Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-15 / 136. szám

1924 junius 15, SZBQBD 8 Az Uri Dalárda, amelynek az elhunyt szená­tor kezdettel tagja volt, énekelte el Kőnig Péter vezényletével az .Ah, egy szív hfllt ki iiméi" kezdetű gyászdalt. Dr. Márki Imre mondott még rövid búcsú­beszédet a Pusztaszeri Árpád- Egyeiület nevében. Ezután a vámörök felemelték ismét a koporsót és föltették a hatfogatu halottas kocsira. A ko­szorúkat külön virágkocsi vitte. És megindult a szomorú menet Balogh Károly utolsó utján. A lépésben haladó halottas kocsi után a gyá­szolók végeláthatlan sora. A menet élén négy lovasrendör haladt és a menet oldalán gyalo­gos rendörök lépkedtek. A hosszú menet a Takaréktár-utcába fordult be és végigmenta Széchenyi téren és a Kárász­utcán. A városháza előtt megállt néhány pilla­natra. A toronyban szomorúan kong a'hárang és az árbőcról fáradtan omlik le a fekete lobogó. A városi tisztviselők állnak az utmentén. Né­hány percre abbahagyták a munkát. Az utmenti utcalámpák, ki egészen a teme­tőig, mind égnek és fekete fátyol függ rajtuk. A Kölcsey-utcánál ismét kanyarodik a menet a Kálvária-utca felé. A házak ablakában meg­illetődött arcok. A járókelők megállnak és fe­detlen fővel váriák meg a menet lassú elvonu­lását, — Balogh Károlyt temetik... A nagykörút sarkán ismét megáll a hatfogatu halottas kocsi. Sokan már itt elbúcsúznak. De sokan kikísérik a sirig. A belvárosi temető már várja a halottat. A fehér kripta ajtaja sötéten tátong. Egy lakója már van. Balogh Lili, élt 19 évet, meghalt 1923 juliusában. Nagyon szerette az apját és nagyon megtörte lelkét korai halálával. Megérkezik Balogh Károly utolsó céljához. A koporsót a vámőrök leteszik a kripta ajtaja elé. A gyászfátyolos özvegy, a rokonság, akik na­gyon szerették az elhunytat, némán, kisirt szem­mel állnak a koporsó mellett. Várhelyi József prelátus ajkán felhangzik az ima. Aztán beviszik a koporsót a sötét kriptába. Balogh Lili nincs már egyedül... És Balogh Károly nincs már többé ... ... Requiescat in pace... (m. I.) MMMMMMMMMMMí^^ Az alföld—alpesi turaut résztvevői Szegeden. Szeged, junius 14. (Sofát tudósítónktól.) Szom­baton reggel négy órakor indult el a legelső autó a fővárosból és ezzel megkezdődött az a nagyszabású alföld—alpesi automobil turaut, amelynek els5 étappja Szeged. A Műegyetem elöl pontban négy órakor indult el az első kis kategóriájú kocsi, maid psreenkint követték a többiek. A második turnusban egy percenkint öt osztrák motorkerékpárt indítottak útnak, majd hat óra felé sorban elindultak a nagy kategó­riába tartozó autók is. Az ut első része minden baj nélkül folyt le, az ut is tűrhetőnek bizonyult, a kocsik igen jól tartották magukat, a versenyzők jókedvűek. Szolnokra az első kocsi 10 óra 48 perckor fu­tott be: József főherceg Grafstift kocsija, öt perc múlva a 62-ös, amelyet a bécsi Ludwig Ferenc vezetett, mijd az 59 es, 61 es és 60-as. Az ut ínnsn minden baj nélkül folytatódott, csak Tiszafürednél érte kis kellemetlenség * versenyzőjet a lehetetlen ut miatt. Emiatt meg is kellett változtatni némileg az útirányt éspe­dig Karcag, Kisújszálláson át Kenderesre. Tó­szegnél az autók csak lépésben haladhattak, mivel az ár majdnem teljesen elmosta az or­szágutat. Kenderesnél kezdődött azután a gyorsasági verseny két kilóraéteren, Szopdrujfaluig. Szapár­ujfalubsn a gyorsasági verseny céljánál meg­jelent a kormányzó is családjával és végignézte a beérkező kocsikat. Az első kocsi József fő­hercegé volt, aki először futotta be a távot, majd végignézte a versenyt. A versenyzők a következő sorrendben ős a következő idők alatt tették meg a távot: 54. Magomobil (Szigeti Andor) 1 perc 43. 62. Perl (Ludwig, Wien) 1 p. 24*/,, igen jó idő. 59. Tátra (Cservenka, Wien) 1 p. 487*. 61. Perl (Hartl, Wien) 1 p. 48'/,. 60. Perl (Rundler, Wien) 1 p. 43l/<. 55. MÁG. (Bier Ágoston) 1 p. 441/,. 58. Tátra (Bittmann) 1 p. 48. 53. Magomobil (Szelnér Aladárné) 1 p. 44. Éktelen berregés, nagy nekiiramodás, végre a hatvan kocsi mind megtette a távot és most már minden megszakítás nélkül folyik tovább a verseny — Szeged felé. A kocsik a szélesre terült mezők között, az országutakon lassan elkusznak egymás melleit. A hatóságok min­denütt példásan kiveszik a részüket a rend fentartásában, az utvonalkereszteződéseknél irányt mutató táblát tartanak és így nincs semmi baj. Szegeden, mint már tegnap beszámoltunk, 15 tagu rendezőbizottság mindent megtett a rend és a fényes fogadtatás biztosítására. Az ország­utakat Iesöprik, rendbehozzák és mindenütt ki­dobolják, hogy a tanyai kocsik vigyázzanak. Tizenkettőkor a rendőrök kiürítik a korzót, most már csak jeggyel lehet belépni a célhoz. A Tisza Lajos szobor előtt katonazenekar helyez­kedik el, katonák tábori telefont szerelnek fel, jelzőtáblát állítanak az úttestre. Rendezők, ka­tonák, notabilitások, újságírók gyűlnek össze a célszalagnál, amiior 12 óra után beérkezik az első autó: versenyen kívül. Belitska Sándor, volt honvédelmi miniszter és Bldthy Oltó Titusz, a K. M. A C. alelnöke jönnek vele. Néhány perc muiva az osztrák újságírós kocsija jön, majd egy óra előtt őt perccel jelez a Kossuth Lajos-sugáruti rendőr: jön József főherceg Most már nagyon inponáltam a társaságnak is. Készséggel engedtek utat és tisztelettel néztek utá­nam. Ez már nem is volt olyan kellemes, mert alapjában szégyenlős ember vagyok. Csak a szé­lére ültem a zöld plüsnek és lehajtott fővel tűnőd­tem el a népszerűségemen. Én csúfolódni szoktam rajta, pedig hiába, nagy dolog az! Lám, mennyi gazdag és előkelő ember áll a folyosón s a kalauz mégis csak engem becsült meg. A gazdag és elő­kelő emberek lassankint leszállingóztak a meg­állóknál. Aki elment a fülkém előtt, az mind meg­emelte a kalapját s én egyre beljebb csúsztam az ülésemen. Akármilyen szerény is az ember, a te­kintélyérzés megerősíti a pozícióját. A távozók helyett uj felszállók jöttek, megálltak az ajtóban s ahogy a táblát elolvasták, tovább mentek, ügy fehérszakállas ur azonban benyitott, nagy kofferral a kezében: — Szabad? Föltettem a lábam a szemben levő ülésre, de nem szóltam semmit. Mert mit tudtam én, szabad-e? — Hagyjad, Józsi, — szólalt meg kivül egy öreges női hang, — látod, szolgálati szakasz. — Jó, jó, de azért felelhetne, ha kérdezik, — rántotta be mérgesen az öreg az ajtót. — Hallatlan, milyen neveletlenek az emberek,— dőltem könyökre az oldalpárnán, de már akkor raegint kaparásztak az ajtón. — Szabad, kérem! — kukkant be egy prém­sapkás női fej. . — Pardon, kérem, ez szolgálati szakasz, — uta­sítottam el udvariasan. Alapjában azonban bosszantott a dolog. Végre is az a tábla azért van kitéve, hogy elolvassák. A legközelebbi tolakodóra — szivar nélkül szívta a szipkát és nyugdíjas könyvtáros-szeme volt — már mérgesen förmedtem rá: — Szolgálati! Mégis hallatlan dolog, hogy Magyarországon mindenki szolgálati szakaszban akar utazni! Meg­tapogattam a mellényzsebben a bicskát: jó lesz eltenni kézügyből, mert ha soká igy tart, bizonyo­san belevágom valakibe. De nem került rá a sor, meri beszólt a kalauz. — Mindiárt otthon leszünk, nagyságos uri Fogtam az irattáskám és kiléptem a folyosóra. A kalauz, mikor látta, hogy előveszem a szivar­tárcám, tűzzel szolgált és alázatos konfidenciával kérdezte: — Hát a disznóban van-e nagy forgalom, igaz­gaiu ui » — A disznóban ? — meredtem rá. — I-igen, — hökkent meg a kalauz a hangom­tól és megint az arcomba süttettte a lámpát. — Vagy tán nem is a disznóforgalmi igazgatójá­nak tetszik lenni ? — Nem, — mondtam szégyenkezve, — én muzeum-igazgató vagyok. Zavarodottan néztünk egymásra. A kalauz előbb magához tért, mint én, eligazítva a katufrékja zsebében a szivar-kompetenciát — No nem tesz semmit, — mászott le a lép­csőn.—Néha az ördögnek is kell gyertyát gyújtani. Neki ez volt a vigasztalása, nekem meg az, hogy legalább megtanultam, hogyan lesz a sza­badsághősből zsarnok. szürke Grűfstift kocsiján. A zenekar a himnuszt játsza. A kocsi megáll, dr. Aiqner Károly és dr. Somagyi Szilveszter üdvözli*. A főherceg kiszáll a kocsiból, tábori vezérezredesi egyen­ruhában van, ugy nézi végig a beérkező ko­csikat. Néhány perc múlva kedves jelenet ját­szódik le. Vitéz Péter István szegedi munsás hét éves kisfia szobrot nyújt át a főhercegnek: a kis Péter István ugyanis keresztfía József fő­hercegnek. Az első versenyző 1 óra 35 perckor fut be, a 3-as kocsi: Alfonzó Waldeck vezeti Két perc múlva az l-es jön: báró Dörving. Fél kettő­kor Szigeti Andor jön, aztán Cservenka János. Most négy kocsi egymás háta mögött: 61, 60, 62, 55. A kis MÁG. kocsik nagyszerűen tartják magukat. Két óra előtt érkezik 57-es, 16, 17, Steyr kocsik. Aztán a 2 es, 15-ös, 58, 56, 22, 27, 23, 11-es, — most egy kis szünet, aztán nagy éljenzés közepette bejön az első motor­bicikli : a 3-as: Wíndimsky Leo. Ezután jön 9 es Steyr kocsiján Delmér Walter, a verseny favoritja. Most sorban jönnek egymásután az egyes kocsik, az 53-as is, amelyet nő vezet: dr. Sze­mét Aladárné. A Szeged munkatársa most autóba ül és vé­gigmegyünk azon az uton, amerről a verseny­zők jönnek, Félegyháza felöl. Nagyszerű, gon­dozott ut, élvezet robogni a búzatáblák között. Rókusnál a fordulónál cserkészek állnak jelző­táblával, rendőrök szinte ötven lépésnyire és nagyszerűen jelzik fehérkeztyüs kezükkel az útirányt. Szinte példás, nagyszerű teljesítmény ez, amit a szegedi rendörök, dr. Kátav Lajos rendőrfogalmazó vezetésével végeznek, öthatom­tól kezdve lovasrendőrök és csendőrök vigyáz­nak az útra. Dorozsmáig rohanunk, mindenütt éljennel fogadják autónkat, kendőket lengetnek. Egymásután tűnnek fel a kanyarban az autók és mind sugárzó arccal integetnek: végre itt van Szegedi Látszanak a kémények és a tornyok. Most visszarobogunk a városba: 80 kilomé­teres sebességi Mindenütt éljeneznek, mintha mi is versenyzők volnánk. A Rudolf téren szé­pen sorjában állnak egymás mellett az autók, tisztítják őket, uj benzint vesznek a tartályból, aztán ponyvával szépen letakarják őket. Fel­tűnő*, hogy alig sárosak az autók, némelyik egészen fényes. Délután 5 őrikor berobog a 45-ös, 46-os, most már a kontrolőrök megállap tják: min­denki beérkezett, csak egy hiányzik: a 32-es. Nem tudn', mi lett vele az uton. Este hétkor még mindig nincs semmi hir. Este 9-kor fényes bankett volt a Kass-szálló­ban, amelyen József főherceg is megjelent A versenyzők vasárnap reggel 8 órakor indulnak vissza a fővárosba, majd Keszthely a következő állomás, aztán Ausztria jön. És még valamiről meg kell emlékezni.?A 29 es autóba Pélegyházán egy fehérruhás kis­lány egy csokrot dobott. Egy cédula volt benne. Ezzel a fölirással: Az összes versenyzőket üdvözlöm, nekik teljes sikert kivánok. Tarnai Piroska, Kiskunfélegy­háza, Csongrádi-utca 8. mama******/**** Uj rendelet készfii a lakásépítkezés előmozdításáról. Budapest, junius 14. Az épitkezés előraozdi­, tására megalakult a Lakásépitkezési Állandó Bizottság. Ugy volt, hogy ez a bizottság állami kölcsönökkel is elősegíti az építkezéseket, de ez most a szanálási megállapodtok miatt lehetetlenné vált. Ezután csak adótámogatást nyújthat az állam, különösen a vidéki építke­zésekre való tekintettel. Erről legközelebbi^/ kormányrendelet jelenik meg. Csakis egészen uj épületek emelésére adnak majd adóked­vezményt. Feltétlenül tekintse meg az amerikai uj „Pilaster" modelljét. Használt Írógépek nagy választékban. Telefonszám: 13-22. Kelemen Márton Nagy javító műhely. Szeged, Kárász-u. 16, Dug jnics-téf 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom