Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-05 / 178. szám

1924 augusztus 5. SZBflRD Eladó házak, földek, üzletek. Modern 6 szobás uri magánház a belvárosban 25 v. búzáért, emeletes sarokbérház a Tisza Lajos-köruton 800 millió, modern 5 szobás uri ház 610 millió, 18 holdas szölSblrtok 4 szobás házzal, alku szerint, 4 holdas kis tanya szőlővel 140 millió, belvárosi filszeriizlet 3 szobás lakással 70 millió, belvárosi vendéglő 40 millió, 100 holdas prima tanyásbirtok |U| Z von őr«. Int. Sééne kiadó. IBI C * e for<i |ro4i|a SSffií jp*teSz«f«d, Bástya atca 1>. (Bonn-sőrcsarnok mellett) m Telefon 16-72. Hüvibúciú, Ahogyan mindent megölt a háború, épp olyan nagy csapást mért a szegedi búcsúra is, amely Haviboldogasszony napján hozta a városba messze vidékek népeit. Az alsóvárosi templom körüli nagy terület régente zsúfolt volt már ilyenkor, az elözö napon, zarándokokkal, akik ellepték a kolostor folyosóját, kertjét is. Jöttek nagy távolságokból templomi lobogóik alatt, soraikban sok öreg ember és gyerek, mégis leginkább asszonynép, akik szívbeli fájdalmukra könyörögtek gyógyító balzsamot a fekete Máriától. Mihelyt aztán elsírták panaszukat, már meg is nyugodtak, elviselhetőbbé vált az élet, a felhő pedig nem olyan sötét, mint amilyenre pingálták portkavaróan felső hatalmak. A templomban búg az orgona, tömjénfüst száll imbolyogva a szines üvegek felé, amelyek megtöredezett alakjain át fecskemadár röpül be és csicsergő hanggal felel az énekre, mintha azt mondaná: — Higyjetek, oh, emberek, mert mi lenne belőletek megtépettségtekben, megklnoztatástokban hit nélkül! Nézzetek ráak, mi is elmegyünk ősszel meleg vidékre s lerombolt fészket találunk, mikor tavass;al visszatérünk. Még sem restelkedünk elülről kezdeni a fészekrakást, hiszen nem a magunk számára épitjük, hanem íiókáinknak, a következő generációnak. Senki sem lehet olyan balgán önző, hogy magának foglalja le a kort, amelyben él, lélegzetvételünk szakadatlan láncolata a jövő idők kötelezettségének. A ti fészketeket annyiszor, de annyiszor szétdúlták már, hogy alig lehet megállapítani, mikor volt a tettes idegen kéz és mikor belső ellenség s melyik okozta a nagyobb veszedelmet ? De arravaló az élet, hogy helyrehozza a mások rombolását s minket adjon megint az eljövendőknek, mert rombolni talált, pedig megtévelyedésében alkotni akart. — Mária, Mária könyörögj érettünk, hangzik fel ezen a napon ezrek ajakáról az ének. Büszke, önhitt magyar lélek, de biztos volt a maga erejében, hogy patronusul a legtöbbet szenvedett Asszonyt választotta, a sebzett szívűt, a hófehér kezűt I És milyen sok lehet a vétkünk, feneketlenül mély a bűneink tengere, hogy ennyire megcsonkíttattunk I A szavunkba vágó fecskemadár, azoktól is hoz üzenetet, akik most már nem jöhetnek el a szegedi havibúcsúi a, mert idegen uralom alá kerültek, lesik a szavukat, a gondolatukat, az imádságukat s országhatárnak nevezik azt az egy-sikot, ameiy egyforma virágot termett. Ezen a napon csak a lelke van nálunk sok régi jó vérünknek, akik megfertőzött talajon járnak, mikor magyar vértől ázott földünket idegen szóval kénytelenek jelenteni : — Romániai Könnybeborult szemmel, keserűen kell ezen a szón mosolyogni, de velünk tart a visszhang is, amikor az öreg alsóvárosi templom faián visszaverődve azt mondja : — Mária! — Amikor az aranyparitás jobb, mint a valóságos arany. Ez is hozzátartozik a mai összevisszaság jellemzéséhez. Amikor az aranyparitásos földbérrendszer bevezetéséről folyt a vita, a tanács egyik tagja az aranyparitás bizonytalanságáról beszélt és hivatkozott arra, hogy többféle hivatalos szorzószám van állandóan forgalomban. Dr. Szendrey Jenő erre elmondotta a következőket: A vasúti fuvardijakat aranyértékben állapította meg a kereskedelmi miniszter. A kereskedők és a szállítók egyszer csak rájöttek, hogy jelentékeny összegeket takaríthatnak meg, ha valóságos aranykoronákban fizetik be a vasúti pénztáraknál a fuvardijat, mintha az aranykorona hivatalos szorzószáma szerint átszámított papirkoronákban fizetik. A tízkoronás arany árfolyama ugyanis százhatvanezer korona, egy aranykoronát tehát tizenhatezer koronáért vehettek, ezzel szemben a hivatalos szorzószám 17.000. Ha tehát valóságos aranykoronában fizették a fuvardijakat, minden aranykoronán ezer papirkoronát takarítottak meg A vasúti pénztárak egy ideig örömmel fogadták a valóságos aranypénzt. Később azonban, amikor elszámolásra került a sor, valószínűleg felsőbb utasításra, beszüntették a csengő aranyak elfogadását és kötelezték a feleket, hogy a fuvardijakat papiros aranyban {

izessék. A rövid ideig tartó „aranykorban" egyéb;ént tekintélyes mennyiségű aranypénz került a vasút pénztáraiba. flughe« Berlinbe-i. Berlin, augusztus 4. Hughes amerikai államtitkár és felesége vasárnap reggel 7 óra 1© perckor a Pridrichitrassei pályaudvaron Berlinbe érkettek. Az állomáson az amerikai nagyköret, az amerikai követség számos tagja és a külügyminisztérium képviselői fogadták az álla-ntitkárt és a feleségé». Hughes államtitkár még vasárnap délelőtt az amerikai nagykövet kíséretében látogatást tett a birodalmi elnöknél. Félkettőkor tiszteletére reggeli volt a birodilmi elnöknél, amelyen az amerikai nagykövet, a birodalmi kancellár, a miniszterek és a német gazdasági élet vezető tényezői is résztvettek. Hughes államtitkár az Ebért birodalmi elnöknél elköltött reggeli utin az elnöki palota ptrkjában igen beható tanícikozást folytatott Mirx birodalmi kancellárral és Siresemann külügyminiszterrel. Este a: amerikti követségen fogadás volt, amelyen a német politikai és fasdasági élet számos kiválósága hivatalos vott. Hétfőn délelőtt Hughes államtitkár az amerikai követségen fopdt« a sajtó képviselő t. Hughes látogatását berlini diplomáciai körökben történelmi eseménynek tartják. Remélik, hogy ezzel fordulópontra jut Európa helyzete és bezárul az a hatéves korszak, amelyben az európai nemzetek a háború után is kárhozatos politikai viszálykodásban állottak egymást*! szemben. Hughes amerikai államtitkár ma délelőtt 11 órakor fogadta az amerikai újságírókat. — Azt hiszem — mondotta —, hogy a hegy túlsó oldalán vigyünk. Az ég kivilágosodott és biztos meggyőződésem, hogy a világ a béke és a gazdasági újjászületés uj korszaka előtt áll. Ennek az uj konzaknak alapja a Dawts-terv. Utazásom és látogatásom Berlinben még hatá! rozottabbá tette meggyőződésemet, hogy a ter' vezetet hamarosan és lojálisán fogják keresztül! vinni. ! _ í — Winkler Bsrnát m»ghalt. Winkler Bernát, a Wmkler-Testvérek cég megalapítója s j élete végéig egyik cégfőnöke, hétfőn hosszas í szenredés ulán meghalt. Az elhuny! 1873 ban j alapította szegedi cégét, amely akkor Winkler ; Bernát név alatt szerepelt. Ez a cég alakult át I később, a három testvér részvételével, WinklerTestvérek céggé és fejlődött ki, aránylag rövid idő alatt, országos nevű üzemmé, amiben oroszlánrésze a most elhunyt Winkler BernátI nak volt. A megboldogult tagj* volt a törvényhatósági bizottságnak, amelynek ülésein mindig . iésztvett, valahányszor egy-egy fontosabb ügy szerepelt a napirenden Politikával sose foglalkozott, Tevékenysége és tehetsége egész ener! giájával a Winkler cég hatalmassá fejlesztett i fakereskedésének és fürészüzemének dolgaival foglalkozott. Jellemének és gondolkodásának egyenessége és nyíltsága mindvégig legjellemzőbb tulajdonsága maradt, ezért tekintették sokan a kereskedői becsület példaképének. Az elhunytban Holtzer Tivadarné, Rlchier Oedeonné, Winkler Mihály, Andor és Hugó édesapjukat gyászolják. Rajtuk kívül kiterjedt roko/iság, a tisztelők é6 barátok nagy sokasága fordul részvéttel Winkler Bernát ravatala felé. A teme'és kedd délután 4 órakor lesz. — Százötven tízdolláros népszövetségi kölcsönt jegyez a város. A város hatósága is megkapta a népszövetségi kölcsön jegyzésére vonatkozó felhívást. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok javaslatára elhatározta, hogy százötven darab tízdolláros részvényt jegyez. A jegyzett részvények egy részét a Tukats-féle és Mészáros-féle alapítvány pénzéből fedezi, a másik részét pedig az eladásra kerülő városi törzsvagyonok árából. A százötven tízdolláros részvény körülbelül száztizmillió koronába kerül, ebből hatvanmilliót fedeznek az alapítványok. Értesítjük Szeged város műértő közönségét, hogy az utószezon legszebb grandiózus kalandordrámáját „fiarc a kincses szigetért44 cimü filmcsodát péntektől mutatjuk be a Korzó Moziban. A magyar Orion-filmgyár. — Vetsera bárónő csehszlovák állampolgárságát nem akarják elismerni. Pozsonyból jelentik : A mayerlingi tragédia egyik áldozatának: a fiatal Vetsera bárónőnek édesanyja pozsonyi illetőségű. Az özvegy bárónő jelenleg Ausztriában él igen szerény viszonyok között. Vetsera bárónő már régebben kérvényt adott be a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumhoz, amelyben csehszlovák állampolgárságának elismerését és részére férje után özvegyi kegydijat kért. A csehszlovák kormány azonban a régi magyar törvényre való hivatkozással megtagadta az özvegyasszony kérelmét. Ez a magyar törvény tudvalevőleg azt mondja, hogyha valaki tiz évig távol élt illetőségi helyétől, akkor elveszítette illetőségét. Az özvegy bárónő pozsonyi ügyvédje most azon fáradozik, hogy a formai nehézségeket elhárítsa. Ezeknek leküzdése után nincs kizárva, hogy a mayerlingi tragédia egyik legtöbbet szenvedett, szánalomraméltó szereplője: az özvegy bárónő Pozsonyban élheti le hátralevő idejét — A szegedi álloMátfónökséz és, vasúti pénztár ncBitörődöMsége. (Panaszos levil.) Szombaton az ebédutáni budapesti személyvonattal Szegedre érkeztem és sürgős hivatalos ügyem elintézése végett azonnal tovább akar;;am utazni Makóra. Fél 2 órától 2-ig a pénztárnál váltam, mig végre rám kerülhet a sor, ami azonban, sajnos, nem valósult meg, mert a pénztárosnő jóvoltából, jobban mondva kétségbeejtő lassúsága miatt mintegy 60-an lemaradtunk, mert a vonatot, tekintet nélkül arra, hogy egymást gyilkolva a makói jegypénztárnál tolongtunk, pont 2 órakor elindították. Amint a pénztár előtt mintegy 60 ember szeretett volna jegyhez jutni, a portás leharsogta, hogy a makói már kiindult. Es ettől a pillanattól kezdve szomorú jelenetek játszódtak a nivós város állomásán. Eszeveszetten menekült minden ember a pénztártól az éttermen keresztül és a mozgásban levő vonat után akirtak egy páran szaladni, de a portosnak sikerült megakadá. lyozni az embereket ebben a szándékukban. Jó magam is ott álltam tehetetlenül a portás előtt egy rendőrtanácsos és két vasúti Jorgalmitiszt társaságában. Egy pár szomorú esetet bátorkodom megemlíteni, többek között egy 23 év körüli mély gyászbaborult hölgyet láttam elájulni, mert az édesanyja temetéséről marasztották le, volt egy anya, aki a gyerekeit felpakolta a vonatra, mig ő maga jegyért ment, nagyon sok volt olyan, aki a podgyászát feltette előre a vonatra és a jó Isten tudja, hogy mennyi bajt, fájdalmat, szenvedést, kétségbeesést és kárt okozott ez a bölcs vonatinditás, de főleg az az idős nő, aki a jegyet osztja, mert a jegykiadás nagyon álmos tempóban történik. Ez az állapot, amelyen sürgősen! segíteni kellene, sajnos, gyakori — értesülésem szerint majd mindennapos —, mert egyidőben négy vonat indul és az mind 2 óra körül, a jegyeket azonban csak fél órával előbb kezdik adni. Nagyon ajánlatos volna, ha a pénztárosnőket, ha már olyan öregek, nyugalomba tennék és helyüket férfiakkal, fiatalabb erőkkel pótolnák, akik gyorsabban tudnák kielégíteni azokat az utasokat, akik aranykoronákért rendesáru jegyhez akarnak jutni, mert maholnap a vasúton kizárólag személyzeti és kedvezményes utasok fognak csak utazni. Ha megnézi az ember a vonatokat, az utasok 95 százaléka potya jegyest Azt kérdem meg a Máv.-tól, ki fizeti meg a károkat, amit ezzel okozott, mert nekem két két és félmillió kárt okozott. Igaz tisztelettel Egy lemaradt utas. Péntektől a KoPZÓbaVl I M K WHCSIW I 1 in» „ORION"-attrakció! I