Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-05 / 152. szám

1924 julius 5 SZBQBD A kiskereskedők is átalányban fizethetik a forgalmi adót kivetési munkálat;it. Értesülésünk szerint ez a rendelet Szegedre pénteken délig még nem érkezett le, azonban a pénzügyigazgatóságtól, jól Szeged, julius 4. (Saját tudósítónktól.) Beszámoltunk néhányszor arról, hogy a szegedi kézmüipatosok, cipészek, csizmadiák stb. küldöttségileg keresték fel a pénzügyigazgatásig vezetőjét és arra kérték őt, hogy tegye lehetővé, hogy a forgalmiadót átalányban fizethessék, az eddig érvényben volt blokkrendszer helyett. A pénzOgyfgazgatóság ennek a kérelemnek a méltányosság elvén kiindulva helyt is adott, azonban az átalányfizetésnek sem volt mindjárt meg az áldása, a pénzügyigazgatásig ugyanis egységesen velelte ki az átalányt az összes kisiparosokra és ezért olyanok fordultak elő, hogy a megállapított forgalom — amely után átalányban kell leróni a forgalmi adót — sokszorosan túlszárnyalta azt a forgalmat, amit a kisiparosok valóságban fizetnek. Az a kivetés — ha továbbra is igy marad — nem egy iparost egzisztenciájában támadott meg, amiért is most erélyes hangú memorandumban kérték az iparosok, hogy az átalányösszeget a pénzügyigazgatóság mindenkivel való külön tárgyalás után és a tényleges forgalom mérlegelésével állapítsa meg, mert csak ity lehet elkerülni azt, hogy sz iparosok c-sődbi ne jussanak. Most erélyes formában merült fel az a terv, hogy s kisiparosok után azok a kiskereskedők, szatócsok és piaci árusok, akik nem vezetnek könyveket, ugyancsak átalányösszegben ráhassák le a forgalmi adót, ami lényeges könnyebbséget jelentene ezeknek a kisegzisztenciáknak. A pénzügyminiszter erről a kérdésről a napokban már rendeletet is bocsátolt ki, ugy hogy a blokkrendszerokozta rengeteg baj, kellemetlenség és időveszteség rövidesen meg fog szűnni. Egyes városok pénzügyigazgatóságaihoz már informált helyről ugy értesült a Szeged munkatársa, hogy a rendelet leérkezése csak napok kérdése. Amint a rendelet megérkezik, az illetékes osztályban azonnal hozzákezdenek sz átalányösszegek megállapításához, hogy a sok bajt okozott blokkrendszerrel ne kelljen továbbra vesződniök a kiskereskedőknek és a piaci árusoknak. Nyomatékosan figyelmeztetjük a kiskereskedőket, hogy amint az átalánykivetéseket megkezdi a pénzügyigazgatóság, azonnal forduljanak az Illetékes osztályhoz, nehogy olyan ujabb bajok forduljanak elő, mint nemrégiben a kisiparosoknál. ^ forgalmi adóról szóló rendeletnek az a része, amely az átalányösszegekkel foglalkozik, ugyanis kimondji, hogy az átalányösszegeket a pénzügyigazgatóság ugy állapítja meg, hogy minden kiskereskedővel külön-külön tárgyal, igy állapítják meg a valóságos forgalmat. A kiskereskedőknél nem szabid annak előfordulni, hogy általánosságban veBsék ki az átalányösszegeket, mert igy olyan igazságtalanságok fordulnak elő, amelyek veszélyeztetik a kiskereskedő egzisztenciáját. Az általánosságban való kivetésnél a pénzügyigazgatóság mindig a legmagasabb forgalmat veszi, amely a legkonjunkturásabb időkben is csak ideig-óráig tart és azt az összeget is megszorozza még bizonyos szorzószámmal. Minden kiskereskedő kérje, hogy külön-külön tárgyalások alapján vessék ki az átalányösszeget. Az átalányrendszer egyébként nem vonatkozik a nagykereskedőkre, mert náluk a kereseti adó szempontjából amúgy Is kötelező a könyvle is érkezett a pénzügyminiszter rendelete, igy • vezetés és igy ott továbbra is a blokktendazer Bajára is, ahol már meg is kezdték az átalány I marad érvényben. Helyszíni szemle az egyetem elhelyezése körül. Tóth Lajos államtitkár Szegeden. Szeged, julius 4. (Saját tudósítónktól) Csütörtökön este a budapesti gyorsvonattal Szegedre érkezett dr. Tóth Lajos kuituszminiszleri államtitkár és Kappéter Géza építészmérnök. Pénteken délelőtt a polgármester, Gadl Endre kulturtanácsnok, Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos és Relmbold Bála egyetemi rektor társaságában megtekintették azokat az épületeleket, amelyekben a Ferenc József-Tudományegyetem intézetei találtak ideig'enesen hajlékot. A polgármes'er kezdeményezésére bejárták azokat a helyeket, amelyek alkalmasak lennének a végleges egyetemi épületek számára. Voltak Utszegeden, a Kálvária-tér . n, a Gedó mellett, a Mars-téren és megnézték a városi szeszgyár telkét. Tóth Lajos államtitkár ideutazása nincsen összefüggésben a közgyűlés legulóbbl határozatával, amely szerint a város közönsége évente huszonöt vagon buza értékének megfelelő hozzájárulást ajánlott tel ötven éven keresztül a szegedi egyetem állandósításának költségeire, mert a közgyűlés határozatáról a kultuszminisztériumnak hivatalos tudomása még nincs, amennyiben a felierjesztést még nem küldte fel a város tanácsa. A polgármester azért tartotta szükségesnek az államtitkár tájékoztatását, hogy igy is bizonyságot tegyen arról, hogy a város hatósága komolyan foglalkozik az egyetem végleges elhelyezésének kérdésével. A város bejárása után a po'gánnesler hivataliban bizalmas jellegű ér'ekeilet volt. A polgármes'er az értekezlet után érdeklődésünkre elmondotta, hogy dr. Tóth Lajos államtitkár a megtekintett helyek közül háromat talált alkalmasnak arra, hogy ott az egyetem intézeteit felépítsék: Újszegednek a két hid között elterülő partszegélyéi, a Mars teret és Kálváriateret. Újszeged kétségtelenül a legszebb hely lenne az egyetem számára, azonban több su'yos kifogás merülhet fel ez ellen a megoldás ellen. Újszegednek ugyanis nincsen magasnyomású vízvezetéke, ami a klinikáknál nélkülözhetetlen, tehát uj egyetemi vizmütelep létesítéséről kellene gondoskodó, ez pedig az épitke:ést lényegesen megdrágítaná. Újszegednek csatornahálózata sincs, ami szintén elég súlyos akadály. Tóth Lajos államtitkárnak egyébként ez volt ax álláspontja, hogy ¿¡bban az esetben, ha az egyetem helyéül mégis UjSze^edet jelölnék ki, az építkezéseket az ujszegedl népliget megcsonkítása nélkül kell végrehajtani. Ez az álláspont némileg ellenkezik a polgármester korábbi állásponijával, aki — mint ismeretes — a szegedi egyetem iránti szeretetét azzal is bebizonyította, hogy j az ujszegedi liget egy részét is szívesen feláldozta volna az egyetemért. A Mars-téri megoldást ugy képzeli ez államtitkár, hogy az egyetemi intézeteket nem egy tömbben helyeznék el, hanem a tér parkírozásával különkDir>n. Ugyanilyen megoldása lenne a Kálváriatéri elhelyezésnek is. — Tólh Lajos államtitkár ur, ugy gondolom — mondotta a polgármester —, meggyőződött róla, hogy Szeged város közönsége komolyan kezeli ezt a kulturális kérdést és a legnagyobb áldozatot is szívesen hozza aeg az egyetemért. Néhány nap múlva elkészül a kormányhoz intézendő felterjesztés és ha igaz, még juliusban a minisztertanács elé terjeszti javaslatát a kultuszminiszter. Szeretném remélni, hogy a kor* mány látva a város áldozatkészségét, nem zárkózik el attól, hogy a város áttal felajánlott hozzájárulással egyenlő értékű állami hozzájárulást biztosit a szegedi egyetem számára. A negyvennyo'c vagon buza évi hozzájárulás tőkésítése esetén körülbelül húszmilliárd korona építést tőkéhez jutna az egyetem, amiből legalább nigy-öt intézet építést költsége kikerül. Megkérdeztük ezután a polgármestert, hogy bizlk-e a szép tervek valóraválásában? A polgármester a következőképen nyilatkozott: — Most vagyok azon az uton, amely ahhoz a ponthoz vezet, ahoi lehet majd beszélni a reményről. A kérdés nagyon kényes, nagyon bajos, nagyon nehéz, városunk ellenségei nagyon ravaszkodnak, nagyon taktikáznak, minden ügyességünket össze kell szednünk, hogy elérjük célunkat. Ravaszok, nagyon ravaszok, de nekünk sokkal ravaszabbnak kell lenni. De leszünk isi IMWMMWMMMÍMMWÍIMMMMMMr Ha nyomtatványra van aifikaége, telefonáljon a Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat R.-T.-nak, lelefon 16—34. Kánikulay vízhiány és vízpazarlás. Szeged, julius 4. (Saját tudósítónktól.) Néhány nap óta ismét felütötte fejét Szegeden a vízhiány, pedig az utóbbi időben ugy látszott, hogy ezentúl, ha nem is teljesen, de elkerüli a várost ez a nyári veszedelem. A vízhiány csütörtökön érte el tetőpontját. Már a kora reggeli órákban kiszáradtak a vízcsapok és szárazak maradtak a késő esti órákig rendületlenül. A vízcsapok kiszáradása váratlanul érte a háziasszonyokat és igy a legtöbb háztartásban nem gondoskodhattak előre a vízszükséglet biztosításáról. Még a Belváros kellős közepén is gyakran találkoztunk vizhordó háztartási alkalmazottakkal. A váratlan vízhiány ügyében kérdést intéztünk Buócz Károly műszaki tanácsoshoz, a városi mérnökség gépészeti osztályának vezetőjéhez, aki érdeklődésünkre elmondotta, hogy a csütörtöki vízhiány összefüggésben van a Templom-téri uj ártézikut fúrásával. Az uj kut bekapcsalása érdekében ugyanis a két Gizella-téri ártézikutat ki kellett kapcsolni a vizmütelepből. A két kut kikapcsolása reggel 10 órától délután 3 óráig tartott és ennek következtében állott elő a vízhiány. — Ma már azonban — mondotta Buócz Károly — ez az ok megszűnt és igy ismét helyreállt a vízszolgáltatás régi rendje. Ha mégis mutatkozik valamelyes csökkenés a vízszolgáltatásban, annak a hőségben kell keresni az okát. A városi mérnökök szegedi vándorgyűlése alkalmával az volt az általános vélemény, hogy Szegeden a vizmütelep bőségesen elegendő vizet ad és így az állandó nyári vízhiány csakis a vízpazarlásra vezethető vissza. A vizmütelep napi termelése 7000 köbméter, tehát a magasnyomású vízvezeték körzetében minden egyes lakóra több mint 120 liter viz jut naponta. Ha meg is kapná mindenki ezt a vízmennyiséget, panaszra nem lenne ok. Azonban nem kapja meg, mert minden vonalon nagyarányú vízpazarlás észlelhető. Ezt a vízpazarlást a szakértők véleménye szerint csakis a vízórák beállításával lehetne megakadályozni. Buócz Károly nyilatkozatához nekünk csupán annyi hozzáfűzni valónk van, hogy csak olyan helyen lehet vízpazarlásról beszélni, ahol kevés a viz. Budapesten például anríyi vizet használ el mindenki, amennyit akar és senki sem minősiti ezt vízpazarlásnak, mert Budapesten elegendő viz áll a lakosság rendelkezésére ahhoz, hogy ne kelljen takarékoskodnia a vízzel. Egyébként is nem minősíthető vízpazarlásnak az sem, ha valaki akár hatszor fürdik napjában, mert a tisztálkodás és a fürdés szorosan hozzátartozik a modern városi ember életéhez. A hatszori fürdés pedig Szegeden annál kevésbé minősíthető vízpazarlásnak, mert itt napjában nem hatszor, hanem legalább tizenkétszer lepi be az embert a por. A por ellen kissé bajos ugyan védekezni ebben a vizhiányos városban, hiszen az utcák locsolásához is viz kell, ha Tisza viz is. A város hatósága éppen ezen a téren mutat példát a vízpazarlásra. A köztisztasági telep utcai lajtjai ugyanis a magasnyomású vízvezeték szűken mért vizéből szívjál? tele magukat akkor, amikor magánháztartások sínylődnek a vízhiány miatt. Állítólag a Tisza partján egy felszerelt motorszivattyuja is van a városnak, valószínű azonban, hogy „B*-listára helyezték a főbiztos szigorú parancsa folytán. Itt emiitjük meg, hogy a Templom-téren készülő uj ártézi kut tiz nap múlva lesz kész. Jelenleg 140 méter mélységnél tartanak. Az uj ártézi kut néhány literrel szapritja majd a lakosság illuzórikus vizadagját. Prágai lap a kisántánt külpolitikájáról. Prága, julius 4. A Prager Tageblatt a kisántánt politikájáról a következőket írja: A kisántánt Franciaország faltörőkosa volt, természetes, hogy ezt megszenvedte a nagyhatalmakhoz, elsősorban Anglia és Olaszországhoz való viszonya. Ezen keveset tudtak változtatni azok a szerződések, amelyeket Olaszország és Jugoszláviával és Csehországgal kötött. Hiszen Olaszország az a nagyhatalom, amelynek földrajzi helyzete következtében nagy érdekei vannak Középeurópában és fontos érdekeket kell képviselni a Balkánon is. A legjobb akarat mellett sem rokonszenvezhet tehát olyan államokkal, amelyek léte Középeurópa és a Balkán szempontjából bizonyos Monroe-elvet sürget, amely egyet jelent gyakorlatilag a középeurópai, olasz befolyás kikapcsolásával. Angolország viszont a kisántántnak folytonos francia orientálódását nem látta szívesen. Nem térhet a kisántánt napirendre a Németországgal való együttműködés kérdése felett sem, főként mióta illuzóriussá vált az a remény, hogy a francia és német viszony megjavításában közvetítéssel szerepelhet, főként Csehország van ráutalva a szomszédos Németországgal való jó viszonyra. Nem mutatkozott igaznak az a feltevés, hogy az európai politikát a német-francia ellentét fogja uralni és beláthatatlan