Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-09 / 155. szám

s SZEGED 19*4 jttHgs 9. szerint i jinuirivil szemben 39 4, a májuiival szemben pedig nyolc és fél százslékkal emelkedett a munkanélküliek számi. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy foglalkozzék a közmunkák megvalósításának kérdésivel, valamint kötelezze a háztulajdonosokat házaik tatarozására; kérték továbbá a minisztert, hogy tegye megbeszélés tárgyává azon kérdést, vajon a tömeges munkselbocsitások a gazdasági kényszer következményeibe és ha nem azok, akadályozza meg a tömeges elbocsátásokat, vagy pedig hasson oda, hogy az elbocsátottakat részesítsék ugyanolyan végkielégítésben, mint azt az állami alkalmazottaknál teszik. Felkérték a minisztert arra is, hogy a munkanélkülieket bármiféle segélyben is részesítse. A miniszter a küldöttséget meghallgatva kijelentette, hogy már maga is jó idejí foglalkozik e súlyos kérdésekkel s többek között már régen felhívta a minisztertertanács figyelmét arra, hogy a tömeges munkáselbocsátásokat szünteesse meg a lehetőséghez képest, illetve gondoskodjík arról, hogy a nagy vállalkozók ne élezzék ki a h ¡ly/etet az esetleg eikerühatő munkáselbocsátásokksl. Mindezektől el.eüntve már a múltban is minden tekintetben azon volt, hogy a munkanélküliség kérdése valamikíp megoldassák. A m ga részéről egyben megígérte, hogy a kérdést feltétlenül beható tanulmányozás tárgyává teszi s a legközelebbi minisztertanácson előterjesztést fog tenni »z utak, hidik és egyéb közmunkák érdekében. A keriskedslemügyí minisztert arra fogja kérni, hogy az ipsri érdekeltségeket hívja meg egy ankétra azon célból, hagy a munkáselbocsáiásoknak véget vethessenek s hogy a már elbocsátolt munkásokat állítsák újból munkába. A munkanélküliség ellsni biztosításra vonatkozó törvények előkészítésével már szintén régebben foglalkozik és reaíli, hogy ősszel a parlament elé terjesztheti. Tanítók a B-lista ellen. Budapest, julius 8. Kedden reggel kezdődött az Állami Tanítók Országos Egyesülete kongresszusának második napja. A kongresszus második napját szükebbkörü igazgatósági tanács vezette be, amelyet a Ferenc József Tanitók Háza tanácsülési termében tartottak meg. At igazgatósági ülés után háromnegyed tiz órakor megkezdődött ugyancsak a Tanitók Házábsn a szövetségi tanácsi gyűlés, amelyet Rákos István kir. tanácsos, szövetségi elnök nyitotta meg. Rákos István megnyitó beszédében a tanítóság fizetésével és súlyos anyagi helyzetével foglalkozott. Megemlítette, hogy a mull évben biztatást kaplak fizetésük végleges rendezésére. Az illetékes tényezők megígérték, hogy a tsnilóságot olyan elbánásban részesitik, mint ugyanolyan képzettségű tiszt viselőtársaikét. Ez ígéretekben bizva, a tanítóság biztosra vette, hogy az általános fizetésrendezés alkalmával a tanítókat a hetedik fizetésrendezés alkalmával a hetedik fizetési osztályba helyezik, sőt számukra a hatodik fizetési osztályt is megnyitják. — Sajnos, ugy tapasztaljuk — mondotta a szónok —, hogy e téren vajmi keveset valósítottak meg az ígéretekből és hs erre vonatkozóan érdeklődünk, az illetékes tényezők mindannyiszor elzárkóznak minden nyiUtkozat elöl. A szövetség azonbsn nem nyugszik meg a msi helyzetben, hanem az egész tanítóság egységére, erejére támaszkodva követelni fogja az Ígéretek beváltását. A szónok, kinek minden szavát szenvedélyes közbekiáltásokkal kisérték, azután a B-lista kérdésire tért át. Nem iátjs be — mondotta — a tanszemélyzet B-listájának szükségességét. Ausztriában és Németországban semmivel sem kisebb a gazdasági nyomor és a tanszemélyzetet még sem redukálták B-lintávsl. Olt jobban tudják és jobban átérzik a kultúrfölény jelentőségét. Mi a kulturfölényt csak hangoztatjuk. Ha valóban kulturfölényt akarunk teremteni, semmiképen sem volna szabid a tanszemélyzet százait elbocsátanunk. De hi már a szanálási törvénnyel kapcsolatban szükséges volt a B lista, azt az abszolút igazság, nem pedig besugások és gyanúsítások alapján kellett volna összeáilitani. Szónok ezután a felvételi vizsgák ügyével foglalkozott. Németországban is van felvételi vizsga, de az a migyar felvételi vizsgától lényegesen különbözik. Ott a felvételt vizsgt két középiskolai tanár és két tanitó előtt történik. A kit tanár és a két tanitó dönt a gyermeknek a középiskolába való felvétele ügyében. Végül az állami tantervről éá a tsrfkönyvtervezetről beszél, amely ellen szintén állást foglal. Beszédjét azzal fejezte be, reméli, hogy az illetékes tényezők orvosolni fogják a tanítóság sérelmeit. A tanítóság fegyelemben, magyarságban és öntudatban egységes. Az elnök megnyitó beszéde után Simon Lajos főtitkár titkári jelentése, majd Székely Árpád alelnök előadása következett: „A szanálási törvény népoktatási vonatkozásai" címmel. A fölolvasó előadásában a tanterv reformját és a nyolcosztdlyu elemi Iskola tervének megvalósítását követeli. saamwin/tn. vwrri i mr> -i-rr i • i • r Hét cipészmester1 igazgatósága. Egy 13 milliós részvénytársaság. Szeged, julius 8. (Saját tudósítónktól) Néhány nap óta a szegedi rendőrség bünügyi osztályát egy igen érdekes eset foglalkoztatja, amelyről ma még nem lehet tudni, hogy lesz-e az ügyészségen kriminológiai része, azonban szomorú tényekkel világit rá egy szomorú helyzetben levő, kezemunkájából élő munkás részvénytársaságra. Az érdekes eset részleteiről a Szeged munkatársa a következőket jelentheti: Mintegy esztendővel ezelőtt hét szegedi önállóan dolgozó cipészmester elhatározta, hogy a nehéz gazdasági viszonyok miatt egy termelő és értékesítő szövetkezetbe tömörülnek, hogy igy azután együtt dolgozva olcsóbban állithassák elő a cipőket, amelyeket maguk hoznak forgalomba és igy mentesülnek a súlyos adminisztrációs kiadások alól. A hét keze munkájából élő kisiparos azután meg is alakította szövetkezetét, amelynek Gála Cipőipari Szövetkezet cimet adták. A szövetkezet megalakult, azonban a hét szövetkezeti tag továbbra is ottmaradt a háromlábú székeken és továbbra is dolgoztak mindannyian. Mivel elsőrendű minőségű cipőket a forgalomban levő áraknál olcsóbban tudtak adni, az életképes kis szövetkezet rövid idő alatt kiterjedt üzleti körre tett szert, ugy hogy fokozottabb mértékben kellett tagjainak dolgozniok, sőt néhány hónap múlva már idegen segédeket is alkalmaztak. Amikor a kis üzlet forgalma egyre nagyobbodott, körülbelül félévvel ezelőtt jelentkezett a szövetkezet tagjainál egy Oyarmathy Sándor nevü volt főpincér, aki azt ajánlotta, hogy társul a hét cipészmester szövetkezeti taggal. A szövetkezeti tagok örömmel fogadták az ajánlatot, miután ez csak megerősödésüket jelentette volna és fölszólították Gyarmathyt, hogy lépjen be a szövetkezetbe, mint teljesen egyenlő jogú szövetkezeti tag. Gyarmathy azonban hangoztatta, hogy neki nagy készpénztőkéje van és ezért inkább alakítsanak egy részvénytársaságot, amelynek igazgatóságában ők nyolcan foglalnának helyet. A hét cipészmester bele is ment nagynehezen ebbe a tervbe, miután azt remélték, hogy Gyarmathy tőkéjével csak megerősödik a kis alakulás. Meg is alakították azután a részvénytársaságot tizenhárommillió alaptőkével, amelyből nyolcvan százalékot hozott Gyarmathy és igy a teljes majoritás a kezén volt. A Gála Cipőipari Szövetkezet cim helyett Alföldi Cipőipari Részvénytársaság cimet jegyeztették be a cégirodában. A részvénytársaság tovább folytatta munkáját, tudniillik a hét igazgatósági tag továbbra is a kaptafák mellett dolgozott, mig Gyarmathy Sándor volt főpincér elfoglalta az adminisztrációs igazgatói széket, ö kezelte egyszerre a könyvvezetést, a pénztárt, a levelezést stb. Igy azután minden az ő kezében futott össze, ami a részvénytársaságoknál teljesen szokatlan, mert igy alig lehet kontrollálni valamit és a többi dolgozó igazgatósági tagok jóformán nem is tudták, hogy hogyan megy kis részvénytársaságuk. A dolgozó igazgatók heti háromszázhúszezer koronát kaptak, ugyannyit, amennyit a rendes cipészsegédek kaptak abban az időben, mig Gyarmathy ennél sokkal többet, annak ellenére, hogy nem dolgozott, csak a pénztárt, a befolyó pénzeket és a könyvelést vezette. Az igazg

ató cipészmesterek természetesen fizetésüket is íyarmathytól kapták. Igy aztán olyan helyzet keletkezett, hogy ez már semmiben sem hasonlított a részvénytársaságok üzletmenetére, hanem olyan volt, mintha Gyarmathy volna a főnök, a hét mester pedig a dolgoztatott segéd. A cipészek ezután látták a visszás és reájuk nem előnyös helyzetet és ezért követelték, hogy Gyarmathy vagy a pénztárt, vagy a könyvelést adja át másnak, hogy a kontroll lehetséges legyen. Gyarmathy erről hallani sem akart, kijelentette, hogy igaz ugyan, hogy ő ugyanolyan igazgatósági tag, mint a többiek, de övé a majoritás és ezért ő még az igazgatóságnak sem tartozik elszámolni. A cipészek néhány nappal ezelőtt azután erélyesen felszólították Gyarmathyt, hogy adja át a könyveket, mert rovancsolást akarnak tartani, végre tudni akarják, hogyan áll az üzletük, ahová ők nem csak a kétkezük munkáját, de minden vagyonukat is belefektették. Gyarmathy erről sem akart hallani. — Az enyém a majoritás, a tőke nyolcvan százaléka -- mondotta —, ha akarom, összehívom a közgyűlést és kibuktatlak benneteket! A cipészek ekkor kijátszva látták magukat, hiszen ők alapították az egész társaságot és Ők is dolgoznak benne és ezért sikkasztas gyanúja miatt feljelentést tettek a rendőrségen dr. Kersch Ferenc ügyvédjük utján. Bokor Miklós rendőrkapitány le is foglalta a könyveket, majd kihallgatott mindenkit és részletesen áttanulmányozta az egész ügyet, a könyveket pedig könyvszakértők vizsgálták meg. Ebben a percben még kétséges, hogy lesz-e bünügyi folytatása az ügynek, annyi azonban bizonyos, hogy a könyvekben, valamint a számláknál nem találtak egészen rendben mindent. Például hatmillió kiadási tételnek sehol sem találtak bevételi tételt. Az ügy aktáit egyébként áttették az ügyészségre, amely határozni fog a továbbiakban. Érdekes még, hogy a könyveket forgalmiadó szempontjából is át vizsgáltatják szakértőkkel. A hét dolgozó cipészmester izgatottan várja a további fejleményeket. HMMWMWMMWMMMWMMMMMMJ Klofác a monarchia háboruelőtti felosztásáról. Budapest, julius 8. Klofácnak ezeket az érdekes fejtegetéseit „* mi államunk és a világbéke" cimü röpiratban közölték. Szerzőjének Benest gondolják. Nemrégen a Oenfben működő Bureau Tschechslovaque de Presse, Benes propsgandaszerve, azt a .helyréigazitást" közölte, hogy az irat szerzője Hanusch Kuffner, aki nem azonos Benessel. De ha nem is azonos vele, akkor is érdekes benne a*, hogy a cseh politikusok már a háború előtt hogyan osztották fel a monarchiát. Klofác Vencel szenátor, az első csehszlovák hsdflgyminiszter a Cesko Slovo- ban a csehek forradalmi előkészületeiről irva, többek között a következőket meséli ei: — A delegációs szünetben, 1914 májusában Prágába utaztam és ottan nyomban felkerestem Jukovskl orosz konzult, cseh mozgalmunk igaz bará'ját. Megmondottam Jukovskinak, hogy csakhamar háborúra kerül a sor és megkértem, hogy ezt nyomban közölje a pétervári külügyminisztériummá!. Ha Péiervárott hallgattak volna Juko«ski előterjesztéseire, ugy 1914 júliusának végén sok minden másként történt volna. — Sebeio bécsi orosz nagykövettel nyiltan besséltem a legkülönbözőbb dolgokról. Mindent közöltem vele, ami véleményem szerint a háború közeli kitörését jelezte. Sebeko meg volt győződve arról, hogy Ferenc Ferdinánd akarja a háborút, amire azonban, amig az öreg Ferenc Jiisef él, szerinte nem kerülhet sor. Igy vélekedtek egyébként a többi bécsi diplomaták is, Akkoriban, 1914 májusában terjesztettem elő első tervemet Auiztrta szétszakítására. Tervemet átgondolva, azoinal tisztában voltam, hogy az uj Európa térképének megállapításánál a stratégiai okok és elhatározások nagy szerepet fognak játszani. Ezért felszólitotUm Hanusch Kuffner volt katonatisztet és jó cseh patriótát, a Huszita-háború szerzőjét, hogy szakértőként korrigálja javaslataimat és dolgozza ki Ausztria felosztásának térképét. Kuffner, Ausztria elkeseredett ellensége, készséggel teljesítette kérésemet. Kuffner térképének eredeti példányát Sebekonak adtam át, egy másolatát Jukovski konzul kapta, hogy küldje el Szaszanow orosz külügyminiszternek. Erdeke», hogy Ausztria-Magyarországot egy kis kivitellel ugy osztották fel, ahogyan azt Kuffner mig a háború előtt megrajzolta. Erdélynek Ro nániához és Déltirolnak Olaszországhoz való csatolását is pontosan ugy rajzolta meg, mint később a háború után megtörtént.