Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-24 / 193. szám

Emvmm üáiRi ára 2500 kmna fc'itonttstg c* ttadoims­'Bt t Sitt »ÍI««Mta 1 ffö­K«lhSrt!4»»l ím ben.) r»ie­ón ll-Sí.* .Suged* wegjeie­<fiXUi kötelével MindM Swií iiia in 1800 r «a. Biüurttíl traki Bg? >tV4>u »»lybes4000a, SwJa­•»»« >* tlitotn 451)08 k«. •ttlelMI U« i ftt&asaooo 1 mm. 400, egy hasábos 800 másfél hasábon 1200. SzOveg­kflzt 25 százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 0U00 kor. SiflvegköztI *3zlemé­nyek soronként 6000 korona. Családi értesítés 45000 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 24, VASÁRNAP. 193-ik szám. Kossuth Lajos. Irta: Juhász Gyula. Holnap egy halottnak lesz nevenapja, egy régi halottnak és ez a nap mégis ünnep, mind • nyájunké, akik lélekben és igazságban is ma­gyarok vagyunk. Nem hivatalos állami ünnep ez a Lajos napja, hála Istennek, mint volt a hírhedt április tizenegyedike, amikor a főispá­nok, polgármesterek és egyéb kisebb és na­gyobb notabilitások miséi hallgattak és a nép, az istenadla nép csak annyi örömét és előnyét élvezte a nsgy nemzeti cécónak, hogy ezen a napon nem lehetett adót fizetni. (Szó sincs róla, ez is nemzeti vivmány és bár a forradal­mak vívmányaiból ennyi megmaradna a misera plebs contiibuensnek 1) De Lajos napját csakugyan nem hivatalból ülik meg a magyar szabadság, egyenlőség és testvériség igaz hivői, akik sokkal többen van­nak, mint azt a tétényi kamarilla vezére gon­dolná. Szívbéli ünnepünk ez nekünk és az veit akkor is, amikor hivatalosan eltiltó ták a ma­gyart attól, hogy szeresse és kövesse Kossuthot, mint ahogy az igaz franciák akkor is megülték a lelkük mélyén (sőt még igazabban) a Bastille bevételének évfordulóját, amikor a restauráció fehér pribékjei és kopói keresték halálra a bá­tor szabad érzést és gondolatot. Kossuth Lajos nagyságának és igazságának minden irott ma­lasztnál és törvénynél beszédesebb és ékesebb bizonysága a magyar kiskocsmák és borbély­üzletek falának képei, Kossuth beszéde a had­erő megajánlásáról, Kossuth imája a kápolnai csata után, Kossuth búcsúja az ország szélén, amelyek a legkisebb magyar előtt i* a legenda magaslatán mulatják daliás és ragyogó alakját a magyar Washington Györgynek, aki egyben magyar Demosthenes és magyar Danton is. Igaz, a személyiség szépsége is emelte nép­szerűségét, de ez a szépség is bizonyára Is én­től adatott neki. Mert gyönyörű jelerség ÍJ volt ez a hatalmas egyéniség. Megbűvölte a nőket, elvarázsolta a férfiakat. Ha púpos lett volna, mint Aesopus és sánta, mint Epaminondas, a hangja zenéjével és lángjával talán akkor is ugy megfogta volna a sziveket, de igy egyene­sen egy uj magyar Alkibiadesként hódított és nem csupán e kis országban, de az egész nagy világon. Anglia és Amerika benne ismerte meg a magyarságot és ha ma némi rokonszenv és megértés mutatkozik irányunkban e két nagy hatalom részéről: köszönheti Friedrich és Nagy­atádi népe. Mert ma, sajnos, az történt itt Kossuth La­jossal, ami a queroi oltárképpel történt. Azt magyar katonák kim emelték és valaki magának tulajdonította. Ezt csinálja ma Kossuth Lajossal a jelenleg hatalmon levő irányzat, amely még sírját is megkoszorúzza, de szinte rendőrileg Mz arra, nehogy a nagy halott föltámadjon l Mert abból nagy bajok keletkeznének I k A múltkor olvastam egy sajátkezű levelét J\08su h Lajosnak, amelyet a kiegyezés után jgnni remeteségéből irt egy akkori Kószó patának és amelyben erélyesen és határo­zottan figyelmezteti a függetlenség tájékozatlan bajnokát, hogy ő (Kossuth) ma már nem negy­ennyolcas, hanem igenis negyvenkilences, en­a £ minden konzekvenciáival egyetemben. Ha kr*r8,8ulh Lajos nevét viseő ötvenszázalékos Van !" már a háború előtt százszázalikban ahü és tartották volna Kossuth elveit, mint káta y Wrdeíték, akkor 1918 októberében nem rX!*{á,is összeomlás lavinája fogadta vo'na ^lm -oi{ 'rontokat, hanem a valóban dia­ridjaT dicsóséges magyar forradalom gló­kj^suth Lajos neve ma nem h lványuló fény­8yar Ü!yog a 8zenvedő, dolgozó és váró ma­rnint előtt. Sok tekintetben ma aktuálisai*, da!om ix. • Mikor az antibolsevista ellenforra­n 'élekzethez jutott, első dolga volt meg­fojtani mindent, ami az októberi forradalomra emlékeztetett. Ekkor mázolták be fehírre Kos­suth Lajost is é£ „győztél Kossuth 1" kiáltás­sal koszorúzták meg a sírját renegát októbris­ták. Később Petőfivel együtt őt is indexre tet­ték és történelmi B-listára helyezték, ha nem is egészen, de java részében 1 Pedig Kossuth Lajos eszméinek teljes és tökéletes diadala nél­kül nincsen magyar föltámadás 1 Mert Kossuth Lajos elsősorban is a valódi msgyar demokrá­ciát jelenti. Szabadságot, egyenlőséget és test­vériséget a szavak legnemesebb, pesti márciusi és debreceni negyvenkilences értelmében I Ma pedig van itt régi és uj latifundium, van arisz­tokrácia és bankokrácia, van numerus clausus és r.-ng és cimkórság, de valódi demokrácia, az nincsen! Pedig csak akkor lehet majd nyu • jzodt lélekkel mondani: Győztünk Kossu h Lajosi Es ez még mindig nem lesz minden. Akkor jön még az uj tizenkét pont arról, hogy mii kíván most már a magyar nem?et ? Mert az eppur si mouve a magyar földre is kötele?ő törvény. És ami nem mozog, az meghal t Lukács György nagy beszéde a kisebségek védelméről az Interparlamentáris Unió ülésén. Páris, augusztus 23. Az Interparlamentáris Unió szombati ülésén a nemzeti kisebbségek ügyét tárgyalták. A tárgyalás során Lukács György terjedelmes beszédet mondott. Beszéde elején a nemzetiségi kisebbségi kér­dés fontosságáról szólott. A kérdés nemcsak az elnyomott kisebbségeket, de az elnyomó nemzeteket is komolyan érinti, mert az el­keseredés vagy uj bb háborúra ad okot, vagy szétrobbantja a mesterséges határokat. Részletesen ismerteti a kisebbségek elvisel­hetetlen helyzetének elvi okait. A legfőbb ok az, hogy nincs alyan intézmény, amely a kér­déssel valóban foglalkoznék és a sérelmek or­voslására megfelelő eszközökkel rendelkeznék. A nemz.tek szövetsége volna ugyan erre hivatva, de az elmúlt öt év teoasztaUtai azt mutatják, hogy a kisebbségi panaszok nem jutnak el hozzá. — Az elmúlt öt év bizonysága szerint * nem­zetek szövetsége alig foglalkozik a kisebbségek helyzetével. A nemzetek szövetségének tanácsa áltálában kitér az elől, hogy a kisebbségi igyekbe avatkozzék. Mint ismeretes ugyanis, jogi mentáris Unió ismételten felszólította a nemze­tek siövetségéf, hogy a kisebbségek panaszai­nak megvizsgálására állandó bizottságot létesít­sen, amely esetről-esetre a helyszínen is tanul­mányozná a kisebbségek heljzetét. A nemzetek szövetsége azonban, amelynek fölöttébb sok bi­zottsága van, elzárkózott a kívánság teljesítése elől, sőt még a békeszerződésekbe előirt ren­delkezéseket is enyhítette a zsarnokoskodó nem­zeti többségek javára. Ahelyett, hogy hstároxa­tot hozott volna, amelynek értelmében a fa. nácshoz nem tartozó hatalmak is jogi érvény­nyel tehetnék szóvá a kisebbségek panaszait, a nemzetek szövetségének tanácsi 1922 szeptem­ber 5-én tartott ülésén kimondta, hogy a ki­sebbségi kérdésre vonatkozó beadványokat elsősorban az éráekelt államnak, azaz annak az éilamnak, arndy ellen a panaszt tették, küldi meg észrevétel végett s azután a beadványok tartalmát közli a tanács tagjaival, nem pedig a nemzetek szövetségének valamennyi tagjával, mint eredetlen tervezve volt. Az érdekelt állam észrevételei játsszák a döntő szerepet a panasz elbírálásában. Jellemző erre, hogy a nemzetek ! -g-g. • -f^^r-ftK elé, mert a többit az érdekelt államok meg­ye/ a figyelmet a kisebbségek sérelmére, a tanács tagjai azonbsn nem hajlandók ilyen lépésre. — Nyíltan kifejezve magunkat ugy tűnik fel a dolog, mintha a nemzetek szövetségének ta­nácsa ellenkező irányban fejlődött volna s a kisebbségek védője helyett az elnyomó hatalmak pártfogója lenne. Világosan mutatja ezt a nem­zetek szövetségének az a magatartása, hogy a kisebbségekhez tartozó rétegeket a lojalizmus kötelességére inti azzal az állammal szemben, amelynek kötelékébe tartoznak. Magától érteiő­dilr, hogy ez a lojalizmus valóban kötelezi a kisebbségeket. Ám hogyan magyarázhatjuk meg azt, hogy a kisebbségek hivatott védője egy­részt ennyire hangsúlyozza ennek alojaliimus­nak kötelességét, másrészt azonban nem győ­ződik meg arról, hogy azok a hatalmak, ame­lyek ennyire sürgetik a kisebbségek kötelezett­ségeinek teljesitését, maguk is tel/esülk-e a ki­sebbségekkel szemben nemzetközi jellegű köte­lezettségeiket ? — A Jogok és kötelességek között minden­esetre a kölcsönösség viszonya áll fenn. Az a* állam, amely megengedi, bogy lábbal tiporják a kisebbségek jogéi', nem követelhet lojaliz­must ugyanezektől a kisebbségektől. ~>- A népszövetségi ligák és az Interpsrla­hallgatása után nem tartotta erre érdemesnek. Igy állt ma elő az a ferde helyzet, hogy a meg­vádolt állam mondja kl a döntő szót a saját ügyében. Ilyen körülmények között természete­sen szó sem lehet arról, hogy az államokat a kisebbségek jogainak épségben tartására lehes­sen birni, nincs mód az ellenőrzésre s a ki­sebbségek könyörtelenül ki vannak szolgáltatva sz uj államhatalom kénye-kedvére. — Magyarországot, a világháborúnak ezt a szerencsétlen áldozatát a legsúlyosabb béke­szerződéssel zúzták össze, bár ma okiratokkal beigazolt tény, hogy Magyarország annak idején mindent megteti a világháború elkerülésére. — Miért kell tehát — fejezte be hatalmas beszédét Lukács György — ezt a Magyar­országot legyöngieni elete erejében, miért kell elcsüggeszteni azzal, hogy az anyaországtól el­szakított magyarokat elnyomás alatt tartják? Végül meggyőző szavakkal az Interparlamen­táris Unió tagjainak védelmét kérte arra, hogy ne szOnjenek meg figyelmeztetni a nemzetek szövetségének tagjait a kisebbségek iránti kö­teleslégekre A beszédet nagy tetszéssel fogadták. L IN.innmrnm i ~LT UL UL LILULIM T i mnnr Kinevezték Budapest uj kormánybiztosát. Budapest, augusztus 23. Nipok ' óta irnak már ró;* a lapok, hogy Budapest kormánybiz­tosává Rlpka Ferencet nevezik ki. Ma félhiva­talosan Jelentik a kinevezés megtörténtét a kö­vetkezőkben : A kormányzó a miniszterelnöki teendők ideig­lenes ellátásával megbízott dr. Vass József nép­jóléti és munkaügyi miniszter előterjesztésére Ripka Ferenc m. kir. udvari tanácsost, a fő­városi gázmüvek igazgatóját, Budapest székes­főváros területére kormánybiztosnak kinevezte. Egyidejűleg félhivatalosan közlik: A kor­mányzó augusztus 22-én kell határozatával Terstyánszky Kálmán belügy minist, ériumi he­lyettes államtitkárt a kormánybiztosi állástól és a főpolgármesteri teendői alól kiváló és oda­adó szolgálatai elismerése melleit saját kérel­mére felmentette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom