Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-02 / 226. szám

SZEGED 1924 október 2. Hajós Kálmán iadilványáboz a pénzügy- j miniszter hozzájárul. ' Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter vála­szolva az elhangzott felszólalásokra, rámutatott arra, hogy pénzügyminisztersége idején figyel­meztette a közvéleményt, hogy erós megrázkód­tatások lesznek, amiért ót meg is támadták. Ezek a megrázkódtatások azonban a valóság­ban kisebbek, mint amilyeneknek látta. A kor­mány a beruházások tekintetében mindent meg­tett. Négymillió aranykorona helyett hat és fel­millió aranykoronát fordított beruházásra. Ta­tarozásra 100 milliárd, vidéki közmunkákra pedig 10 milliárd kölcsönt fordított. A szociál­demokrata szakszervezet kimutatása szerint a munkanélküliség csökkent az utóbbi időben. A lett intézkedések tehát éreztették hatásukat. A forgalmi adórendszeren a kormány változtatni fog. Nem osztja Marschall Ferencnek azt a nézetét, hogy a jövedelem- és vagyonadó meg­állapításánál az értékelésre merev utasításokat adjon a kormány, mert a merev szabályok még több panaszra vezetnek. Ezután bemutatta azt a rendelet-tervezetet, amely szabályozza, hogy azok a vállalatok, amelyeknek telepe és székhelye nem ugyanazon községben van, a forgalmi adót hol es mikor tartoznak leróni. A bizottság a rendelet kibocsátásához hozzá­járul és elhatározták, hogy a legközelebbi gyű­lést a jövő héten fogják tartani. Tanáctkoüós a nemzetgyűlés uj ülésszakáról. Bethlen István gróf miniszterelnöknél szerdán délelőtt nagyfontosságú tanácskozások folytak. Már a kora délelőtti órákban a nemzetgyűlés elnökségét fogadta a miniszterelnök. Scttovszky Béla, Huszár Károly és Almássy László, az egységes párt ügyvezető-igazgatója jelent meg nála. Értesülés szerint az október 8-én kezdődő ülésszaknak munkaprogramját vitatták meg és a tanácskozáson elhatározták, hogy mindenek­előtt a fővárosi javaslat tárgyalását fogják foly­tatni, a további program felöl az egységes párt október 9-én tartandó értekezlete fog határozni. December végéig befejeződik a köz­élelmező minisztérium felszámolása. Mint ismeretes, már harmadik hónapja tart a közélelmező minisztérium felszámolása. A felszámolással kapcsolatban először Bud János vált meg a miniszteri tárcától, majd pedig Prónai György báró ment át politikai állam­titkárnak a miniszterelnökségre. A miniszté­rium tisztviselői közül már csak az állami szolgálatban lévők vannak a felszámolásnál, a többieket részben végkielégitették, részben pi­dig különféle más állásokban elhelyezték. A magasabbrangu tisztviselők közül többen na­gyobb és éppen a közélelmezéssel kapcsolatos vállalatoknál helyezkedtek e», sokan a forgalmi adónál kaptak állást Bud miniszter segitségével. A háztulajdonosok az uj vagyonadórendeiet ellen. Budapest, október 1. A kormány, mint isme­retes, kiadta a mult évi jövedelmi és vagyon­adó bevallásra vonatkozó rendeletet. A rendelet intézkedéseit az egyes gazdasági érdekeltségek kifogásolják és máris mozgalom indult meg a sérelmes szakaszok helyesbítése érdekében. Kü­lönösen a háztulajdonosok kifogásolják a ren­deletnek a vagyonadóra vonatkozó szakaszait s a minap elhatározták, hogy memorandumban kérik a pénzügyminisztertől sérelmeik orvoslá­sát. A Háztulajdonosok Országos Szövetségé­nek elnöksége a pénzügyminiszternek átnyújtotta a háztulajdonosok sérelmeit msgában foglaló memormdumot. A memorandum igazságtalan­nak tartja, hogy a rendelet az 1923. évi nyers lakbér 100-szorosára becsült a házak 1923. évi értékét. Hivatkozik arra, hogy a korábbi törvé­nyes intézkedések a házértéket az évi lakbér 16 szorosában állapították meg. Az eladott házak stalisz ikája szerint a mult év decemberében a házak vételárának átlaga nem haladta meg a novemberi lakbér 13­szorosát. A 100-szoros értékelés tehát 5-szörös­nél is nagyobb értéket állapit meg, mint amennyit a házak eladásánál elérni lehetett. A háztulajdonosok azt kívánják tehát, hogy a vagyonadó szempontjából a házak 1923 de­cemberi értékét az 1923 novemberi lakbér 18­szorosában állapítsák meg. A memorandum szerint, ha a vagyonadót a tervezeit mértékben vetnék ki, akkor ez fel­emésztené a mult évi nyers házbérjövedelem legnagyobb részét. Az ehhez járuló többi súlyos adó, a közüzemi költségek, valamint a házak fenntartási költségei elviselhetetlen defi­citet rónának a háztulajdonosokra és lehetet­lenné tennék a házak helyrehozását, amelyre pedig most már égető szükség volna. •**************A****AMM**MMMWMB A Népszövetség gyűlése. Genf, október 1. A Nemzetek Szövetségének mai nepirendjén szerepel elsősorban a maga egészében a döntőbíróság, a biztonság és a leszerelés kérdése. Moita elnök 10 óra 40 perckor nyitja meg az ülést. A szokásos for­mábrn felkéri a két bizottság elnökét, Littleton Groont és Politiszt, hogy fogli Ijanak helyet az emelvényen, úgyszintén Benest is. Politisz a maga klasszikus világos előadásában még egy­szer ismerteti a jogi bizottság munkáját. Em­lékeztet azokra az esetekre, amikor a jegyző­könyv nem kerül alkalmazásra, így a már meg­lévő békeszerződések esetében is. Marx kancellár uj pártalakitási terve. Berlin, október 1. A szélsőségesen jobboldali német nemzeti párt, amely köztudomás szerint a legtekintélyesebb taglétszámmal került leg­utóbb a Reichitagba, a kormányba akar jutni. Maga Mirx kancellár polgári blokkot akar ala­kítani, amelyben természetesen a nacionalisták is helyet foglalnának. Ámde ezt nemcsak a szociáldemokraták, hanem maga a katholikus centrumpdrt is ellenzi. Merényletet terveztek Massaryk ellen. Brünn, október 1. Mint a Brünner Tages­boote jelenti, a nagyszombati rendőrség tegnap a Massaryk elnök ellen irányuló merénylet terre miatt négy embert letartóztatott. Elsősor­ban egy Matlák nevü munkásról van szó, aki három más munkással együtt Kistapolcsányba akart utazni, hogy ott az elnököt megölje. A letartóztatott embereknél négy kilogram ekra­zilot találtak. A német kölcsön. Berlin, október 1. A német kölcsön kibocsá­tása közvetlen küszöbön áll. A Berliner Tage­blatt értesülése szerint a kamatláb hét százalék lesz, a kölcsön kibocsátási árfolyama pedig kilencvenhét. A külföldi piacokon a német kölcsönnek jelentős sikere lesz. Női szakasz. Nyár volt és két gyorsvonatnak kellett talál­koznia egy kis állomáson, amely tele volt néppel. Izgatott nyaralókkal, akik most érkeztek, vagy tovább igyekeztek, szórakozást keresőkkel, akik­nek a stációhoz való séta hozzátartozik a napi­rendjükhöz. Nem volt semmi dolgom, ültem a j koíferemen és vártam a kocsira, ami értem jön. Egy nagyobb társaságról látszott, hogy együvé tartozik. Központja hatalmasan megtermett idős ur volt, az arca kékre borotválva; lustán szivta a szivarját és hallgatta a fiatalabbak beszédjét. Valami lótémát tárgyaltak, de igen nagy pauzákkal, látszott, hogy kimerítették s már csak a maradé­kán rágódnak. De egész viselkedésük tartózkodó udvariasság és diszkréció volt az idős úrral szem­ben, amit mondtak, azt is mintha neki mondták volna. Az öreg egyébként egy fonott karos-szék- ' ben ült. Ebéd utánra járt az idő, egy kis álmosság te­lepedett a világra, emésztés. Akkor berobog az egyik gyorsvonat, egy percre megáil, senki se száll le róla, két utas felkapasz­kodik, már megy is tovább. Az ablakok tele kí­váncsi fejjel, nők nyakán szélesre nyitva a bluz, legyezgetik magukat. Valaki mormolja a Wagon Lits feliratot s nagy füstöt fuj az öreg ur. i A szempillája félig lecsukódott, az ajka mosolyra nyílt. Társasága izgatottan kezdte figyelni. — Női szakasz! — olvasta akkor hangosan le az öreg ur az egyik vasúti kocsi ablakának táb­lájáról az irást. Utána megint elmosolyodott. Egy agárformáju ur állt hozzá legközelebb. Rop­pant hosszú és szörnyen vékony. Járásközben derékszög alakjában tartotta a karját, megold­hatatlan problémát adva fel ezzel nekem, hogy ugyan mennyi idő kell hozzá, amig az ember be­tanulja ezt a szép pózt? Olyan az, mint a rántott csirke szárnya az asztalon, éppen csak a zuza hiányzik belőle?»^ Az agár ur harsányan elkacagta magit, mire odaszaladtak a többiek is. — Mi az, mi az? — Pompás! A kegyelmes ur megjegyzése min­dig találó. Most is azt mondta: női szakasz. Valamennyien a tovább guruló vonat után néz­tek, tul volt az már a sorompón, azonban a derű kezdett általánossá válni. A társaság egyik tagja térdnadrágban volt, a lábán szarvasbőrbetétes félcipő, a szemén monokli. Gazdász nem lehetett, mert az bagaria cipőt hord s a teheneket nem monoklival fixirozza. Ez most leszedte a fél-szemüveget, annyira rázkódott a ne­vetéstől. — Megengeded, kegyelmes uram, hogy ezt majd tovább meséljem ? Nagyon jó, naggyon jó 1 Az öreg ur hátravetette magát a fonott székben s arcán az a derű játszott, ami a jó embereket fogja el, mikor érzik, hogy boldogságot teremtettek maguk körül. Teszem azt, ilyenek lehetnek a ki­rályok is egy-egy adótörvény szentesítése után. A szivart tartó kezét egy kissé megemelte s bá­gyadtan legyintett vele. — Ugyan, kérlek, nem érdemes . . . A mutatóujja mozgásából azonban kiolvastam az aggodalmat, hogy tiltakozásának eredménye lesz. — Végtére, tette sietve hozzá, végtére . . . Az agár terelte össze a társaság tagjait, zúzá­sabb volt minden zúzánál, beszélt, magyarázott, ráncigálta a kabátjuk gombját. — Kérlek, megáll egy pillanatra a gyorsvonat, jóformán semmi az egész, mert meg kell állania, hiszen a menetrendszerüség is igy kívánja, aztán tovább megy, mert a telep forgalmi, illetve statisz­tikai jelentősége nem akkora, hogy hosszasabban időzzön s akkor a kegyelmes urnák elég ez a pil­lanat arra, hogy kihalássza a legjelentősebb mo­mentumot. Mondhatnám, megtalálja sok ézer kagyló közül azt, amelyik a gyöngyszemet rejti. — Mint ahogy mindig fején találja a szöget, adta be a véleményét egy nagyon gömbölyű idő­ses ur. — Kérlek, kapott a szón a térdnadrágos, az élet tele van problematikus lehetőségekkel. En tudok hatalmas parlamenti szónoklatokról, ame­lyekre izgatottan várt az egész ország s mégis hamar elenyészett a hatásuk. Viszont máskor egy közbeszólás évekig tartó nevezetességre tett szert A kegyelmes ur is most nagy mélységekbe világí­tott két kurta szóval, ami itt volt előttünk, de nem vettük észre. Ehhez az ő szeme kell. Nem igaz ? A kegyelmes ur szivta tovább a szivarját, ha­zudnék, ha vakmerően azt merném állítani, hogy kényelmetlenül érezte magát. — Ugyan, gyerekek, mondta nagyon lustán, szinte duruzsoló hangon, igazán nem érdemes... — Mert szerény vagy, kegyelmes uram, tor­kolta le a roppantul gömbölyű. Hát jól van, meg­van annak is a maga helye és ideje, de a kutya­fáját, ami jó, az jó, akár szerény az ember, akár nem. — Ismerek egy újságírót, mihelyt találkozom vele, elmondom neki, vágott bele a szóba az agár és ebben a pillanatban szorosabbra lapult oldalán a derékszögű háromszög. Azt hiszem, tompaszö­gűvé készült. — Zsidó? — kérdezte az agrár-utánzó. — Azt hiszem igen, de ebben az esetben nem tesz semmit Az majd megérti és megérteti min­den mélységével együtt. Mert, remélem kegyelmes uram, nem akarod velünk elhitetni, hogy nem volt mélység a szavaidban. Én érzem, hogy sok min­dennek a reflexeként mondtad, amit mondtál. A kegyelmes kezet nyújtott barátjának. Itt már nincs mentség, leleplezték, hát muszáj állani a következményeket. S ahogy föltekintett, látszott rajta, hogy tud hinni önmagában. — Hát szó sincs róla, de mit csináljon az eiji­ber, ha olyanok vagytok, mint a fináncok és min­dent észrevesztek. Kellemes, méhdongás-szerű hang morajlott vé­gig a társaságon, egyszerre mozgott mindenki, ille­gették-billegették magukat, nem volt elég hely, hogy valamennyien a kegyelmes ur látókörébe jussanak összes mosolyaikkal, hódoló hajlongá­saikkal egyetemben, — maga az öreg ur nagyot fujt a szivarfüstjéből s gyermekes duzzogással folytatta s tréfásan megfenyegette a környezetét: — Az embernek, mint például nekem ís, aki annyit mozogtam a nyilvánosság előtt, vigyáznia kell minden szavára. Pléne, ha ilyen betyárokkal kerül össze, mint amilyenek fi vagytok. ... Roppantul sajnálom, hogy a szenzációs be­szélgetésből nem tudok többet. Megérkezett a kocsim. Bob.

Next

/
Oldalképek
Tartalom