itt, hogy komolyan áhitom és kívá­nom, hogy ez a béke az egész társadalonra átterjedjen. Dobay Gyula beszédét a hallgatóság nagy tapssal fogadta, majd Barta Dezső dr. vála­szolt a felszólalásra és a*t a reményét fejezte ki, hogy ez a béke a legközelebbi jövőben meg­valósuljon. A baráti vacsorán elhangzott figyelemre­méltó fölszólaláshoz nekünk csak annyi hozzá­tenni valónk van, hogy ilyen hangokat nem­csak a fehér asztal mellett kell hangoztatni, de a népgyűlések poros dobogóján is, sőt még annak a lapnak hasábjain is, amely most Sze­geden a valódi destrukciót képviseli. már egy alkalommal megpróbálkozott a bocsá­natkéréssel s a megrágalmazott tsnár el is fogadta azt, e lenben a felsőbb hatóságok min­denáron ítéletet akartak. Mírkgráf védője, dr. Márton József a tárgya­lás elnapolását kérte a kulluizminisztérium táv­irati mrgkereséséig, mivel szerinte minden eshe­tőség megvan arra, hogy a minisztériumban megelégszenek az ügy bocsánatkérő elintézésé­vel. A törvényszék azonban elvetette a védelem indítványát azzal az indoklással, bogy a vád­lottnak az elmúlt négy esztendő alatt számtalan alkalma leit volna pertörlést kérni a minisz­té'iumtól A birói ág végül is 250000 korona Jő- és 50000 korona mellék birságra itélte a tanár rágclmazóját. Az itélet eiltn ugy a vád, mint az eli élt felebbeiés! jelenlett be. • fMMVMAMMMVWWMMWVMMVMMMM Megvi78gáják Froreich levele ését. Félhivatalosan jelentik: A soproni ügyészség a tegnapi nap folyamán megkeresést küldött a budapesti rendőrkapitányságnak, hegy Froreich Ernő dr. Alkotmány utcai lakásán tartson ház­kutatást és Froreich levelezéseit fog alja le. Tegnap délután a főkapitányság egyik iiszf­viselője de ektivek kíséretében kimen1 Frohreichék lakigába és az ott t-lálható összes levelezése­ket lefoglalta. A budapesti főkapitányság ezen ügyben semmiféle nyomozást nem folytat, ha­nem a lefoglat leveleket megküldi a soproni királyi ügyészségnek. Hir szerint a soproni ügyészségnek a levelek lefoglalásával az a célja, hogy abból megállapítsák, hogy Froreich és családja közt a gyilkosságot megelőzően tör­téntek-e a gyilkosságra vonatkozó megbeszélé­sek, vagy tervek. Rágalmazásért elitélték, mert elfogultsággal vádolt meg egy tanárt. Szeged, október 25. (Saját tudósítónktól.) Markgráf Vilmos volt féíegyházai tanácsnok, a szegedi köztisztasági telep volt igazgatója, még 1920-ban levelet irt a szegedi városi női felső­kereskedelmi iskola igazgatójához, amelyben vádat emel az egyik tanár elten, aki Markgráj leányának rossz évvégi osztályzatot adott. A szokatlan hangú levél elfogultnak, rosszakara­túnak festi le a tanárt, aki bosszútól vezérelve rossz osztályzatot adott leányának. A níi felső­kereskedelmi iskola tanári kara természetesen I nagy megbotránkozással vette tudomásul a szokatlan bangu levelet és a meggyanusitott tanár, felsőbb hatóságának hozzájárulásával, hivatalból üldözendő rágalmazás elmén emelt vádat Markgráf Vilmos ellen. A szegedi törvényszék szombaton tárgyalta a nagyérdekességü rágalmazási pört, amelynek folyamán Markgráf beismerte, hogy a levelet ő irla 8 hajlandó is annak tartalmáért bocsánatot kérni. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy Markgráf SCHLAMADINGER ERNY és HUNSTIGER JÓZSEF együttes hangversenye a Tiszában. (Harmónia) A Kass-kávéház ma éjjel 4 óráig tart nyitva BACK LILI ÉS TÁRSA Gyermekruha divatterme. Eredeti modellek. Fiu- és lánykaruhák készítése. SZEGED, Tisza Lajos-körut 91. II. TELEFON 14—38. 581 Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. (22) — Mért hallgassak? Hallgassatok til Tudom mit beszélek. Mikor a Betét-osztályon vollam, a lányok már messziről kiabálták: már megint hozza a pénzeket a nagyorrú moszjő Ber­zser... ez volt aztán az orr, rettenetesI — Drága Bibi — szólt Kapolcsy, szeretettel pihentetve tekintetét a leány finom kis arcán, lelkes szemein — bár a másvilágon is len­nének ilyen édes libuskák .. . Zsiráf, tegyetek majd a számba egy obulust, egy erszény pénzt is a lábaimhoz. Nemes ember vagyok, ne mondhassa senki az Elysiumban, jöttment koldus ez a nagyorrú piktor. Tegyetek a fiam szájába is egy obulust, ne szólhasson meg bennünket a vén Charon. Kevés helyet fog­lalt el... oly cseppség, szegény elfért egy hegedűtokban, kis tömzsi gyerek; az első dolgom az volt, mikor megszületett, megnéz­tem milyen az orra? Kis tömpe orr volt, szép kicsi orr, kedves kicsi orr, fitos volt, szavamra és én még fitosabbra csókoltam... Mi az Bibi? Sírsz? Tücsök ciripel. .. este van. Mári fiam nyisson ablakot. Köszönöm ... Szénaillatot hoz a szellő, mintha otthon lennék Zalában ... Julcsa néni, ha hazamegy Zalába, ha átmegy a Zala hidján... „Lassan hajts." En siettem . .. — Hallgass Csőrffykém, kimerít a beszéd •— esdekeli Zoé. Kapolcsy pillanaira behúnyla a szemeit. — Miről is beszéltem ? Álmodtam — szólt különösen elváltozott hangon — az Elysium­ban voltam... ciprusok vannak és lila virá­gok ... a fiam térdig gázolt bennük... s egy­szerre csak odajön ő... hogy bocsássak meg neki... Félénken, szégyenlősen nézett körül. — Mit gondolsz Zsiráf? Zsiráf torkában akadozott a szó. — Bocsáss meg neki Csőrffykém. — Úgy gondolod? Igazad lehet ... ki tudja, miféle benső parancsnak engedett... én láttam akkor éjjel . . . sikoltott . . . szép volt.. . haja mint az ében, szépen propor­cionált teste ... szemei... bőre mint az olajba fürdetett topáz ... Hány óra van ? Hét ? Szent­isten. Julcsa néni, mi van az üzlettel ? Gyorsan szaladjon haza Mári... bezárták ? Miért ? Miattam ? Mire való ez ? ,. . Majd jön valaki éhesen ... valami kis varrólány . .. Zoé . . . jöjj közelébb. Énekeld el a Doina Oltuluit nekem ... szerelem ... oly szomorú, mintha én volnék a szomorúság benne. A hegedűm a tied Zoé .. . mikor először énekelted e dall, jöttek a felhőim, szárnyukra emeltek s felvil­tek a bércekre, a havasokra, hol madár­szó sem sérti a csendet . . . dalodban olt láttam lábaim alatt a sziklák között a pász­tort, ki elvesztett juhait keresi, kesereg ... Most én vagyok ez a pásztor és keresem, keresem, hiába keresem elveszlett báránykái­mat... Zoé felállt, keresztet vetett és énekelni kezdett. Néma csendben kinyílt az ajió — egy ide­gen nézett be avval a bizonylalan pillan­tással, melyről leolvasható a gondolat, nem-e tévesztette el az ajtót? Egy másodpercig tar­tott csak ez a tétovázás. Belépett és sem jobbra, sem balra nem tekintve, egyenesen a beteghez ment, rápillantott, megfapinfotta az ülerét s csak most biccentett hidegen, szi­gorú arccal, alig észrevehetően a társaság felé s oly hangon, melyről senki nem tudta, gúny, vagy szemrehányás, megszólalt: — Koncert ? Zsúr ? Rokonság ? Feddő tekintettel nézett Márira, aki zavar­tan tépdeste köténye csücskét; látszott rajta, nagyon szerelne mondani valamit, de nem volt ideje erre, mert a szigorú arcú úr már tovább beszélt hideg fölénnyel: — Én feltétlen nyugalmat rendeltem a be­tegnek ... Halk zúgás morajlott át a szobán: — aaaa... — Furcsa népség — mormogta az orvos bosszúsan, aztán harckészen szembefordult velük. — Intelligens emberek maguk ? Feleletképen újra és élénkebben hangzott a moraj. Kapolcsy is felemelle fejét s felcsillanó sze­mekkel lelkesen velük mormolta: — Aaaaa... (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom