Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-13 / 209. szám

Ely— msmAm ára 2000 korona j una»* »«a* >imi «Hi 1 ffft­i*tl*kcllnl nantwn.) T«l.­om D-IUJiwd' ill MI» klT«lel**el •todea WlonnM ára 2000 kf t:*a. *HHlw«*sl árak i EO kalrtxm «0000, »nd»­MM) M rMttn «5000 tef. •írűetesl árak i Pélhasáboa I mm. «00, cg; hasábon №0 más léi hasábon 1200. SzÖTeg. kOit a százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 800C kor. SzövegközU közlemé­nyek soronként 6000 korona. Családi értesítés «9000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 13, SZOMBAT. 209-ik szám. Uj plakát. Pár nap óla egy nemzetiszínű proklamáció hivja fel a járókelők figyelmét Szegeden. A proklamáció népgyűlésre invitálja a k< resztéuy polgártársakat és munkástestvéreket, hogy tilta­kozzanak a „lelketlen és gonosz" izgatás ellen, amelyet sajtójukban és gyűléseiken a »vörösök" elkövetnek. A vörösuralom ördögét festi a falra ez a szegedi plakát és különösen az fáj neki, hogy »megint a háború ellen szónokolnak 1" Kolönös. Hát talán a háború mellett akarnak agitálni a szeretet vallásának helyi hirdetői? A vérontást akarják proklamálni a Katolikus Kör ez érdemes oszlopai? Mi azt hisszük, hogy nem ez a fontos nekik. Mi ugy gondoljuk, hogy az ö szivük nem azért fáj. mert már nem akarnak több vért látni azok, akik éppen elég áldozatot hoztak, éppen eleg percentben lettek rokkantjai és koldusai az öt esztendős »nagy" időknek. Mert eleve ki kell jelentenünk, hogy az öntudatos magyar munkás éppen ugy, mint a liberális magyar polgár, mind mélyen átérzi e csonka ország minden búját-baját, minden nyomorúságát és szenvedését, hiszen a saját testén-lelkén, a saját bőrén érzi mind és tudja és hirdeti, hogy Trianon nem örök, hogy a trianoni szerződés, amelyet Benárd doktornak kellett aláirnia, csupán papiros és hogy a nagy Magyarország gondolata előbb-utóbb testet fog ölteni, éppen azoknak a dolgozóknak és nyo­morgóknak munkája, kitartása és öntudata révén, akiket a szegedi plakát aláírói és értelmi szerzői olyan ,ölelő karokkal" fogadnának és látnának a maguk táborában. ök|| mint a szegedi öntudatos munkásság lángoló lelkű barátai óhajtanának szerepelni, de valahány felszólalásuk és ténykedésük mind csak azt bizonyítja, hogy a maguk kurzusának aklába szeretnék csupán beterelni munkás .testvéreiket", akik azonban tisztában vannak azzal, hogy az immár öt esztendős »nemzeti reneszánsz" mit ado t nekik és mit vett el tőlük. Nagyon is jól tudják, hogy az orgoványi és zalaegerszegi ideológia mennyit ért és mennyit használt ennek a szegény országnak és nem kívánnak »együtt haUdni" a jelszavakkal álcázott reakció levitézlett embereivel. A szegedi proklamáció szerint»népköztársasági propaganda" az, amit a liberális polgárság és az öntudatos munkásság sajtója kifejt és hogy Uujabb forradalmai" készít elő ez a sajtó. Mondja ezt és pedig hazafias fölháborodással és szörnyüködéssel az a proklamáció, amely Korom Mihályt hirdeti a népgyűlés egyik vezér­szónokának. De hiszen Korom Mihály — talán még emlékezik reá? — ott ült az októberi szegedi Nemzeti Tanács asztalánál az öntudatos .elvtársakkal" egyetértésben Károlyi Mihály népköztársaságának idejében és — talán még emlékszik reá? — nem az »elvtársak", a szo­ciáldemokrácia képviselői hangoztatták a leg­hangosatban és legradikálisabban, hogy a „forradalom vívmányait meg kell védeniha­nem például az a lelkes és befolyásos keresz­tény polgártársunk, aki később Károlyi Józsefék ellenforradalmi kormánya mellett lelkesedett és még később a kurzus első parlamentjében ját­szott vezető szerepet. A szegedi proklamáció elmondja még, hogy amint öt évvel ezelőtt Szegedről indult útjára a keresztény Magyarország megújhodásának szel­leme (sajnos, a Prónay- különítményekkel és Héjjas Iváné»kai együtt), ugy »innen induljon útjára az a társadalmi munka, amelynek hiva­tása megakadályozni, hogy a rombolás újból uralomra jusson". Nem gondolják a plakát aláírói, akik között Piroskáék védője is szerepel, hogy elkéstek egy kissé ezzel a társadalmi munkával? Nem gondolják, hogy ez alatt a meddő és keserves öt év alatt kellett volna nekik azt a bizonyos épitő társadalmi munkát el­végezni a rombolás helyett, amely a kurzus öt esztendeje alatt a maradék magyarságot egymás ellen és a világ ellen uszította, megmaradt szellemi és erkölcsi értékeinket tönkretette és kis hijja, hogy a Balkán nívója alá nem süly­lyeszte te ezt a nyomorgó és szenvedő országot ? Miért nem mondják meg már végre őszintén és nyiltan, hogy mit akarnak: demokráciát, vagy reakciót ? A vádak helyett, amelyeket már ezerszer el­csépeltek és amelyekkel szemben mi uj vádak ezreit hozhatjuk, miért nem jönnek eredmények­kel, alkotásokkal? Mi nyugodtak vagyunk: a dolgozó magyar polgárság és munkásság becsületes, komoly, termékeny összefogása meg fogja egyszer men­teni ezt az országot attól a pusztulástól, amelyet a kurzus öt esztendős fejetlensége és viszály­kodása, erőszakos és erőtlen uralma hozott ránk. Az ő »ölelő" karjaikból hamarosan ki fog menekülni mindenki, aki élni és dolgozni akar itten, öt esztendő éppen elegendő lecke volt e népnek, amelyből megtanulhatta, hogy jelszavakkal nem lehet falakat emelni és gummi­botokkal nem lehet megértést és szeretetet prédikálni. Senki, akinek esze és szive van, nem akar itt »vörös rémuralmat, de az ő uralmukból is éppen un(ig„elég volt már, egy­szer és mindenkorra elég 1 Ők nagyon jól tudják és érzik ezt már, éppen azért panaszkodnak. Mert eddig csak dicsekedtek! IMMMMMMMM^^ A spanyolok vereségei Marokkóban. Páris, szeptember 12 A Petit főúrnál jelenti j lévő magaslatokon birtak, kénytelenek voltak az elrcult marokkói eseményektől, hogy azok I kiüríteni. A Tetuán felé vezető országúton rif­a kiséilefek, amelyeket Primo de Rivera tett a | harcosok elfoglalták az állásokat, ugy bogy a Tetuán-föld és a Lau folyó vanalának meg- j Tetuánban lévő 8000 főnyi megszálló seregnek erősítésére, nem vollak sierencsések. A spanyo- j meg kell kísérelnie a tengerpartra való vissza­lök azon állásaikat, amelyeket a folyó mentén | vonulást, még mielőtt lehetetlenné nem válik. A genfi konferencia határozata Magyarország Genf, szept. 11. A Nemzetek Szövetségének a magyar pénzügyi talpraállitás kérdésében hozott határozata a következőkép hangzik: A közgyűlés, miután tudomásul vette azt a be­számolót, amely Magyarország talpraállitásának müvéről a tanács általános jelentését tartalmazza: 1. élénk megelégedéssel állapítja meg, hogy a Nemzetek Szövetségének támogatása mellett és a népszövetségi pénzügyi albizottság által kidol­gozott program alapján Európa egyik ujabb or­szágának a talpraállitása folyik ismét sikeresen. 2. Ugy véli, hogy e műnek — épp ugy, mint Ausztria esetében — sikerre jutása csupán a nemzetközi együttműködésnek köszönhető. Ezért nagy meg­elégedéssel fogadják, hogy ezen műben több or­szág vett tevékeny részt, részint a jegyzőkönyvek aláírásával, részint a kölcsön kibocsájtásával (Anglia, Csehország, Északamerikai Egyesült-Államok, Fran­ciaország, Hollandia, Görögország, Olaszország, Románia, Svédország, Svájc, Szerb—horvát—szlo­vénok). 3. Ugy vélik, hogy ezen országoknak az ilyen természetű együttes munkában való részvétele egyrészt arra mutat, hogy a politikai viszonyokban javulás állott be, másrészt arra, hogy ez a rész­vétel jótékony eredményre vezetett már is és fog még vezetni a jövőben és amelyek túlterjednek a program eredeti céljain a talpraállitás pénzügyi eiedményeiben. 4. Megállapítják, hogy különösen az újjáépítési mü végrehartása épp ugy, mint Ausztria esetében, ellenőrzésnek van alávetve, amelyet a Nemzetek Szövetsége részéről egy amerikai állampolgár gya­korol teljes pártatlansággal. 5. Megállapítják, hogy ezúttal is az a közvetlen cél, amelyet a program alapitói maguk elé tűzték, inkább pénzügyi, mint gazdasági természetű. Arra törekszenek ugyanis, hogy az egészséges pénzügyi politika nyo­mán visszatérjen a bizalom, amelynek meglesz a jótékony hatása az ország gazdasági helyzetére is. A közgyűlés azonban hangsúlyozni óhajtja a pénz­ügyi albizottság ama ajánlásának a fontosságát, amelyek a gazdasági fejlődésre vonatkoznak. Re­mélik, hogy a Magyarországon megkezdett müvek olyan nemzetközi rendszabályokkal és egyezmé­nyekkel lehet kiegészíteni, amelyek alkalmasak arra, hogy előmozdítsák a szabad és normális kereskedelmi kapcsolatok felelevenítését. 6. A közgyűlés ismét nagy elismerését óhajtja kifejezni a pénzügyi albizottság tagjainak, akik szakavatottságukkal, türelmükkel és bölcs meg­ítélésükkel olyan tervet tudtak alkotni, amely épp ugy, mint Ausztria esetében, az egységes pénz­ügyek általános irányelvein alapszik, de emellett számot vet Magyarország különös viszonyaival. Köszönetet kell szavazni a magyar kormánynak azon ernyedetlen és gyors munkájáért, amelyet a program végrehajtása során kifejtett, továbbá azon férfiaknak, elsősorban pedig Smith főbiztosnak, aki a programot gyakorlatban keresztülviszi, még pedig olyan módon, hogy az eddigiek alapján már is teljes bizalom kilátásai nyílnak a végső sikerre. Végül elismerését fejezi ki mindazok iránt, akik az egyes országokban hozzájárultak az újjáépítési kölcsön teljes összegének az elhelyezéséhez. 7. Megelégedéssel hangsúlyozza, hogy a program­ban előirt törvények megszavaztattak, a Nemzeti Bank megalakult, az infláció megállt, igazgatási reformok megkezdettek, az adójövedelmek fokozód­nak és a kölcsön szolgáltatására igénybevett ál­lami jövedelmek jóval felülmúlják azon becslése­ket, amelyek a terv kidolgozása alkalmával itt számbavétettek. Magyar-amerikai tőke a mezőgazdaság szanálására. Budapest, szeptember 13. Az ország gazda­sági szanálásával kapcsolatban örvendetes tü­netek mutatkoznak a külföldi lökének Magyar­ország iránt való fokozottabb érdeklődését ille­tőleg. Különösen figyelemre mélló az a sokat igérö vonatkozás, amelybe agrárköreink Tilde Smith amerikai pénzemberrel jutottak. A pénz­ember kétségtelenül messzemenő tervekkel in­dult vissza Amerikába és azzal a meggyőző­déssel, hogy a magyar agráréletnek az ameri­kai tőzsdével való együttműködése rövidesen és mindkét félre nézve rentábilis összekötte­téssé fog majd válni. Érdeklődött az összes függőben lévő magyar agrárproblémák iránt és Amerikából viszajövet, ismét folytatja tárgyalá­sait és elsősorban érintkezésbe lép Bernáth Istvánnal, a magyar gazdaszövetség igazgató­jával, akivel a mezőgazdasági hitel egységes és országos jellegű akcióját részletekben is ki­dolgozta. A tárgyalásokat csaknem befejezettek­nek lehet tekinteni és remélhető, hogy a ma­gyar-amerikai töke rövid időn belül szoros üz­leti kapcsolatba fog jutni a magyar mezőgaz­dasággal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom