Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-14 / 210. szám

1924 szeptember 14 SZEGED 11 Karinthy Frigyes. i. Ö ma a legkomolyabb magyar író. (Ezért érzi, hogy nehéz neki szatírát nem Imi.) Komo­lyan veszi a művészetet, akár az életet. Neki az irás vér és velő. Mert az agyával ís érez és a szivével is gondolkozik. Vagy talán mondjak ugy, ö az első magyar iró, aki mélyen és iga­zán átlátta, hogy itt nincsen dualizmus, hogy igaza van Wildenek, a valődi művész nrndig kritikus és — teszi hozzá Karinthy — a valődi művészet mindig egy neme a kritikának. Persze, a szó teremtő értelmében. Mivel ő ma a leg­komolyabb magyar iró, csak természetes, hogy kinevez ék vicces embernek, mint ahogy a mii hazai kritika megállapítja egy Ady paródiáról, hogy az a legmélyebb Ady-versek egyike és Ka­rinthy legkomolyabb könyvéről hallgat, zavartan hallgat. (Gyulai Pál, jöjjön el a te országod!) 2. Karinthy paródiákkal kezdte és ez a végzete lett neki. Ezek a paródiák volt k eddig a mo­dern magyar irodalom legkomolyabb és leg­alaposabb kritikái. Ugy hatottak, ma még in­kább ugy hatnak, mint tegnap, holnap még jobban, mint ma, akár egy tömeges szobor­leleplezés. (A leleplezésen van a hangsúly.) Az ilyen bátor és tehetséges stikli után az írónak vagy kitekerik a nyakát, vagy pedig megálla­pítják róla, hogy ez a legény a csárdában! Karinthynak karriért hozott az Igy irtok ti és egyúttal ezután paródiát láttak abban is, amit tragikust komolysággal irt. (Pedig ő a paródiáit is tragikus komolysággal irta.) 3. Nem vetted észre, nyájas olvasó, jobban mondva, kritikus olvasó, hogy mennyire nem röghözkötött és hogy mennyire nem aszfalthoz­kötött ez az iró, aki pedig igazán magyar és pesti? A repülőgép az ő legkedvesebb és leg­alkalmasabb járműve, az aeroplán, amely fer­dén mutatja a tájakat, a végielenség távolából, madártávlatból, szinte metafizikai magasságból és a jövő Karinthy igazi birodalma, a holnap reggele, amely biztosabb, mint a tegnap, amely elmúlt, mert a holnap jönni fog, a hol­napot nem lehet kijátszani, a holnap ott szuny­nyad a mának méhében, övé az élet és a győzelem! Karinthy utrpista, mint korunk és minden korok legigazabb és legbölcsebb gon­dolkodói és vívódói, utópista, mert ő a nietz­vschei értelmében vett jó európai, aki hisz a tudásban, améy üdvözi', hisz a gondolatban, amely megvált, hisz az igazságban, amely min­denható (ha ma még lehetetlennek is látszik) és hisz a kulturában, amely a homo sapienst emberré tette és hisz abban, hogy az ember egyszer valamikor majd. szolidáris lesz az emberrel l 4. Karinthyról nem lehet elmondani, amit Aris­toteles formulázott Platón kétlábú tollatlan álla­táról: ő nem zoon politikon. Nem. 0 anti­politikus. Mert igazán művész, mert valóban kritikus, mert utópista. 0 már régen tudta, amire a magyar irodalom legjobbjai is csak hosszú és keserves tapasztalások árán jöttek rá, hogy a leghelyesebb és legeredményesebb politika: irni, írni és írni. Gondolkozzál is dolgozzál I: ez az uj evangéliumi mondás van Karinthy minden műveinek homlokára írva. A genfi konferenciánál többet jelent egy jó könyv, amelyet csöndes magányban írtak. A létek dol­gai a' fontosak, a lélek forradalma a világ­megváltó, a lelket kell gyógyítani, hogy Európa, az emberiség beteg teste fölépüljön. Karinthy freudiBta, de éppen ugy descariesista, jpino­zista, kantista és karinthysia is. A világ titkai­nak és a lélek mélységeinek csöndes búvára, amellett csöndes apostol is. A haladás híve, de nem a azaladásé. Ezért nem tömörült soha semmi tömörülésbe, amely máról holnapra akarta megváltoztatni a föld színét. Ó, a filozófus, mélységesen és fájdal­masan érzi, hogy minden tett igaztalanság. És tudja, hogy azért cselekedni kell l Königin. das Leben ist doch so schönl — mondja ő' Schiller hősével és fájdalmasan mo­solyog hozzá. 5. Mindig azzal Jönnek elő a „barátai* és a „tisztelői", hogy miért nem ír valami nagyot, valami nagyon komolyat? Ö erre komoran mosolyog. Vagy mosolyogva elkomorodik. Egy kis könyviárat irt össze eddig, egy egész nagy életre valót, mint általában a „lustaságukról" híres magyar hók, mint Biódy Sándor, skit Karinthy is igen szeret és nagyrabecsűl. Egy kis könyv­iárat irt össze eddig Karinthy, aki mindössze harminchat esztendős és ebben a könyvtárban vin minden: regény és dráma, novella és vert, kroki és tanulmány, víg é* vérei, a bohóza­tcstól a tragikusig, sz aktuálistól az örökké­valóig. írói és emberi (ez egy) hajlandósága min­denkor erősen vonzotta a végletes lelki élmé­nyek és állapotok felé. Az örülfség Ingerelte fantáziáját és érzését, mint az állatok királya az oroszlánszeliditőét. Pedig a lelke, a szel­leme, egész lénye — egészség, ö a valódi bon sens irodalmunkban. A tiszta ész, amely kritiKát gyakorol örökké. Az előbbi hasonlatom sántít. Inkább talán ugy érdekli öt az őiüíet, mint az elmeorvost. Móta a világ megörült és a mi kis tilágunk még külön, nagyon sok Smith főbiztos résztvesz a pesti tőzsde szanálási munkájában dolga van Karinthynak. Ugy jár, kél a poli­lika, élet, irodalom, művészet berkeiben, mint Cbatcot a poüklínikán. Kevés tanársegédje van és napvon sok gyógyíthatatlan betege. De ő biaik. 0 oívcs és humanista. (És humorista.) 6. A versei, ez külön fejezet. 1924-ben eddig tőle olvastam a legmélyebb hangú, Irgerőiebb kízengésü, legigazabb hú ú uj verseket. Férjt­líra. (Magyar Stríndberg — mondaná Har­mincad Lajos.) Végre ismét egy költő, akinek van mondanivalója. Es aki el tudja mondani a magáét. És kölfő, költő, költő. A verskulfuráról beszélt nekem tegnap, bitlel éa áhítattal, a versről, amely szent éa amelyet hirdetni kell, mint az igét hirdették az apos­tolok. Egy Heine-verset idézett és hozzátette halkan: — Valljuk meg, nagy kölíö volt. Karinthyiól ís ezt fogja vallani a bálás utó­kor, amelyet, remélem, mindketten meg fogunk még érni. Juhász Gyula. Budapest, szeptember 13. Smith népszövet­ségi főbiztos ma délelőtt még Genfben tárgyal és ma este utazik vissza Budapestre. HétfCn reggel fél 7-kor érkezik vissza a magyar fő­városba és még a jövő bét elején hozzáfog a Magyarország szanálásáról szóló negyedik jelen­tésének elkészítéséhez. A jövő héten részt vesz a főbiztos a budapesti tőzsde szanálására meg­indult tárgyalásokon és Bud miniszterrel együtt kidolgozza a megindítandó intézkedések tervét, illetve a bankok vezetőinek utmutafásokat ad a szűkségesnek mutatkozó intézkedések ügyében. A genfi konferencia. Vita a kémiai hadviselésről. Genf. szeptember 13. A Nemzetek Szövet­sége közgyűlésének mai folytatólagos tárgyalása során igen érdekes vita indult meg az úgy­nevezett kémiai hadviselésről. Érintette ezt a kérdést a plénum előtt mondott beszédében gróf Apponyi Albert is, akinek különösen az a kijelentése keltett nagy figyelmet, hogy Magyar­országnak nem engedik meg a gázvédő eszkö­zök gyártását, holott a legtöbb állomban javá­ban gyártják a mérgező gázokat A leszerelési bizottság eőtí igen érdekes adatokat mondott erre vonatkozólag Tánczos Gábor altábornagy, aki részletesen ismertette, hogy egyes államok­ban milyen nagyszabású tevékenység fo yik a mérges gázok gyártásának kifejlesztése és töké­letesítése érdekében. Táncos altábornagy ki­emelte, hogy szerencsére a mérgező gázok tökéletesedésével párhuzamosan halad a védő­eszközök tökéletesedése is. A védekezés azon­ban csak akkor lehet hatályos, ha ezeknek az eszközöknek használatától senkit sem zárnak el és azt idejében megszokhatja a lakosság. Meg­újította azt a javaslatát, amelyet már a mult évben előterjesztett és amely annak idején e fogadásra nem talált, hogy t. i. tegyék lene­tővé a világ minden országának a védőes? kö­zök használatát. Javasolta, hogy a kfzgyülés kérje fel az egyes kormányok közreműködését a bizottságnak a kérdésre vonatkozó munkás­ságához. A Kolban-blzottsőg sok hivatalnoka. Genf, szepfember 13. A negyedik főbizott­ságnak a nemzetek szövetsége költségve'ése tárgyalása során Tánczos Gábor tábornok a magyer küldöttség nevében arra kérte a fő­titkárságot, hogy adjon felvilágosítást arra vonatkozólag, hogy mire való a Kolban vezetése alatt álló kisebbségi ügyosztályban a nagy­számú hivatalnok. Miután ezen ügyosztály a kisebbségi kérdésről semmiféle speciális tanul­mányt nem folytatolt. Tanács felszólalása után Kolban hossza­sabban magyarázkodott és védte az ügyosztály munkásságát. A bizoltságban dr. Bárányi Zoltán azt kérle, hogy a közgazdasági és pénzügyi osztályban fdveendő két uj állás egyikét magyar embernek adják, mivel magyar ember még nincs a főtitkárság személyzetében. A fegyverkezés korlátozása, Cenf, szeptember 13. A Nemzetek Szövet­ségének közgyűlése megbizta a fegyverkezés korlátozásával foglalkozó bizottságot, hogy a kormányoknak garacciatervezefre adott vá­laszai mellett vizsgálja meg azokat az ujabb tervezeleket is, amelyek a fegyverkezés korlá­tozásának és a kölcsönös katonai támadásnak kérdésében érkeztek be a bizottsághoz. Ilyen tervet dolgozott ki az ujzeelandi Hyde is. E terv értelmében nemzetközi konferencián kel­lene meghatározni a tagállamok fegyverkezésé­nek általános csökkentését. A Nemzetek Szö­vetségének meg kellene szabnia azt is, hogy sz egyes államok mekkora hadifelszereléssel rendelkezhetnek. A terv legérdekesebb pontja az, amely egy tábornokokból, tengernagyokból és tudósokból álló legfelsőbb vezérkar létesítéséről szól. Ez a vezérkar parancsnokolna a nemzetek szövetsé­gének szolgálatában lévő haderők felett és az eshetőségeket számbavéve, hadműveleti terve­ket dolgoznak ki. A haderőkhöz tartoznának a tagállamok egyesített csapatai. Háború esetén elsősorban azoknak az államok­nak kellene fellépni a békét megbontó ország ellen, amelyek legközelebb esnek hozzá. A ter­vezet értelmében a tagállamoknak nem szabad I külön szövetségeket kötniök, miután ez a há­! borút megelőző idők veszedelmes szövetség I rendszerére vezetne. A tisztviselői szorzószám állandó marad. Budapest, szeptember 13. Korányi Frigyes pémügymmiszfer az ország gazdasági problémá­járól Genfben legutóbb tett nyilatkozatában rá­mutatott arr?, hogy az összes függőkérdések közölt a békekortna szorzószámának megálla­pítása a legnehezebb. A Népszövetségben el­hangzott nyilatkozat természetesen élénk vissz­hangot kellett a lisztviselőtársedalomban. A KANSz vezetőségénél ezzel kapcsolatban a kö­i vetkezőket mondották munkatársunknak: — A pénzügyi kormányzat nem járult hozzá sem az index emeléséhez, sem leszállításához. Hivatalos helyen azzal érvelnek, hogy az index felemelése, vagy leszállítása csak akkor lesz aktuális, ha a korona a font békebeli paritását eléri, vagyis, amikor az osztrák koronával egyenlő értékű lesz. Ez azt jelenti, hogy a 17.000-es szorzószám még sokáig változatlanul érvényben marad, de 1925 január l-ig semmi­esetre sem jog megváltozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom