Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-19 / 241. szám

Egyes szám ára 3000 Ii>ppm KHHMOttVtg ti SnUMttw Hí ftcik fmac-am L (FS­lW»'l«&c3ia»sl saembon.) T»i»­•a isHHW.si«í«i" M81«M­41* MUA kl»ttel*™i nindM iftllDautB hl 2000 ki­T.bb. Köllwtttl *r»k I Bb jfnm Hrtybre 40000, Bwta­fpjtm ti vutkca «san (ki SZEGED •Irfletésl tnk i Félhatóboa 1 sm. 400, egy hatóbon 800 másfél hatóbon 1200. SzOveg­kOzt a százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 600U kor. SzOvegkózti közlemé­nyek soronként 6000 korona. Családi értesítés 45000 kor, V. évfolyam. Szeged, 1924 október 19, VASARNAP. 241-ik szám. Jelek az égen. Hetivá8áros csengelei magyarok, akik sohase hallották hirét a nagy turáni vezérnek, Lehner Istvánnak, Balsmbér ükonokájának, se Klebels­berg nagyurunk ébredő beszédét nem olvasták, ugyan ha olvasták volna, akkor se ütköztek volna meg rajta, csak csudálkoztak vein egy kicsit, hogy ez a Klebelsberger is ilyen bolond­ságokat teszé', pedig a zsidck okosan szoktak beszélni, — tehát csengelei magyarok újságol­ták ma a városháza kapujában, hogy rossz csillagok járnak. Ok ugyan nem igy mondták, hanem a maguk sz/p nyelvén ugy, hogy jelü­ket láttak az égön. ... Mintha Conradus Lycosthenes lelke elevene­dett volna meg a ködmönös magyarokban, aki ugyan talárt és biretromot viselt, de azért na­gyon okos ember volt négyszáz esztendővel ez­előtt, mikor a Liber prodigiorum-ot megirta. Abban Össze van keresgélve minden égi csoda, aminek nyomát találni a deák és görög Írók­ban, Piiniustól egész Nostradamusig. Meg is van illusztrálva szép fametszetekben valamennyi: a tüzes kerekek, a kis napokat fisdzó öreg napok, a megrepedt holdak, a lángoló keresz­tek, a tarajos csillagok és a többi herkentyűk. Csak az a furcsa például, hogy a rómaiak az actiumi csata előtt ugyanazt a sárkánykigyót látták, amit az Athená&beliek már évszázadok­kal azelőtt láttak a peloponnesosi dögvész ide­jén és a bizanciak másfélezer év múlva láttak Konstantinápoly elestekor. Az ember azt gondolná, hogy ez csak azért van igy, mert Conradus Lycosthenesnek kevés volt a kliséje. Szokott az igy lenni a régi könyv­csinálóknál és azért találta az ember ugyanazt a félreszaladt orrú férfiút, mint Jónás prófétát, Dátius királyt, Cicerót, Madarász Henriket és Szent Lajos francia királyt. De az égi jelekkel valahogy máskép van a dolog. N/ilván mikor baj van idelent a földön, olyankor az emberek mindig ugyanazokat a vészjeleket látják az égen. Mert arra a kérdésre, hogy miféle jeleket látnak az égen, azt felelték a csengelei magya­rok: — Hát mindönféle jelöket. Tüzes fenyüizála­kat, kerekeköt, körösztöket, mög egyéb ilyesöket. Kis Fotró Piros mán a sárkánkényól is látta, ahogy a Döncő szekerinek a rudjára csavar­gódzott, de nem tartott az, csak egy szömvilla­násig. Az ilyen beszédre csak azt mondhatja az ember, hogy hm, hm, vagy ejnye-bejnye, — mert nem szabad senkit a hitiből kiverni. Azon­ban a lapokból látható, hogy a tüzes fenyőket, a kereszteket, a láthatatlan kezektől dobált tűz­golyókat s az októbervégi csillaghullás káprá­zatait másfelé is látták. Majsán is, Örkényben is, Szalkszentmártonbsn is, mindenalt, ahol a föld gyermekei élnek, akik még szoktak felnézni az égre. Az újságok könnyed tréfa­sággal emiitik a vad próféciákat, amiket a projanam volgus az égi jelekhez füz. Igaz is, ki ne nevetne rajtuk? Éhség, háború, dög­halál? Hiszen tudnivaló, hogy ezeket a fene­vadakat nem az égből indítják utnik. Nem az Isten lábainál laknak ők, hanem idelent a föl­dön, köztünk és velünk, császári várakban, országházakban éB börzepalotákban. Hát igtz. Tudós asztronómások, akik kicir­kalmazták az égi tflzek futását és érccsavarok közé fogták a bolygók útját, sohase találkoztak még az égi mezőkön a népfantázia csodáival. Am az ősember, aki valamennyi csillagász voit, mind hitt bennük. S mikor az asztrái-valiások isteneit nyugdíjba küldte az ember, a középkor még mindig hitte, hogy a bolygók kraszíkációi igazgatják a földi életet. S lám, a modern okkullisták annyi század multán újra felállítják az asztrológusok régi tételét, hogy a föld élete csak az egek életének függvénye ... De hát ki veszi készpénznek az okkultisták bolondságait, akik le akarják ráncigálni az em­bert arról a magas polcról, ahova ültette magát ? Hogy a földi élet csak reflex mozgá?, amelynek indítója a körülöttünk rajzó csille gvilágokb*n lebeg ? Hogy tehetetlen pörgettyűk vagyunk egy ismeretlen etö kezében, fo&oly madarak egy fonálon, amely valahol a végtelenben végződve rángat bennünket kitanulhstatlan törvények sze­rint ? Hogy nincsenek erők, se emberiek, se fizikaiak, csak egy erő van, amely kristályokká töir öriti az atomokat, pirosra festi a rózsa szir­mát, a csókot kérő szájat, a hajnali eget, millió mérföldes lángokat lobbant föl a nspban a a napig érő gondolatokat az agysejtekben? Köl­temény ez, nem tudomány. Lehet, csakhogy a költök sokszor tanitotlák már a tudósokat s a primitív lelkek mintha éreznének valamit abból, ami! az uj tudomány tapogat: hogy vannak láthatatlanok a láthatók mögött. Jön az itélet napja —, mondják Csengelén az emberek s lehet, hogy csakugyan dübörög a messzeségben valami világkatak izma, aminőt János látott Pátmoszban. Jön a halál, ölében az uj élettel. Ez a dolgok örök rendje, az élet törvénye s ezt érzi a tudatlan ember, kint a pusztán, a lelkében égő jeleket vetitvén ki az égre. William Goods »A pénzügyi javulás lassú". London, október 18. Sir William Good a következő nyilatkozatot tette Magyarország sza­nálásáról : — A magyar szanálás iránt a legélénkebben éidekl'döm és büszke megelégedéssel kisérem figyelemmel azt sz állandó haladást, amelyet Magyarország a pénzügyi újjáépítés terén tett. Smith népszövetségi főbiztos igen ügyes jelen­tései és más oldalról jövő értesüléseink bizonyít­ják, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságá­nak feltevései jogosultak voltak és különösen örvendetes az, hogy Kállay Tibor volt pénz­ügyminiszternek az ál'ami bevételre vona'kozó várakozásai a tényleges eredményt felülmulta. Ezt Magyarország pénzügyi becsületességének és elvigyáza ossága tanúbizonyságának tekintik Londonban. Mindazonáltal ismeretes az is, hogy a pénz ügyi javulás lassú. Ezzel szemben azonban meg­állapítható, hogy immár szerencsésen leküzdöt­ték az inflációt és a folytonos értékcsökkenést. A hiteleszközök stabilizálódása alkalmával sem lehet azonban elvárni, hogy a szanálást meg­előzőleg beszerzett áruk árait a kereskedők le­szállítják, mert ez nagy pánikot idézne elő. Az átmeneti idő természeesen nem történhetik meg a fogyasztók érdekeinek sérelme nélkül. Szilár­dan meg vagyok győződve arról, hogyha a Nem­zeti Bank és a kormány továbbra is követi jelenlegi politikáját, akkor az árak lassú és állandó csökkenése nem marad el. A stabilizáció megnyilatkozó előnyei jelenleg is nagyobbak, mint azok a nehézségek, amelyeket a stabili­zációval kapcsolatban lehetetlen elkerülni. Aranyérmet kapott Nagyatádi­Budapest, október 18. (Saját tudósítónk tele­fonjelentése.) A tegnapi minisztertanács nem foglalkozott a kisgazdakövetelések ügyével, mi­vel a kirgazdakivánságok tárgyalására kiküldött bizottság még nem kezdte meg munkáját. A tárgyalásokat csak a jövő héten kezdik meg, amikorra nagyatádi Szabó István is bekapcso­lódhatik, aki a legközelebbi napokban kapja meg a felmentéséről szóló kormányzói kéziratot. Politikai körökben meglepetésül fog szol­gálni az a hir, hogy a kormányzói kézirattal együtt megkapja nagyatádi Szabó István a ko­ronás arany érdemérmet is, sőt a kormányzói kézirat teljes elismerését fejezi ki nagyatádi Szabó Istvánnak miniszteri működéséért, ezzel a teljes elismeréssel szabályszerűen jár együtt a polgári érdemrend, vagyis hivatalos meg­jelölésén a koronás arany érdemérem ado­mányozása is Ez az érdemérem rendkívül magfrs kitüntetés, mert közvetlenül a Szent István-rend középkeresztje után következik. Nagyatádi Szabó Istvánnak szánt érdemérem zö'd szalagon levő ölkoronás ezüst nagyságú aranyérem, az egyik oldalát a magyar korona díszíti, a másik oldalán a hármashalom látható a két kereszttel és a következő felírással: Signum Laudis, 1922. Végre megszűnik az országos főkapitányt állás. Az országos főkapitányi állás megszüntetésére nézve a minisztertanács egyik résztvevője kije­len'ette, hogy ezen kérdésről a minisztertanács ugyan nem tárgyalt, azonban már befejezett ténynek tekintendő az országos főkapitányi hivatal leépítése, illetve ezen állásnak a meg­szüntetése, amely már a legközelebbi jövőben meg is történik. Az ellenzék egyöntetűen fog harcolni a büntetőnovella ellen. Az igazságügyi bizottság rövidesen tárgy Ini fogja a büntetőnovellát. A plénum előtti tárgya­láson az ellenzék mindenesetre egyöntetűén fog fellépni a büntetőnovella keresztülvitele, különö­sen a drákói szigorúságú sajtószakaszok tör­vényerőre emelése ellen. Egyelőre még nem tör­tént döntés, hogy mikor kerül a novella a nemzetgyűlés elé. A kormány azonban szüksé­gesnek tartja a büntetőnovella mielőbbi életbe­léptetését és ezért az a szándéka, hogy a bizottsági tárgyalás után lehetőleg minél ha­marabb a Ház elé terjeszti a javaslatot. Négy valorizációs törvényjavaslatot készit az Igazságügyminiszter. Nagy meglepetést keltett gazdasági körökben az a hir, hogy az igazságügyminiszter valori­zációs törvényjavaslatokat készit elő. Ezek a hirek a mai napon megerősitást nyertek és be­avatott forrásból közölték velünk, hogy az igaz­ságügyminiszter négy valorizációs javaslatot csinál, amelyekkel a kötelezettségeknek és jo­goknak négy csoportját fogja felértékelni. Ezek a csoportok a kCvetkezők: 1. Az örökösödési kérdésekből származó követelések. 2. A bal­eseti kártéri>ésekből eredő követelések, amelyek a vasúti és ipari balesetekre egyaránt vonat­koznak. 3. A nyugdíjintézetek kötelezettségeinek valorizálása. 4. Az állami közszállitásokból eredő tartozások. Az igazságügyminisztérium munkálatairól kiszivárgott hirek szerint a kor­mány mérsékelt valorizációra gondol mind a négy kategóriában. November közepén nyújtják be a költségvetést. Bethlen István gróf miniszterelnök szomba­ton hosszabb megbeszélést folytatott Korányt Frigyes báró pénzügyminiszterrel, Szabőky Alajos államtitkárral és Jakab Oszkár minisz­teri tanácsossá, a költségvetési osztály vezető­jével az 1924—25. évi költségvetés összeállítá­sáról. A tanácskozás befejezése uíán Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter ír unkatársunk­nak a következőket mondotta: — A miniszterelnökkel a kőltrégvetésröl szóltak a tanácskozások a végső részietek te­kintetében. Esek a tárgyalások még egy hétig

Next

/
Oldalképek
Tartalom