Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-08 / 154. szám

Igya saâw én 1800 Iioihih«» V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 8, KEDD. 154-ik szám« Ilii Beák rmH-ita L (TóiNkWM innbn) Titael IHUJhWd* «wtíai«NM WH kMteltvti miadM BS* Biyee szám ára 1SQ0 h* agn. IlöiiMttri árak I Bo Itailli helyben 4OJ00, Bvd* •MIM «s vidéken 45006 ta». Hirdet««! árak i Félbasábon 1 mm. 400, egy hasábon H0, más 141 hasábon 1280. SzftvefkSit 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 (lóig 8001 kor. SzOvegkOztI köziemények soronként N00 koreaa. Családi értesité* 450M kot. Hitelre is adunk. Méltóztattak olvasni a hirdetéseket, amelyek változó szöveggel, de azonos értelemmel jelennek meg egy-két hét óta a lapok hasábjain? Méltóztattak figyelemmel kisérni azokat a kisebb-nagyobb táblácskákat, amelyek szintén változó szöveggel, váltakozó helyesirással, de azonos értelemmel tünedeznek fel a budapesti üzletek kirakataiban ? Hitelre is adunk.,. Megfelelő állású egyének három havi részletfizetésre is vásárolhatnak ... Részletfizetés kedvezményét ismét életbeléplettük ... 3iztositék nyújtása ellenében üzletünkben hitelezve lesz. Ezek a laphirdetések és ezek a hirdető táblácskák beszédes jelei egy folyamatban lévő nagy közgazdasági változásnak. A háború esztendőtől és a központi gazdálkodás idejétől kezdve megszoktuk, hogy az árunak nagyobb értéke van, mint a pénznek. Az árukészletek megcsappanása és a pénz értékének fokozatos devalválódása hosszú időre véget vetett egy nagyon kedvelt és nagyon népszerű nemzeti társasjátéknak, a könnyelmű hitelnyújtásnak és a könnyelmű hitelbe való vásárlásnak. A készpénz, ha ugyan lehet pénznek nevezni a különböző, két oldalukon nyomtatott, szines pipirosokat, lett az üzleti élet lebonyolításának kizárólagos eszköze. Ahol pénz nem volt, ott üzlet sem jött létre. A paraszt megszokta az elvermelést és gabonarejtegetést. A gyár nem kereste fel a kereskedőt ajánlatával, hanem megvárta, hogy helyébe jöjjön és annak adott árut, aki előre kifizette az árát. A kereskedő beszüntette a hitelezést régi vevőjére! szemben. Az iparos a régi várakozási rendszer helyett megszokta, hogy a portékát számlával együtt prezentálja a rendelőnek. Ez a rendszer kezd most megváltozni. Akinek eladni valója van, ismét a vevőt animálja a vásárlásra. Az animálásnak eszköze pedig a részletfizetés és hitelnyújtás. Visszatérnek a régi állapotok. Lehet pénz nélkül is vásárolni. Hitelre is adunk. Nem tudjuk, van-e okunk, hogy túlságosan örüljünk ennek a változásnak és nem tudjuk különösen, hogy a közgazdasági dagálynak, vagy apálynak a jelenségét lássuk-e benne. Bizonyára hozzánk hasonlóan sokan szintén töprengeni fognak ennek a hirtelen felmerült hitelezési buzgalomnak a magyarázatán. Mert a magyarázat lehet különféle. Lehet, hogy egyesek a szanálási program megkezdésének és a gazdasági bizalom visszatérésének tulajdonítják. Ha csakugyan igy van, akkor a jelenség mindenesetre örvendetes, mert a normális állapotok visszatérését jelenti. De lehet az oka más is. Az utolsó hetek folyamán olyan általános pénztelenség tapasztalható, ezzel egyidejűleg pedig a különböző terhek olyan csőstül zudultsk rá a kereskedelemre és ipsrra, hogy sokan a vételkedv mesterséges fokozásának kényszereladásjelleget tulajdonítanak. Ez esetben a jelenség bizonyára nem örvendetes. De lehet az is — hihetőleg ez a legvalószínűbb —, hogy az okoknak egész sorozata játszik közbe. A termelés ke*d a normális mederbe visszatérni, de ez a termelés aranyparitáson történik, mert aranyparitáson vannak a termelési költségek, az állami közterhek, szállítási dijak és más egyebek, csak nincs aranyparitáson a vásárlók jövedelme. Diupiritás van a termelés és a jövedelmek között s ez a vételek restringálásában jut kifejezésre. Ezért kell animálni a tisztviselőt, aki békebeli fizetésének ötven százalékát kapja, hogy vásárolja meg a teljes száz százalékba kerülő árukat. Ugyanakkor, mikor a kereskedelemben ilyen tapasztalatokat tehetünk, a gazdák panaszkodnak. Hét helyett tiz bő esztendő után kezdik érszni, hogy böjtje is lehet a nagy vigasságnak. Lipjaik siránkozva hirdetik, hogy a buza ára nem érte el a világpiaci paritást és keresik az eszközöket, melyekkel a búzát némileg megdrágíthatják. Az igyekezet fölösleges, mert a buza áralakulásának megvan a legtermészetesebb magyarázata. A szanálási programmal egyidejűleg megszűnt az úgynevezett közellátás céljára vaió tömeges vásárlás. Megszűnt az a boldog álla* pot, hogy favorizált álkereskedelroi alakulások közpénzeket szinle kalkuláció nélkül vagdossanak oda a gazdák fe|éhez, sőt utólag még árpóllékot is adjanak a régen leszállított, átvett és ki* fizetett gabonára. Most egy természetes ár fog kialakulni, mint a békében és a mezőgazdasági termelés nem lesz monopólium, hanem a gazda is ugy fogja termeivényét a piacra vinni, mint bárki más, akinek eladni valója van. Olyan körülmények ezek, melyekkel minden kereskedőnek, iparosnak és gazdának számolni kell a jövőben, érlvs a jövö alat nem egy-két hete*, hanem az elkövetkező esztendőket. A hitelnyújtás megkezdése csak szimptomája a változásnak, de már mgyon sokat jelent. De természetesen mi nagyon szeretnők, ha a hitelnyújtásnak a visszatérése nem jelentené egyúttal annak a gazdasági léhaságnak a visszatérését is, amely szinte mefcfsrtőzte a magyar társadalmat a háború előtti esztendőkben, mikor a részIetűgynökök hadserege járta be a magyar vidéket és .Nsm kell fizetni I" kiállással sózott rá katonatisziekre likőrös battériákat, soha nem olvasó magyarokra Vas Gereben összes munkáit, vegy a Technika vívmány lit, jámbor háziasszonyokra varrógépet, konyhabererdezést és jlggyári tisztviselőkre ventillátor-berendezést. Kínáltak cséplőgépet hife be és ha nem kellett, eladák helyette Beniczkyné Bsjza Lenkét bőrkötésben. Szeretnők: remélni, hogy legalább egy kis megkomolyodás volt a hasznunk a reánk zudult nagy kataklizmából. A hitel nélkülözhetetlen faktora a gazdasági életnek. Ha kell, igénybe veszi msga az állam is. De nem tökéletes boldogság. Éppen azért nem olvashatjuk minden aggodalom nélkfil a hirdetéseket és hirdető tábíácskákJt. Hitelre is adunk. A magyar kölcsönrészvények kelendősége Londonban. London, julius 7. A magyar kölcsön aláírói között azoknak a jegyzéseit, akik a kis téleleket igényelték, teljes egészükben elfogadták, amíg a nagy tételeket igénylő aláírók jegyzéseit csupán 40 százalék erejéig honorálták. A mai tőzsdén megkezdődött az üzlet az uj migyar feölcsönköivényekben. Nyitáskor a kibocsátás árfolyama fölött egynegyed prémiumot fizettek. A hivatalos jegyzés ma egyenlő a kibocsátási át folyammal. Megkezdődtek a gazdasági tárgyalások Prágában. Prága, julius 7. Az ideérkezett magyar gazdasági delegáció Barcza Ernő miniszteri tanácsos vezetésével holnap kezdi meg a tanácskozásokat a cseh és az ugyancsak Prágában időző osztrák delegációval. A tanácskozás tárgya a mezőgazdasági vámtarifa megállapítása lesz. A magyar de'egáció esetleg tárgyalásokat kezd az ezidőszerint Prágában tárgyaló németekkel is. A szociáldemokrata párt a munkanélküliség ellen. Budapest, julius 7. A szociáldemokrata párt és a szakszervezeti tanács megbizottaiból ma dé után 5 órakor Rothenstein Mór vezetésével többen megjelentek Walkó Lajos kereskedelmi miniszternél, hogy felvilágosítást kérjenek azok* ról az intézkedésekről, amelyeket a kormány a munkanélkül ség enyhítése érdekében tenni szándékozik. A megbízottak részletesen kifejtették ez ügyben állásfoglalásukat. A tanácskozások még a mai nappal nem fejeződtek be, amennyiben a kereskedelemügyi miniszter arra kérte a képviselőket, hogy a maguk adatait juttassák el hozzá. A holnapi nap folyamán déluán ety órakor a szakszervezeti tanács megbizottai a népjóléti minisztert keresik fel, hogy vele is megbeizélést folytassanak. A gabonaforgalmiadé. Bud miniszternél hétfőn egész délelőtt a különböző malomérdekeltségek tárgyaltak a gabonaforgalmiadó ügyében. Ekörül most már valóságos kavaredás van. A vámmalaiok nem akarnak belenyugodni, hogy a gabonaforgalmat megadóztassák még psdig olyan kulcs szerint, mint azt a kormány rendelete tervezi. A kereskedelmi malmok a reájuk kivetett három gabonaforgilmisdót megnyugvással vetlék tudomásul. Brüsszelt kívánják London helyett a konferencia székhelyéül. London, julius 7. Több londoni újság újra azt javasolja, hogy a szövetségesközi konferenciát ne Londonban, hanem Brüsszelben tartsák meg. A Daily Telegraph azt hiszi, hogy a konferenciának Brüsszelben való megtartása eloszlatná azt a francia gyanút, hogy Anglia kezében akarja tartani a tanácskozást. A lap ezenfelül még azt is indítványozza, hogy halasszák el a tanácikozást rövid időre. A Times azt írja, hogy londoni politikai körökben kedvezően fogadják a tanácskozásnak Brüsszelben való megtartását. Brüsszel azért is kívánatos, mert a konferenciát csak ama sok látogatás utáu lehetett összehívni, amelyeket i Theuais Londonban, Párisban Milanóban tett. I Más ltpok is nyomatékosan sikra szállnak i a konferencia elhalaszíasa és Brüsszelbe való átf helyezése mellett. Kívánságukat azzal okolják | meg, hogy ezáltal enyhülne a fe»zült*ég és ki l lebene egyenlíteni az ellentéleket a párisi és a I londoni felfogás között. London, julius 7. Handerson nagy beszédében kijelentette, hogy ő bizik abban, hogy a Iondoni konferencia nagy mértékben hozzá fog járulni a béke és biztonság helyreállításához. A londoni lapok különben még ma is kommentárokat közöltek a londoni konferenciával kapcsolatosan kiadott angol memorandumhoz. Pdris, julius 7. A szocáldemokrata radikális párt bankettjén Herriot miniszterelnök beszédet tartott, amelyben azt mondotta, hogy a kormánynak két feladatot kell teljesítenie. Az első feladat Franciaország hitelének biztosítása, a második a béke szervezése, amelyet a népek, minthogy joguk van reá, követelnek és Franciaország népe, amelynek sebei még mindig vénenek s az áldozatok következtében még mindig súlyosan szenved, különösen megérdemelt. Franciaországnak legnagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy a béke és a jóvátétel kérdését kivonják végre a belpolitikából, mely túlságos tág teret nyújt a polémiám k. A szakértői tervezet a legjobb kilátásokat nyújtja, de a szövetségesekre is ró bizonyos terheket. A szövetségesek egyetértésének, főleg pedig a Francia-