Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-18 / 240. szám

Egyes szám ára 2000 ttapgna tVJtfmairtNihf *v »<>Mo«i¥«. ifit »vák V*7>m.-«tea i. ;)»». i4l'n«>olᥫ) unnom.) »»]»• m twsjk.»*<»««j" «fni)Bi» m k«» M»«?ei*v«l mindn* ««vac ntn ui 2000 fc* JJMi. RJöH>«itíii árafti Bk? íSKHWa kalytm 40.no, «W0». «».»» ptMkxa 450OT * « SZ1GED •trírtni UK > fcinaunoa I mm. 4UU, eity b»»at>un 8UC Bil'tl baaábon 12U0. Szöveg kSzI U százalékkal drágább Apr6 Mrdetet 10 izölg 8000 kor. SiOvegközti knzlenrt. nyék toronkánt 0000 koron*. Családi árlesités 45000 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 október 18, SZOMBAT. 240-ik szám. A későn ébredő. Gyalay — vane, ki e nevet nem ismeri? Ezt a nevet néhány esztendő óta állandóan lehetett olvasni, de hogy tulajdonképen mi az érdeme és dicsősége Gyalay Mihálynak, azt már bajosabb volna megmondani. Gyalay lapszerkesztő volt, de a cikkei inkább sajtópöröket és birói itéle eket hoztak neki, mint babérokat. Gyalay ébredővezér volt, de a nemjeti reneszánszot inkább bombák elrejtésével és kiosztásával szolgálta, mint alkotó munkával, vagy teremtő ihlettel. (Ezekről a bombákról később elvbarátai megállapították, hogy kakaóbombák voltak, de azért az erzsébetvárosi és a csongrádi robbanások alkalmával mégis valódi halálesetek fordultak elő, igazi áldozatokkal.) Gyalay Mihály lapszerkesztő és ébredővezér közben idegen ingót rongált, rágalmazott, nem is egyszer, gyilkosságra is szövetkezett, a zalaegerszegi internáló tábort is meglakta, pedig még csak kommunista sem volt, sőt a fehér terrornak volt hive hosszú és szomorú esztendőkön keresztül Ez a Gyalay Mihály, ugy látszik, az ügyetlenebb és a tehetségtelenebb felelőtlen elemek közül való, aki annyira jutott szegény, hogy még felelnie is kellett neki a felelőtlenül elkövetett hazafias fölbuidulásaiért. Mi őszintén szánjuk őt, mert hiszen nála valamivel külömb dolgokban ludas és sokkal hangosabb legények még mindig „magyar faj" bálványainak vannak kikiáltva, ha nem is a Duna jegén, de legalább is Cegléd piacán és a csongrádi vásáron. Ez a Gyalay Mihály szintén nagy fiu volt valamikor és elég jó ideig volt nagy fiu, hirdetve és gyakorolva azokat az igéket és eszmikPt amelvek Lebner István mámoros agyát Kfik á nemzetgyűlés közpon.i Ütéssel ellátott 2S£« üléstermében é* minden kényelemmel hl b n Ez a Gyalay Mihály a Haller I*tv?n kulturgondolatait vallotta, a Zákány ílvula nemzetvédelmét hirsonázta, a Vasek Frynft eazdaságpotitikáját követte, a Francia Kis MihAiv vilézsSét és önzetlenségét glorifikálta. mÍ már egy kicsit tovább mozgott a föld, még í magyar föld is, ma már Wolff Károly is azt kexdi hangoztatni a nagy parlamenti mos kodás közben (választások előtt állunk, tisztelt polgártársaim), hogy ő mindig a halt-dás hive volt és a munkásság barátja, de azért még se változott meg annyira ez a magyar glóbusz, hogy kellőképen érthető lenne K ' Milyen hatalom és tekintély volt még pár esztendeje ez a jámbor Gyalay Orgovány és Csongrád között, mint a Hazánk szerkesztője és mint hazánk hű fia 1 Hányan féltek és remegtek tőle, például csak Jászkarajenőben is, hogy a bűnös Budapestről ne is beszéljünk 1 Trema Bizánctól — kiáltotta fokosa nyelére és bombája zsinórjára támaszkodva Keö Kucsera barátja, az ébredővexér. Tempi passati I Ma orvosi bizonyilvánnyal kopogtat a boldogult Haiánk infranzigens volt szerkesztője a szegedi törvényszék kapuján. Gyalay Mihály beteg? Mi azt hisszük, hogy beteg itten más is, beteg az egész ügy, amelynek zászlaját a Gyalayak bontották ki és amelynek ólmos botjait és kakióbombáit is ők lobogtatták. Későn ébred mostanában a Sörház-utca elcsendesült és elbusult lakója és ébredése nagyon fájdalmas, nagyon keserves, nem is annyira ébredés az már, mint inkább jó budükeszi fajvédő magyarsággal: katzenjammer I „63 vármegyét nem lehet visszaszerezni tanulatlan ifjúsággal " Lendvai nem akar zsidót látni. — A kultuszminiszter nem tud haragudni.. hogy keiiokepen ertnetö lenne az a pálfordulás, amellyel volt bajtársai és elvtársai egyszerre cserbenhagyták ezt a szegény Gya]ay Mihályt, akl círín é8 e«*edí» van, pedig még mindig a Sörház-utcában lakik, abban a bázÍTaJET nemré«en még vigan hozták ki 1 ESöíkf,» ne™ éPPen a napvilágra, inkább a hold halavány fényére. Gya'ay Mihály a Sörház-utcában ugy látszik ktsön ébred mostanában, nagyon későn és nagyon fájó fejjel ébred, mert lám tegnap reggel megint nem tudott eljutni a szegedi törvényszék Vid-tanácsa elé, ahol elővezetés terhe mellett felelnie kellett volna egy nyilatkozatáért, amelyet egyik szegedi ébredőtársa érdekében ut annak idején, amikor ez a szegedi ébredőtárs is sokkal, de sokkal éberebb volt, mondhatni fürgébb és mozgékonyabb, ruganyosabb és tevékenyebb, annyira, hogy még a szegedi szinház legmagasabb pont/ára is könnyedén és szédülés nélkül fölkuszott, hogy ottan elemi fölháborodásának és fölbuzdulásánsk wabsd folyást engedjen. Hiábi, ezek a szép romantikus Siurm és Drang idők már kezdenek a jótékony feledés homályába merülni és még <reg fogjuk érni, hogy a szegény jó Gyalay Mihály az ébredő foglalkozást, amely csak a (örvény szigorát és Zalaegerszeget szerezte meg neki, föl fogja cserélni más, hasznosabb és' eredményesebb, hogy ugy mondjuk, produktívabb és kevésbé veszélyes foglalkozással. Budopest, október 17. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra előtt nyitotta meg Scitovszky Béla elnök Az elnöki bejelentések után közli az elnök a Házzal, hogy Lendvai István és Pakots József a főiskolai ifjúság magatartása tárgyában napirend előtti felszólalásra kértek és kaptak engedélyt. Lendvai István a Selmecbányái, illetve a soproni erdészeti főiskola rgyik hallgatójától október 10 iki kelettel levelet kapott, amelyet itt felolvas. A levél azzal kezdCd k, hogy az ottani ifjúság az erdészeti főiskolán maga között zsidót nem tür meg. Békében u^yan riikán előfordult, hogy volt a főiskolának zsidó hallgatója, azonban a zsidóságnak a háborúban és a forradalmak alatt való szereplése folytán erre a főiskolára zsidó be nem teheti a lábát. Pakots József: Ez a fajvédők hangja. Ezt ők tanítják. A nemzet reménysége. Lendvai István (tovább olvassa a levelet): | A két zsidó hallgató beiratkozol, azonban ' helyzetüket tarthatatlannak tartván, eltávoztak. ' Miután ez megtörtént, újból a nyakunkra í küldték őket azzal az utasítással, hogy ez a \ két zsidó tanuló pedig minden körülmények között hallgatni fogja az előadásokat. A rektor I

kijelentette, hogy mindenkinek egyjormdn joga van az előadásokat hallgatni és ha a két zsidó hallgatót be nem engedik, akkor bezárják a főizkolát. Talán akad — irják tovább a levélben — ennek az ügynek a nemzetgyűlésen pártfogója, mert nsgyobo szüksége van az országnak a nemzeti gondolkodású Sopronra, mint a nyavalyás rothadt, zsidóktól megfertőzött Budapestre. (Mozgás a baloldalon.) Farkas István: Ez a nemzet reménysége l Pakots József: Gyönyörű hang l Lendvai: Az ország egész főiskolai ifjúsága szolidaritást vállalt a soproni hallgatókkal és az egész országben diáksztrájkot rerdeztek. Ez ugyan Budapesten már megszűnt. Az a veszedelem fenyeget ezidösierint, hogy az ország egész főiskolai ifjúságának a tanulását emiatt a két zsidófajból származó egyén miatt fennakadás fenyegeti. Az egész Keresztény Magyarország vallja, hogy Magyarország történelmi összeomlásában a zsidóságnak volt a legnagyobb része. Sándor Pál: Aljas hazugság t Lendvai István: Valamint az is, hogy a bolsevizmus felidézésében is a zsidóságnak vott a legnagyobb része. Sándor Pál: Aljas hazugsági Önöknek több részük volt benne 1 Lendvai: Amikor a bolsevizmus nak nevezeit zsidóuralom után tetemre hivták a bűnös Budapestet, a zsidók napokig nem mertek kimenni sz utcára bünük tudatában. Az ifjúság ezekben a napokban plakátokat látott az utcán, amelyek felsorolták a zsidóság nemzetgyilkos bűneit. A plakátokon azt olvashatták, hogy a fővezér katdja majd megbünteti mind a felső, mind a külső ellenséget. Sok képvise ő köszönheti mandátumát az ébredő magyarok tevékenységének. Sándor Pal és Rassay Károly egyszerre kiáltják: Ez igazi — Rassay Károly:" Azért kell feloszlatni a Házat és újból választatni, de nem ébredőkkel l Zsidók és svábok. Lendvai: Nem szeretem, ha foglalkozni kell a zsidókérdéssel, jobb szeretnék zsidót nem látni. Sándor Pal: Csak svábok ne volnának a világon l Lendvai (Sándor Pál felé): Önök miatt van ébredés 1 Kabók L&jos: Nem lenne kenyere, ha nem volna zsidókérdés 1 Ebből él 1 Felkiáltások a baloldalon: Mit csinálnának az ébredők zsidók nélkül? Lendvai litván ezután a Ház hozzájárulásával Istóczy egyik 1876-ból való beszédéből idéz, amelyben a zsidókat jellemzi. Megmondottam már az ismert szegedi beszédemben, hogy a zsidóság ne vigye oda a dolgot, ahol a program el van vetve. öt év eredménye. Ezután Pakots József emelkedik szólásra és terjeszti be rendkívüli interpellációját. — Mély szomorúság fog el — kezdi — amikor ma beszélnem kell a magyar főiskolákról. Ezek az események, amelyek a magyar főiskolákban az utóbbi időben Játszódnak le, de amelyek már öt év óta hasonlóképen lejátszódnak, odavezetnek, hogy tegnap tanulási sztrájk tört ki a magyar egyetemeken és főiskolákon. Előttem szóló abban a szellemben tárgyalta ezt az ügyet, amely szellem az eseményeket idáig vezette. A moatani kormányzati rendszer intézményesítette a felekezeti villongásokat. Drózdy Győző: A numerus clausus az oka mindennek 1 Pakots József: En bementem az egyetemre és felkerestem a rektor urat, aki teljesen megryugtató kijelentéseket tett. Azt mondt*, hogy az egyetemi ifjúság egy része csoportokba verődött és igazoltatásokkal meg akarta akadályozni az előadások megtartását. Nehogy a dolog elmérgesedjék, a rektor ur elrendelte a tanítási szünetet. A rektor ur maga mondta el nekem hogy vele is megtörtént, hogy az egyetem Szerbi utcai kopajaban bajtársi ifjak állták útját. A rektor ur elszomorodottan panaszkodott, hogy a szigorlatra igyekvő kispapokat sem akarták beengedni az egyetem épületibe. Szeder Ferenc: Szép keresztény erkölcsök I Pakots József: Kéraem, hol a tanszabadsági uivasom a kultuszminiszter urnák a nyilatkozatát, hogy az egyetemen a tanítási rend érdekében nem kellett intézkedni. Hát hogyne kellett volna 1 Milyen álláspontot foglal el a miniszter ur a bajtársi szövetségekkel szemben ? Litai Ernő: Talán ezirányban a honvédelmi miniszter urat kellene inkább megkérdezni 1 Főiskolai különítmények. Pakots József: Az ifjúságot azonban még sem lehet felelőssé tenni mindazért, ami történt. Elhitették az ifjúsággal azt, hogy az ország sorsát kezében tertja. Megtörtént az is, hogy ennek az ifjúságnak a kezébe fegyvert adtak Förster Elek: Ki ellen ? Pakots József: Kivezényelték ezt az ijjusd-