Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-15 / 187. szám

SZEOBD 1924 augusztus 18. — Ami a közmunkákra fordítandó tizenkétmillió korona elosztását illeli, még nem történt döntés arról, hogy ez az összeg az érdekeltségek kéréseihez képest egyöntetűen már most legyen felhasználható és ne havi egymillió koronás részletekben. A Jövő héten előreláthatóan Budapestre érkezik Sir Henrik Strakesch, továbbá Neemeyer, az angol pénzügyminisztérium vezetője, akik társidalmi látogatást tesznek ugyan, azonban valószínű, hogy bizalmas megbeszéléseket fognak folytatni arról, hogy miként segithelö elő az, hogy az őszi többmunkák megindítására i költségvetésben nagyobb öszszrgek álljanak a kormány rendelkezésére. Kútfúrás házikezelésben, furótöréssel és csőszakadással. Szeged, augusztus 14. (Saját tudósítónktól.) Hetek óla folyik a munka a Templom-téren, a Rozália-kápolna melleit. Fúrják az uj, talán a kilencedik ártézi kutat. Ennek a kútfúrásnak eddig az volt a legfőbb nevezetessége, hogy a városi mérnökség házilag végzi Buócz Károly műszaki tanácsos szakszerű irányítása mellett. Ezelőtt a város mindig vállalkozónak adta li az ártézi kútfúrásokat, de most meg akarta takaiilani a vállalkozó hasznát, megvásárolta a kútfúráshoz szükséges eszközöket, készükkeket és csöveket és elhatározta, hogy a jövőben minden uj kutat házikezelésben készíttet el. Az első kisérlet nagy reménységek és várakozások között kezdődött meg jó néhány héttel ezelőtt és akkor ugy mondták, hogy a munka legfeljebb egy-két hétig tart, az uj kut hamar elkészül és vizének bekapcsolárával lényeges enyhülés következik majd be a szegedi vízhiányban. Multak a hetek szörnyű gyorsan, az e'sö terminus is elröpül, a második is, de a kútfúró gŐ2bika lenditökereke csak nem akart raegn>ugodni, Pedig a csövek egyre mélyebben hatoltak a föld színe alá. A száznyolcvan méteres mélység után elérték az első vizréteget. Szegényes volt a réteg, nem adott annyi vize', mint amennyire vártak. Tovább fúrtak. A 256-ik méternél uj, valamivel bővebb vizrétegre bukkantak. A szakértők ugy gondolták, hogy mind a két réteget ki lehet használni. A izáznyolcvsn méteres rétegnél szűrőkészüléket szereitek fel. Akkor pedig beütött az első baj. A mélyebben fekvő réteg vizének nagyobb voit a nyomása és így ahelyett, hogy felszökött volna a földBzine fölé, beömiö.t a felső szűrőkészülékén keresztül a kisebbnvomásu felsőrétegbe, visszaszorítva annak is a vizét. Akkor ¡öttek rá, hogy fizikai lehetetlenség két réteg összekapcsolása, mert abban az esetben, ha a felső réteg vizének a nyomása nagyobb, az visszaszorítja az alsó réteg vizét is, de föl a világért sem jön. Egyetlen olyan lehetőség van, amely mellett két réteg vizet föl lehet hozni és ez az, ha mindkét réteg nyomása hajszálig egyenlő és állandóan egyenlő marad. A felső rétegnél alkalmazott szűrőkészüléket tehát eltávolították és helyreállították a cső folytonosságát, igy az alsó réteg vize feljött, de nagyon kevésnek találtafolt. Alig adott naponta ezer köbméter!, pedig legalább kétezer köbmétert vártak tőle. — Le kell fúrni a 330 méternél levőgizdag rétegig — volt a vélemény. Tehát folytatták a fúrást. Ismét multak a hetek, a csövek egyre lassabban haladtak a reménységes réteg felé. A 283-ik méternél járhatlak, amikor ismét végzetes baj történt: eltört a furó. A fúrást csak ugy lehetett volna folytatni, ha a csöveket felhúzzák. Meg is kezdték a csövek felhúzását, de ugy látszik, a fáíum nem nézte ]ó szemmel a házikezslést, mert a csövek egyszer CBak elszakadtak. ~ Maradjunk meg a második rétegnél, amely a 256-ik méternél húzódik el. Mondták a kútfúrók — elégedjünk meg az ezer köbméter vízzel naponta. Buócz Károly műszaki tanácsos a tanácshoz fordult tanácsért. Jelentésében elmondta a házi kútfúrás változatos viszontagságait, hogy a 256-ik méternél Jévő rétegnek gyenge a nyomása, legfeljebb 1000 köbméter vizet ad naponta, de az is lehet, hogy a viz java az elszakadt cső mellett folyik el. Ha tovább fúratna a város, a háromszázharmincadik méter felé uj vizréteget találna, amely bizonyosan megadja a napi kétezer köbméter!. De a továbbfuráihoz ujabb pénz kell, mert az előirányzott hite! elfogyott. Eddig száznegyvenszázötvenmillió koronát emésztett fel a házikezeléses kut, igaz azonban, hogy ebből a pénzből sok olyan szerszámot vásároltak, amely továbbra is tekintélyes értéke! képviselő leltári tárgy marad. A lovábbfuráshoz pedig még vagy tizenötmillió korona kellene. — Biitosan számíthatunk arra a kétezer köbméterre ? — kérdezte Turóczy Mihály főügyész. — Biztosan — szólt Buócz Károly. — Akkor adjuk meg, hiszen ugy közel harminc százalékkal szaporodik a vizmü vize. A tanács egyhangúlag megszavazta a kért tizenötmillió koronát éc megbízta Buócz Károlyt, hogy fúrassa tovább a kutat. Most lovább fúrják. Ha nyomtatviayra van •zükaégo, telefonáljon a Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat R.-T.-nak, telefon 16—3«. A pénteki lóversenyekre teljesen átalakították a lóversenypályát. Népes mezőnyök fognak indulni a versenyeken. Szeged, augusztus 14. (Saját tudósítónktól.) Hetek óta élénk érdeklődés nyilvánul meg azok iránt a lóversenyek és lovasmérkőzések iránt, amelyeke, évről-évre nagy sikerrel rendez a Délvidéki Lovas Egyesület és a Szegedi Gazdasági Egyesület. Mir már hetekkel ezelőtt beszámolt róla a Szeged, a lóversenyek sikeréért a rendezőség mindent elkövet. Napok óta állandó permanenciában van, ugy hogy mára már minden teljesen készen állott. A lóversenypályát teljesen átalakították az idei versenyekre, miután szokatlanul érdekes és eddig még nem látott versenyek szerepelnek a programon. Á pályán Szegeden eddig még nem látott nagystílű akadályokat és gátakat építettek, vannak olyan akadályok, ahol a lovaknak másfél—kétméteres magasságokat kell átugraniok. Ezeket az akadályokat téglából építették, ugy hogy a pálya mot,. teljesen ugy néz ki, mint azok a pályák, ahol nemzetközi lovasmérkőzéseket rendeznek. A nagy érdeklődésre való tekintettel a tribünt is kibővítették, a tavalyi 50 páhollyal szemben az idén már 75 van, ami élénken bizonyítja azt, hogy Szegeden minden lehetőség megvan, hogy a lovassport szépen fejlődjön. A háromnapos versenyekre szokatlanul nagy számban érkeztek be nevezések, nemcsak elsőrendű versenylovak fognak indulni, de az urlovasok legnagyobb része is olyan, akiknek országosan ismert nevük van és már nem egyszer szerepeltek győzelmesen a nemzetközi Concours Hippique ellen. A neves lovasok között többek között a következők vesznek részt: lovag Braun, Lakos Bertalan, Bindel Ottó százados, Almássy Pál gróf, Zichy János gróf, Schmerzing Egon báró, Podmaniczky báró, Éder Elemér, Makay István százados, Cseh Kálmán, Imre Dénes hadnagy, Rezneck Jenő, Schaurek Ottmár hadnagy, Prónay Sándor, Kágner József, Burián Mihály, Bachner Antal ezredesek és még számosan. A versenyek pénteken délután pontosan fél 3 órakor kezdődnek, szombaton és vasárnap délután folytatódnak. Az első versenynapon hat szám szerepel, öt legitim galoppverseny, a programot pedig igen érdekes vadász díjugratás zárja be, amelyet ugyancsak totalizateurrel rendeznek meg. Ennél a versenynél a lovasok először elhaladnak a tribün előtt, egy akadályt átugratnak a közönség előtt közveüenül és igy a lovasok stílusából és a lovak képességéből módjában van a közönségnek ebben a versenyben is fogadni a toializateurnél, az eddigi szegedi példáktól eltérőleg, amikor az ilyen természetű versenyeket totalizateur nélkül bonyolítottak le. Szombaton délután azután sorra kerül az országos concours hippique, amelyen részt vesznek a szegediek mellett a bécsi és luzerni concoursok összes jelentősebb győztesei, valamint a budapesti májusi és juniusi mérkőzések indulói is. Vasárnap délután azután ismét a galoppos versenyek következnek, köztük egy tiszti akadályversennyel, a véRégí szegedi színházak. Irta: dr. Czimer Károly. (Hatodik közlemény.) A szegedi színház 50 esztendeig volt menedékhelye a magyar vándorszínészeknek. Hozzáfüződik a magyar színészet őskora. Az első magyar színigazgató, Kelemen László és kegyeles emlékű társulata még nem játszhatott benne, de Ernyi Mihály kolozsvári társulatában, az akkori leghíresebb színészek, mint kotsi Patkó János hősszerelmes, aki Kolozsváron az első magyar szinésziskolát megnyitotta, Jancsó Pál országos hírű komikus, Lavotta János, a halhatatlan emlékű magyar zeneszerző, a társulat karmestere, Kántor Gerzson, a legkitűnőbb magyar komikus szerepeltek. Később Détyné, Szentpétery Zsigmond, Egressy Gábor, Szerdahelyi József, Lendvay Márton, Megyeri Károly, a legnagyobb magyar komikus, Jókainé Laborfaly Róza, Feleky Miklósné Munkácsi Flóra, Lonovicsné Hollósy Kornélia, Bulyovszkyné Szathmáry Lilla stb. fényos csillagai voltak a városházi színpadnak. 1849-ben az osztrák önkényuralom hírhedt főnöke, Bonyhádi (Perczel) István adminisztrátor a magyar előadásokat betiltotta. Ettől kezdve német színészek, bűvészek, viaszbáb-mutogatók bérelték ki 2-3-5 előadásra. Az 1860-as években, amint a magyar világ és kis alkotmány „kiütött", ismét birtokba vették a magyar színészek ; azonban 1867 után a színpadot lebontották, a régi táncszálát közgyűlési teremmé alakították át, az öltözőt és ruhatárt hivatalszobákká tették. A szöglet-korcsmát és benne levő kávéházat, amely az 1800-ban épült városházának Feketesas-utcai földszintes részében volt elhelyezve és a Hétválasztó fejedelem szállodára nézett, Gombási várnagy lakásául alakították át, aki egyebek közt a folyosóján ferslógban hizlalta a malacokat, amelyek egy izben véletlenül kiszabadulván, három napig szünet nélkül szaladtak, hogy meggémberedett inukból a zsibbadást radikálisan kiűzhessék. Igy fejezte be kulturális pályafutását a városházi színház, a magyar vándorszínészek tiszteletre méltó, de primitív hajléka. IV. A szegedi korcsmákban is játszottak a vándorszínészek, a többi közt az Oroszlán- és Iskolautcák sarkán állott Öt pacsirta vendéglőben (ma Pulitzer-ház). A felsővárosi Kis-Kaszinó is sokáig szolgált színházul, amelynek a Kistisza- (Maros)utcai szárnyában levő tágas nagy tánctermében állították fel a színpadot. Bonyhádi (Perczel) István, a hires császári megyefőnök 1851. év augusztus 17-én I. Ferencz József születésének előestéjén a városházi színházban díszelőadást rendelt, de fulmináns tüntetés, lárma, fütyülés tört ki, botrányba fulladt az ünnepély, amire kitiltotta a színházból a magyar társulatot. Emiatt a felsővárosi Kis-Kaszinó tüntetőleg meghívta falai közé az üldözött színészeket, akik 1860-ig sokszor menekültek oda. A Kiskaszinó színpadja akkor érte fénykorát, amikor a vidék legjobb igazgatója, Latabár Endre, nagy zenei tudásu, kitűnő karmester, Molnár György kiváló tragikus színészt és Bulyovszkyné Szatnmáry Lillát Szegedre hozta (1854—56) és olyan jól ment a Kiskaszinó színháza, hogy Latabár osztalék (proporcio) helyett fizetést (fixumot) adott társulatának. Ez időben a legfényesebb url bálakat a Kis• kaszinó nagytermében tartották, ami közben a 1 tüzvérü szegedi jogászok és a kihívó viseletű osztrák tisztek közt számos véres párbaj támadt, amiknek során például az acélizmu Aigner Ödön villámgyors pengéje nem egy hetvenkedő s valizsér-tisztet tanított tisztességes viselkedésre. Ma már kevesen tudják, hogy az az ütött-kopoit épület, a Maros-utca elején, akkor fényes társadalmi hivatást töltött be és zajos és lelkes hazafias ünnepélyek színhelye volt, de a rekonstrukció után nyitott fényes mulatótermek háttérbe szorították és nagytermét, ahol egykor a szinielőadásokat tartották, az 1880-as években már csak színházi festőteremül és diszlettárul használták, most pedig a szakszervezetek munkás-otthona van elhelyezve benne. Azon idő alatt, amíg a városházi színpad mintegy állandó színházul szolgált, egyszersmind néhány nyitott nyári színkört (arénát) is építettek Szegeden. Ezek közül legelső és legrégibb a budai országúton (előbb nagy posta-uton), a rókusi népiskolaival szemben feküdt (Kossuth Lajos-sugárut 37. sz.) a Hét pacsirta vendéglő nyári színköre volt a leglátogatottabb. Ezt a vendéglőt 1836-ban építették, nagy sarok földszintes vályogház volt, tágas ivó- és oillíárdszobával. Az 1840-es évektől kezdve bérlője Gruber Gusztáv cseh sörfőző volt egész életében, aki soha sem tanult meg jól magyarul, ellenben a piaristák keze alatt nevelkedett fiaiból gazdatisztek, papok és igen jó magyarokká váltak. Legidősebb fiát még 85 éves korában is Guszti névén ismerte és szerette élces, kifigurázó, de soha sem sértő kedélyeért a város korcsmaiáró népe. Az árviz után a Feketesast bérelte ki és ettől kezdve az árvízben ledőlt rókusi Hét pacsirta törzsvendég serege, a pocakos disznóhizlalók és hentesek hasbavállas légiója a G'iszti kedvéért a Sasba tette át a főhadiszállását és ezentúl a né-