Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-30 / 198. szám

ILfgy® mrném ára 1800 korona ti i*jea>e%' «V IMI feroM-ola 1 (№ »•«lltketmi sniabes.) Tel«. 00 H-IM.B*««!" N98.W«­5« MdO SlTé"tIé«i BÜKM tt*, israt iiáv In 1800 k*­iHBt. neuiMtísi &r*ki la (Nlrbaa 40300, Eada­U MUn «5000 kaf. Rirúrteii trtk > f éitnscboo • sm. 400, egy hasábon 800 •láttél hasábon 1200. SiOve» közt a százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 6000 kor. SzOvegkOztl közlemé­nyek soronként 6000 korona. Ctatídl értesítés 45000 kof. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 30, SZOMBAT. 198-ik szám. Különféle érzékenységek. Ma még nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy okos dolog volt-e negyven­keités ágyúval lőni bele a panama-ügybe, amelynek eddig csak ártatlan próba-srapnelljeit látta a közvélemény. Hogy Esküit Lajos bo­lond-e, vagy sem, azt eddig is ki üthették volna, akkor is talán inkább a védőügyvédek, akik a btkv. életbelépte óta mindig ezt a mentő­horgonyt szedik elő, amikor már minden kötél szakad. Most ők tiltakoznak a legjobban az elmeszakértők akcióbalépése ellen s megteszik lángésznek a folytonos forradalmak eme föl­vetettjét, zavaros idők tipikus karrier-csinálóját, akinek hvatali állásáról, előképzettségéről se kapunk hiteles adatokat. Micsoda mélységes erkölcsi eltévelyedés, hogy ez az ember politikai rehabilitációt követel azután is, hogy szinte kéjjel hangsúlyozza folytonos panamázását s magyarázatul azt adja elő, hogy a többiek is ugyanazt csinálták, mégis tovább szerepelnek a politikai fórumon. Eskütt Lajos érzékenysége csak a rehabilitálás zátonyán akad meg, fejét továbbra is fölemelve hordaná ama régi szár­mazású megállapítás, de ma a legjobban érvé­nyesülő elv alapján, hogy a pénznek nincs szaga. Bizonyára jobban látja nálunknál (hiszen tettekkel tényező volt benne), hogy a pénz a legerősebb természetű pántlikagiliszta, minél jobban terjed, annál áhítatosabb tisztelet veszi körül s a származása iránt már senkisem érdeklődik. Mihelyt a parvenü, a gyomorra és nem a válogatott erkölcsre he'yezve a fősúlyt, dús asz'alt tart s szabad bejáratot biztosit melléje mindenkinek, már megbontotta azt a rendet, amelyben a magukra maradt kevés finnyásak a lenézettek, az élhetetlenek. — Kisebb kamatláb, de biztos éjszakai nyu­godalom, mondta régen, uj bankok hemzsegése idején, a szegedi kispolgár, akit n°m szívesen í követ a hirtelen meggazdagodni akaró ember. ­Eskütt Lajos éjszakai pihenése azért zavartalan volt, ő nemcsak előre való megfontoltsággal lépett a panama arénájába, hanem magával vitte a fotografáló masináját is. Számolt vele, hogy a dclgok egyszer kipattannak s akkor ő eljátsz­hatja a Dugovicti Ti usz szerepét, hacsak nem gondolja meg magát a török s kiegyeznek. Értjük is, nem is, Nagyatádi érzékenységét, bár emlékeztet a svábra, aki azzal megy haza, hogy negverték a kocsmában. Gyere vissza, mondja a fia, (ezúttal Bethlen) hadd látom azt a vakmerőt. A kocsmában aztán odaáll a Michl elé. — Te verted pofon az apámat? — Én. — Próbáld még egyszer. A vén svábot irtóztatóan képen teremii Michl, maga az apavédő fu is összerázkódik tőle. — Hihetetlen vakmerőség, mondja. Próbáld csak még egyszer. Elcsattan a második nyakleves is, amire sürü fejcsóválások közt azt mondja a fiu. — Gyere haza, apám, hagyjuk itt ezt a go­romba frátert, mert még kikezd veled. Nagyatádi is elég régóta tartja jégen az ér­zékenységét, ráncigálták eleget az Eskütt-ügy­ben, hol a földbirtrokreform körüli kijelentései előtt, hol azok után. Az élelmes kisgazda, akit kényes urak lassan-lassan kénytelenek voltak magukkal egyenrangúvá fogadni, nemcsak fo­galom lett, hanem egyaránt országos tekintély (ott, ahol) és országos figura, akinek láthatatlan erőket tulajdonítottak s aki a magyar paraszt gőgjét, szükkeblüségét, telhetetlenségét talán öntudatlanul, de a végsőkig kifejlesztette. Kinek volt az ő uralma alatt jó dolga ? Csak a ter­melőnek, aki négyszázezer koronán felül verte fel a buza árát s indokolásul csak azt tudta elhebegni, hogy drága s csizma is. Az a csizma, amiből három, vagy négy évenkint vesz egy párt. Nagyatádi volt az a titokzatos talizmán, tatu, VBgy Is'en tudja micsoda, akinek minden kabinetben részt kellett vennie, aki nyomban fenyegetőzőit, ha csak a nevét is emlegették, maguk közé szedték a politikusok tisztán azért, mert „ilyennek is kell lenni", aztán hatalommá fejlődött s na udvarolni kell neki, m nt a sze­szélyes primadonnának, aki az előadás bizton­ságát veszélyezteti. Hogy most érzékenykedik-e, vagy sem, az hidegen hagyja az országot, ezt intézzék el azok, akik a pártérdekek és az ország érdekei köiött vélik még mindig a boldogulás kapcso­latéit megtalálni A panama-ügybe azonban erőteljesen kell belevilágítani, mert az a konszo­lidáció előrehaladását jelenti. Fáj-e, vagy sem az operáció, mellékes. Egyszer hotzá kell nyúlni, főleg mielőtt túlságos gennyedésbe megy át a seb. MMMMNMMMW^^ O Nagyatádi marad. Beth'en, Szabó és Peathy hosszasan tárgyal­tak ezután az Eskütt ügy politikai következ­ményeiről. A tárgyalás délu án két óráig tartotl. A földmivelésügyi mkiszter és az igazság­ügyminiszter egybehangzó nyilatkozatai sze­rint arról tanácskoztak, hogyan leheine nagy­atádi Szabó Istvánnak alkalmat és módot adni arra, hogy ott, ahol ellene vádat emel ek, megvédhesse a maga igazát, hogy nyílatkozhas­sék Eskütt Lajos vádjairól. Az igazságügymi­niszter egyébként megcáfolta azt a hireszteléit is, amely szerint utasítást adott volna az Es­kütt-ü*yben szereplő ügyésznek, hogy kérje Eskütt Lajos elmebeli állapotának megvizsgá­lásá\ Határozottan kijelentette ezt is, hogy a kormány tag;ai elintézettnek tekintik ezt az ügyet, többit nem is tanácskoznak róla, a mi­niszterelnök vasárnap Genfbe utazik és — Nagyatádi természetesen marad... Az Igazsdgügyminiazter Pécsett. A Pécsett időző Pesihy Pál igazságügy­miniszter csütörtökön délelőtt 11 óra után a kirá'yi Ítélőtábla fogadószobájában fogadta a pécsi birói, ügyészségi és az ügyvédi kar tisz­telgő küldöttségeit. A pécsi birói és ügyészi kar nagyszámú küldöttsége élén Félix Antal királyi ítélőtáblai elnök üdvözöl e az igazság­ügyminisztert pécsi látogatása alkalmából. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszában hangoztatta, hogy mindenkor igyekezni fog a birói és ügyészi kar érdekeit előmozdítani. Az ügyvédi kamara küldöttsége részéről Szuly János kor­mány főtanácsos üdvözölte az igazságügyminisz­tert. — Nagy gondjaim vannak — mondotta válaszában az iga. ságügyminiszter — az ügy­védség helyzete miatt. Ma sem rózsás a hely­zetük, de a jövőben igen szomorúnak Ígérkezik. Nagyon hálás lennék, ha az ügyvédi kar esz­méket adna, hogy miként lehetne segileni. Végül kijelentette, hogy az ügyvédség érdekeit ( megvédi és azt mindenkor támogatni fogja, • mert teljes megértéssel van az ügyvédi kar I hivatása iránt. Smith főbiztos harmadik jelentése. Budapest, augusztus 29. A politikai köröket még rcindig nagyatádi Szabó István földműve­lésügyi miniszter elintézetlen lemondása ftglal­koitfcija legintenzívebben, pedig — amint az elfrelathiíó volt irár az első pillanatban —, ez a 'enondás nem is voit zcha túlságosan komoly. Kötelező gesztus volt csupán, kiszámí­tott formaság, f melynek következményeivel tiez­látan veit az is, aki megcsinálta, az is, aki végigízt mlélte. Mert nagyatádi Szabó István személyére szüksége van Bethlen István kor­mányánsk. Nagyatádi Szabó István — mint cégér — az úgynevezett agrárdemokráciát jel­képezi, mint kikiáltó, a kisgazdákat csődíti az egységes párt mutatványos bódéjába. Nagyatádi Szabó István az Eskütt-tárgyalés után lemondott, mett le kellett mondania, Bethlen István pedig mindent elkövet, hogy ezt a lemondást visszavonassa vele, mert vissza kell vonatnia. A földművelésügyi minisztert és a miniszterelnököt nagyon nélkülözhetetlenné lette egymás tzámára az egységes kormányzó­párt politikája. Ezért vállalt közösséget a föld­művelésügyi miniszterével a kormányelnök és ezért fogja nagyon gyorsan visszavonni Szabó litván azt a bizonyos lemondását. Aztán, ha jól megy, marad minden a régiben. Bethlen István miniszterelnöknél pénteken délelőtt többrendbeli kihallgatás volt. Meg­jelent nála Nddessy Imre országos főkapitány, akinek az Erzberger-üty miatt támadt elég súlyos differenciája a közvéleménnyel. A fő­kapitány után Pesthy Pál igazságügyminisztert fogtdta a miniszterelnök, majd nagyatádi Szabó Istvánnal tanácskozott hosszasabban. A földmivelésügyi miniszter nagyon rossz színben van. A ninisz'erelnök előszobájában panaszkodott, hogy egészségével még mindig nincs rendben. A láza ugyan elmúlt, de azért gyengének érzi magát. Kijelentette azt is, hogy lemondását még nem vonta vissza, de nincs is szükség arra, hogy visszavonja, mert hiszen a miniszterelnök még el sem fogadta azt. De azért még szüks-g van bizonyos tárgyalásokra a helyzet tisztázása céljából. Budapest, augusztus 29. Smith Jeremiás, a Nem­zetek Szövetségének főbiztosa elkészítette harma­dik jelentését, amelyet a magyar pénzügyek újjá­építéséről a Nemzetek Szövetségéhez terjesztettbe 1924 julius hónapjáról. A jelentés megemlékezik a Magyar Nemzeti Bank működéséről és az újjáépítési kölcsönről, majd a magyar pénzügyi helyzettel foglalkozik. Elmondja a jelentés, hogy a magyar korona zürichi jegyzése julius hó folyamán csak kis mértékben ingadozott. A svájci frank aranyértékében hirtelen mutatkozó javulás Budapesten a dollár árfolyamá­nak állandó hanyatlásában nyilvánult meg, amely­nek következménye, hogy a papírkorona és az aranykorona közötti értékviszony julius hó folyamán két százalékkal javult. Ennek a ja­vulásnak a következményei azonban nem vol­tak kívánatosak, noha bizonyos körök meg voltak elégedve, hogy a magyar korona javult. A Nem­zeti Bank el határozottnak látta az időt arra, hogy a koronát valamikép stabilizálja. De nem volt könnyű meghatározni azt a pontos árfolyamot — mondja a jelentés —, amelynek elérésén a korona stabilizációjának bekövetkezni kellett. Három kü­lönböző megoldás kínálkozott: vagy meg kell állí­tani a korona ingadozását és az árfolyamot az akkor mutatkozó helyzetben stabilizálni, vagy olyan árfolyam elérésére kell törekedni, amely gyakorlati­lag megfelelőnek bizonyul anélkül, hogy zavart idézne elő, vagy pedig végül megkísérelni a ma­gyar korona belső értékének megerősítését és a koronát azután stabilizálni. Az első megoldás mu­tatkozott célszerűnek és azután majdnem váratlan körülmény folytán változott az eset. Julius harma­dik hetében a magyar korona Zürichben és más piacokon kiugrott. A korona svájci árfolyama meg­maradt 69 en annak ellenére, hogy más piacokon a magyar korona zürichi paritásához viszonyítva 67 és fél volt. Ekkor szükségessé vált, hogy a zürichi jegyzés alkalmazkodjék a többi piac jegyzéséhez, nehogy még mindig indokolatlanul erősen reagáljon a ko­rona zürichi jegyzéséhez. A jelentés megállapítja, hogy a pénzpiac erősen javuló irányzatot mutat. A korona stabilizálása julius 27. és 31. között megtörtént azzal az előny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom