Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-08 / 131. szám

/ 1924 jnnins 8, SZBOBD Román előkészületek esetleges orosz betörésre. Kolozszvár, junius 7. A határmenti vármegyékben minden előkészületet megtettek a románok arra nézve, hogy egy esetleges arosz betörés készületlenül ne találja őket. Evégből a községekben minden fogatot összeírtak és megszámoztak, hasonlókép nyilvántartásba vették a hátas- és igáslovakat, valamint a meglevő takarmánykészleteket, sőt a távoli vármegyékből is lázasan folyik a takarmánycikkek szállítása. Apponyi Albert szegedi diszpolgársága. Szeged, junius 7. (Saját tudósítónktól) Apponyi Albert gróf junius 14 én, szombaton este a budapesti gyorsvonattal érkezik Szegedre, hogy előadást tartson a Külügyi Társaság vasárnapi díszközgyűlésén, a Belvárosi Moziban. A nagy magyar államférfit a város közönsége nevében a polgármester fogadja egy városatyákból alakítandó küldöttség élén kinn az állomáson. Apponyi Albert ugyanis díszpolgára Szeged városának, régi díszpolgára. A törvényhatósági bizottság 1906-ban választotta meg a város díszpolgárává. Sárguló írások, régi poros jegyzőkönyvek között megtaláltuk Apponyi diszpolgárságára vonatkozó adatokat, amelyeket olyan érdekessé tettek az elsuhant esztendők. 1906. óta alig tizennégy esztendő telt el, de ez a tizennégy esztendő hatalmas válaszfalakat emelt olyan dolgok és nevek közé is, amelyeknek együvétartozásában valamikor senki sem mert volna kételkedni. De hát az idő nagy épitő és nagy romboló. Uj ideálokat, uj meggyőződéseket épit és régieket rombol szüntelenül. Furcsán esik azért mégis, amikor a sárguló, poros írásokból akarva-akaratlanul elénk döbbennek ezek a sohasem hitt változások. Az 1906. esztendő decemberi közgyűlésére tizenegy városatya a következő közös indítványt terjesztette be: A magyar történelem tanúsága szerint mindig akkor adott Isten embereket nekünk, kik önmegtagadással és tisztán a közjóért való igaz lelkesedéssel a haladás biztos ösvényére vezették hazánk alkotmányos működését, mikor a megsemmisülés tátongó örvénye nemzetünket elnyeléssel fenyegette. A történelem megismétlődő eseseményei a világ forgásának irányát egy óriási körbe vonják össze. A legnagyobb veszélyben a legközelebb volt mindig az Isten segítsége. Hazánk alkotmányát az abszolutizmus elnyeléssel, nemzetünk jövöjét a beállott nehéz helyzet tönkretétellel, anyagi és szellemi fejlődésünket végleges és menthetetlen megsemmisítéssel fenyegették. A magyar nemzeti alkotmány megmentéséért úgyszólván a tizenkettedik órában alakult ki a szövetkezeti ellenzik, hol leomlottak a pártkeretek arra az időre, mig a haza alkotmányának biztosítása általános hazafias feladat volt. Testvérként ölelték egymást keblükre a nemzeti érzülettől áthatott pártvezérek, együttes munkára szövetkeztek, miként egykor a honfoglaló magyarok vezérei: Kossuth Ferenc, a függetlenségi tó 48-as párt vezérlő lelke, gróf Ándrássy Gyula, a 67-es alapon álló alkotmánypárt önzetlen vezére és gróf Apponyi Albert, a magyar parlament kitűnősége és a magyar nemzet világhírű államférfiú és büszkesége. Ezen nagy és önzetlen férfiak nehéz munkája közben a Rákóczi hagyományos lelkesedés ébrentartója egy szent emléknek, II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak honi földre történt áthelyezésével felébresztette a nemzet keblében azon kuruc érzelmeket, amelyek egyedül lesznek képesek megvédeni hazánkat a késő századoknak és utódaiknak. Egy emberélet nehéz és kitartó küzdelmének eredménye ez, egyszersmind a magyar nemzeti kormány hazafias munkálkodásának egyik gyöngyszeme, melyből fény árad a szövetkezett ellenzék vezéreiből alakult kormányra és ezen eszme hirdetőjére: Thaly Kálmán kiváló tudósunkra is, tehát tisztelettel indítványozzuk, hogy Kossuth Ferenc, gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert m. kir. miniszterek és Thaly Kálmán országgyűlési képviselő, a haza iránt szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Szeged szab. kir. város díszpolgáraivá választassanak és a díszpolgári oklevél részükre kiállíttassák s annak ünnepélyes formában leendő átadására dr. Lázár György kir tanácsos, polgármester ur vezetése alatt összeállítandó bizottság küldessék ki. Az indítvány alatt a következő ismert neveket olvassuk: Szarvcdy Lajos, Becsey Károly, Obláth Lipót, dr. Pap Róbert, dr. Kőszó István, Sáry János, Wimmer Fülöp, dr. Kern Lajos, László Oyula, Sándy Géza és dr. fedlicska Béla. , Az irdiiványt a tanács pártoló javaslattal | és tükörüveggel. Raffty László a négy egy' A tanács következőkép szövegezte meg Apponyi díszpolgári oklevelét: Mi, Szeged szab. kir. város közönsége jelen oklevél által adjuk mindazoknak tudtára, akiket illétjihogy mai alulírott napon az 1886. évi XXI. t.-c. 47. §-a~ alapján folyó és rendkívüli ügyeinknek a törvényes >jormüc szerint való tárgyalásuk céljából rendes közgyűlésre összegyülekezvén, ugyanakkor dr. KÓSZÓ István és társai tőrvényhatósági bizottsági tagok által szabályszerű időben írásban beadott s a város tanácsa részéről pártoló véleménnyel előterjesztett indítványnak osztatlan lelkesedéssel egyhangúlag történt elfogadása és helyeslése mellett a magyar parlament kitűnőségét s a magyar nemzet kiváló államférfiét és büszkeségét: nagyapponyi gróf Apponyi Albert urat, ezidőszerint vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztert a haza s az alkotmány körül szerzett nagy érdemei elismeréséül Szeged szab. kir. város díszpolgárává megválasztottuk s őt mindazon jogokban, tiszteletekben és kiváltságokban részesíteni határoztuk, melyek ezen tiszteletbeli statussal törvény és jogszokás szerint összekötvék. Mely határozatunkról gróf Apponyi Albert urat a város pecsétjével ellátott ezen oklevél kiadása által értesíteni rendeltük. Kelt Szeged szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 19C6. évi december hó 19-én tartott közgyűlésében. Az oklevelek megszövegezése után a tanács ajánlatot kért néhány szegedi grafikustól az oklevelek elkészítésére. A beérkezett ajánlatok közül a tanács Raffay László felsőipariskolai tanár ajánlatát fogadta el és őt bizta meg az oklevelek elkészítésével. Raffay László művészi munkát produkált. A szöveget vastag pergamenre rajzolta szines iniciálékkal. Az okleveleket barna-bőrbe kötötte. A bőrkötést kivül Szeged város ezüst domborművű látképe díszítette, belül zöldselyem dermatoid, a bőrön aranyszegélyű vonalozás. A bőrbekötött díszokleveleket palisander-fából készült szürke jávor, amarant és puszpángfa berakással díszített dobozban helyezték el, amelynek belsejét zöldselyempárnázás díszítette ezüstözött tárral teljesítette a közgyűlés elé. A közgyűlésről felvett jegyzőkönyv tanúsága szeiint az indítványt „osztatlan lelkesedéssel s szűnni nem akaró éljenzéssel rg}hangulag" fogadták el. A díszpolgári oklevelek kiállítása körül felmerülő költségek fedezeti alapjául az előre nem látható rendi ivflli költségekre előirányzott összeget, a rendkívüli alapot jelölték ki. A határozat végrehajtásával a tanácsot bizta meg a közgyűlés. forma díszoklevélért ezer koronát kapott a várostól. (De nagy pénz volt ez akkor I) Annikor elkészültek az oklevelek, dr. Lázár György polgármester összeállította azt a bizottságot, amely 1907 nyarán, még a parlamenti szünet előtt felutazott Budapestre és átadta az okleveleket. A bizottság tagjai voltak Lázár Györgyön kivül Bánffy Dezső, Reök Iván, Becsey Károly, Szarvady Lajos, Kószó István, Jászai Géza, Magyar Gábor es Gaál Endre. méltányolni a nevezetes Sándor érdemeit, inkább csalogatta őket az, hogy az újságreklámok szerint a kioszkban nagyszerű cigányzene élvezhető". Mikor aztán egy-két féllityi kedvre derítette az idegent és meginterpellálta a bérlőt, hogy hol tartózkodik hát a cigányzene, a bérlő egykedvűen döfött az ujjával a Kass terrassza felé: — Ott szól a zene, de igy távolosabbrul sokkal <«7filidebben élvezhető... IPV aztán lassanként teljesen elszokott a vendég ÍC * vendéglős egyedül bámulhatta a holdat, amint Tánd felől tolják fel az oláhok a vizből. Ez nagyon amilyen még az ujszegedi vigadót se érte. (Pedig mikor én ide kerültem Szegedre, huszonvalahány éve, az is olyan sorban volt, hogy csak egy pályázó akadt a bérletére, az is csak ugy, ha évi szubvenciót biztosit neki a város vakmerő vállalkozása fejében.) Igv vérre egészen stílszerű várrom lett az öreg magazinból; a minden szépért és jóért hevülő nemes J ifjusá" belövöldözte gumipuskával az ablakait és igy szabadon jöhettekmehettek benne a kisértetek akikben azonban a romantikára nem hajlamos rendőrség csak mindkét nembeli csavargókat látott. Ennélfogva szigorú városatyák újra elő akarták venni a rekonstrukció Három generális. Napoleon. Joffre, Foch. Páris, junius 3. (A Szeged kiküldött munkatársától.) Az Eiffel-torony látszik ide egészen tisztán, nagyon közel lehet ide. Csak az Avenue de la Bourdonnais-n kell végigmenni. Még a rádió felvevő-állomás messzire, szerteszaladó drótjainak lengése is látszik. Páris legszebb helyére odalátszik Páris leghíresebb helye. A legszebb: a Döme des Invaltdes, a hires: az Eiffel-torony. A Place Vauban-en, ahogy megáll a taxi, egy fa mögül előugrik valaki. Hadarni kezd franciául, angolul, németül, képes lapot kínál öt frankért. Már van, mondom és nem megy el, ott marad szurtosan és rongyosan az Invalidusok templomának lépcsőjénél és jön egészen a Napoleon-sirig. Titkosan, rejtegetve mutat valamit és kacsint hozzá, fönt egészen a simái pornografikus képeket árul... Aztán bent a márvány körnél. Lent a mélyben rozsdavörös márvány alatt fekszik Napoleon. Nincs egyetlen írás sem a siron, mégis mindenki tudja. Lent van a mélyben, legalább ugy tűnik elő. Lépctőkön kell hozzá jönni. Talán zarándokolni kell, mint Rómában a Szent Lépcsőkön. És valami résen aranysugár szalad a sírra és bearanyozza. Meg kell állni itt a körnél és rá kell könyökölni, Napoleonl Éa állanak sokáig itt a nézők, leteszik a Beedeckert a márványfalra, lapoznak benne, olvasnak és lenéznek Napoleonra. Es lassan men^ csákányát, amikor előállt Tömörkény István, úgyis, { nek körbe-körbe és olvassák a márványpadló mint múzeumigazgató, úgyis, mint a tisztviselő- j feke{e sorait olt a kripta körül: Rivoli, Pyramides, Marengo, Austerlitz, Jena, Friedland, Mosegylet elnöke és megmentette a düledéket az elmúlástól. Ámbár ami a düledéket illeti, nem tudom, melyik fogja tovább bírni, a százötven éves kioksz-e, vagy a huszonnyolcéves kultúrpalota. cowa, Wagram ... A Napoleon-diadalok. csökön, ahol már a főhajó jön a megtépett zászlókkal a magasban. Egy érckapu van itl — mint a mesékben —, egy rokkant, ezüstös szakállú katona ül szótalanul — talán régi gárdista » sasok ezredéből? — és a kapa fölött aranybetük: „Je désire que mes cendre reposent sur les dordi de la Seine au milieu de cc peuple frarcais que j'ai tant aimé .. Napo'eon-szavak a Szent-Ilonái végrendeletből... És itt sincs egy szó fölirás sem, hogy „itt nyugszik Napoleon", vagy „itt pihen a császái\ Csak az étekapu van és aranybetük a magasban. ÉS még egyszer minden Beedeckeres-ntas megáll fönt a márvány-körnél és nézi a gúlákat a nyolc saroknál: Napoleon megtépett zászlói az aranysasokkal. Egy egész templom van itt Sohasem miséznek, sohasem harangoznak, — egy egész temolom a halolt NapoIeonnak. Hogy mindenki »ki erre jár, vegye le a kalapját. luenK,.«« És még egyszer le iiell venni a kalaDot Hátul, tul az Invalidusok templomán egy folyosón kell végig menni. A Museé de l'Armeéba Maf epbeép tették volna a halotV S Sale de Lows XIV., és a másik - Sale de Napoleon. Itt kell levenni a kalapot. Ki van irva az ajtóra, ahogy az ember az előszobába lép. Ez kis szürke tábla, igy • Kérünk min?C? lá!?Am> ebben a éremben vegye le a kalapját Az első szobában Napoleon hadserege. ÜveAzsán tovább, ahol Vauban nyugszik éj * ges szekrényben, kis p-apirmssé katonák. Ezer Turenne alszik. És még tovább, lefelé a lép- | egymásután: <ry egész hadsereg. Gárdisták,