Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-11 / 207. szám

Egye mán ára 2000 keiniiii jlt*rt«3»;*Ma M tuaouvs •trűetési Irtl i Félhasatx» I mm. 400, egy hasábot) 800 máslél hasábon 1200. SzOveg. költ 25 százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 000« kor. SzOvegkOzti kOzleményék toronként 6000 korona. Családi értesítés «5000 kos. V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 11, CSÜTÖRTÖK. 207-ik szám. Magyar nap. Kálvin és Rousseau városában, a Nemzetek Szövetségének székhelyén, a legnagyobb élö magyar ál'amférfi fölemelte szavát, smelynek nemes ércében Pozsony és Kassa, Kolozsvár és Váríd harangjainak fájdalma zeng és beszélt a magyar iga:ságról és a magyar szenvedésről. Az egész világ elölt beszélt, Micdonald és Heiriot, Henderson és Motta hallgatták és a cseh követ kijelentette, hogy gróf Apponyitnem tartja alkalmas embernek arra, hogy a kisebbségek jogairól beszéljen és a román követ szerint érdekes látvány volt, bogy Apponjit hirtelen gyöngédség és könyörületesség fogta el a kisebbségek iránt, amelyeknek nem mindenkor volt a védelmezője. Ez keseiü pohár, de a magyar gyász mai tengerében ezt is ki kell űritenie a mai nagy magyar szószólónak és hitvallónak. A legnagyobb élö hazai államférfi Kossuth Lajos, Bólyai és Kölcsey, kulturánk e nagy őseinek emlékét és szellemét idézte és ez a szellemidézés valóbin tiszteletet parancsolt nemzetünk iránt. Persze, annak idején Kossuth Lajosnak könnyebb dolga volt a világ szabad népeinek fóruma előtt. Annik idején, a nrgyvenkilences forradalom bukása után Kossuth Lajosnak nem kellett ősökre hivatkoznia, nem kellett nagynevű elődöket emlegetnie, nem kellett nagy szellemeket idéznie: fölösleges fáradtság lett volns. Kossuth Lajos csak magára mutatott, Kossuth Lajos csak magát idézte, a múltját, a szavait és tettei', amelyek aranybelflkkel ragyogtak az emberek, a nemzetek szivében. Kossuth Lajosnak nem kellett messze, dicső múltba visszamenni példákért, nevekért, világító és melegitö nagyságokért, az ő Szemere Bertalanja, az ö Teleki Lászlója, az ő Klauzál Qábora és ha már ellenfeleiről lett volna szó, az ö Széchenyi Istvánja és Görgeyje elég dicsőséges és hatalmas nevek voltak srrs, hogy egy világ érdeklődése, rokonszenve, csodálata forduljon feléjak és ügyük felé. Apponyinak nehezebb dolga van, de ez nem az ö hibája és ez nem is a magyar nép hibája, a dolgozó és nyomorgó, a martit omságot és üldözést szenvedő tömegeké, mert a magyar nép lelke ma is a régi, mert a magysr nép e lélek mélyén ma is hü maradt a régi ideáljaihoz, hanem arról nem tehet, hogy akiknek ezt a magyarságot vezetni és reprezentálni kellene, akik ma ennek a magyarságnak képviselői és hangadói gyanánt szerepeinek, ágálnak és okoskodnak, azok bizony nem méltók sem Kossuthhoz, sem Kölcseyhez és nem méltók a magyar néphez, amelyik már öt esztendő óta hallgat és tür, de nem fogja némán elviselni a tudatlanság és tehetségtelenség uj tatárjárását öiOkké. Apponyi nem hivatkozott és igen helyesen nem hivatkozott a jelen hőseire, a percemberkék mai dáridójára, a kurzus dicsőségére és a bonjunktura nagyságaira. Apponyi ezekről bölcsen és mélységesen hallgatott. Mert kit emlitsen, kit említhessen vájjon mai Kossuth gyanánt Macdonald és Herriot szine előtt ? Es Kölcsey helyett kit állítson a világ rlé Kálvin és Rousseau városában? Gömbös Gyulában lássa-e az uj Kossuth Lajost, vagy Wolff Károlyban ? Talán Zsilinszky Endre a méltó utóda Kölcsey Ferencnek, vagy talán Benárd Ágost? De a magyar gyász csöndet int és mi hallgatunk. Mi Apponyinak fáj, mindnyájunknak fáj és az igazi magyar nép, a dolgozó és verejtékező, amely csakugyan nem akarta a háborút és amely csakugyan a legnagyobb áldozata volt a világ nagyjai őrületének, valóban méltatlanul és ártatlanul szenved a fegyveres és megalázó béke szeges ostora és szörnyű igája alatt. Nem lehet eléggé sokszor hangoztatni: a kurzus elmúlik, a magyarság örökl És hogy ez a kurzus minél hamarább múljék el tőlünk, ez a magyar nép legfőbb érdeke. Akkor majd Apponyi is emeltebb hangon beszélhet, még több joggal és még nagyobb (ikerrel. Akkor majd nem csupán tapsolni fognak neki. Akkor majd nemcsak udvariasság lesz a hódolat, amellyel a magyar fájdalom és keserűség igéit fogadják. Ha m*jd a magyar egyetemeken nem icgnak nemzetiségi kisebbség gyanánt bánni hazájukhoz, kultúrájúkhoz hü magyarokkal, ha majd nem lesznek első és másodosztályú magyarok, ha ma|d a ba!or emigránsokat nem részesitik némely fajvédők több előnyben, mint a magyar munkásokat, ha majd a magyar demokráciát nem ugy kezelik, mint az Eskütt-Ogyet, ha majd Kossuth Lajos és Kölcsey Ferenc nem emlék lesz, de megtestesült valóság, akkor Apponyi hangjának nemesen zengő érce nem Pozsony és Kassa, Kolozsvár és Várad elmúló gyászát hirdeti majd, hanem a föliámadástl A kisebbségi kérdés a genfi konferencián. A teljes ülés csütörtökön foglalkozik Magyarország újjáépítésének kérdésével. Genf, szeptember 10. Motta szövélségi tanácsos 10 óra 45 perckor nyitotta meg a közgyűlés ülését. Kalkoff, Bulgária delegátusa, kijelentette, hogy Bulgária a fegyveikezés csökkentése és a döntő bíráskodás melleit foglal állást. Bulgária sokkai nagyobb mértékben csökkentette katonai erejét, mint ahogy ez a destruktív e'emckkel szemben a törvényes rend fenntartásának érdekében kívánatos volna. A kisebbségi kérdés rendezésére javasolta, hogy a Nemzetek Szövetsé&e vegyes bizottságot állítson fel és ennek munkáját állandóan kisérje figyelemmel. Tank-Cse-Fu kinai delegá'us azt a kívánságát fejezte ki, hogy a szellemi együttműködésre nagyobb súlyt fektessenek. Ekkor lépett a terembe Seypel osztrák kancellár, akit minden oldalról szivélyes üdvözletekkel halmoztak el a környezők. Motta meleg szavakkal köszöntötte a kancellárt és bejelentette, hogy genfi tartózkodása alatt Seypel veszi át az osztrák delegáció vezetését. Hymans, Belgium képviselője, mint a tanács elnöke, védekezett ezután az Apponyi gróf részéről gyakorolt kritika ellen. Beszámolt arról a munkáról, amelyet a tanács a kisebbségi kérdésben eddig végzett. Minden panaszt pontosan megvizsgállak, amely arról szólott, hogy a kisebbségek védelmére hozott rendelkezéseken sérelem esett; ha a panasz beigazolódott, a tanács megtette a szükséges lépéseket. Rámutatott arra, hogy a titkárságban külön iroda foglalkozik a kisebbségi kérdésekkel, amely értékes teljesítményt végzett. A tanács eddig a kisebbségek védelmére vonatkozóan megfelelt kötelezettségének, jól lehet, nem egyszer felettébb kényes volt a helyzet. Skrztnszky lengyel delegátus szerint a helyzet igazságos megítélése maguknak a kisebbségeknek érdekében is áll. Megemlékezett azokról a szerencsés határozatokról, amelyekben a kisebbségi egyezmény számot vet a kisebbségek érdekeivel és az államok szuverénitásával. Lengyelország arra törekszik, hogy kisebbségeinek megfelelő jogokat biztosítson. A kisebbségek kérdésében Lengyelország hü marad hagyományaihoz. A tetszéssel fogadott beszéd után Motta kihirdette, hogy holnap teljes ülés lesz, amely Magyarorzág újjáépítésének kérdésével fog foglalkozni. Politisz görög delegátus, akit felszólalásakor nagy tetszéssel üdvözöltek, rövid megjegyzést fűzött ahhoz a szakvéleményhez, amelyet a jogászok készítettek a korfui ügyben. Ennek az ügynek elintézése sem formájában, sem tartalmában nem kielégítő. Politisz feltételezi, hogy a tinács határozata nem az utolsó szó ebben a kérdésben. Ha a tanács a jövőben jogi véleményt, vagy döntést akar, akkor a nemzetközi itélöszékhez kell fordulnia. Részletek a magyar szanálás genfi tárgyalásáról. Genf, szeptember 10. A pénzügyi albizottság tegnapi ülésétől, amely Magyatország pénzügyi újjáépítésével foglalkozott, még a következő részleteket jelentik: Az ülésen magyar részről Bethlen István gróf miniszterelnök és báró Korányi Frigyes pénzügy miniszter voltak jelen. Az albizottság sorra veíte az újjáépítési akció technikii részleteit és tüzetesen megvizsgálta a magysr költségvetést. Elhatározták, hogy a szorzószám rendszerének meghagyását javasolják. Az albizottság felfogása és megállapítása az, hogy Magyarországon az árudrágasdg csökkenni fog, mert a korona belső vásárlóereje követni fogja a külső vásárlóerő emelkedését. A pénzügyi albizottság ülését nyomon követte a szövetségi közgyűlés második bizottságának ülése. Ennek egyetkn tárgya Magyarország pénzügyi helyreállítása volt. A bizottság ülésén magyar régről hivatalosan Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter vett részt, mig a hallgatóság soraiban ott volt Bethlen István gróf miniszterelnök is, a magyar delegáció valamennyi tagjával egyetemben. Korányi pénzügyminiszter, aki Smith főbiztos beszámolója után szólalt fel, köszönetét fejezte ki a Nemzetek Szövetségének és a kölcsönben résztvevő államoknak azon támogatásért, amelyben Magyarországot részesítették. Az újjáépítés a nemzetek programjának megfelelően folyik, közben ideiglenes jellegű, kisebb agzdasági nehézségek merültek fel, ezek azonban elfreláthatóak voltak és íz ujjáép tés előrehaladásával ki fognak feüszötöICdni. Pontos statisztikai adatokkal ismertette az előbbi deficiteket és határozott nyomatékkal jelentette ki, hogy Magyarország kész azonnal kereskedelmi szerződéseket kötni a szomszédos államokkal. Sir Henry Strakosch (Délafrika) meleg szavakkal üdvözölte az újjáépítés során elért eredményeket. Cavazzoni olasz kiküldött, volt olasz miniszter Olaszország nevében a legnagyobb elismeréssel S2ólt azon eredményekről, amelyeket a Nemzetek Szövetsége Európa békés fejlődése körül szerzeit. Van Eysinger holland delegátus kijelenteite, hogy Magyarország esetében nem volt szükség garanciára, ami az újjáépítési eszme fejlődésének a legjobb biztosítéka. Az akció sikere miatt örömmel üdvözli az egyes nemzeteket és az egész szövetséget. Van Eysinger beszéde igen meleghangú volt és a legjobb benyomást tette a magyar kiküldöttekre. George Honne francia delegátus kijelentette, hogy bár FrancUország élénken érdeklődik Magyarország pénzügyi helyreállítása iránt, de sajnálatosan, még sem vehetett részt a talpraállításban oly mértékben, mint azt szerette volna. Smith beszámolójával foglalkozva, némi bíráló megjegyzéseket tesx és hangsúlyozza, hogy a kérdés közgazdasági oldala is fokozott érdeklődést érd-jmel. Strassburger követ, lengyel delegátus csailakozott azen üdvözlő- és köszönőriyilatkozatokhoz, amelyek előite elhangzottak. Majd üdvözli a hallgatók sorában helyet foglaló Bethlen