Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-08 / 181. szám

Igyg gRám éra 1800 fci ;SMMtlHll| ftl UdOUn» íít i tiU Fermt-atca t (F4••MMalával nemben.) Te!«en 11-11.«,Iieged" weeJel»» fitt Mi» kivételire] mindea g» iiru Káj> ár« íaoo 1» isaa. wstmttii érakt Egy Alflvpta ketyben 40000, Mamin U KWm 45000 l№ Hirdetési érák i Félhaiábon I mm. 400, egy haliban 100 méltél hatéban 1300. Szöveg. kOzt ZJ százalékkal drágább A prö hirdet él 10 szóig 6000 kor. SzOvegkOztl közlemények torunként 6000 korona. Családi értesités 45000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 8, PENTEK. 181-ik szám. A narancs sós vizben. A kormány legutóbb sok mindennek a behozatali engedélyét szabadította fel, ha jól emlékezünk — mert az események és a mrgélhetési gondok körülbelül elnyomják a memóriánkat — a pstkóizegnek örültfink a legjobban. Szemere Miklós, a kártya néhai koronázatlan fejedelme ön-szittya alapon, mosí kiálthatna csak fel, hogy végre boldog a magyar. Mert ha a szabadságát megnyirbálták is békekötésekkel, népszövetségekkel, katonai és pénzügyi ellenőrzéssel, — vsn valami, ami a szabadságot élvezi s ez a patkószeg. Végtére is, a jóreggelél, lovasnemzet vagyunk, hiába igyekszik a destrukció eg. másra halmozott autóbalesetekkel kompromittálni nemzeti hagyományainkat. Jöljön hát be a pstkószeg, ami fölött Kisguczi Illés átokházi hölcsöntnemjegyző és fogadalmitemptomtá.olnok órákon keresztül elcigánykodik a tanyavégi kováccsal. Elvakultságunkban sose tudtuk lisztán mérlegelni, mire van szüksége országnak és nemzetnek egyaránt, alvásunk ezért volt bizonytalan, ébredésünk elfáradt, de — hála Istennek — lassankint rendbe jön minden. Sz.nálódunk, még pedig gőzerővel, lassankint ettől koldulunk valahányan vegyünk, már szakítani készülünk Zürich-hel, a font tűnik fel a horizonton csábítgató szirénként, frankkontreminörjeink évfordulóra gyülekeznek a Markó» utcában, a tisztviselők aranypartijából vediett gebe lesz, kilátszanak már az oldalbordái s ugyanakkor .illetékes heljf* siet figyelmeztetni a közvéleményt, hugy tessék visszatérni a fellegekből, a narancs nem szabadult fel. Behozni ezt a feledésbe ment sárga valamit csakis sós vizben, vagy éretlen apró állapotában szabad, különben nem. Megállunk sósvizes életünk megszámlálhatlan állomással rendelkező telefonkarójánál és fásultan tekintünk vissza abba az időbe, amikor még narancsos világ járta. Volt aki szerelte, volt aki nem rajongott érte. Gyerek kezébe adták, hogy játszadozzon vele, — manap, ha véletlenül erre kerül belőle egy-két példány, a gyerek idegenkedve tólja el magától. Az utolsó tiz év sósvizes korszakában hiányzott a szótárából, amelyet oktalan háborús kifejezések töltöttek meg, soha nem hallott fogalmik, hadikölcsön, dekkung, front, rekvirálás, kukoricakenyér, tisziviselöruha és ácsorgás. A mai gyerek ezeknek a szavaknak mérgét szivta magába, nem a narancs levét, — Isten legyen szegény lelkének irgalmas, ha koravénen megy neki az életnek. Nemzetgazdaságilag bizonyára nagyon szépen, sőt abszolút érthetetlenül meg tudnák magyarázni, miért folyik ebben az országban olyan szédületes harc i narancs ellen. Derék és kötelességüket fényes nappal, zimankós sötét éjszaka egyforma lánglelküen teljesítő vámőreink első szava, hogy hozott-e a kívülről jövő ember magával narancsot. A kémek, a siberek, a besurranó tolvajok szintén veszedelmesek és tüzpróbákon mennek át, az első mégis a narancs, aki (kénytelenek vagyunk mi is személyileg megtisztelni) nyilván a konszolidációt veszélyezteti, ártalmára van a vallási türelemnek, akiben legföljebb csak mag van, de nem tekintélytisztelet s akit azonnal elkoboznak, mihelyt átlépte a trianoni éleslátással, de elemi iskolást megszégyenítő tudatlansággal megvont országhatárt. Hogy aztán hova tüntetik el, az épp olyan titok marad, mint az adófizetésben való tisztánlátás, de feltesszük, hogy úgynevezett közegeink, akik nem csupán a határon, hanem feladatuk magaslatán is állanak, a rop* pant erély kifejtése után megsemmisítik ezeket a számkivetett sárga gömböket. Mert ha az egyik fél nem eheti meg, tilos a másiknak is, nyilván károsak a közgazdaságon kivül az egészségre is. Gyengék vagyunk a fináncpolitika rejtelmeiben, Zürich — és ujabban London — kétségtelenül a narancsparitás babonáinak hódol, mikor pénzügyi blokád alá akarja helyezni a dalmát partokat és narancstermő Itáliát, ahol konfetti helyett narancsokkal incselkedik a halászlegény az osztéria kerthelyiségében. Semmi sem veszedelmes, textil, cérna, vászon, egyedül a narancs — Uram bocsáss, a végén még kiderül, hogy azért, mert vörös a bele. De am ként a legelszántabb zsarnokság is megenyhül néha, érp ugy megvan itt is az enybitö pont, a megkerülő, a kibúvó, mint minden törvényben, ami emberek számára alkottatott. Sőt több annál, mert szimbólum honi állapotainkra alkalmazva. A narancsot csak sós vizbeu szabad behozni, a sós viz pedig vegyelemezve hasonlit a könnyekhez. Amihez mi tiz esztendő óta hozzá akarunk jutni, azt csak könnyek árán érjük el és sós vizek peregnek le szemünkből a falat kenyérért, a megbolygatott családi otthonért, a nyugalmunkért. Nagyon rosszak vagyunk, nem elég a külső büntetés, idehaza is a sarokba kell gyakran térdepelnünk, semmit se kapunk könnyű szerrel, bármilyen gyerekjáték volna az elérése, — ott lebeg fölöttünk a narancs allegóriája. Porból lettél ember, porrá válsz, — tanultuk eddig, most a porhüvelyhez társul a sós viz. Igaz is ni, ne feledjük el, hogy éretlen állapotban szintén szabad a narancs behozatala. Amikor még zöld. j Istenem, de könnyű volna belenyugodni a körülöttünk levő sok mindenbe, ha ez a behozott narancs volna az egyetlen éretlenségl A sürgős intézkedést kért a Budapest, augusztus 7. Vass József népjóléti miniszter, helyettes miniszterelnök ma délelett fogadta a munkanélküliség ügyében a mintegy 60 tagu küldöttséget. A küldöttséget Sali Endre, Sütő Elemér és Gál Benő, a szakszervezeti tanács titkára, valamint Jászai Samu vezették. Jászai Samu kijelentette, hogy a küldöttség sok ezer munkanélküli képviseletében jelent meg. Tisztában vannak azzal, hogy egyetlenegy kormány sem tudja teljesen megszüntetni a munkanélküliséget. Tekintettel arra, hogy a munkanélküliség, mint állandó jelenség mutatkozik, kéri, hogy intézkedjen sürgősen a kormány a munkanélküliség ellen óvintézkedésekkel. Ezután Somogyi Sándor arra kérte a minisztert a vasmunkások nevében, hogy számukra a közmunkát azonnal irja ki. Ezután Farkas Béla az elbocsátott pénzintézeti tisztviselők nevében beszélt. Az elbocsátás rendszeresen folyik s egyben ezt a legigazságtalanabbul végzik, kéri a minisztert, hasson oda, hogy ha tisztviselőket el kell bocsátani, olyanokat bocsássanak el, aki fiatal és más pályán is meg tudja keresni a kenyerét. Majd a nyugdíj valorizációjára hivja fel a miniszter figyelmét. A bankok konjuktura idején igen nagy taitalékot gyűjtöttek, amelyek lehetővé teszik, hogy most segítségükre legyenek. Kérték a minisztert, hasson oda, hogy a bankok munkanélküli segitség-alapot létesítsenek. Vass József népjóléti miniszter válaszában kijelentette, hogy a munkanélküliség kérdése nem politikai, hanem gazdasági probléma. Ezért a küldöttség vezetőit kérte, hogy ettől a kérdéstőt minden politikát zárjanak ki. Itt minden politikai pártnak össze kell fogni, minden magyar embernek, ki szereti hazáját, együtt kell lenni a probléma megoldásánál. Ez a kérdés a kormányt éppen ugy aggasztja, mint az egyeseket. Ma Magyarország átmeneti időt él. De ha kiheveri ezen átmeneti időket, akkor megvalósulnak azok a tervek, amelyek azután boldoggá tehetik az állam polgárait. Már is megszűnt a bankóprés, a korona stabilizálódott. Megszűnt a tőzsdejáték. A tőzsdei spekulációra bevont tőke visszavonul és át fog alakulni termelő tőkévé. Amint ez megtörténik, akkor már megindul a munka. — Az átmeneti időszak egyrészén már tul vagyunk, amennyiben a gazdasági étet rendes menetének jelei mutatkoznak. A hitel lassan kezd megindulni. A bankok belátták ennek szükségességét, felemelték a betéti kamatlábat. Ezzel majd megindul a fölösleges tőkének a termelésbe való bevitele. Amint a tőke bevonul, a munka megindul. A miniszter a munkanélkülieket a következő csoportokra osztja: 1. Ipari, 2. mezőgazdasági, 3. elbocsátott magán-, 4. elbocsátott állami tisztviselők. A legutóbbi két csoportot már is kikapcsolja a munkanélküliek közül, mert az állami tisztviselőket nem bocsátották el mindjárt, hat hónapig fizetésüket kapják, ezen idő alatt szolgálatmentességet élveznek s azután végkielégítéssel válnak meg az állami szolgálattól. A magántisztviselők helyzete már nehezebb, bár náluk is van bizonyos feftnondási idő, azonban a nyugdíjügyük nincs törvényben rendezve. Felkéri a küldöttség vezetőjét, hogy a nyugdíjügyre vonatkozó javaslatot küldjék el hozzá s ő azonnal tárgyalásba kezd a kérdést illetőleg a kereskedelmi miniszterrel. A miniszter megígérte, hogy a kormány amint eddig is szivén viselte a munkanélküliek ügyét, ugy ezentúl rajta lesz, hogy a közmunkák kiírásával a munkanélküliségen segítsen. A küldöttség tudomásul véve a miniszter válaszát, eltávozott. A munkanélküliek küldöttsége miatt készenlétben van a rendőrség. Abból az alkalomból, hogy a munkanélküliek csütörtökön délben 12 órakor küldöttséggel mentek Vass József népjóléti miniszterhez, dr. Andréka Károly főkapitányhelyeítes, a budapesti főkapitányság ideiglenes vezetője teljes készültséget rendelt el a rendörségen. Érdeklődésre azt a felvilágosítást adták, hogy a munkanélküliek felvonulása miatt van szükség a teljes készenlétre, nehogy zavar támadhassor. A rendőrségen négy lovasszakasz és két detektivcsopoit volt készenlétben. Ezenkívül minden forgalmasabb helyen megkettőzték a rendőrőrszemeket. Nagyatádi a támadói ellen. A földművelésügyi miniszter beszéde a nagyatádiak küldöttsége előtt. Budapest, augusztus 7. A nagyatádi járás községeinek kétszáztagu küldöttsége kereste ma föl rendesi Bárány Sándor főszolgabíró vezetésével nagyatádi Szabó István fötdmivelésügyi minisztert, hogy az országos buzakalász-mozgalom keretében átnyújtsák a nagyatádi járás arany buzakalászát. Nagyaiádi Szabó István látható megindultsággal fogadta az átnyújtott arany buzakalászt, majd a következőket mondotta: — A lepergett tizenhat év alatt a társadalom különböző tagozódásainak, a foglalkozásoknak és felfogásoknak hatca erősen kiélesedett. Súlyosbítja a mai nehéz viszonyokat az időjárás mostohasága. Nehéz ilyen viszonyok között küzdeni akkor, amidőn az egyik oldalon az ordító gyűlöletnek és az aljas rágalomnak a fegyverét fordítják ellenem. Természetes tehát, hogy jól esik nekem ragaszkodásotoknak ez a megnyilvánulása, az arany búzakalász, amely záloga a jobb magyar jövendőnek. — Az utóbbi időben mindennel megpróbálkoznak ellenségeim. Megkísérelték ellentéteket szítani még a saját kerületemben is. Az önzés, a teljesíthetetlen egyéni érdekek tömege, a kielégíthetetlen ambíciók serege, az irigység mindig találnak olyan embereket, akik rágalmakra vállalkoznak. Kritizálnak csak azért, mert valamit nem ők csináltak. Az egyik oldalon azt vágják a szemembe, hogy a nagy urak szekerét tolom, a grófok szolgája vagyok. Azt kiabálják és irják, hogy elhagytam régi Kisgazdatársaimat és összefogtam a mágnásokkal. A másik oldalon éppen a legfelső h^'ye.i, a grófok között mondják, hogy az ő a- tukat semmibe • sem veszem. Kinek vsn ' ?