Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-12 / 208. szám

9«l»ii ára 2000 koimn <|*-r*«,*NMf ti UMMl' Í«SL W«U PLIUI ÍM L JP6Itft'MMitval uuDboL) Tala* oo IMU.lnpd' MIHH" *a a*m ki»«el*»«l mxWz m. HTM KM (NJWOTOKm. WMhutt»! traki Bo NKMIU« Iwlytwi «0000, lladfr. Sn*M ü Mdttn 4500S •lrúeiesi mi i Péln*manoa > mm. 4d0, egy hasábon MG másít) Hasábon 1200. SiflTegkdzt ö szazalékkai drágább Apróhirdetés 10 szóig 6001 kor. SzAvegkOrtl közlemények toronként 6000 korona. Cialádl értesítés 45000 kor V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 12, PENTEK. 208-ik szám. A lelkek drőtsövénye. Pontosan ma van tiz esztendeje, hogy eldőlt a marnei csata, amely megpecsételte az egész háborúnak a sorsát. A marnei csata döntő jelentőségű volt és mégis egészen más, mint az elmúlt évszázadnak nagy ütközetei. Nem volt Austerlitz és nem volt Jéna, nem volt Königgiátz és nem volt Szedán. Az egymáisal harcban álló felek erejét nem törte meg és egyiket sem kényszeiitette arra, hogy békééit kOnyöröijön. A jelentősége abban állott, hogy meghiusitotia a német haditervet. A németek Belgiumon kerssztűl ugy rohantak le Páris felé, mint egy ¿les beretva, amely ötszectukódni készül és kettészel mindent, ami az útjában áll. A döntö pillanatban a beretvának a foka valamiben megakadt, kicsorbult és ezt a csorbulást nem lehetett többé kiköszörülni. A marnei csatától kezdve a központi hatalmak a világtól elzárt, ostiorolott vár lettek és elvesztették a harctéri kezdeményezésnek az előnyét De más volt a marnei csata az ellenfél oldalán is, mint amit régente gyözelires csatának szoktak nevezni. A háborúról szóló francia írások nagyon különbözöképen magyarázzák, hogy a francia vezérkar miért nem látóit neki teljes nyomatékkal a megvert ellenség üldözésének. A számtalan magyaiázat közül valószínűleg az igaz, amit nem mondtak el semmiféle jelentésben és semmiféle vezétkari történelem-korrigálásban; a franciák az első pillanatban nem tudlák, hogy győzelmet aratlak és maguk voltik legjobban meglepetve, mikor a német visszavonulásról értesültek. A francia Höfernek most jelent meg egy könyve, amely nagyon jellemző cimet visel: Plutaichos hazudott. Ez a könyv nagyon sokat elárul azokból az egymásnak ellentmondó rendelkezésekből, abból a fejetlenségből és abból az utólagos érdem-kovácsolásból, amely Napóleonokat akart teremteni azokból a tábornokokból, akik nem tudlák, hogy mi történik körülöttük. A marnei csatától kezdve körülbelül skartba kerültek a tábornokok és megszűnt a hadvezéreknek az a tipusa, amely bele tud avatkozni a háború sorsának az irányításába. A háború a tömegeknek és a technikai felszereléseknek a vigasztalan, kimerítő és ötlet nélküli hadvise lése lett, melyben az egyedüli változatosságot az produkálta, fcrgy az ellenfelek majd az egyik, majd a másik ponton kMrelték meg a svájci határtól az óceánig terjedő frontnak az áttörését. A front mögötti Európa két részre szakadt, amely szállította az élelmiszereket, a felszerelést, a löszereket és élő hadianyagot a földbe ásott századok, ezredek és hadosztályok veszteségeinek a pótlására. Ennek a kettészakított Európának lett szimbóluma a lövészárkok előtt elvonuló, sűrű, halálgáthoz hasonlatos drótsövény. Ma tizedik évfordulóját éljük a marnei csatának; állítólag béke van Európában, állítólag van egy népek szövetsége is, amelynek az igazságot, a jogot és méltányosságot kellene megteremteni Európában. Szép magasztos szavak hangzanak, hasonlatosak Wilson prédikátori kijelentéseihez, a valóságban pedig még mindig nincsenek eliakaritva a drótsővénynok a maradványai. A fizikai drótsövények megszűntek, de helyeltük drótsövények veszik körül a lelkeket és választják el egymástól a nemzeteket és a nemzeteken belül az egyes embereket. Vannak első- és másodosztályú nemzetek és vannak az egyes államoknak első- és másodosztályú polgárai. A nemzetek között vannak haszonélvezői a világháborúnak és a polgárok között vannak haszonélvezői a világháborút követő felfordulásnak. A jogoknak és kötelességeknek a menynyisége talán ugyanaz, mint volt a háború elő t, de azzal az eltolódással, hogy az egyik felé minden jog és a másik felé minden kötelesség. A genfi konferenciának, amely sajátságos véletlen folytán éppen a drótsövény háborút bevezető marnei csatánaK a tizedik évfordulóján tartja legfontosabb üléseit, az volna a feladata, hogy lebontsa azokat a drótsövényeket, amelyek » lelkeket még ma is elválasztják egymástól. De lehet-e ottan i teljes kibékülésnek a szelleméről beszélni és lehet- e egyenlő elbánást emlegetni ottan, ahol az egyik fél gyárthatja a haláltárasztó gázokat, a másik félnék pedig az is megvan tiltw, hogy védömaszkokat készítsen ellene? Lchet-e polgáti jogegyenlőségről beszélni ott, ahol újságnak nevezett nyomdatermékek napról-napra a ferdít étnek, rágalomnak és izgatásnak fojtó gázait árasztják a beteg és ellenálló képeiségében meggyengült társadalomra? £s lehet-e addig remélni a lelkek harmóniáját a határokon belül és a határokon kivül, amig vannak, akik iparszerűleg űzik a lelki drótsövények felállítását, az erkölcsi farkasvermek ásáiá', a kutak mérgezését 6s a lelki drótsövények fe'állilását ? Bethlen gróf nagy beszéde a genfi konferencián. Genf, szeptember 11. Motta, a Nemzetek Szövetsegének mai gyűlését megnyitva, néhány meleg szóval üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnököt abból az alka ómból, hogy a mai napra a magyar delegáció vezetését átvette. Maga az egész ülés kizáróan Magyarország pénzügyi talpraállitásának kérdésével fog foglalkozni. A második a technikai tervezetek tárgyalásával megbizott bizottságnak az újjáépítésről szóló jelentését Cavazzont olasz delegátus, mint a bizottság előadója élőszóval is ismertette, mivel előbb azt szétosztották volna a Népszövetség tagjai között. A jelentés kiemeli, hogy Magyarország újjáépítésének müve nagyobbarányú, mint Ausztria pénzügyi talpraállilása. A jelentés hangsúlyozza, hogy Magyarország újjáépítéséről szóló tervezetben a jóvátételi bizottság közreműködésével egybefüzlék azt a két problémát, aminek egyesítése eddig lehetetlennek látszott, t. i. az újjáépítés és a jóvátétel problémáját. Ezután utal arra a körülményre, hogy ezt az egyesítést még sokkal nagyobb jelentőségű kérdésekben is Londonban szerencsésen meg lehetett valósitani. Catazzoni azt a reményét fejezte ki beszédének végén, hogy Genfben rövidesen olyan közgazdasági vonatkozású megállapodások fognak létrejönni, amelyek helyreállítják a nemzetközi forgalom szabadságát. Ezután élénk tetszés mellett Bethlen István gróf magyar miniszterelnök lépett az emelvényre és a következő beszédet mondotta: — Mint a napirenden lévő tárgyban közvetlenül érdekelt állam képviselője, becses figyelműket néhány pillanatra rá akarom irányitani arra, hogy a Nemzetek Szövetségének magyar akciója az ország gazdasági újjáépítésének szempontján túlmenően milyen nagy jelentőségű egész Középeurópa konszolidációjár*'és békéjére. Magyarország pénzügyi újjáépítése — és ezt gyakran vagy nem tudják, vagy elfelejtik —, többet jelent egy legyőzött kis ország megsegítésénél a Nemzetek Szövetsége részéről. Magyarország gazdasági talpraállilása nemcsak humánus cselekedet volt a nyomor és a szenvedés enyhítése érdekében, nemcsak a helyes gazdac ági politika követelményeinek érvényesítését szolgáló gazdasági tett volt, hanem az osztrák akcióval együtt az első komoly és nagyszabású lépés azon az uton, amely KözépEurópa politikai konszolidációja és békéjének biztosítása felé vezet. Annál jelentőségteljesebb ez az akció, mert hiszen ennek keresztülvitelénél elsősorban sikerűit a háború óta a középeurópai politikában érdekelt valamennyi nemzet együttműködését barátságos alapon biztosítani és mert tanulságai ma már kétségtelen tanúbizonyságot tesznek ama módszer helyességéről, amelyet a Nemzetek Szövetsége a maga békepolitikájában követ és amellyel egyedül leszünk képesek a feldúlt lelkeknek újból megnyugvást, a népeknek igazi békét adni. — Milyen reményekkel, milyen várakozásokkal, milyen bizakodással léptek a legyőzött és a kis nemzetek a Nemzetek Szövetségének tagjai sorába? Erre a kérdésre őszinte feleletet kell adnom, mert a Nemzetek Szövetségének — tekintettel magasztos céljaira — elsősorban nyilt őszinteséggel tartozunk. A válasz, az' hiszem, kézenfekvő. A kis nemzetek a Nemzetek Szövetségétől az igazság, a méltányosság szellemének érvényrejuttatását várják, tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai, vagy katonai erőket tudnak igazságuk érdekében felvonultatni. A legyőzőit nemzetek ezenfelül a nemzetek szabadságának és egyenlőségének, tehát azok a nagy alapelveknek érvényrejuttatdsát várják a nemzetközi életben a Nemzetek Szövetségétől, amelyek az állomok belső életében is minden polgáti demokráciának alapját alkotják. Nézetem szerint ez az egyedül helyes békepolitika, amely egyúttal a legtöbb biztonságot nyújtja valamennyiünknek és éppen ezért — noha látszólag áldozatokat kiván — a legjobb érdekpolitika is. — Könnyen kimutatható, hogy Magvarország megsegítése Közép-Európa békéjét lényegesen előrevitte. A Nemzetek Szövetségének fellépése Magyarország érdekében az első gyógyító balzsam volt a háborús sebekre. A Nemzetek Szövetségének ez a kezdeményezése kiragadta a magyar nemzet fiait a végső kétségbeesésből és bizalmat öntött beléjük aziránt, hogy a legyőzött nemzetekkel szemben is visszatér a méltányosság emberszerető szelleme. Ezzel a felismeréssel, a lelkek megnyugvásának e lassú visszatérésével, az ország belső megerősödésével, az üzleti élet fellendülésével, más országokkal való érintkezés sűrűbbé-válásával párhuzamos és attól el nem válasziható a háborús szellemek kölcsönös lelohadása. Párhuzamosan ezzel erősödött mpról-napra a bizalom aziránt, hogy a legyőzött nemzetek is következetes békemunkával érhetik el legjobban egyenlőségre való joguk elismerését, valamint jogos érdekeik érvényesítését. így csak erősödhetik az az akarat, hogy békés uton jussanak elintézésre mindazok az ellentétek, amelyek Közép Európában még fennállanak és megoldásra várnak. — A Nemzetek Szövetségének magyarországi akciója indította meg Közép-Európában mindegyik részen az erkölcsi leszerelést, a lelkeknek azt a leszerelését, amely nézetem szerint elöfeli étele a fizikai leszerelés sikeres végrehajtásának. — Én a Nemzetek Szövetségétől csak azt kérhetem, hogy haladjon bátran tovább ezen ez uon, tekintet nélkül a gáncsra, vagy kritikára, tekintet nélkül arra, hogy részesül-e érte elismerésben, vagy sem. Hiszen még igen sok a tennivaló. A világ mindenütt tele van gyújtóanyaggal. A kérdéseknek egész tömege rendezetlen még Közép-Európában is. Amig látható tettek nem bizonyítják és amig ezek világánál a népeket valóban át r.em halja annak biztos tudata, bogy a szabadság és az egyenlöjoguság elve a nemzetközi éleiben is újból uralomra juthat, amig még kételyek merülhetnek fel, hogy a Nemzetek Szövetsége igazán hatékony eszközzé akar és tud is válni a népek közt fennálló egyéb ellenétek békés és egyúttal igazságos elintézésére, addig s bizalom a népek között nem lesz kielégítő módon helyreállítható és addig a béke véglegesen biztositollnak neu mondható. De amint Maj;yaro'Sz'<g ujjáépitésérek példájával illusztrálni törekedtem: k>;t dolgot a Nemzetek Szövetségének akci'ja máris