Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-01 / 148. szám

SZBQBD 6i4 méter volt a maximális vízállás, 1879-ben, az árvízkatasztrófát 8 22 méter magasságú vízállás okozta, 1895-ben 8 84, 1919-ben pedig 9i6 mé­terre szökött fel a víz. A földmivelésügyi minisz­térium vízrajzi osztályának véleménye szerint még az 1919. évi árvíznél is 50 centiméterrel magasabb vízre számithat a város, tehát a város árviz elleni biztosítása és ezzel kapcsolatban a Tisza-meder szabályozása Szeged egyik legfontosabb problé­mája maradt. Köszönetet mondott előadásában Berzenczey Domokos Móra Ferencnek, aki szombaton a Kul­túrpalotában szép és érdekes előadást tartott Sze­ged rekonstrukciójáról. Ezután külön-külön foglalkozott a város neve­zetesebb műszaki létesítményeivel. „Az árvíztől a világháború kitöréséig eltelt 35 esztendő szorgos építő és alkotó munkában telt el — mondotta Berzenczey Domokos — a királyi biztosság által megszabott keretek kitöltésére azonban kevésnek bizonyult ez az idő. Számos, szép alkotás terve maradt félben és vált egy szebb és boldogabb kor feladatává. A második városháza, a vásárcsarnok, a zenepalota, az uj közkórház, az egyesitett sze­mélypályaudvar, a téli kikötő, a tanyai vasút és sok egyéb terve, amely tiz év előtt mind a közeli megvalósulás elölt állt, azóta azonban a messze jövő bizonytalanságába tolódott el." Majd áttért a város jelenlegi fontosabb intéz­ményeinek vázlatos ismertetésére. Berzenczey Do­monkos a következőképen fejezte be általános, nagy tetszéssel honorált előadását: — Meg fognak győződni kedves vendégeink arról, hogy ez a város, amelyről a negyvenöt év előtti krónikák azt írták, hogy „Szeged nincs többé és nem is lesz többé " Amint a szigetet képző töltésiveken hajlék nélkül, öltöny nélkül, kenyér nélkül siratta a nép apáinak elpusztult örö­két s nyomasztó csüggedés vett erőt mindeneken, az volt a hangulat, hogy a tengerré vált város la­kóinak nincs más utjuk7 mint a földönfutás. Sze­ged akkor egy tenger volt, amelynek partjain a . Í iusztulás tanyázott, egy pont, melyet a végzet ki­őrölt könyvéből, egy sivatag, hajléktalan lakók- I Í914 jnlini 1. kai, hogy ez a város szebben, virágzóbban tá­madt fel romjaiból, mint amilyen valaha volt, ez a város él, élni akar és élni fog. Ez a példa nyújtson reményt és erősítse meg meggyőződé­sünket, hogy hazánk, amelyet a világháború ár­vize pusztított el, mint egykor Szegedet a Tisza árja, fel fog támadni, szebb, erősebb, hatalma­sabb és boldogabb lesz, mint bármikor volt. Btrzenczey Domokos után Lovas Zsigmond, Győr város műszaki főtanácsosa tartott elő­adást a lakásépítő program megoldásáról. A lakáskérdést csak építkezéssel lehet megoldani. Nagy hiba volt, hogy az ország lakossága él­sz alasztotta azt az időt, amikor legjobb alkalom kínálkozott a lakásépítésre, az 1018—1921. éveket. A lakások 1926-ra tervezett felszabadítása nem hozhat enyhülést, mert a bekövetkező fel­fordulásban nem gondol majd senki építkezésre. Az előadó véleménye szerint 1926-ban nem érkezik még el a felszabadítás ideje. Indítvá­nyozza, hogy a szövetség írjon fel a kormány­hoz az építkezés lehetőségének megteremtése érdekében. Az előadás után hosszú vita következett. Elhatározta a vándorgyűlés, hogy Lovas Zsig­mond előadását kinyomatja és kiosztja tanulmá­nyozás céljából tagjainak. Szeptemberben vita­ülést tart fölötte és akkor határoz afölött, hogy milyen lépéseket tegyen. A vándorgyűlés ezután egyhangú lelkesedés­sel Fock Ede fővárosi tanácsnokot választotta meg az elnöki tisztségre. A nívós és tanulsá­S 03 vándorgyűlés az elnök zárószavaival két rakor ért véget. U ina bankett volt a Tiszá­ban. Délután a vendégek folytatták a városi intézmények megtekintését, este résztvettek a kaszinó vacsoráján. Hétfőn délelőtt ismét a várost tanulmányozták, délután megkoszorúzták Vásárhelyi Pál szobrát. Este búcsúvacsora volt az ujszegedi Vigadóban. aMMMMMMMMIM^^ „A kormány hálátlan Szegeddel szemben." Szeged s«ha nem kapott semmit. — A közgyűlés megszavazta az egyetemi támogatást. Szeged, június 30.(Stjdt tudósítónktól.) Tizenöt városatya jelent meg a hétfői közgyűlésen, ame'y a szombati fllés végén bejelentett pó tárgyat, az egyetemi építkezések városi támogatásúnak ügyét tárgyalta le. Pedig ez a kérdés is van olyan fontos — ha ugyan nem fontosabb —, mint a Zsótér-hiz megvételének flgye, amely még azokat is becsalta a fülledt levegőjű köz­gyűlési terembe, akik különben a távolmaradó városatyák névsorán szerepelnek legszívesebben. Az érdeklődés mértékét azonban nem mindig a tárgy fontossága szabja meg és megesik néha, hogy az érdekeltség az irányadó. A szombati ülés — amelyen Bokor Pál pol­gármesterhelyettes elnökölt — jegyzőkönyvé­nek felolvasása után dr. Gadl Endre kulturta­nácsnok ismertette a kérdést. Részletesen el­mondotta, hogy a közgyűlés az egyetem végle­ges intézeteinek építési költségeire egyizer már megszavazott bizonyos városi hozzájárulást, még pedig ölszáz hald bérföld huszonöt évi jövedel­mét. Ezt az elég tekintélyes hozzájárulást azon­ban a kultuszminiszter kevésnek találta. Junius huszonhetedikére értekezletet hívott össze a sze­gedi egyetem végleges elhelyezése ügyében. Ezen az értekezleten a város közönségét a pol­gármester képviselte, aki a tanács hitározata alapján megnégyszerezte a közgyűlés által fel­ajánlott eredeti hozzájárulást, ezer hold föld ötven évi jövedelmét ajánlva fel. A kultuszminisz­ter azonban ezt is keveselte és a négyszeres hozzájárulás megduplázását kívánta, ami évi huszonnégy vagon búza értékének felel meg Öt­ven éven keresztül. A polgármester teljesítette a kultuszminiszter kívánságát, közölte vele, hogy ilyen értelmű javaslatot terjeszt a város közgyű­lése elé, de kikötötte, hogy a város csak abban az esetben hozhatja meg azt a jelentékeny ál­dozatot, hl az egyetem véglegesítésének költ­ségeihez az állam is ugyanennyivel járul hozsá A miniszter ezt meg is igérte. — írásba adta ezt az Ígéretet a miniszter ? — kérdezte Taschler Endre főjegyző. — Nem adta irásba — válaszolt a polgár* mester —, de tanuk előtt mondta. — Az nem sokat ér — jegyezte meg Tasch­ler Endre —, addig másik Kunó jöhet. Oadl Endre a kis intermezzó után folytatta előterjesztését. Ajánlja fel a közgyűlés a kívánt hozzájárulást, amely az állami hozzájárulással együtt annunitása lenne az építkezési költségek fedezésére felveendő huszmilliárdos kölcsönnek, de kösse ki, hogy legalább két uj klinikát épít­senek belőle az egyetem számára és hogy azon­nal kezdjék meg a munkát, amelynek irányítá­sát egy megalakítandó épitőbizottság intézné. Kösse ki a közgyűlés azt is, hogy a szegedi egyetem elsősorban szegedi illetőségű hallgató­kat vegyen fel és azoknak a felvételét, akik a feltételeknek megfelelnek, ne tagadja meg. Mi­vel az utóbbi időben megtörtént, hogy a kor­mány a szegedi egyetem rovására a többi vi­déki egyetemet nagyobb mértékben támogatta, kérje a közgyűlés, hogy a vidéki egyetemek ezentúl egyenlő elbánásban részesüljenek. A tanácsi előterjesztés ismertetése után két szónok foglalkozott a kérdéssel. Kormányos Benő elfogadja a javaslatot, de azt kívánja, hogy az építkezéseket szegedi iparosoknak adják ki. Balogh Lajos pedig annak a kimon­dását kéri, hogy a felajánlott hozzájáruláson kivül mást nem id a város. Hofjer Jenő szólalt még fel röviden. A kérdést nem tartja még megérettnek a döntésre, éppen ezért indít­ványozza, hogy a közgyűlés adja ki azt egy szükebbkörü bizottságnak, mert olyan momen­tumok is vannak ebben a kényes természetű ügyben, amelyeknek a nyilvánosság előtt való pertraktálása nem ajánlatos sem a város, sem az egyetem szempontjából. Ha sürgős a dön­tés, állapítson meg a közgyűlés rövid termi­nust a kiküldendő bizottság számára. Az elhangzott felszólalásokra a polgármester I igen érdekes beszéddel válaszolt. Először Hoffer J Jenő indítványára refikktált. A kormánynak a szegedi egyetem Ugye nem sürgős, hiszen a kultuszminiszter minden sürgetés ellenére — pedig maga a miniszterelnök is sürgette —, hónapokig halogatta az elintézést. A város és az egyetem szempontjából azonban annál sür­gősebb a döntés. A kultuszminisztériumban tartott értekezleten meggyőződött ugyanis arról, hogy Szeged még mindig mostoha gyermek ebben az országban. - A kormány, ugy látszik, elfelejti azt ­mondta emeikedstt hangon a polgármester —, hogy létezését éppen nekünk, Szegednek kö­szönheti az ország, hogy itt ma polgári irány­zat van és hogy nem valami nemzetközi kor­mány van uralmon. A kormány nagyon hálát­lan velünk szemben! (Általános helyeslés, taps, Ugy van t kiáltják minden oldalon,) Más kisebb városok mindent megkaptak és mindent meg­kapnak, amit kérnek. Szeged soha nem kapott és soha nem kap semmit. Az értekezleten meg­mondtam a kultuszminiszternek, hogy a háború előtt, amikor az uj egyetem elhelyezéséről volt szó, akkor sem Szeged kapta, amelynek leg­több jogcíme lett volna rá, mint az ország második városának, hanem Debrecen, mert a kálvinisták összefogtak, ami egyébként helyes. A miniszter erre azt mondta, hogy Debrecen azért kapta meg az egyetemet, mert hatmillió aranykoronát adott neki. Mi tízmilliót kínál­tunk, még sem kaptuk meg — mondtam. Most Pécset támogatják, mert Pécs a grófok és a hercegek városa. Nekünk nincsenek protekto­raink, nincsenek arisztokratáink, akikben bíz­hatnánk, igy csak önmagunkban bizhatunk. — Az értekezleten közölte a miniszter, hogy kevesli a város felkínált hozzájárulását. Erre bejelentettem, hogy az eredeti hozzájárulást megnégyszerezzük, felajánlunk ezer hold föld bérjövedelmének megfelelő évi hozzájárulást ötven éven keresztül. .Az is kevés — mondta a miniszter —, legalább kétszer annyi kell." Nagyon felháborított a megjegyzés. Indulatosan válaszoltam rá. Megmondtam, hogy előre tud­tam, hogy a kétszeresét kéri annak, amit fel­ajánlok, akármennyit ajánlottam volna is fel. De azért teljesítsük kívánságát, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy nem tettünk meg minden lehetőt az egyetemért. Ezután elmondotta a polgármester, hogy ab­ban az esetben, ha a közgyűlés megszavazza az évi 24 vagon buza értékének megfelelő hozzájárulást, kösse ki, hogy legalább négy klinikát épitsenek fel az egyetem számára, még pedig a belgyógyászati, a sebészeti, a gyermek és az elmekórtani klinikát. — A felső ipariskola felszabadul e ? — szólt közbe Kirmetrdy Mátyás. — Nem szabadul fel — mondta a polgár­mester. — Kérem a közgyűlést, hogy az indít­ványt lehetőleg egyhangúlag szavazza meg és a kormányhoz intézendő felterjésztésében mondja ki, hogy ezek után joggal elvárja a város kö­zönsége, hogy a kultuszminiszter most már haladéktalanul vigye minisztertanács elé a sze­gedi egyetem ügyét. Kösse ki a közgyűlés, hogy a szegedi egyetem, amelyért olyan nagy áldozatot hozunk, de szívesen áldozunk. tartozik minden szegedi polgár gyerme­két felvenni. — Szeretném — fejezfe be beszédét a pol­gármester —, ha az egész országban elterjedne az a hír, hogy a kormány pénteken közölte kívánságát a várossal és a közgyűlés hétfőn már egyhangú harározattal megszavazta a kí­vánság teljesítését. (Helyeslés, taps minden ol­dalon) Hoffer Jenő rövid felszólalásában bejelentette, hogy indítványát visszavonja, mire az elnöklő Bokor Pál helyettes polgármester kihirdette a közgyűlés egyhangúlag hozott határozatát, amellyel megszavazta a huszonnégy vagon buza értékének megfelelő évi hozzájárulást. Ezzel a kétszer meghosszabbított juniusi köz­gyűlés véget is ért. •MMMWWMMMMMMMMÍMMMMa X. Pius boldoggá avatását kérték. Róma, junius 30. A flamand-vidék bíborosai, érsekei és püspökei ma kérvényt nyújtottak át a pipának, amelyben a néhai X. Pius pápa boldoggá avatását kérték. X.Pius pápa ugyanis arról a vidékről származott. A pápa a kérvényt barátságosan elfogadta. A forgószél pusztítása egy amerikai államban. Newyork, junius 30. Ohlo államban óriási forgószél dühöngött, amelynek pusztításáról eddig az a jelentés érkezeit, hogy 400 ember meghalt, 2000 ember pedig megsebesült. A forgószél 50 ménfőidet távon dühöngött. Loratn Városában a forgószél következtében Összeom­lott egy mozgóképszínház, amelyben 800 ember került a romok alá. Washingtonból több segítő­vonat ment a szerencsétlenség színhelyére. m -növényzsir kapható kilónkint 51.000 koronáért DUÓT ÉS C I C TI D E R Szeged, KOlcsey-utca 3. Telefon 12-22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom