Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-15 / 136. szám

itt* junfag 15. SZBGBfl A szegedi országos gyorsíróverseny végleges eredménye. Szeged, junius 14. A május 29-én Szegeden lezajlott országos gyorsiróverseny végleges eredményét most állította össze a bíráló bízottság. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium vándordíjának, a Cicerót író Tiro szobornak 1924. évi védője a szegedi állami felsőkereskedelmi iskola lett 2.231 pontegységgel. A mult évi védő, a budapesti kereskedelmi akadémia 2.135, a két év előtt védő, a makói állami főgimnázium 1.179 pontegységgel szerepelt. A 140—160 szótagos csoportverseny I. diját a szegedi áll. felsőkereskedelmi iskola Gabelsberger— Markovits-rendszerű csoportja nyerte 2 egész, 4 közép és 20 kis összhibával. Az intézet gyorsirástanára, Eckerdt Elek áll. felsőkereskedelmi iskolai tanár Gabelsberger-emlékérmet kapott jutalmul. A második lett a budapesti VII. ker. Kertész-utcai községi felsőkereskedelmi iskola, amelynek tanára, Frenyó Sándor díszoklevelet kapott. A harmadik a budapesti kereskedelmi akadémia, tanára, Lautenburg István diszoklovelet nyert, a negyedik a makói áll. főgimnázium, tanárát, Matusik Istvánt ugyancsak díszoklevéllel tüntette ki a bízottság. A 220—300, 220 és 180 szótagos fokok eredményét már közöltük, most a további eredményeket hozzuk főbb vonásokban: A 150 szótagos fokon I. Popper László szegedi áll. felsőkeresk. iskola, Singer Oszkár szegedi áll. felsőkeresk. iskola, II. Szűkíts Zoltán szegedi áll. felsőkeresk. iskola, III. Szalczgruber Imre szegedi áll. felsőker. iskola, Trebitsch Andor szegedi áll. felsőkeresk. iskola, Jedlicska Borbála szegedi városi női felsőkeresk iskola, Ligeti Gyula budapesti Kertész-utcai felsőkeresk. iskola, Busztin József budapesti keresk. akadémia. A 120 szótagos fokon 1. Márkus Imre szegedi áll. felsőkeresk. iskola, 2. Kovács Tibor szegedi áll. felsőker. iskola, Haáz Ernő és Pető György szegedi áll. felsőker. iskola. A 100 szótagos fokon 1. Balla Ferenc szegedi piarista főgimnázium, Szabados József szegedi áll. telsőker. iskola, Földes László makói áll. főgimnázium, Rózsa Julianna, Ligeti Margit szegedi női ielsőker. iskola. Az országos szabatos pályázaton 1. az eredeti rendszerrel irt vitaversenyen Szukits Zoltán szegedi áll. felsőker. és Schillinger Olga szegedi városi női felsőker. iskola, 2. Andersen Stefánia, Pásztory Mária, Szamaránczky Margit, Grosz Teréz szegedi női felsőker. iskola, László János szegedi városi főgimnázium, Szalczgruber Imre, Trebitsch Andor szegedi áll. felsőkeresk. iskola, Székely Gyula budapesti ref. főgimn. tanulók. Az eredeti rendszerrel irt levelező-írási pályázaton I. Tzschökkel Ilona szegedi női felsőkeresk. iskola és Popper László szegedi áll. felsőkereskedelmi iskola, II. Vida Imre, Fehér Antal, Stemler István szegedi áll. felsőkereskedelmi iskola, Szécsén Katalin, Szikszay Rózsa, Székely Zsuzsa, Brezina Margit, Kovács Klára, Kellert Margit, Ilovszky Horváth Erzsébet, Teleky Mária szegedi női felsőkereskedelmi iskola, Szoboszlay Jolán makói női felsőkereskedelmi iskola. í szegedieket, különösen a győztes iskolát és remény A reformlevelezőpályázaton 1. Iványí Margit Deb- j ü™j ho& a szegedi iskolák a szép siker recen, II. Schwarz Endre Győr, üyurkóöábor, } SÍ" ^X? igyekeznek az elért díszes eredVas József, Zányi László, Zellhófer János Vác I S^J^"^201 és \ ft®* babérí Kertész Lily, Kecskeméthy Anna Debrecen. III. j J^ffi ^nyékről hozandó győzelTa thy Antal Sátoraljaújhely, Bajusz László, Dziobek XtfJiÖÍ* ^Lu-°mélluK László, Bartos Rezső, Izsáki Júlia Pécs. . S* iSMS 3 tób*1 sze^dt- Íí0lá,?an '5 . 3 t megindulni fog a pezsgő gyorsirásí élet és Szeged Az egyesület hálás köszönetét fejezi ki Szeged ; ismét elnyeri azt a díszes pozíciót, amely őt a város közönségének, a szegedi társadalomnak, a f magyar gyorsírás terén a múltban is megillette. iiiirninruirnrTjVLmiaifji A Montmartreon, ahol Ady Endre élt és irt. Páris, junius 12. (A Szeged kiküldött munkatársától.) Itt minden-minden reá emlékeztet, aki tizenöt esztendeig vezérelt, biztatott, küldött minket, aki tizenöt esztendeig szenvedett, kínlódott, énekelt értünk. Aki látta az uj magyar jövendőt, aki várta színes uj életünket, aki a szivével és testével küzdött és csatázott a szakad, szép magyar napokért. És aki beszélni, szeretni, jajgatni, sóhajtani, csókolni, élni és dalolni tanított. Itt minden-minden reá emlékeztet. A Gare de l'Est, ahová érkezünk, ahonnan indulunk könnyekkel és sajgó sziwel; a Bois, messzi kint Boulogne felé, ahol kocsiba ülünk, fényes cilinderes konflisos konflisába és ugy megyünk el csöndben a parfümös házak alatt némán és visszafojtottan a Rotschildok palotája előtt; az édes, szelíd, a csókos drága Boul Mich, a Carlier Latinben, hová csak beszökik az ősz, és a Szajna és a hotel és az utcák, a kertek, a házak. Itt minden-minden reá emlékeztet. A Place Clichy-nél kezdődik a Montmartre, a dombok, hol éjjel csak csókok vannak, csak fény van, tánc és dal. És két lépés innen a Gare Saint Lazare, hol percenkint röppennek el a zugó-z8rgő nagy vonatok. És hátul egy kicsit, ott van a Place de l'Europe és egy utca nyílik innen. A Rue de Constantinople. A 15 ös ház, ahol Ady Endre lakott. A Rue de Naples sarkán, a Hotel de l'Europe. Fényes, elegéns szálloda, mindjárt az állomás mellett, hogy a Gare Saint Lazare utasainak ne kelljen messzire menni. Ez az egész utca idáig hotel. Egymás mellett állnak és egymás arany feliratát akarják elvakítani aranyabb felirattal. A Hotel Constantinople, a Hotel Family, a Hőíel Palmas és aztán az ő szállodája. Ahol ő élt régen, ahol ő irt, ő aludt, ő csókolt, ő álmodott. Megváltozott ez a szálloda. Talán egészen ujat építettek helyette. Talán lerombolták a régit, az édest, a csöndest, a Hotel meubles-t. Itt márvány van a lépcsőházban és virágok a hall-ban. Pálmák. Uj emberek, portások és szolgák vannak itt, nem emlékeznek Adyra. A nevét sem tudják kimondani. Madame Trottet vár a hallban virágok között, bőrfetelekben, a szállodás felesége. Fiatal asszony, csak néhány éve van itt De tisztán mondja Ady Endre nevét és örül, ha róla beszél. Nem látta soha sem. De tudja, hogy költő, magyar költő, talán a legnagyobb. Sokan jönnek ide magyarok a szállodába, csak látni ezt a hotelt, csak aludni benne egy éjszakát. Néha az ő szobáját kérik a harmadik emeleten, csak látni akarják, csak álmodni akarnak ott egy percet. Öt év előtt — amikor már minden vér elfolyt, amikor békát kötni gyűltek össze Versaillesba és Trianonba a világ győztes és vesztes gyilkolói — valaki eljött ide a hotelba — igy mondja Madame Trottet — és egy könyvet kért, amit Ady olvasott és ott felejtett a szobában az utolsó éjszakán. Oda adták neki öt év multán. Megőrizték a könyvet, Adyé volt. — Le plus grand poéte hongrois... mondja Madame Trottet. Egyszer — két év előtt — fotográfusok jöttek a hotelba. Lefényképezték azt a szobát, meg a hotelt is az utcáról, azokat az ablakokat. Most már Monsieur Léon Trottet is itt van, aki megvette a szállodát Mr. Montague-it1, a régi tulajdonostól, Ady hoteliertől. Az uj tulajdonos 1910 ben átalakította a szállodát, a régi ócska hotel menbles-bői fényes-kényes szállodát csinált arany betűkkel, pálmákkal, párnákkal, képekkel, szőnyegekkel. Akkor még egy esztendeig járt oda Ady. A régi szobáját kapta az uj fényes szállodában, — talán a régi áron. Mr. Trottet is mondja: — Monsieur de Ady, le plus Grand poéte hongroise. .. Ou dit... 1906-ban kezdett oda járni Ady, az ócska, csöndes hónapos hőíel szobába. Aztán 10-ben 11-ben már neu tudott megválni az uj fényes és mégis régi, csókos, dalos szobától. Régen talán 3 frankot fizetett a szobáért, ma 40 frank az ára ... Régi hotel könyveket találunk. Füstös, barna könyveket, amelyeket a rendőrségnek csináltak. Ott találjuk meg Ady Endre nevét. Az első: „Chambre 36. Mr. de Ady E. 29 űue, pubSzemelvények Károlyi Lajos Kátéjából. — A festőművész kollektív kiállításának megnyitása alkalmából. — A művészet az élet, a lélek a szellem legmagasabb megnyilvánulása, a testté vált ige, a munka megdicsőülése, a természet misztériumainak öntudata és átélése. — A szentség: a morál, a genialitás: az értelem, a művészet: a morál, az értelem, az akarat és a tetterő együttes tökélye. — A tudományban meglátjuk, a morálban megízleljük, a művészetben megragadjuk az Istent s egyesülünk vele. — A világ: műremek, az Isten: művész. Művészettel, művészetért van teremtve az élet, művészet a nehéz rabságunk jutalma, a művészet nekünk utonjáróknak az engesztelő árnyék, nekünk tikkadt vándoroknak a hüsitő ital „amaz eledel, amely megmarad az őrök életre. — A művészet nemcsak szépség, nem a piperkőc érzékiségnek hitvány eszköze, a művészet nagy, szent dolog: a munkában az összes értékeknek tudatos, fegyelmezett, arányos koncentrálása a nagy törvényszerű harmóniába. — A természet minden kis pontja egy örökre letett törvényszerűség kényszere alatt áll s igy az emberi lélek minden tevékenységében a világ törvényeinek kutatása és öntudatos alkalmazása egyetlen célja az emberiségnek. Ezáltal uralja az anyagot s ez oldja fel a kreatúrát állati rabságából. — Engedelmeskedjetek a törvényeknek és szabadok lesztek. — A tudomány kutatja, a művészet alkalmazza ezt a törvényszerűséget. — Minden munkakör a művészet jegyében indul sjökéíye nívóján a művészethez ér. — A törvények, a természettudományi szabályok a mértékadók a pikturában is, ezek hozzák létre itt is a harmóniát, a poézist. — Mert amint hazugnak talál értelmem valamit, disharmónia vegyül a lelkembe, s igy az igazi poézis nem nélkülözheti a logikus alapot sohasem. — A természetet csak a tudatlanok utánozzák, az értelmesek felfogják törvényeit és szabadon alkotnak. — A pikturában sem követhetjük a természet szolgai másolását s mindenek fölött nem utánozhatjuk az erőt az ő dimenzióiban, hisz eszközeiben sem azonosak, hanem csak részarányosságra törekedhetünk, csak a relativitásban van letéve a szellem s nem a méretekben. Hogy Montblank képét megkapjam, nem kell 4000 méteres vászonra festenem. Igy a fényhatásokban is nem a fény méreteire, nyers kopirozott kontraszt-hatásokra, hanem a fény részarányos értékelésére törekedjünk, ezzel lefokozott, de harmonikus hatásokat, az igazi erőt, a természet igazi megértését érjük el. — A természet törvényeink a relativitás elvén alapuló ábrázolása célom, mely a művészetben az objektív ideálizmus elve, mely most hadat üzen minden az individualizmus alapján felépített művészetnek, amely minden vonalon csak a dekoratív művészetig érhet el. — Tehát minden individuális művészet jellegzetesen dekoratív s fakad az egyén szubjektív gyönyörérzetéből — mig az objektív idealizmusra törekvő művészet az egyénből kifelé az örök törvényszerűség harmóniájában helyezi tekintetét s feloldódik benne, mint Isten lelke e világban. — Ily müvek nem tendenciájukkal, de szellemükben szolgálják a progresszív haladást és sugarai annak a szellem napjainak, mely megérleli ezt a földet. — Művészetünkbe tehát több logikát, több rendszert, több természettudományt kell belevinni, mert ha a piktúra a természet ábrázolásának alapján áll, nem lökheti ki lába alól a természettudományok által megállapított törvényeit a természetnek, amelyek szerint ez alakul. — Igy nincs a dolgoknak százféle igazságuk, hisz akkor a világ egysége utópia volna. Meg kell az ifjúsággal értetni ennek a törvényszerűségnek, amely ma még ridegnek tetszik á narkotizált kedély előtt, a maga külön isteni poézisét. — Minden ember, bármily temperamentummal, csak ezen egy igazság felé törekedhetik, mert nem a temperamentum a cél, mint az individuális művészetnél, hanem az igazság. Ha egy temperamentum nem alkalmas az igazság felvételére, vagy letörik vagy átalakul. Ezért a túlságos szubjektív temperamentum nem is képes felfogni az igazságot. Egy egyén a másikat meg nem értheti, mert egymást nem födik. Ez a széthúzás a harc, az egymást meg nem értés világa. Mi pedig törekszünk afelé a magasztos, nagy egység felé, mely ezt a fönséges életet akarja a világ közös nagy intelligenciája felé, mely elönti tündöklő művészetét erdőn, fűszálon, napfényen, virágon, a csillagos éjszakák némaságán s a léleknek a csillagok táboránál milliárdszorosan gazdagabb megérzésein, folyton ismeretlen szépségek felé haladva — és megnyugszunk benne. — Ti pedig magatokba zárt, az individualizmus szellemét szolgáló önkényes lelkek, parányi mécsek, ti „balga dúsak s kontár emberek" ti csak veszekedjetek — bizony mondom elvettétek jutalmatokat. Közli: T. T. A.