Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1924-09-21 / 216. szám
A kereseti adókivetések. Az 1924. évi általános kereseti adó kivetésére vonatkozó fizetési meghagyások most kézbesittetnek az adózó polgároknak és azok a legnagyobb megdöbbenést és jogosult felháborodást váltják ki mindenki, de különösen a közvetlenül érdekeltek részéről. Azok az adóösszegek, amelyeket ezek a fizetési meghagyások tartalmaznak, a legtöbb adózó teljes vagyoni leromlását, sőt tönkretételé vonnák maguk után. Tudvalévő, hogy az általános kereseti adó kivetésének alapja az előző évi tiszta jövedelem, tehát az 1924. évi adókivetés alapja az 1923. évi tiszta jövedelem, az adókulcsa pedig Szegeden az adóalap 5 százaléka. Ezt a tiszta és egyszerű számítást azonban már alapjában felforgatta a szanálási törvény alapján kibocsátott 1924. évi 76921. sz. pénzügyminiszteri rendelet, amelynél fogva az adóalapot 3500 koronás papirkoronában számítandó aranykoronára kell átszámítani és az ez alapon kiszámított aranykorona adót azután a fizetéskori aranykorona értékben, tehát most 17.000 koronás alapon kell befizetni. A feltevés természetesen az, hogy az adózók jövedelmei és vagyona aranykorona értékben konzerválódtak, de aki tudja — és mindenki tudja—, hogy az 1923. év jövedelmei nemhogy konzerválódtak volna, hanem az 1924. év súlyos gazdasági viszonyai mellett a jövedelmekkel együtt a vagyonok is pusztulásnak indultak, az könnyen megállapíthatja, hogy e mellett az aranyátszámitás mellett az adózó általános kereseti adó cimén tiszta keresetének nem 5 százalékát, hanem ennek 5-szörösét, vagyis 25 százalékát kénytelen megfizetni. Azaz, hogy annyit volna kénytelen megfizetni, ha az adóalapok helyesen, a tényleges kereseti viszonyoknak legalább megközelítőleg megfelelően volnának megállapítva. De aki látta ezeket a fizetési meghagyásokat, amelyek szinte pergőtüzként ontják középszerű forgalmú és jövedelmű adózókra a 2—3—4—5000 aranykoronás, egészen kis adózókra a 4—6—800 aranykoronás adókat, az legnagyobb megdöbbenéssel kénytelen megállapítani, hogy itt 100—200—300 százalékos, sőt sok esetben százalékokban ki sem számitható megadóztatással állunk szemben. Vegyünk csak egy 4000 aranykoronás adókivetést, ahol tehát az adóalap (az 1923. évi tiszta kereset) 80.000 aranykoronának, 3500 aranykoronás alapon tehát 280,000.000 korona tiszta jövedelemnek felel meg. Hát volt békeidőben olyan, nem is középszerű, hanem akár nagyobb kereskedő, vagy iparos is, akinek 80.000 korona tiszta jövedelme volt? Vagy volt 1923. évben ugyanilyen 280 millió koronás jövedelmű kereskedő,vagy iparos? Tudják azt a t. adókivető hatóságok, hogy milyen rengeteg pénz volt békeidőben, 1913. évben, 80.000 korona? Tudják azt, hogy Szegeden 1923-ban, különösen pedig annak első felében még csak százezres jövedelmek voltak és a milliós jövedelmek a ritkaságok közé tartoztak, 100 milliós jövedelem pedig talán egyetlenegy sem, vagy csak alig néhány lehetett. Tudják azt, hogy a 4000 aranykorona adó most 68 millió koronát tesz ki papirkoronában és ez csak az általános kereseti adó, amihez még súlyos útadó, vagyoni és jövedelmi adók, forgalmi adók stb. járulnak, amelyekkel ez az adó 100 millió koronát is meghalad? De vegyük azt a kiskereskedőt (szatócs, ügynök stb.), akire 400 aranykorona adót vetettek ki, ami 8000 aranykorona, vagyis 28,000.000 papírkorona 1923. évi jövedelemnek és a jelenlegi aranykorona alapon 6,800.000 korona általános kereseti adónak felel meg. Hát nem kell teljesen összeroppanni annak a szerencsétlen adózó polgárnak, nem kell a legnagyobb kétségbeeséssel néznie a jövő elé, akit ilyén nemcsak a jövedelmeit, de vagyonát is aránytalanul meghaladó adóval sújtanak, még pedig éppen a jelenlegi teljes gazdasági pangás ideién ? Lzzel a lehetetlen és a gazdasági és kereseti viszonyok legteljesebb figyelmen kívül hagyásával eszközölt kivetéssel szemben elsősorban minden adózó polgárnak kötelessége, hogy a legerélyesebb és minden pozitiv bizonyítékkal felszerelt felszólamlás révén iparkodjék orvosolni jogos sérelmeit. Az adófelszólamlási bizottságtól, amelyben a polgárság képviselői ülnek, joggal elvárhatja ez a polgárság, hogy példát statuálva fogja ezeket a tarthatatlan adótételeket a tényleges viszonyoknak megfelelőleg megállapítani. Az egyéni felszólamlásokon tul és azt megelőzően azonban kötelességük az erre hivatott testületeknek is (Kereskedelmi és iparkamara, Ipartestü'et, Kereskedők Szövetsége, Lloyd stb.), hogy sürgősen és vállvetve a szellemi foglalkozásúak belevonásával is indítsák meg az egyetemes akciót és minden lehető módot felhasználva iparkodjanak gátat vetni annak, hogy az úgyis súlyos gazdasági viszonyok és még súlyosabb közterhek alatt görnyedő középosztálynak ezen adókivetések révén teljes vagyoni romlása be ne következzen. Dr. Berta Dezső. SZEGED 1924 szeptember 25. A gázgyárnak már a papírkorona is jó. Az egységárképletek mellőzését kérte a döntőbizottságtól. Szeged, szeptember 20. (Saját tudósítónktól.) A szegedi légszeszgyár központi igazgatósága — mint ismeretes — még junius derekán kérelmet intézett a kereskedelmi miniszterhez a villanyosáram egységárainak megállapítására hivatott döntőbizottság — amely mint választott bíróság a gázegységárakat is meg szokta állapítani — újból való kiküldéséért. Junius 21-én kelt kérvényében arra hivatkozott, hogy a termelési feltételek megváltozása következtében az előzőleg megállapított egységárképlet, amelynek segítségével ugy a gáz , mint a villanyosáramegységárak hónapról-hónapra automatikusan emelkedtek a szénárak, a munkabérek emelkedésével és a magyar korona árfolyamváltozásaival arányosan elvesztette megbízhatóságát, amennyiben a termelési költségek kialakulásánál a stagnáló, illetve eső tendenciájú szénárakkal szemben újra nagyobb szerep jut az emelkedő munkabéreknek. A gázgyár központi igazgatósága ezért az eredeti egységár-képlet revideálását kérte a döntőbizottságtól. A keteskedeimi miniszter akceptálta a gázgyár központi igazgatóságának érveit, dr. Ladányi Jenő miniszteri tanácsos elnökletével rövidesen kinevezte az uj döntőbizottságot, amely azonnal megkezdte a régi és állandóan előráncigált kérdés tanulmányozását. A döntőbizottság nemrégen Szegeden is tartott egy értekezletet, amikor a fogyasztói érdekeltségek kívánságait és észrevételeit hallgatta meg, ezenkivfll a gázgyár üzletvezetését is tüzetesen áttanulmányoita. Az értekezleten derült ki, hogy a gázgyár meg akarja szüntetni azt a kedvezményt, amelyet a korábbi döntőbizottsági határozatok a közalkalmazottak számára biztosítottak. A döntőbizottság elnöke akkor bejelentette, hogy — tekintettel a kérdés komplikáltságára — a bizottság egyelőre csak ideiglenes egységárakat állapit meg, az uj képlet ügyében pedig később határoz. Azóta teltek, multak és ~ a gázgyár központi igazgatóságának véleménye szerint — változtak is az idők. A gázgyár megváltása ügyében megindított békés kiegyezési mozgalom hol nekilendült, hol zátonyra jutott, a pör —- a közgyűlés kiforszirozott döntése következtében CBende?en szünetet. Most azután az egységárharcban váratlan, de azért meglepő fordulat következett be. A szegedi légszeszgyár és villanytelep Budapesten székelő központi igazgatósága terjedelmes memorandumot küldőit a döntőbizottsághoz, kolön memorandumot a gáz- és külön memorandumot a villanyegységárak ügyében. Dr. Ladányi Jenő miniszteri tanácsos, a döntőbizottság elnöke a memorandumokat észrevételezés céljából másolatban leküldte a város hatóságához és így alkalmunk nyílott azok áttanulmányozására. Megtudtuk belőlük, hogy a gázgyár, alkalmazkodva az idők változásaihoz, alaposan megváltoztatta eddig tanúsított közgazdasági felfogását. A központi igazgatóság a memorandumok bevezető részeiben szép sorjában kifejti, hogy junius 21-ike óta, amikor a gázgyárnak a döntőbizottság kiküldését kérő beadványa kelt, a közgazdasági élet gyökeres változáson ment keresztül. Sikerült a korona stabilizálása, ami lehetővé teszi, hogy számításaikat fix alapokra helyezzék. Megállapítja, hogy az egységdrképletek, dacára annak, hogy azokat a legnagyobb körültekintéssel állapította meg a döntőbizottság, nem váltak be. Kéri tehát, hogy a döntőbizottság ezúttal az árváltozási képieteket, hanem — tekintettel a stabilizált értékű koronára — az egységárakat fix összegben — koronákban — állapítsa meg. Hivatkozik a magyar gázgyárak példájára, amelyek eddig csak dollárban kötöttek üzleteket, néhány hét óta azonban már csak papirkoronában kötnek. Elárulja ezután a memorandum, hogy a gázgyár központi igazgatósága méltányosabb, mint az állam, nem kivánja egységárait teljes aranyparitásra emelni, mert a fogyasztóközönség érdekében figyelembe veszi a méltányossági szempontokat is. Az aranyparitásos egységárak bevezetését időszerűtlennek is tartja, amennyiben ugy véli, bogy a teljes aranyparitás, amely tulajdonképen szál százalékkal nagyobb az aranykorona hivatalos szorzószámánál — jelentékenyen csökkentené a fogyasztást, ami üzlet1 szempontból káros lenne a vállalatra is. Nem kíván mást, csupán azt, bogy a döntőbizottság olyan egységárakat állapítson meg, amelyek biztositsák a vállalat deficitmenles üzletvitelét és lehetővé teszik a külföldi hitelforrások kihasználását. A fogyasztás eddigi kategorizálását mellőzendőnek tartja a gázgyár, mert ugy véli, hogy a közalkalmazottak megélhetési problémájának megoldása állami és nem vállalati feladat és nem indokolt az a rendszer, amely szerint eddig az adózó polgárok egy része viselte eddig a közalkalmazottak kedvezményes áramegységeiből származó terheket. Meggyőződött arról is az igazgatóság, hogy ma már elérkezett a nagy fogyasztók Kedvezményének az ideje is és így az üzleti áramfogyasztás felárral való számlázása is föltétlenül megszüntetendő, mert hiszen ugy a kereskedelem, mint az ipar veszedelmesen pang. Ezután merész fordulattal áttér a memorandum a termelési költségek tárgyalására. Megfeletkezve arról, hogy az imént a fix egységárakat a korona sziklaszilárd értékelésével indokolta, most a következőket mondja: „Igaz, hogy stabil a korona, azonban a közgazdasági ¿let még nem tekinthető kiegyensúlyozottnak.. Azt is megmondja, bogy miért? Az élelmiszerek ára emelkedik, a munkabérek stagnálnak ugyan, de nem azért, mintha a munkásokat a jelenlegi bérek kielégítenék, hinem azért, mert kevés a munkaalkalom és sok a munkanélküli. A szénárak csökkenése se jelent sokat, mert a hazai szénpiacon mutatkozó olcsóságnak a fogyasztás pillanatnyi csökkenésében rejlik az oka, nem pedig a termelési költségek csökkenésében. A szénárak kalkulálásánál tehát „biztonsági koefficienst" kell alkalmazni. (Vájjon az áramfogyasziók érdekeit miféle .biztonsági koefficiens" védi meg?) A fordulatos közgazdasági fejtegetés után a következő fix egységárak megállapítását kéri a közponlí igazga óság szeptember elsejétől hat hónapi időre: Mindenféle számlálón mért magánfogyasztás hektowattonként 1350, a nagyipari motorikus áramfogyasztás 450, a kisipari 630, a városi közterületi világításra elhasznált áram 850, a város pénztárából fizetett áramfogyasztás és a színház fogyasztása 450 korona. (Meg kell i!t jegyeznünk, hogy a magánfogyasztás egységára a szerződés értelmében nyolc aranyfillér, tehát kevesebb, mint a gázgyár által kért 1350 papírkorona.) A központi igazgatóság gázügyi memoranduma hasonló fejtege éseket tartalmaz. 1(1 is fix egységárakat kér. A számlálón mért magánfogyasztásért köbméterenként 4400, a közterületek világításáért lángonként és égési óránként 530— 690, a város pénztárából fizetendő gázfogyasztásért pedig háromezer koronát. Dr. Turóczy Mihály tiszti főügyész, a gázügy referense, most dolgozik a gázgyári memorandumokra küldendő észrevételeken. Válasziratát minden valószínűség szerint már a jövő hét e'ején elküldi dr. Ladányi Jenő döntőbizottsági elnöknek, LEVAY MARISKA NŐI DIVATTERME Lechner-tér 9. sz. alatt MEGNYÍLT! A legszolidabb árak mellett elsőrendű kivitelben készülnek köpenyek, kosztümök, utcai és estélyi ruhák, úgyszintén gyermekruhák. rr I.r. SZŐNYEG anyagok jutányosán szerezhetők be 371 Seelenf reund kézimunkaüzletben, Tisza Laios-körut 48.