Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-19 / 189. szám

SZHOED (ember 20-án átveszi a német vasúti hállózatot, mig a francia-fcclga igazgatás alatt álló vonalak novemker 20-án mennek át a társaság kezelé­sébe. Szankciókat csak nyilvánvaló mulasztás esetében fognak alkalmazni. London, augusztus 18. A konferencia telje­sítményei nagyon kedvezőek. A lapok egyértel­műen megállapítják, hogy nagy előrehaladás törjént a népek békéje felé. Azonban nem min­den megállapodás ideális. A legnagyobb ered­1924 augusztus 19. ménye azonban az, * hogy a szövetségesek kö­zött létrejött a harmónia. Berlin, augusztus 18. A német küldöttség ma reggel 3 óra 30 perckor ideérkezett. A kül­döttséget a vasúti állomáson a miniszterek és a hatóságok képviselői fogadták. Délelőtt 10 óra 15 perckor a birodalmi elnök fogadta dr. Marx birodalmi kancellárt, valamint Stresemann és Luther birodalmi miniszteri, akik az etnököt tájékoztatták a londoni értekezletről. MfMfWMMWMIMMM^^ Az államvasutakat amerikai tőkével szanálják. Budapest, augusztus 18. A legutóbbi hetekben igen sok szó esett az állam legnagyobb üzemé­nek, a Máv.-nak szaná'ásáről. Itt is, ott is jelen­tek meg híradások különböző kombinációk alak­jában, hogy miképen és hogyan vették tervbe az államvasutak teljes gazdasági rekonstrukcióját. Be­avatott helyen a nagyfontosságú kérdésről most a a következőket mondották: — Tudvalevő, hogy a háború s az azt követő forradalmak, valamint a megszállás óriási és a mai értékben szinte fel sem becsülhető kárt oko­zott a Máv.-nak. A békebeli üzem visszaállításá­hoz elsősorban is nagy beruházásra van szükség, amihez viszont az üzem arányaihoz mért rendkí­vüli nagy tőke szükséges. Noha a Máv. gazdasági rekonstrukciója az ország szempontjából is első­rendű fontosságú érdek, mégis a 250 millió koro­nás népszövetáégí kölcsön keretei közé sehogy sem sikerült beilleszteni. Ismeretes, hogy a szaná­lásról szóló törvény külön foglalkozik a Máv.-val s általában az állami üzemekkel és a jövőben kö­vetendő elvként megállapítja ezeknek a közüzemek­nek a szó legteljesebb értelmében való kommer­ciálizálását. Vagyis ez azt jelenti, hogy az eddigi nehézkes, sőt ráfizetéses állami üzleti ügyvitellel szakítanak és csak ugy, mint a magánvállalkozá­soknál, szigorúan kereskedelmi alapokra helyez­kednek. — Az eddigi üzletvezetés megváltozásának ga­ranciája tehát a Máv. szanálásának első feltétele. Ezek után kerülhet csak szóba az államvasutak számára felvehető külön népszövetségi kölcsön, vagy valamilyen konzorcium bevonásával megindí­tott szanálás. A tavaszon a Máv. iránt angol tár­saság érdeklődött. Annak idején tárgyaltak is a kormánnyal, hogy bizonyos feltételek mellett haj­landók volnának a Máv. pénzügyi rekonstrukciójá­ban résztvenni. Ezzel egyidejűen egy francia kon­zorcium is, nem hivatalos uton, érdeklődött az ál­lamvasutak iránt, majd velük is tárgyaltak. — A tárgyalás sem az angolokkal, sem pedig a franciákkal nem szakadt meg, hanem szünetel, mert időközben felmerült az a terv is, hogy egy külön népszövetségi kölcsönnel minden idegen ér­dekeltség bevonása nélkül hozzák rendbe pénz­ügyileg és emeljék a békebeli nivóra a Máv.-ot. — Most legutóbb az itt járt James Speyerrel és bankártársaival folytatott hivatatos megbeszélés során szó esett a Máv. szanálásáról. Az ameri­kaiak nem idegenkedtek a gondolattól, sőt amennyi­ben megegyezésre kerülne a* sor, módjukban van mindenkinél kedvezőbb feltételek mellett a szüksé­ges tökét rendelkezésre bocsátani. Nagyon való­színűnek látszik, hogy a kormány nem foglalko­zik tovább a Máv szamára külön megszerzendő nemzetközi kölcsönnel és azon lesz, hogy a Máv. szanálását amerikai tökével hajtsa végre, ami az ország érdekeinek is a legjobban megfelelne. A szegedi munkásság impozáns az őrök béke mellett* „Magyarország népe a köztársaság felé bajlik." Szeged, Kugusslus 18. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt impozáns keretek közölt tar­tották meg s szegedi munkások azt a béke­gyűlési, amelynek jelszava sz egísz világon: Soha többé háborúi 1 A békegyüles alkalmával a hallgatóság teljesen megtöltötte a Vigszinpad helyiségét, sől még az állóhelytkei is. Az egész gyűlés egy nagy demonstráció volt az örök béke gondolata mellett, impozáns erővel nyilat­kozóit mpg az egész tömeg, hogy semmi áron sem hajlandó belemenni egy uj öldöklő hábo­rúba. Ez a gyűlés, valamint a többiek is, amelyeket vasárnapon taríoitsk meg az egész országban, nyíltan mutatta, hogy az országban ssilárdan hucoinak a Háborút ellen. A gyűlést Valentini Ágoston üdvözlő szavai vezették be, majd Kabők Lsjos nemzetgyűlési képviselő tartotta meg mélyenjáró beszédét. A szarajevói merényleten kezdte azoknak a dol­goknak ismertetését, amelyek közvetlenül meg­előzték a világháborút. Ez a merénylet a kapi­talizmus merénylete volt a világbéke ellen. A monarchia vik imperializmusában olyan felté­teleket szabott Szerbiának, amelyekről mindenki tudta, hogy elfogadhitatlanok. Csakhogy a monarchia jó üzletnek vélte a háborút. Nagyon jó üzlet volt ez, Románia azokkal a golyókkal lőtte a monarchia csapatait, amelyeket Ausztria­Magyarország készített és szállított Romá­niának ... — Jautcs volt az első martirja a békének, akit nemsokára százaknak és ezreknek kellelt követni megdöbbentő sorsában. A háborúnak borzalmai mind a két oldalon rettenetes kere­tek között mutatkoznak. A legyőzőiteknél épp ugy ott vannak a rokkantak, a bénák, a vakok, az árvák, az özvegyek, mint a győztesek „bol­dog" államában. A kettő között csak az a kü­lönbség, hogy a győztesek valamivel könnyeb­ben ússzák meg a háború utáni időket. Azok­ban az országokban, ahol urrd lett a demo­krácia, ott sokkal hamarabb jutott rendes kerék­vágásba az állam, mint azok, amelyek mig mindig eltiporják a népakaratot. Igy van ez elsősorban nálunk. (Ugy van! Ugy vanl) — Amikor az első csapatok elindultak a frontokra — folytatta Kabók —, a mágnás asszonyok vöröskereszteseknek csaptak fel — unalmukban. Ezzel is azt akarták, hogy a szegény emberek iáinál nagyobb hévvel men­jenek az ágyuk torka elé, hiszen főherceg és grófok íogjas őket ápolni I Uj szórakozás volt ez csupán — es csak néhány hónapig. Amikor azután tizezerszámrs ho-tfá* haia a bénákat és a vakokat, akkor nem várta, nem gondozta őket tenkí. Ráuntak etekre a borzalmakra a főhe cegek. Ne n törődtek ekkor már azzal, hogy mii jelent, amikor bénán, sántán, vagy vakon jön tasza az apa éa fiu. A lányoknak és snyáknak be kellett menni a gyárakba muníciót gyártani és az állam nem gondoskodott a bénákról, a vakokról, a gyermekekről. A hsdifegélyekről beszél ezután, azokról a nyo­morult koronákról, amelyeket senkisem tud elfelej­teni. Mindenki emlékszik még arra is, amikor a németek hatalmas császárja büszkén mondta ki a lirai szókat: „Mire a falevelek lehullanak, minden katona oithon leszi" Sokszor lehullot­tak ezu*án a falevelek, öt év mult el, mig haza tudtak egyesek jönni, akiket nem temetett el a falevél az árkokban. A borzalmak között azután nem tudták tovább tartani a frontokat. A rette­netes nélkülözés bomlasztotta fel a harctereket. Három-négyszer lett volna alkalom a békére, de nem állt meg a monarchia, győzni akart! De valamiről megfeledkeztek; hogy a háború a királyok „üzemi balesetét" is előidézheti... A német császárságból köztársaság lett a há­ború után, Ausztria ma a legdemokratikusabb népköztársaság. (Éljen, éljen! — kiáltják közbe.) — És Magyarország népe is a köztársaság Jelé hajlik tagadhatatlanul I — mondta ezután Kabók Lajos. — Ugy vanl —kiáltja az egész hallgatóság. — Éljen a köztársasági Rossz üzlet a háború, állapítja meg ezután. Számokat olvaa fel, hogy mit jelentett a há­ború. Németországban az elmaradt születések száma 3,600.000, az elesettek száma kétmillió, az összveszteség pedig hat és félmilliói Nálunk másfélmillió az elesettek száma, az összes vesz­teség pedig 5,800000. A háború alatt tizenkét­millió lélek pusztult el. Az elmaradott születé­tések száma pedig húszmillió. A háború összes vesztesége harmincötmillió, de ebben a szám* ban nincs benne Amerika és Japán. ÉS hol van a rokkantak száma? — Ezeknek a számoknak kell meggyőzni mindenkit, ha még egyszer háborúról lesz szó. Dörögje oda akkor mindenki: Soha, soha többé háborút t (Lelkes éljenzés és taps.) — Hatszázharmirckét millió aranymárkát köl­töttek el a háborúban nt ántántállamok, a köz­ponti hatalmak pedig 274 millió aranymárkát. összesen egybillió aranymárkára rug a háború költsége. Mit lehetett volna ezért építeni 1 Ezt az összeget csak csillagászati számokban lehet kifejezni magyar koronákban. A kiadásokból 400 évig lehetett volna a magyar államháztar­tás kiadásait biztosítani. Azért van olyan nyo­morúság, mert azt a pénzt, amiből ipiteni lehe­tett volna, fellőtték a levegőbe és elsilyesztették a tengerekbe és embereket gyilkoltak halomra / Minél erősebben kell szemoeszállani egy eset­leges ujabb háborús gondolattBl. Ezután Angliáról beszél, a kontinens egyik leghatalmasabb államáról, ahol Labour Party, a munkások pártja kormányoz. És Francia­országban is. Amit Poincsré és Millerand nem tudott megcsinálni, azt megcsinálta Macdonald és Herriot: a Ruhr-terület kiürítése az igazi béke kezdetét jelenti. — Magyarországon a legnagyobb népellenes uralom folyik, mig nyugaton a demokrácia és a béke jesyében kormányoznak. A népek el­nyomásával azonban csak Ideig-óráig lehet kormányozni! (Ugy van!) Mit akarnak az urak? Ujabb háborút! Egyetlen katonát sem fognak kapni! Nem vagyunk egyedül, az egész világon egyetlen jelszó van: Ne legyen többé háború! Emberek vagyunk és nem hagyjuk magunkat barmok módjára vágóhidra vinni! Ha még egyszer háborúra akarnak trombitálni, akkor elő fog jönni a bénák és a vakok had­serege — és meg fognak állani az összes gyárak! — A különbségeket az egyes államok között — fejezte be nagyhatású beszédét Kabók Lajos — nem fegyverrel kell elintézni, hanem a népek szövetségének zöld asztalánál. Ez a mai gyűlés csak az első megmozdulása a nagy küzdelemnek. Kéfzűlni keil mindenkinek a so­rozatos munkára. Háborút üzenünk a háború­nak! Soha, soha többet háborút! Lelkes tapssal és éljenzészel köszöntötte a tömeg ekkor Kabók Lijost, majd Valentini Ágoston záróbeszédében kijelentette, hogy nem elég levonni a tanulságot, hanem fontos, hogy megszülessen a népakarat, amely lehetetlenné tesz minden ujabb mészárszéket. Ezt a gondo­latot e^y pillanatra sem hagyjuk nyugodni. A munkásság a gyűlés végével lelkesen él­tette az örök békét. Cseheket utasítottak ki Jugoszláviából. Prága, augusztus 18. A Cseszko Szlovo meg­torló intézkedéseket sürget Jugoszlávia ellen, mert a délszláv államban tömegesen utasítják ki Csehszlovákia állampolgárait. Legutóbb is egyetlenegy nap 20 csehors:ági alattvaló volt kénytelen" vándorbotot ragadni. Valamennyien a Béllyén levő cukorgyár alkalmazottai voltak a kiutasítottak. Jugoszlávia Ígérete Romániának a prágái konferencián. Róma, augusztus 18. A Tribuna nagy feltű­nést keltő cikkben vitatkozik a Prager Presse• vei, amely a római lapnak szemrehányást tett azért, hogy a kisántánt jövőjét pesszimisztiku­san itéli meg. A Tribuna most a cseh kormány lapjának a következőket feleli: „A kisántánt fennállása semmiféle hasznot sem jelent Ro­mániára nézve, mivel a magyar részről fenye­gető veszedelem teljesen ki van küszöbölve, kü­lönben is az ilyen veszedelemmel szemben Románia egymaga is helyt tudna állani. A kis­ántánt tudatában van annak, hogy a legnagyobb fontosságú kérdést csak az orosz probléma je­lentheti számára A Tribuna mindezek után igy folytatja: .Hozzá­tehetjük még, hogy amennyiben Magyarország, vagy Bulgária a maguk javára akarnák fordí­tani az esetleges kritikus helyzetet, hogy Ro­mániát hátbaláma dják, Jugoszlávia eleget tenne szerződéses kötelezettségének, hogy Közép­Európában a status quo-t garantálja, mert Jugoszláviának is közvetlen érdeke, hogy Ma­gyarország, vagy Bulgária területi megnagyob­bodását ellenezze. Tudtunkkal ez volt az egyet­len ígéret, amelyet Jugoszlávia a prágai kon­ferencián Romániának tett."

Next

/
Oldalképek
Tartalom