Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-13 / 209. szám

1924 szeptember 16. SZEOE D 403 Amikor a fűszer — fényűzési cikk ... Szeged hatósága száz százalékkal magasabb kövezetvámot szed, mint amennyit a miniszter megenged. Szeged, szeptember 12. (Sajói tudósítónktól.) Az egész ország köztudatában ugy él Szeged, mint az ország egyik leggazdagabb városa. Ezzel szemben mindenki tudja azt, hogy Sze­gednél jóval szegényebb városok sokkal fej­lettebbek a nagybirtokos Szegednél. Ennél a ténynél meg kell állspitani szt a szomorú való­ságot is, hogy Szeged város hatalmas vagyona és gazdasága mellett gyakran a város polgárai­nak érdeke ellen igyekszik fokozni jövedelmét. A kereskedelmi és iparkamara éber figyelme most ismét egy olyan szomorú tényt leplezett le, amelyből ismételten kitűnik, hogy a város hatósága nem sokat törődik polgárainak ér­dekeivel. Most ugyanis az úgynevezett kövezetvámról van szó, amelyről köztudomásu, hogy minden Szegedre érkező cikk után fizetni kell a város pénztárába. Ez a vám jelentékenyen alakitja az összes fogyasztási cikkek árait, hozzájárul a drágasághoz, illetve az olcsóbbodáshoz is, ezt a vámét pedig, amelyből horribilis jövedelmek folynak be a város pénztárába, Szeged város tanácsa majdnem 100 százalékkal magasabban állapdotta meg és szedte már hónapok óta, mint azt a kereskedelemügyi miniszter elren­delte. A város tanácsa ezzel jelenfékenyen meg­nehezítette a kereskedelem és ipar helyzetét, jelentékeny mértékben járult hozzá a közszük­ségleti cikkek drágulásához. Ez az intézkedés szomorú szinekkel világit rá Szeged város úgy­nevezett »szociális" gazdálkodású rendszerére, amelyben ugylátszik nem az a cél, hogy könnyebb legyen a polgár helyzete, hanem csak az lebeg a szem előtt, hogy minél jobban teljen meg a város pénztárszekrénye. A kamara ebben az agyben ma terjedelmes és éles hangú átiratot intézett a tanácshoz, amelyben élénken beszélő példákkal világit rá, hogy mit jelent a városi kövezetvám a minisz­ter rendeletével szemben. A Szeged munka­társa erről a mindenkit közvetlen érdeklő ügy­ről a következőket jelenli: A kereskedelemagyi miniszter még juniusban körrendeletet bocsátott ki, amelyben elrendelte, hogy a vámdijiételeket az aranykorona figye­lembevétele mellett szabják meg. A tanács ez­után azonnal megállapította a körezetvámtétele­ket, de megállapításai két irányban is súlyosan sértik a város egész közönségét. Elsősorban a vámdijtéteíek csoportba osztása teljesen igaz­3400 koronát kell fizetni. Látnivaló, hogy csak egy kocsirakománynál mit jelent, ha csupán egyetlen osztállyal is tolta hátrább önkényesen az árut a város hatósága. így aztán nem cso­dálatos, ha Szegeden drágább minden, mint más városban. Maga a város növelt a drága­ságot. Ezek voltak a város önkényes télelei, mig a miniszter csak a következő alaptételeket hagyta jóvá : Első csoport 170 korona (Szegeden 380), második 340 (Szeceden 680), harmadik 510 (1360), negyedik 850 (2040), az ötödik cso­portba tartozó áruk után pedig csak 1700 ko­ronát kellene fizetni, a szegedi hatóság pedig 3400 koronát hajt be. Látható ezekből, hogy a város horribilisán növeli a polgárok kiadását, növeli a drágulást. A kamara beadványában kéri a várost, hogy ebben az ügyben minél sürgősebben hívjon össze értekezletet és ezen a miniszter rendelete értelmében korrigálják ki a rntjdnem száz szá­zalékkal magasabb kövezetvámokat. A kikorri­gáUs visszamenőleg szükséges és nem is tar­tozik a szociális gazdálkodáshoz — csupán az egyszerQ igazsághoz. I (WWWWIIWMMIWWW^^ MMMWMMMM Ügyvédek sérelmei. Küldöttség az igazság- és pénzügyminisztereknél. Budapest, szeptember 12. A forgalmi adó és jövedelemadó kivetése, valamint a perköltsé­gek megállapítása körűi tapasztalható sérelmek orvoslása céljából az ügyvédek küldöttsége fel­kereste az igazságügyminisztert, hogy körbe­járását kérje. Az igazságügyminiszter fogadta a Küldöttséget, amelynek vezetőjét, dr. Kószó István ügyvéd, belügyi államtitkárt meghallgatta. Majd a küldöttség tagjaival együtt a pénzügyminisz­tériumba ment, hogy ö magé is tolmácsolja Bud János miniszter előít aa ügyvédek kérését. A küldöttségjárás eredményéről dr. Kószó István államtitkár a köveikerőket mondotta: — A pénzügyminiszter megígérte, hogy az dtalányozds mellett való adókivetés és adó­szedésre vonatkozó kérelmünket teljesitnni fogja a lehetőség szerint. Az igazságügyminiszter pe­dig kijelentette, hogy tud arról, hogy a per­költségek megállapítása körül az ügyvédeknek sérelmei vannak és azoknak szanálására meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. ankétje. Budapest, szep'ember 12. Rakovszky Iván belügyminiszter holnap reggel Nyíregyházára utazik, ahol résztvesz a város jubiláris ünnep­ségén. Nyíregyházáról Tisza Lsjos gróf kocsárdi birtokára látogat el, de csütörtökre már vissza­tér Budapestre, hogy a főispánok és alispánok ankétjén részt vegyen, Az ankéien azt fogják tárgyalni, hogy milyen munkaalkalmak teremt­hetők, másodszor, honnan teremthetők elő azok az anyagi eszközök, amelyekre a vidéki törvényhatóságoknak szükségük van a munká­latok lefolytatásához. ságtalan és rendejetellenes, másodsorban a mi- szavaztatásával ujabb bőséges segélyforráshoz jutott. Az útügyi hatóság előnyös anyagi hely­zetét — igen helyesen — arra használta föl, hogy széleskörű munkaprogramot dolgozott ki, efcész sereg ut rendbehozását vette tervbe és a mai napig ugy látszott, hogy ezt a progra­mot és ezeket « terveket akadálytalanul valóra is válthatja. Most azonban kiderült, hogy a tervek nagy­része mégis csak füstbe megy. Közbejött ugyanis egy hétszázötvenmillió koronás olyan váratlan kiadás, amelyre senki sem számitüa­tott. A szegedi törvényszék jogerősen megálla­pította a csorvai országút díjúira kisajátított magdnföidek váltságárát és kötelezte a várost, hogy az érdekelt birtokosoknak október elsejéig fizesse ki a dijakat. A birói eljárás jóval a háború előtt, 1911­ben kezdődött, amikor a város útügyi ható­sáp megépíttette a csorvai országutat. Mivel az ut magánbirtokokon vezetett keresztül, a város tárgyalásokba bocsátkozott az érdskelt birtokosokkal az ut számára szükséges terület­darabok átengedése ügyében. A tárgyalásnak csak részleges volt az eredménye, amennyiben a terüJetdarabok békés uton való átengedésére csak sz érdekeltek egy töredéke volt hajlandó, üétszázötvenmillió korona kisajátítási váltságdíj fizetésére kötelezte a törvényszék a várost. Tizenegy évig tartott a csorvai ut kisajátítási eljárása. Szeged, szeptember 12. (Saját tudósítónktól.) | szék csak lassan haladhatott előre. Százhét Szeged város törvényhatóságának útügyi ható- i különböző parcelláról volt szó, az érdekeitek sága, amelynek teljhatalmú képviselője a pol- között sok volt a kiskorú, sok parcella örökO­gármester, az utóbbi években anyagilag szépen \ södési eljárás alatt állott és így minden egyes rendbe jött, hála a számnövelő konjunktúrák- kisajátított földdarab ügyé; külön kellett el­nak. Évről-évre nagyobb összegek fölött ren- í bírálnia a bíróságnak, delkezett, legutóbb pedig a borsos útadó meg niszteri rendelet kimondjs, hogy a dijakat az aranyparitás felében kell megállapítani, *zze) szemben a varos hatósága teljes aranyparitás­ban állapította meg a kövezetvám díjtételeit. Így állt elő azután, hogy Szegeden majdnem száz százalékkal kell magasabb kövezetvámot fizetni, mint más városban. A miuiszler rendelete szerint ugyanis a díj­tételeket öt csoportba kell osztani. Az első cso­portba tartoznak a tömegáruk, a második cio­poriba » félgyártmányok, a harmaáikba az ipari, kereskedelmi, valamint az élelmezési cikkek, a negyedikbe a darabáruk, az ötödikbe a fény­űzési cikkek. Az egy№ csoportok dijai termé­szetesen fokozatosan emelkednek és igy nem meliékts körülmény, hogy valamelyik cikk i»a­nyadik osztályban tartozik. Szeged város tanácsa ezt a módszert mel­lőzte és teljesen önkényesen a közszükségleti cikkeket magasabb osztályokba sorozta, amivel oknélküli drágulást iáézett elő. Néhány példát írunk ide és ezek a példák világosságot vetnek a város szociális intézkedéseire: A tanács a fűszerárut a III. csoport helyett az V-ikbe so­rozta a fényűzési cikkek közé, a kukoricát egy ponttal hátrább, a téglát *z első csoport he­lyett a harmadikba, a kendert a második he­lyett a negyedikbe, a zsineget pedig a harma­dik „készáru"-csoport helyett a fényűzési cikkek .kizé. Ezeket g péld'kat akármeddig lehetne még folytatni Ezek a „beosztások" rendiivül sokat jelente­nek, mert hiszen a város caoportonkint és száz kilónkint a következő tételeket íiabta ki: Az csoportban 380 koronái, a H-ban 680 koro­i*t, a IH-ban 360 koronát, a IVber; 2040 ko­roiáv míg sz V. csoportban száz kilő után De hát nincsen olyan bonyolult közös ügy, amelynek egyszer vége ne szakadna. Most vége szakadt ennek is. A törvényszék befejezte az eljárást és kimondotta, hogy a kisajátított földek válteágára fejében köteles a város októ­ber elsejéig hétszázötvenmillió koronát fizetni a kisajátított területek volt tutajdonosaínak. A törvényszék tizenhárom évig készülő jogerős határozatát már meg is kapta az útügyi ható­ság, de nagyon rosszkor kapta meg. A hatá­rozat végrehajtása nem jelent mást, mint az útügyi alap teljes kimerülését. Ha kifizeti a város ezt a bélszázötvenmilliót, nem marad az útalapnak pénze arra sem, hogy a már meg­rendelt kőanyagot kifizesse és igy az idei munkaprogramot sem válthatja valóra. Illetékes helyen érdeklődtünk ebben a meg­lehetősen súlyos természetű ügyben és a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: — Az útügyi hatóság mindenekelőtt meg­kísérli, hogy valamilyen formában olyan egyez­ségre birja az érdekelt birtokosokat, amely lehetővé teszi a megkezdett munkálatok folyta­tását. Ha ez a kísérlet nem sikerül, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy a kisajátított területeket visszaadjuk a tulajdonosoknak, ez pedig azt jelenti, hogy a csorvai ut, amely vaun. I. viuvabiifau SJJJ luisusw IUII uajiauuu, 6 fcuij; uu jcic/m, u uov/VU( UI, UUKlf x többség azonban i idegen elzárkózott minden \ nélkülözhetetlen az ottani gazdák számára, békességes megegyezésiő). A város hatósága igy kénytelen-kelletlen a kisajátítási törvény­ben biztosított jogit alkalmazta, a törvény alap­ján kisajátította a szükséges területeket és a váltságdíjak megállapítására a törvényszéket kérte föl. Az ut közben felépült, a bíróság pedig megkezdte a meglehetősen hosszadalmas és bonyolult kisajátítási eljárást. Az étek gyor­san multak, a háború is kitört, a forradalmak és ellenforradalmak is lezajlottak, a törvény­megszünik és az egyezkedésre nem hajlandó birtokosok ismét felszánthatják az ut helyét. Remélhetőleg, erre a kényszerlépégre nem körű! majd sor, hiszen a gazdák értékelni tadják azt a mérhetetlen veszteséget, amelyet az ut el­bontása jelentene ssámukra. Mivel azonban a helyzet egyelőre teljesen bizonytalan, az út­ügyi hatóság már le is rendelte azt az ötszáz vagon bur 'Mntkévet, amelyet néhány nap előtt vásárolt Budapesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom