Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-01 / 225. szám

10 SZBQED 1924 október 1. mozdítására $zclfcá t, ebbSl személyi hitelt egyáltalán nem nyújtanak, sőt még az eredeti célt is éppen csak megközelítik, hiszen a jóhangzásu milliárdok csak 1,290.000 aranykoronát Jelen'enek. Az iparosság terve az, hogy állami segítséggel nagy, országos hitelakdót szervez, amely a méltányos igényeknek legalább egyrészét ki tudja majd elégiteni. Ehhez természetesen a pénzügyi kormányzattól kérnek tökét az iparosok, viszont a mai szoru t viszonyok között aligha kapják azt meg. Tanácskozás a Máv. tarifamérsékléséről. A kereskedelmi minisztériumban kedden délelölt beható tanácskozás folyt a vasúti tarifák mérséklése agyében. Az értekezletet Tálray Elemér helyeiies államtitkár vezette és azon résztveitek az államvasutak ügyosztályainak vezetői, valamint a szakminiszterek képviselői is. A tanácskozás egyrészt a tarifamérsékléssel foglalkozott, másrészt általános jellegű tarifakérdések körül mozgott. E tanácskozással párhuzamosan Ripka Ferenc kormánybiztos és Dessewffy Aurél Keleti Dénessel, a Máv. elnökigazgatójával értekezletet tarlott. A tanácskozások a kora délutáni órákig húzódtak el. Keleti Dénes, a Máv. elnökigazgatója a következőket mondotta: ,A tarifák leszállítására vonatkozóan a tárgyalások meglehetősen jól haladnak, holnap valószínűleg már döntés is lesz." Seypel cáfolja a dunai Bics, szeptember 30. Seypel szövetségi kancellár a nemzeti tanács keddi ülésén tartott fejiegetésd soián rátért a Benes cseh külügyminiszternek luiajdonilott vámunió, vagy dunai konföderáció tervire. A szövetségi kancellár megállapította, hogy ö tudakozódott a dolog iránt s kiderül», hogy Beneshez semmi ilyen megbízást nem terjesztettek be és hogy 5 — a kancellár — a maga részért! szintén nem foglaiFelujulnak a gázgyárral való egyezkedési tárgyalások. [A polgármester megsürgeti az egyezkedési tervezet elkészítését. tervét. kőzik ilyen természetű ügyekkel és hogy természetesen az a követelés, vagy szándék, hogy Ausztria lépjen be a kisántántba, vagy egyikmásik hatalmi csoportba, vagy pedig a dunai föderációt alakitsák meg, szóba sem került. Ami a gazdasági sorompó megszüntetését illeti — mondotta a kancellár —, mi természetesen a sorompóknak fokozaatos megszüntetését óhajtjuk. Szeged, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) A gázgyár Ugye, ugy látszik, ismét napirendre került a városházán. Nemrégen ismertetlük azt a betdványt, amelyet a szegedi légszeszgyár központi igazgatósága intézett a gáz- és villanyegységárnak mrgáiiapitására kirendelt döntőbizottsághoz, illetve választott bírósághoz és azt kérte, hogy az eddig alkalmazott egységárképlet mellőzésével szeptember elsejétől kezdődőleg hat hónapi időre fix koronaösszegben állapítsa meg az egységárakat. Kérelme alátámasztása érdekében hivatkozott a korona árfolyamának tartós stabilizációjára, a szénárak fokozatos lemorzsolódását azonban nem vette figyelembs. Azt is kérte a gálgyár központi igazgatósága, hogy a döntőbizottság szüntesse meg a fogyasztás kategorizálását, szüntesse meg a közalkalmazottak eddigi kedvezményeit és járu'jon hozzá ahhoz is, hogy a nem lakásjellegü helyiségek világítására elfogyasztott áramért ugyanannyit számlálhassanak, mint a rendes magánfogyasztásért. A gázgyár kérelmét észrevételezés végett leküldie a döntőbizottság elnöke, dr. Turőczy Mihály tiszti főügyésznek, aki már fel is küldte észrevételeit. Tiltakozik a gázgyár kérelme a fixegységárak bevezetése ellen, az egységáiképlet további fenntartását kivánja. Abbsn az esetben pedig, ha a döntőbizottság mégis teljesítené a gázgyár kérelmét, inkább az alapszerződés egységárait állapítsa meg aranyértékben, de helyezze érvénybe i szerződés minden más pontját is. A döntőbizottság még nem döntött az észrevételezett előterjesztés fölött, sőt a tárgyalás napját sem tűzte ki, egyelőre tehát bizonytalan, hogy milyen álláspontra helyezkedik. Ettől függetlenül a ás formában mégis fölmerült ismét a gázgyár ügye a városházán: a jelek szerint felujulnak azok a tárgyalások, amelyek a gázgyár is a város között felmerült megváltási pör likvidálását célozzák. Néhány hónappal ezelőtt — mint ismeretes — a közgyűlés kemény harcok és viták uián a tanács, helyesebben a polgármester javaslatára elhatározta, hogy a gázgyár ellen inditott megváltási pőrét — melynek elvi részét a város javára jogerősen eldöntötte már a királyi Kúria — szünetelteti és a gázgyár központi igazgatóságával megkezdi az egyezkedő tárgyalásokat annak az alternatív ajánlatnak az alpján, amelyet a polgármester kapott a központi igazgatóságtól. A közgyűlés akkor megjelölte azokat a feltételeket és módokat is, amelyek mellett hajlandó a kiegyezésre. így kimondotta, hogy legszívesebben a részvénytársasági forma e fogadásához járul hozzá. Eszerint a gázgyár és a város közös részvénytársaságot alakítanak, a város lemond megváltási jogáról, az uj részvénytársaságban pedig azé a féé lesz a majoritás, aki több alapítási értéket visz a vállalatba. A város tanácsa a közgyűlés határozata alapján felhívta a gázgyár központi igazgatóságát, hogy a részvénytársaság részletes tervezetét sürgősen dolgozza ki és azt küldje le a város tanácsának. A polgármester erre levelet kapott a központi igazgatóságtól, amely arról értesítette, hogy a részletes tervezet szeptember elsejéig Szegeden lesz. Szeptember elsejére azonban csak egy vázlatos tervezetet kapott a tanács, a vállalat elnöke ugyanis, aki irányította az egyezkedést, súlyosan megbe'egedett és nem vehetett részt a tanácskozásokon. ! A tanács pedig ugy határozott, hogy a gázgyár ajánlatával egyelőre nem foglalkozik, hanem megvárja vele a polgármester hazaérkezését. Azóta a kérdés szóba sem került a városházán. A gázgyár központi igazgatósága a részletes tervezetért nem küldte el, a tanács sem foglalkozott az üggyel. Most azonban mégis napirendre kerül a gázgyárral való kiegyezés ügye ismét. A polgármester most a részletes tervezeteket megsürge'i a gázgyár központi igazgatóságát, mert e érkezeinek látja az időt arra, hogy a kérdést véglegesen lezárják a városházán Az Emberi Jogok Ligájának propagandája Francia- és Németországban. Páris, szeptember 30. Az emberi jogok franciaországi és németországi ligája, mint az Ere Neuvelle irja, elhatározta, hogy október folyamin propagandamozgalmat indi*. Francia tekintélyek Németországban, német tekintélyek pedig Franciaországban mondanak beszédeke'. A francia liga részéről Basch egyetemi tanár, Verraux tábornok és Buissen lesznek a szónokok. Német részről Kessler, Kutschevszky, Hellmuth von Gerlach és Gumbel tart előadást Franciaors7ágban. szombat október 4, fél 9 QJtfWllllSlIiyi órakor a Belvárosi Moziban Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. Másnap hozzáfogott Oliva arcképéhez. A kis földszintes udvari szoba egyetlen ablakán gyéren szűrődött be a világosság, az átellenes fal piszkos sárga reflexe megfeküdte a levegőt és lehelellenné torzított minden színt. Oliva arckifejezése gyakran változott. Fiúsan pajkos volt, kihívó, kacér, máskor lágyság ömlött el vonásain, gyermekded ártatlanság. Kapolcsy szemérmetesnek, könnyen pirulónak, szentnek szerette volna Olivát s ilyennek akarta megfesteni. Minden tudását, szeretetét belevitte munkájába, de a kép nem lett Oliva arcképe. Kapolcsy látta ezt s a gyötrelmet, melyet e fölött érzett, csak növelték Oliva megjegyzései. — Ez ki ez ? Én ? No már azt kikérem magamnak. Ilyen mamlasz vagyok én ? . .. Ni, hisz ez a Prunyik Marcsa, aki varrótűket szeretett enni... Máskor ártatlan arccal megszólalt: Mondd te, úgye ez a fancsali feszület? ... Nem is tudtam, hogy az én arcom csokoládéból van. Kinyújtotta nyelvét, ahogy csak tudta s nyalogatta ajkát, arcát. Kapolcsyban felvillan! ezekben a pillanatokban, hogy milyen bölcs dolog lenne a vásznat darabokra hasítani, a leányt kidobni, visszatérni a régi élethez, a fiúkhoz, Julcsa nénihez, de ehelyett a hiúságán és művészi önérzetén ejtett sebek fájdalmát mosolygó arca mögé temette. — Értse meg Oliva, a kép még nincsen készen, ez még csak vázlat, ez még csak aláfestés, ez még nem az igazi, várjunk, * türelem kis hercegnőm ... — és festett és o | gyötrődött tovább. Végre is azonban elé kelí lett állnia az igazsággal. Készen a festmény, az ülések befejeződtek. Oliva összecsapta a kezeit. — Kész? Ez? Különben hála Istennek. Csakhogy . . . Inkább ülnék Illaván ugyanennyi esztendeig ... No de most aztán vigye és adja el ezt a majomkirálynőt. — Ez is volt szándékom, — felelt csüggedten Kapolcsy s felvilágosította Olivál, hogy ez nem is akart arkép lenni, hanem tanul[ mányfej akart lenni s mint ilyen, Pinkert úrj nál biztosan vevőre talál. Megérkezett a válasz hazulról. Annyi pénzt nem küldhetek, írta a mostohaapja. Hoszszasan értekezett a szárazságról, takarmányhiányról, sertésvészről s végül kijelentette, hogy ezúttal kivételesen és egyszersmlndenkorra harminc forintot küld. — Pipaember — morogta Kapolcsy — pipaember. Oliva az orrát fintorgatta. — Harminc bükk ... nesze neked Velence. Egy fogamra is kevés. Ugy látszik — mondta aztán kicsinylőleg, — maga még kérni sem tud. Miért nem irta, hogy öngyilkos lesz, ha nem kapja meg I a pénzi. Van egy unokatestvérem a 39-eseknél, ez minduntalan ír haza, hogy eltörött a puskája, húsz forintba kerül az összeforrasztása, különben öngyilkos lesz. Az öregek eszük nélkül küldik a husz bükköket. Kapolcsy mosolygott. — Édes kis csirkefogóm 1 — Engem nem is fizettek volna ki aprópénzzel, — tüzelt Oliva — különben harminc forint... az is jobb a semminél.. . harminc forintból ... Elhallgatott, komoly, bánatos arcot vágott. Kapolcsy azt hilte: belát a lelkébe, Velence fáj neki... — Hagyjon engem a maga ostoba Velencéjével, — tört ki hirtelen haraggal Oliva — úgyis tudtam előre, hogy nem lesz belőle semmi. Kapolcsy sóhajtolt és elővette hegedűjét. A hegedű megértette őt. A hangok rezgő hullámai szárnyukra emelték s az ábrándok boldog országába vitték. Ezüslös patak csobogott, virágos réten munkások daloltak, erdőszélen zörrenve nyílt ki egy ablak, mintha szeme volna egy kicsi háznak, benéz s szelíd, kedves tekintet tűz vissza szemébe ... Egy leányka .. . madonnai arccal s ő olt áll mellette, fekete bársonykabátban, megszépült arccal s gyönyörködik benne ... különös hangok ... különös színek ... olajszínek... Oliva ... — s a hegedű sírt, zokogott. Oliva duzzogott s vörösre dörzsölte szemeit« — Milyen jókedve van magának. — Nekem ? — Igen, magának. Vagy talán én muzsikálok a nagy jókedvembe? — Miért olyan bánatos az én kis hercegnőm ? Oüvának felragyogott a szeme. — Szeretnék valamit mondani. Ha nem haragszik ... Egy fehér ruhára volna szükségem. — Tehát ez 1... — gondolta Kapolcsy — elég lesz harminc forint? — Édes, édes — kacagott Oliva — mintha I csak ki lett volna számítva — és megcsókolta Kapolcsy orra hegyét. (Folytatjuk.)