Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-26 / 220. szám

SZEGED 1924 szeptember 25. követhet el hibát. A mi idóhivataiunk kellőképen előkészült erre. Voltak bizottságok. A kerületi adótisztek meglehetősen ismerik a polÍ

árságof. (Zaj. Dehogy ismerik 1 Nem ismerelik I) Minden adótiszt a maga kerületében vetette ki az adókat, de nem egymaga, hanem öt-hat városatya jelenlétében. Szegeden 16 000 adófizető van. Legfeljebb 1000 adta be vallomását. Az adólisztek azt is megtették, hogy minden testülethez átírtak, hogy tagjaikról adjanak információt. Megkeresték a kamarát, az ipartestületet, eiek azonban nem válaszoltak, csak a gyógyszerészektől kaptak választ. (Wimmer FülOp: Lehetetlen dolgot kívántak.) Aztán átkerültek a kivetések a pénzügyigazgafóságboi, ahol törtint nthány kirívó eset. A legilletékesebb faktortól hallottam, hogy a kivetések zöme helyes. (Nagy zaj. Egy se helyes, mind hibás I) Válaszol az interpellációra. Haj'andó vizsgálatot indítani a kivetések ügyében. Hajlandó érintkezésbe lépni a pénzügyígazgatótággal a sérelmek orvoslása érdekében és hajlandó eljárni a szakonkénti felszólamlást bizottságok felállításáért. Ez a válasza. Dr. Bodnár Qéza szólal fel ezután. Reflektál a polgármester beszédére. Ai, hogy a testületek nem válaszollak a megkeresésre, nem lehet ok a «bélyegzésre". A polgármester válaszát tudomásul veszi azzal, hogy szerelné, ha a vizsgálatot a közigazgatás bizottságra bízzák. Az Indítványok következtek ezután. Az első Mihálovits Dezsőé, aki a csatornahálózat kitisztításának elrendelését indítványozza. Az indítványt elfogadta a közgyűlés. Kormányos Benő a strandfürdő ügyében benyújtott inditványát visszavonta. Mihálovits Dezső második indítványára kimondta a közgyüléi, hogy a belvárosi temetőbe vezető utat fásitlák ét padokkal látják el. Pap Róbert műrész telepi létesítésére vonatkozó indítványa következik. Pap Róbert szólal fel. Kifejti, hogy a művésztelep létesítésének anyagi akadálya nem lehet. Hiszen a két bérház építésére kilencmilliárd koronát szavazott meg a közgyűlés. A két müvészház legfeljebb két-háromszázmillióba kerül. Kéri az indítvány elfogadáiát. A polgármester szólal fel. Kijelenti, hogy a város a művészetet mindig támogatta. De a művészet nem támaszkodhat kizárólag a városra, vagy az államra. Felveti a tervet, hogy az építendő két bérpalotában kellene két műtermet épittetni. A tanács majd megfontolja a kérdést. A közgyűlés ilyen érielenben intézi el Pap Róbert indítványát. Lantos Béla önálló ujszegedi plébánia szervezését és külön plébánia építését indítványozza. A polgármester az ujszegedi plébánia létesítését nem tartja elsőrendű feladatnak. A közgyűlés a tanács, illetve a polgármester javaslatát fogadia el. „Ez a kivetés merénylet a város közönsége ellen." Dr. Csonka Miklós ezután ismerteti Mihálovits Dezső, Balogh Lajos és Wimmer Fülöp egyeaitelt indítványát a kereseti adókivetés felülvizigáUta ügyében. Elöler|eszti a tanácsntk azt a javaslalát, amely szerint a kivetést a tanács is sérelmesnek tartja és ezért javasolja, hogy a közgyűlés távirati ulon kérje a pénzügyminisztertől a kivetések sürgős felülvizsgálását és a felizólamlásl bizottságok számának szaporítását. Wimmer Fülöp szólal fel elsőnek. Elmondja, hogy a kivetés szerint 16 ezer adózóra 27 milliárd kereseti cdó esik. javasolja, bogy a táviratba ezeket az adatokat is belevegyék. A polgármestert nem informálták helyesen, mert a hiba 70 százaléka a városházán történt. Megtöriént, hogy a kereskedő vallomásáén 23 millió kereset szerepelt. Az adókivető adóliszt egymilliárdos keresetet jegyzett rá. Egymilliárdot Szegeden senki sem keresett. Az összeíró bizottság csupa gazdákból állt, de kereskedő alig volt benne. Ez semmiesetre sem lehet megnyugtató. Ezeket ajánlja a polgármester és a «tanács figyelmébe. A tanács javaslatát elfogadja. Dr. Kormányos Benő szólal fel ezután. A kist xisztenciák érdekeit védelmezi, miközben a polgármester átadja az elnöki széket Qaál Endrének és szép csendesen eltávozik a teremből. Kormányos Benő hosszadalmasan fejtegeti álláspon'ját. Kijelenti, hogy a sérelmes kivetésekért nem a tisztviselők, hanem egyedül az adóügyi tanácsnok a jelelős. Hoffmann Ignác Indítványa. Hoffmann Ignác szólal fel ezután. A tanács előterjesztését elfogadja, de nem elégszik meg vele, mert a kivetésben határozott merényletet lát a város közönsége ellen. Az a tisztviselő, aki a közönség megnyomoritására törekszik, a városban nem maradhat, annak távoznia kell! Föltétlenül megbízik a polgármester erélyében, ámbár ehhez ÍB SZÓ fér, de fél a jó szivétől, mert határozottan vétkes mulasztásról van most szó. Az a tisztviselő, aki a kivetéseket csinálta, az értelmiségnek nagyon alacsony fokán áll. Az összeiró bizottságok javaslatait nem is vették figyelembe. Amikor érdeklődtek ennek az oka iránt, állítólag azt a felvilágosítást kapták, hogy ami történt, az felsőbb utasításra történt. Annyi bizonyos, hogy minden egyes téléit önkényesen állítottak be. — Ez súlyos mulasztás, amely kemény megtorlást kíván. Az a tisztviselő, aki a város közönsége ellen dolgozik, nem maradhat a város szolgálatában. Indítványozza, hogy a közgyűlés egy öttagú bizottságot delegáljon, amely ezeket a vizsgálatokat megtartsa. Kéri, hogy ebbe a bizottságba delegáljak őt is. (Helyeslés. Elfogadjuk.) Mihálovits Dezső ellenzi a felszólamlási bizottságok szaporítását, mert az uj, dilettáns bizottságok csak komplikálják a helyzetet. Kónya János szólal fel. Elmondja, hogy a Pick-gyárra 1200 aranykorona adót vetettek ki, egy kisiparosra, Martonosira pedig 3000 aranykoronát. A vizsgálatnak ezekre az aránytalanságokra is ki kell terjednie. Gaál Endre ezután bezárja a vitát. Csonka Miklós reflektál röviden a felszólalásokra. Hoffmann Ignác indítványára kijelenti, hogy az már a polgármesternek Bodnár Oéza interpellációjára adott válaszában benne van. lés Hoffmann Ignác inditványát is. A közgyűlés a bizottságba Hoffmann Ignácot, dr. Bodnár Gézát, Csonka Qergelyt, Ottovay Károlyt és Magyar Józsefet delegálja. Az idei aranykőltségvstés. A közgyűlés egyetlen póttárgya, az 1924. évi aranykoronás költségvetés, már nem igen érdekelte a városatyákat. Wimmer Fülöp kérdést intéz a tanácshoz, hogy azonos-e az aranykoronás költségvetés as eredeti pBpirkoronás költségvetéssel. Rack Lipót bejelenti, hogy az időközi többletbevételek is szerepelnek az aranykoronás költségvetésben. — Ez ellen óvást emelek — szól Wimmer Fülöp. — Akkor lessék visszaülni a padba —, mondja Gaál Endre a kalappal, bottal fölszerelt é6 távozásra kész váró .'atyáknak. A városa yák vissza is ülnek a helyükre. Wimmer Fülöp pedig kifejti, hogy a miniszter rendeletének más célja nincs, mint az, hogy az eredeti költségve'étt kell aranykoronára átszámítani. Rack Lipót felolvassa a kérdéses rendeletet. Bodnár Géza indítványozza, bogy a tárgy fontosságára való tekintettel, halasszák a kérdés tárgyalását holnapra. A polgármester szólal fel ezután, kijelenti, hogy a költségvetés úgyis illuzórius. A főszámvevő nem tett mást, mint a papirkoronás költségvetést átszámította aranykoronára. Azonban az időközi póthiteleket, amelyek az eredeti költségvetés végösszegét többszörösen meghaladják, is figyelembe vette. — Ez önkényes eljárás —, szól közbe Wimmer Fülöp. — Csak a megszavazott póthitelek szerepelnek a költségvetésben, mondja a polgármeiter, a hítralevő időben szükségessé váló póthiteleket külön fogja a tanács annak idején a közgyűlés elé terjeszteni. Ebbe azután a közgyűlés Hojfmann Ignác ragaszkodik indítványához, j egyhangúlag meg is nyugszik és a tanács A közgyűlés a tanácsi javaslatot egyhangú- { javaslatát elfogadja és Gaál Endre félnyolc lag elfogadja. Egyhangúlag elfogadja a közgyü- I úrakor berekeszti a közgyűlést. A védők öt órán át bizonyították Nagy Sándor és Kopornyik Mária ártatlanságát. Csak péntek délben hirdetik ki az ítéletet. Szeged, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A nagy érdeklődéssel kisért vásárhelyi gyilkossági bünügy uj főtárgyalásának ötödik napja a védelemé volt. Mint tegnap a Szeged jelentette, Pókay elnök bezárta teljesen a bizonyítási eljárást, miután a bizonyítás kiegészítése során elrendelt tanukat is kihallgatták, sőt a délutáni órákban már Tompa Béla ügyész is megtartotta vád beszédét. A csütörtöki nap azután teljesen a védelemé volt, a két ügyvéd közel öt órán át bizonyította hatalmas beszédeiben ugy Nagy Sándor, mint Kopornyik Mária ártatlanságát. Először dr. Reich Zoltán emelkedett szólásra. Elsősorban is Nagy Sándornak azokkal a vallomásaival foglalkozik, amelyekben a rendőrségelőtt Kopornyik Mária szerepéről is beszélt és amelyekre alapította az ügyész tulajdonképen a vád lényegét. A védő szerint Nagy Sándor sohasem tett olyan vallomást, amelyekből konstruálta meg a vád a tényállást, amely szerint Kopornyik Mária felbujtására előre megfontoltan fojtotta meg Nagy Sándor Kovács Gáspárt, majd a holttestet a lovak közé dobta. Nagy Sándor már ekkor a rendőrök unszoló szavára kijelentette, hogy ő azért jelent meg Kovácsnál, hogy figyelmeztesse Kopornyik tervére. Ezekben a vallomásokban, amelyei Nagy Sándor lelkiismeretének szavára már az első főtárgyaláson visszavont, egyenesen tagadása van annak, mintha Kopornyik felbujtása eredményeképen ment volna az emlékezetes napon' Kovácshoz. De vannak ezenkívül más körülmények is, amelyek a vád tarthatatlanságát igazolják. Fáry orvos vallomásában kereken kimondotta, hogy kizárt dolog az, hogy Kovács hulláját dobták a lovak közé. Ez ismét amellett szól, hogy Nagy Sándor nem telbuitásra cselekedett. Ezután az egyes tanúvallomásokat veszi sorra. Dr. Sándor Jenő vásárhelyi ügyvéd vallomásánál kijelenti, hogy ez az ügyvéd valóságos fesszőfuttatást rendezett. Ezután Szabó professzor véleményével foglalkozik, amelyből megállapítja, hogy a vád ezzel a bizonyítékkal is kudarcot vallott. Védői felelősségem tudatában jelenthetem ki, monoiotta dr. Reich, hogy megnyugtató bizonyíték egyetlen egy sínes. Ezután még az ellenbizonyitékok következnek. — Kovács Gáspár halála, a saját rabiátus természetének oka, ő támadt rá Nagy Sándorra. Amikor először beszéltem, mint uj védő Nagy Sándorral, szinte az első percben tört ki ez Nagy Sándorból, amit két börtönőr tanú előtt mondott: — Nem bírom tovább, meg kell mondanom, hogy Kopornyik Máriát ártatlanul kevertem bele az egészbe! A jogos védelem kérdésével foglalkozik ezután a védő. Itt egy megtámadott ember cselekedetéről van szó. Ezért büntetlenséget biztosit a Btk. Fölmentést kér. — Ezeket tartottam szükségesnek elmondani Nagy Sándor védelmében. Nyugodt vagyok, itt csak egyféle igazságot lehet megállapítani és nyugodtan várom a törvényszék Ítéletét. Tiz perc szünet után dr. Eisner Manó tartotta meg beszédét Kopornyik Mária védelmében. — Régi példabeszéd — kezdte —, hogy nehéz annak az utja, aki az igazságot keresi. Az igazság keresése nem lehet előjog senkinek, hanem mindenkinek kötelessége. Ebben a főbenjáró ügyben én is hozzájárulok az igazsághoz a magam kőkockáival. Itt nem csak a váddal vagyunk szemben, hanem két Ítélettel is. De érveléseimben, igazságkeresésemben jó társaságban vagyok: a Kúria megsemmisítő ítéletével. Ezen a főtárgyaláson nem sikerült egy hajszálnyival sem több bizonyítékot produkálni, mint az első eljárás alatt. Sőt a vádat lerontó bizonyítékok is vannak itten. Amikor dr. Eisner arról beszél, hogy Kopornyikot már háromszor vették körül a halál jajkiáltásai, Kopornyik Mária a vádlottak padján hangosan zokogni kezd. Ezután a védő azzal foglalkozik, hogy 25—30 tanú közül az ügyész csupán 4—6 tanura tudott hivatkozni. — Azt hittem tegnap — folytatta —, hogy az ügyész ur végre valamilyen bizonyítékkal fog jönni, ehelyett az történt, hogy az ügyész ur csak azt kérte megállapítani, hogy junius 12-én mikor volt naplemente ... Ilyen bizonyítékokkal nem lehet a vád tényeit elfogadni. Ezután az egyes bizonyítékokkal és vallomásokkal foglalkozik. Sándor JenŐ ügyvéd ebben a főbenjáró ügyben akarta eldönteni polgári pőrét. Mindent megcáfoltak, amit Sándor Jenő mondott. Kopornyik és Kovács Gáspár között nem volt vagyoni érdekellentét Ha nincs meg ez az anyagi motivum, akkor miért állolt érdekében Kopornyiknak eltétetni láb alól Kovácsot? — Ezzel szemben megvan a moüvuma, hogy