Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-27 / 171. szám

SZBOBD 1914 falta 27c mondják és a jegyzőkönyvek aláírását megtagadják. Az ellenséges sajtó természetesen gondoskodott róla, hogy ezt a német imperializmus bűne gyanánt kürtölje ki és a németekre kenje az általa is elkövetett bűnök ódiumát. Németország igy lassankint izolálódott és az izolálódástól már csak egy lépés kellett a bekerítésig. A bekerítést az utolsó esztendőknek kétségtelenül legügyesebb diplomatája, VII. Edvárd király hozta létre. A kilencszázas évek elején megteremtette az entente cordialet Franciaországgal, a franciák közvetítésével elrendezte a vitás kérdéseket Oroszországgal és az ischli találkozók alkalmával kísérletet tett arra is, hogy Ferenc Józsefet a német szövetségtől eltántorítsa. Olaszország szövetségese volt ugyan a monarchiának és Németországnak, de ez a szövetség kétes értékű volt. Az adriai és földközi tengeri aspirációk az olasz politikát hovatovább az ántántfelé tolták el. Megkezdődtek az olasz extratúrok, melyeknek a világháború második évében nyilt hadüzenet lett a vége. A bekerítés időpontjától kezdve az európai hatalmak két nyíltan ellenséges csoportra oszlottak, Akár a marokkói incidens, akár az algezirasi konferencia, akár a boszniai annexió, akár a balkáni háború nem voltak egyebek leplezett mérkőzéseknél. A politika légköre villamossággal volt telítve és csak az a bizonyos szikra volt csak szükséges a robbanás előidézéséhez. Ebből az időből valók az olyan izgató hangú katonai tanulmányok, mint a Bernhardi tábornoké, aki azt fejtegette, hogy Franciaország és Oroszország nincsenek teljesen felkészülve, tehát preventív hábo- 1 ruval kell terveiket keresztezni és ebben az időben kerekedett felül Oroszországban a háborút akaró nagyhercegi párt, amely olyan cikkeket dobott a nyilvánosság elé, hogy Oroszország már felkészült, Franciaországnak is fel kell készülnie. A világháború kitörése. Ilyen feszült helyzetben érte Európát 1914 junius 28-án a szerajevói gyilkosság hire. Az ántánt történetírói és politikusai nem szűnnek meg hangoztatni, hogy ez a gyilkosság csak ürügy és nem ok volt a háborúra. Lehet. De ha a szarajevói esetet beállítjuk azoknak az eseményeknek a sorozatába, amelyek a megelőző évtized alatt a monarchia és Szerbia között lejátszódtak, nyugodtan fel lehet vetni a kérdést, hogy Anglia vagy Franciaország akárhányszor nem sokkal csekélyebb okok miatt indítottak háborúkat más országok ellen és törültek el önálló államokat a föld színéről. A nagy politikában azonban a siker igazol és a legyőzöttnek soha nincsen igaza. Ma már körülbelül meg lehet állapítani, hogy a monarchia ultimátumának átadásától a szerb hadüzene ig tartó feszültségnek a napjaiban Grey angol külügyminiszter komolyan igyekezett a békét megmenteni. Békeakciójának azonban egyáltalán nem az volt az értelme, mintha szövetségeseit cserben akarta volna hagyni. A békét akarta ugyan, de egyúttal éreztette, hogy ha mégis kitörne a háború, Nagy-Britannia nem marad semleges. Ugyanakkor az orosz háborús párt minden erejével rajta volt, hogy a nagy mérkőzést ne lehessen elkerülni. Az ultimátum átadását köve'ő napon a szerb trónörökös távirattal fordult a cárhoz, aki azonnal biztosította, hogy Szerbiát nem hagyja magára. Suchomlinov orosz hadügyminiszter emlékirataiból és a vörösök ália' közzéte t diplomáciai okmányból tudjuk, hogy julius 28 án, tehát abban az időpontban, mikor az angol külügyminisztérium a háború lokalizáld sát akarta, a cár aláirta ugy a részleges, mint az általános mozgósításról szóló rendeletet. A szálak egymásba fonód'ak. A monarchia magával vonta Nímetországot, Oroszország pedig Franciaországot és formailag Belgium semlegességének megsértése maga után vonta az angol hadüze'etet. A valószínűség az, hogy a stratégiailag kedvezőtlenebb heyzetben levő kö/ponti hatalmak a megelőzéstől való félelmükben a kezdet pillanatnyi előnyének kihasználását akarták maguknak biztosítani. Miként leh ;t ezeknek az előzményeknek az ismerete alapján a mi diplomáciánknak a háború felidézésében valő felelőssegét megállapítani. Abban, hogy könnyelmű volt és rövidlátó. Az átlagos polgárinál alacsonyabb értelmiségü arisztokraták, akik már a megelőző években sem mérkőzhettek az ujságirókból, ügyvédekből és más polgári egyénekből lett francin és angol nagykövetekkel, tökéletesen félreismerték a helyzetet. Bizakodó jelentések mentek Bécsbe és Berlinbe, hogy Oroszország Szerbia miatt nem kezd háborút, Grey magatartását pedig félremagyarázták, hogy Anglia nem mer háborút kezdeni. Berchtold és Conrad lokalizált . szerb háborút váriak, mikor minden józan újságolvasó a világháború szelét érezte. A diplomácia legalább is semlegességre számított Olaszország és Románia részéről, mikor mindenki tudta, hogy csak az alkalmat várják, hogy ellenünk avatkozzanak be a háborúba Hogy a világhiborut el lehetett volna-e kerülni, ha nem tör ki 1914 julius végén és lecsilapodtak volna-e később a kedélyek, olyan kérdés, amelyet hiábavaló feszegetni. Bizonyos azonban, hogy a monarchia külpolitikai és katonai vezető köreit a helyzet hamis megítélése telte vakmerőkké, mert azt hitték, hegy egy lokális jellegű, de likeres háborúval elháríthatják egy későbbi nagy összeütközésnek a veszedelmét. Az ő felelősségük az, hogy szabadjára eresztették a szellemet, amelyet mások nem engedtek visszazárni a bűvös palackba. A világháborúnak igy perrendszerűleg kimutatható bűnösei nincsenek, de vannak, akik hallatlanul nagy ostobaságokat követtek el és ostobaságukat esztendőkön át érdemnek tüntették fel. Az előzmények ismerete mellett teljesen lényegtelen ónnak a hazug kérdésnek a feszegetése, hogy ki kezdte a világháborút. A világháború kiöréseben évtizedes okoknak egész sorozata működött közre és ezzel szemben teljesen alárendelt jelentőségű az a kérdé«, hogy melyik állam hányadikán, hány óra és hány perckor rendelte el a mozgósítást. £* itt még egyet nem szabad elfelejteni. Az összes diplomáciai aktagyüjtemények tudatosan ugy vannak összeállítva, hogy az illető ország kormányáról a felelősséget elhárítsák. Az igazi adatokat még csak kis részben ismerjük, de már ezekből is tudunk annyit, hogy a francia és orosz aktagyüjtemények az orosz mozgósítás dátumát huszonnégy órával hátratolták, liyen tévedések alkalmasint lesznek még másutt is. Mindent összefoglalva, h« a világháború bűnösei Ő1 beszélünk, akkor tud unk kell, hogy a világháborúnak legalább annyi bűnöse van a túlsó parton, mint ahányan ostobaságokat követtek el és hibáztak ideát. nWWWWWWWWWVWAArtftrtAAAflrtAArtD Behozatali tilalmak felfüggesztése. Budapest, julius 26. (Tudósttónk telefonjelentése.) A kereskedelmi min-Siteriumban elkészült az a rendelet, amely több mint száz szükségleti cikk behozatali tilalmának a felfüggesztéséről szól, amely már a legközelebbi napokban megjelenik, igen jelentős bővítése lesz a szabadon behozható árucikkek listájának és ezért ugy kell tekinteni, mint egy nagy lépést a szabadforgalom felé. A behozatali tilalmik f;lfflgge«tésére vonatkozóiig a Gyáriparosok Országos Szövetségének az igazgatója a kővetkezőket mondotta: — A minisztertanács határozata igen nagy lépés a kereskedelem felszabadítása terén. A felszabadított áruk között igen sok jelentős ipari és mezőgazdasági cikk van, vannak köztük textiláru, élelmiszerek, vas- és gépipari cikkek is, valószínű, bogy ezen mostani sorozatot valószínűleg rövid időn beiül egy ujabb sorozat fogja követni. Ennek kélfále jelentősége vaujelenti ez részben a forgalom felszabadítását, tehát azon kelletteden megkötöttségek msgszQntetédéf, amelyeket a kereskedelem és az ipar olyan súlyosan megérez, de Jelentősége van ennek azon szempontból is, hogy ezen cikkeknél a kormány már jórészt az uj vámtarifában előirányzott magasabb vámtételeket lépteti életbe. A rekonstrukció humora. Irta: Móra Ferenc. V. Egyszer Deszkre akart átlovagolni Tisza Lajos, de a Tiszánál sokáig kellett várnia a hajóhidra, amit a nagy hajóforgalom mellett sokszor szét kellett nyitni. (A mende-monda ki is találta később, hogy ez adta neki az ötletet az állandó vashidhoz! Az, hogy ne kelljen neki sokáig várakozni.) Hát amint ott álldogál, egyszer megszólítja egy öreg magyar, aki szintén a hidat várta, hogv hazajuthasson az ujszegedi barakk-lakásokba. — Osztán ha áttetszik mönni, ügyeljön ám a szögénységre is. A nagy ur hallatlanná tette a barátságos intelmet. Nem nagyon kedvelte a profanum vulgus-t _Mnetm fagyta magát, megint megszólalt, gedi neműnek"6^ héiány0ssá8a van ám a S2öa maSt0pi^ezd?U arrafelé fordulni. Erre aztán — N nci °Zafedott a konkrétumokkal is. semmi se, csak fe !?tenverte barakokban dohányunk se g' Töszóm azt nem lévén — KE áSáDyeUmérboszólalt -g Tisza. — No majd lesz! 8 borunk sincs— Dohány is? — Dohány is. — Bor is? — Bor is. — Az ám, de asszony sincs ölés Erre aztán a rekonstruktor visszateií .. a lova fejét és aznap nem ment át oLk e S azt már mégse vállalhatta, hogy assSjS' Tí szolgáljon a nemzetnek. 3 0 Amely különben némely részben eléggé a helv zet magaslatára emelkedett. Háromezer ingyen kaszát kapott a város ajándékba, éppen ezen a ] napon, Péter-Pál napján osztotta ki Bérczy nász, I a kaszakapitány a jelentkezőknek. Azaz csak osztotta volna, de mindössze százharmincan jelentkeztek. Akinek volt kaszája, annak nem kellett alamizsna, akinek meg nem volt, az azt mondta, hogy mi a ménkőnek a kasza, ha nem akarnak mellé három forint napszámot fizetni a szögény inségös embernek. Ami mai pénzben tenne 120.000 koronát. Volt pedig akkor a rendes napszám harminc krajcár. * Készakarva nem foglalkoztam ebben a mozaikban a rekonstrukció szobor-alakjaival, Tisza Lajossal, Kállay Alberttel, Lechner Lajossal és a többi vezetőkkel érdemük szerint. Hiszen a rekonsrukciónak nagy irodalma van és Szeged ujjáépitőinek erényeiről és tévedéseiről mindenki véleményt alkothat magának, bár az én véleményem szerint csak hódolat illeti őket s nem bírálat az utódok részéről, miután a bírálatot fölös bőségben megkapták már a kortársaktól. Egyet azonban ki kell emelnem: a rekonstrukció cimerállatai lehetnek a szárnyaló sas, a csattogó pacsirta, a serkentő kakas, az ítéletet károgó holló, de nincs köztük a kacsa, amelyik azt mondja sáp, sáp, sáp... Annak a rekontrukciónak, amelyiknek Tisza Lajos állt az élén, nem voltak és nem is lehettek panamái. 0 megvesztegethetetlen gentlemann volt, akihez hasonló tisztakezü ember talán soha ilyen óriási vállalkozásnak az élén nem állt. Igaz, hogy mikor idekerült, még tán az ivóvizét is Pestről hozatta, de mikor elment, nemcsak a rajongói adoráló tiszteletét vitte magával, hanem a kritikusainak azt az elismerését, hogy azon kivül, amit idehozott, semmit nem vitt magával egy szegedi halbicskán kivül, annak a tervét is maga rajzolta meg Szirákynak. Még a Dáni Ferenc dohányzacskója se kellett neki. A rekonstrukció utolsó őszén nagy instálásra rá szánta magát arra, hogy kimenjen az öreg főispánhoz szatymazi szüretre, csak azt az egyet kötvén ki, hogy semmiféle tószt ne legyen. Persze hogy a vacsoránál fölállt Dáni Ferenc és rágyújtott a köszöntőre: — Véghetetlen öröm fog el . . . — Méltóságos ur, egy szót se többet! — intett neki Tisza. De hát ki kell annak jönni, amit olyan szépen betanult az ember. — Véghetetlen öröm fog el . . . — Uraim, ajánlom magamat! — állt fel a kormánybiztos. Erre aztán azt mondta Dáni, hogy „véghetetlen szomorúság fog el" és azzal elszomorodottan pH le a helyére. Hát hogy adjon ő már most kifejezést a nagy ember látogatásán való örömének ' A vacsora végére támadt egy jő gondolata: — Kegyelmes uram! Egy nagyszerű dohányzacskót tartogatok önnek, sallangos, rozmaringé' el méltóztatik-e fogadni? . „n — El, - bólintott Tisza, mire Dáni boldog*" ugrott fel a helyéről. — Hozom, kegyelmes uraml , — Megálljon 1 Csak anyabirkából való dohány zacskót fogadok el. . r Ettől fogva az öreg Dáni se tartozott a kormai biztos rajongói közé. kült adóhivatalt, akkor be is fejezhetem mozaikot. Mert amelyik város erővel adót fizetni, az már Igazán föltámadt. .. „zt \gf (Ugyan lehet, hogy olyan is lesz, »kl„ nogf módosítja: az igazán nem érdemelte meg. föltámadjon.)